Rész

  1 3 |       mondani nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramnak, felkérték őt, hogy
  2 4 |      lakásul nagytisztelendő Gutai Thaddeus uramnak, és ellátták őt
  3 4 |       sietett nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramhoz, aki bölcs és tudós
  4 4 |        ajtót.~Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram magas, erős termetű
  5 4 |            nefelejcskék szemeivel; Thaddeus úr felvevé e botanikus találmányt
  6 4 |          magánál a talált leánykát Thaddeus úr, s Rozália, a nagytiszteletű
  7 4 |     dologban?~Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram e szavak alatt csendesen
  8 4 |           vissza most, midőn Gutai Thaddeus járult előtte. Bizonyára
  9 4 |   feszítővasakkal? – kérdezé Gutai Thaddeus a vele szemközt állókat.~
 10 4 |    előlépett a többiek közül Gutai Thaddeus; hosszú fekete palást folyt
 11 5 |     nemzedék.~Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramnak is külön háza van
 12 10|            van.~Mint például Gutai Thaddeus uramnak és az ő megtalált
 13 10|       igazán, fájdalmasan zokogni.~Thaddeus pedig száraz, hideg hangon
 14 10|           letörlé könnyeit, miután Thaddeus úr azt mondá neki, hogy
 15 10|            nekem – kérdezé hidegen Thaddeus –, micsoda ötlet volt tőled
 16 10|         bele, magáról elfeledkezve Thaddeus úr –, azaz okosan tevéd
 17 10|           quidproquo kifejlődését.~Thaddeus úr összecsapá kezeit feje
 18 10|        fejét rázta, és hallgatott.~Thaddeus nem kérdezé másodszor, tudta
 19 10|            Mondd ki!~– A szerelem…~Thaddeus összeborzadt. Megrettent
 20 10|         közelebb!~A fiú odalépett.~Thaddeus úr egy pár békjót tarta
 21 11|            s beleültek a csónakba.~Thaddeus fiára adta saját köpenyét,
 22 11|           holdvilágos vízbe nézni…~Thaddeus látta, hogy fia nagy gyönyörűségét
 23 11|         egy vékony kötéldarab, azt Thaddeus úgy, hogy a halász észre
 24 11|    mindennap átmegy rajta kétszer.~Thaddeus úr megtapogatta a kötelet:
 25 15| társaságnak”.~Nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram vezérlete alatt összeállottak
 26 16|       temetni, s tisztelendő Gutai Thaddeus uram még a halotti búcsúztatójában
 27 17|             hogy tisztelendő Gutai Thaddeus uram majd szép prédikációt
 28 17|     békesség a házon – szólt Gutai Thaddeus malaszttal, s ismét helyet
 29 20|             s felhágy a poézissal.~Thaddeus addig vallatá az ifjút,
 30 20|        szigorú szándéknak, s Gutai Thaddeus uram szemei előtt látta
 31 20|           börtönből kiszabadítani. Thaddeus elutazott Borkútra.~A borkúti
 32 20|           van kerítve.~Amint Gutai Thaddeus uram fogadott ekhós szekéren
 33 20|       lehet, gondolá magában Gutai Thaddeus uram, de a méltóságos báró
 34 20|          atyámfia az Úrban – szólt Thaddeus úr megdöbbenve – itt semmi
 35 20|          fogunk itt tenni? – kérdé Thaddeus aggodalmas szemrehányással
 36 20|        Tessék bátran előrekerülni.~Thaddeus úr felhágott a lépcsőn,
 37 20|           ördögöt vagy a háziurat?~Thaddeus megnémulva mutatott az ajtóra,
 38 20|  belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus úr rémülését, hanem eléje
 39 20|      mindjárt összetépi! – gondolá Thaddeus, kinek a vér fejéből talpába,
 40 20|           lépcső alatti ketrecébe.~Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy
 41 20|         marad, kutya baja sincsen.~Thaddeus úr kezdte a furcsa emberkét
 42 20|            zár), s belépteté rajta Thaddeus urat az előszobába.~Az ajtó
 43 20|            kilincstelen ajtó volt, Thaddeus úr vezetője annak is csinált
 44 20|          aggodalmát nyilatkoztatva Thaddeus.~A kis gnóm hangosan nevetett.~–
 45 20|            tessék besétálni hozzá.~Thaddeus komolyan meghökkent.~– De
 46 20|            kérem – szólt kifakadva Thaddeus úr –, már elég volt a szemtelenkedés!
 47 20|         bejelentette a báró úrnak.~Thaddeus úr belépett.~– Ott ül ő
 48 20|          többet másfél márjásnál).~Thaddeus úr soha életében nem érezte
 49 20|          minden tréfától. Én Gutai Thaddeus vagyok.~A lelkész azt várta,
 50 20|       terhelni nagyságodat – szólt Thaddeus –, nekem senkire semmi okom
 51 20|          tessék cselekedni – szólt Thaddeus. – Egyetlenegy fiam volt;
 52 20|       kötözgesse azt megint össze?~Thaddeus mindenre készen volt, csak
 53 20|         kiszaladgálni a bolondját.~Thaddeus egypárszor borsózni érezte
 54 20|        hirtelen kirántott kezével.~Thaddeus megint jobban kezdett róla
 55 20|          az apák és a fiak között.~Thaddeus nem feleselt tovább a báróval;
 56 20|            kívánok tanulni – szólt Thaddeus, kivonva kezét a báró úréból.~
 57 20|             hogy vele vitatkozzék.~Thaddeus még egyszer ajánlotta magát,
 58 20|             szólt szemet meresztve Thaddeus. El nem gondolhatta, hogy
 59 20|           öntetnék az eklézsiának.~Thaddeus mind jobban bámult és nem
 60 20|            a fiamat ott, ahol van.~Thaddeus úr erre már komolyan felpattant:~–
 61 20|           feleinek előmeneteléért.~Thaddeus puritán büszkeséggel felelt~–
 62 20|           kezével mégis megszorítá Thaddeus kezét.~– Derék ember. Meg
 63 20|            istentelen barlangomat.~Thaddeus kénytelenül leült; a báró
 64 20|            Nem tartóztatom tovább.~Thaddeus meghajtá magát, s egy percig
 65 21|                  Tisztelendő Gutai Thaddeus uram megérkezvén Kassára,
 66 21|       tréfálkozásra használta fel; Thaddeus úrnak pedig elismerő szavakat
 67 21|       tovább is szenvedni hagyjon.~Thaddeus úr még aznap, amidőn Kadarkuthy
 68 21|           sem tud nekik lefizetni.~Thaddeus látni sem akarta Viktort;
 69 21|           azt tette, amit ő akart; Thaddeus urat szinte elkényezteté,
 70 21|        Lőrinc iránt érzett. Hiszen Thaddeus maga is úgy akarta azt,
 71 21|        teljesült be rajta; és íme, Thaddeus most imádkozik azért, hogy
 72 21|          mely nagytiszteletű Gutai Thaddeus uram szobájához vezetett.~
 73 21|          uram szobájához vezetett.~Thaddeus úr maga is hallotta a kérdést,
 74 21|    csizmáik orrai egymást érték, s Thaddeus úr kénytelen volt a nyakát
 75 21|          Kadarkuthy Viktor vagyok.~Thaddeus kissé visszahökkent. Bizonyára
 76 21|        hogy szerencsém van – mondá Thaddeus; pedig sehogy sem örült,
 77 21|            Hol van az úrnak a fia?~Thaddeus elbámult.~– Nagyságos úrfi,
 78 21|              szólt reszkető hangon Thaddeus.~– Mit? Az én dolgom? –
 79 21|          körül villogott a fehére.~Thaddeus most már nem félt tőle.
 80 21|            malasztteljesen ejté ki Thaddeus úr, hanem egy haragvó és
 81 21|            Nem mondták azt – szólt Thaddeus keserűn. – Önnek édesatyja
 82 21|         benézett. Leánya az úrnak?~Thaddeus büszkén nézte végig a kérdezőt;
 83 21|            sem téve azt maga után.~Thaddeus sem sietett őt kikísérni;
 84 22|         házban nem susog már Gutai Thaddeus uram selyemstólája, midőn
 85 22|       másik a nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramé.~– Hm. A nagyasszony
 86 23|          mint nagytiszteletű Gutai Thaddeus uramnak az ő fogadott leánya.~–
 87 23|  megalázták Malárdy Ferencet Gutai Thaddeus lábai alá tulajdon gyermekei,
 88 24|           látták őt megállni Gutai Thaddeus ajtaja előtt, azon férfinak
 89 24|           be egymásnak: Malárdy és Thaddeus arcait.~Mind a két férfi
 90 24|            fogja azt, amit ő akar.~Thaddeus a kétkedés bámulatával tekinte
 91 24|            akit bántott a korhely.~Thaddeus agyában zavarodni kezdtek
 92 24|            Hogy tudnám én? – kérdé Thaddeus csodálkozva.~– Óh, tudós
 93 24|          iróniája a sorsnak! Gutai Thaddeus átkot vetett Malárdy Ferenc
 94 24|            vagy kálvinista?”~Gutai Thaddeus szomorúan néze Malárdyra.
 95 24|        elvégeztetett – mondá Gutai Thaddeus; és azután még egyszer elmondá
 96 24|      keresztül az a gondolat, hogy Thaddeus balesete az övével van kapcsolatban,
 97 24|      kinyitja, ezt a szél ledönti.~Thaddeus odainté a lánykát magához,
 98 24|           Ekkor az egyházfit kérte Thaddeus, hogy nyissa fel szekrényét,
 99 24|           fiatalabb társul rendelt Thaddeus mellé, aranykelyhet s a
100 24|        letevé az asztalra, s akkor Thaddeus elé lépve, egy levelet vont
101 24|         hagyta főtisztelendő Gutai Thaddeus uramnak, azon világos parancsolattal,
102 24|    látszott hatni dialektikájával. Thaddeus inte neki, hogy ne szóljon.~–
103 24|            fogok neki lenni.~Gutai Thaddeus ránézett szótlanul Malárdyra;
104 24|           A segédlelkész odalépett Thaddeus fekhelyéhez a szentelt kenyérrel
105 24|          ölébe takarva tartá Gutai Thaddeus árváját.~Egy haldoklónak
106 24|             s megbánja, amit Gutai Thaddeus leányával tett. Kálmánnal