Rész

  1 1 |       szoktak törődni. Éjfél körül itt már minden ember alszik,
  2 1 |           érzék, de ez tudta, hogy itt Isten van közel; őt a reszkető
  3 1 |        lelket, mindenki érzé, hogy itt az emberi kéz hatalmának
  4 1 |       rémület.~Az Öreg-Duna, ahogy itt a Csallóköz-szöget képező
  5 1 |        szokták kikötőül használni, itt van télen a malmok réve
  6 2 |           nem bízta senki, hogy én itt az országok sorsát intézgessem,
  7 2 |  szántszándékos találkát rendezett itt egymás számára.~Azok, akik
  8 2 |         azt mondom, hogy építsetek itt, ahol állunk, egy akkora
  9 2 |         Íme, szerelmetes atyámfia, itt vagyon az érték, tegye kegyelmed
 10 2 |             Micsoda? Hát nincsen-e itt nemes Bajcsy András uram,
 11 3 |        vérből vagyok, miként más. (Itt nyilván hézag maradt azon
 12 3 |              Keressék kegyelmetek! Itt van a vármegyeházában.~–
 13 3 |         van ebben a szobában, amit itt kegyelmed őriz?~– Ide nem
 14 3 |           kimondá:~– No, hát igen. Itt van az alispán úr; de nem
 15 3 |         minden embert.~– Jó. Tehát itt fogunk várni, amíg dolgát
 16 3 |              Önök mindnyájan, akik itt jelen vannak, felelősek
 17 3 |      dárdákkal keresztülszúratott. Itt vagyok, itt állok, és elmondom,
 18 3 |    keresztülszúratott. Itt vagyok, itt állok, és elmondom, amiért
 19 5 |          guta kerülgette: hogy íme itt van egy asszonyszemély,
 20 5 |    odajárok, temessétek el szépen; itt pénzes fiókom kulcsa: a
 21 6 |  szentségházzal, aranyos oltárral. Itt szokott vasárnaponkint a
 22 6 |           parfümös delnő alakjáig. Itt egypár sima ifjonc udvarol
 23 6 |             ez a rózsaszínű csizma itt nagy befolyású férfi, az
 24 6 |          állítva a lépdelőt, kinek itt ismét csekély fordulást
 25 7 |     függönyökkel ellátva.~Óh, nem! Itt nem fogunk azért színi előadást
 26 7 |        báró úr nekem átadott, most itt van a kezemben.~Azzal felnyitá
 27 7 |            nem volt ott.~– Most is itt van az ujjamon – szól Viktor
 28 7 |            s elkezde szabódni~– De itt úgy segéljen, nincsen! Az
 29 7 |            iramodót. – Tessék csak itt maradni, tessék helyt állni,
 30 7 |          valami átkozott bűvészet! Itt a legészvesztőbb varázslat
 31 7 |      előtte.~– Hát te mit csinálsz itt? – kérdé tőle Hugó Oszkár,
 32 7 |           azt a viador lábaihoz.~– Itt van száz arany, ez lesz
 33 7 |      rabokkal így szokott bánni.~– Itt vannak összes költeményeim –
 34 8 |           a víz színére, a lég még itt a víz felett is rekedt és
 35 8 |          végét a zivatarnak. Nincs itt más választás, mint elérni
 36 8 |            látni.~– Egy köpeny van itt – szólt Herminához; – az
 37 8 |        vigalmas társaság közt vagy itt a háborgó hullám tetején,
 38 8 |       keblén? Hol akarnál lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött
 39 8 |          Hol akarnál lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött odafenn;
 40 9 |     kérdezte, hogy mit tegyen hát, itt tartóztassa-e még napokig
 41 9 |         útját állta:~– Mit akar ön itt? Mit cselekszik ön ez úrral?~–
 42 10|          jelen, akik már ismertek. Itt mondá el azon ifjúkori adomáit,
 43 10|     Schinderhannes Németországból, itt a nyomtatott személyleírása:
 44 10|               Miért nem játszottad itt is azt az alakot, amit másutt?
 45 11|           kényelmes palotában vagy itt a lélekvesztőn és az én
 46 11|   lélekvesztőn és az én keblemen?… Itt, itt… Gyerünk együtt, ne
 47 11|           és az én keblemen?… Itt, itt… Gyerünk együtt, ne kérdezzük
 48 12|        mehet, amerre neki tetszik.~Itt egy homokhatárt talál, azt
 49 12|        megszólalnak: „Látod, élek, itt vagyok, csak tréfa volt
 50 12|          csak tréfa volt az egész. Itt vagyok melletted, karod
 51 12|          megcsókolja. – Megjöttél, itt vagy, valóban itt vagy,
 52 12|       Megjöttél, itt vagy, valóban itt vagy, szól a boldog asszony,
 53 12|        olyan szegények, csakhogy ő itt van!~Nagyot zörren ajtó,
 54 13|         azt felelte rá, hogy tehát itt marad, és megvárja, míg
 55 13|          nagy óriási kígyóval, ami itt a Csallóközben minden éjszaka
 56 13|      odabenn. Már nem megy el; már itt marad délig! Mit csináljon?
 57 13|           a háznál? No, van nekem. Itt van, itt van a tarisznyámban;
 58 13|            No, van nekem. Itt van, itt van a tarisznyámban; óh,
 59 13|         kedves, édes szomszéduram, itt van, tessék.~– Micsoda?~–
 60 13|         nagytiszteletű úrnak, hogy itt meg itt egy fiatalember
 61 13| nagytiszteletű úrnak, hogy itt meg itt egy fiatalember jár, aki
 62 13|           valami nagy baj történt. Itt csakugyan nem lesz jó helyén
 63 13|            érni.~Bajcsy uramat már itt megint elhagyta a türelem.
 64 14|         különös idők kezdtek járni itt minálunk.~Hosszú tél végén
 65 14|         melegségével hirdeté, hogy itt a tavasz.~      ~Február
 66 14|     döbbent meg. Nem történhetik-e itt valami?~Egy korábbi rendelet
 67 15|           tenacem propositi virum (itt saját mellére ütött) nec
 68 15|      civium ardor prava jubentium (itt az ellenpárt szónokait vágta
 69 16|            megrettent ifjú –, hogy itt mindennek Vasady táblabíró
 70 16|     tegyenek!~– Nem azért állok én itt, hogy én szóljak tiellenetek! –
 71 16|        szemöldököm tenné azt, amik itt történnek, eltávozom; de
 72 17|            most már előttük állok. Itt a fejem, itt a nyakam, tegyenek
 73 17|        előttük állok. Itt a fejem, itt a nyakam, tegyenek vele,
 74 18|         langymeleg tavaszi alkony. Itt minden ház mögött kert van;
 75 18|  Malárdynak nem jó volna ez órában itt ez utcákon járni; minden
 76 18|           város legúriasabb része.~Itt már emlékezni kezdett minden
 77 20|          Thaddeus úr megdöbbenve – itt semmi út sincsen.~– Nem
 78 20|          rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész meglát bennünket –
 79 20|            sem hátra.~– Mit fogunk itt tenni? – kérdé Thaddeus
 80 20|           furcsa ember.~Pedig csak itt kezdődött még a félelem:
 81 20|            angolkertbe jutottak, s itt már rendes, csinált utakat
 82 20|   figyelmét.~– Hát kend mit csinál itt megint?~A mackó az első
 83 20|            ez a medvetalp mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek,
 84 20|          én meg nem engedem; aztán itt van egy kis cukros mogyoró,
 85 20|           rá, hogy miképpen megy ő itt ki, ha arra kerül a sor.~
 86 20|           Bizony félek is én tőle; itt van a benyílóban, tessék
 87 20|          tarkává festette orcáját, itt piros lett, ott lilaszín.~–
 88 20|            a közélet mozgalma; ami itt belül marad, az mindig legutolsó
 89 20|         Sáros vármegyébe feljönni; itt aztán majd az én gondom
 90 20|           beszélni. Kegyelmed most itt akar engem hagyni és menni
 91 20|        cselekszi. Azonban maradjon itt nálam legalább egy napig.~–
 92 20|            fogja tenni, íme nézze, itt van egy levél. Öt fekete
 93 21|            hanem azt a leányt, aki itt benézett. Leánya az úrnak?~
 94 22|        emberre, aki egypár nap óta itt jár városunkban?~– Miféle
 95 22|           magában: „De hát nem fél itt járni?” „Mitől félnék? –
 96 22|             megcsókolom az orcádat itt, az utca közepén, s akkor
 97 22|        felelt. Én megijedtem, hogy itt most mindjárt emberhalál
 98 22|       dolgokból, amiket nekem most itt elmondogatott, csak egy
 99 23|        kérem kegyedet, vesse magát itt közbe. Szelídséggel, nyájas
100 23|        tudom, hogy miért akarsz ma itt maradni – szólt hozzá erőltetett
101 24|     gyermekeimet is.~A főúr hangja itt szokatlanul reszketni kezdett:
102 24| találtaktól kérdezgetve: hol lakik itt egy orvos vagy borbély,
103 24|          nem szólt.~– Maradj tehát itt – szólt Malárdy, és eltávozott.~