Rész

 1 1 |                el akarná azt nyelni, s azzal lecsapott a túlsó mederbe.~
 2 2 |              várjanak és hallgassanak: azzal kilépett a középre.~Hosszú,
 3 2 |             urat az ő kontextusában! – Azzal buzdítólag fordult az atyamesterhez: „
 4 2 |                 azt előlről kibontá, s azzal megfogva a fenekét, odatartá
 5 2 |               de a becsületes úriember azzal menté ki magát, hogy neki
 6 3 |           pillanta fel a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű,
 7 3 |           karján: minek áll az útjába, azzal odasietett Bajcsy András
 8 3 |              kisleányát ölébe vette, s azzal kezdett el beszélgetni.~
 9 4 |                a templom; minden ember azzal kezdte reggeli munkáját,
10 4 |            hogy várja meg az üzenetet.~Azzal ollóval felmetszé a pecsétet,
11 4 |        koromszínű nedvet meríte elő, s azzal mind az öt ujját alul és
12 4 |              nagy punktum van a végén; azzal egy bicsakkal porzót vakart
13 4 |           ráírta kívül Malárdy címeit; azzal odanyomta azt a hajdú markába,
14 4 |                 midőn az utcára kilép.~Azzal rögtön sietett nagytiszteletű
15 4 |         holnapután majd lehordatom én.~Azzal karjára ölté valamelyik
16 4 |                lehetett hallani utána. Azzal visszafordult a munkásokhoz~–
17 5 |                ég felé. Még éjszaka is azzal a fohásszal szokott elaludni
18 5 |                fel Bajcsy uram, csupán azzal az egy ellenvetéssel szokta
19 5 |                városban?~Néhány percig azzal biztatta magát, hogy talán
20 5 |               van, láttam az ablakban.~Azzal befurakodott a szobába,
21 5 |             találgatásait, megelégedve azzal, hogy mindegyik találomra
22 5 |               asszonyom, korán reggel.~Azzal felrúgott egy pár útban
23 5 |  Dolgozószobájában vannak az asztalon.~Azzal még egyszer megcsókolá a
24 5 |            lelkész megtörlé szemeit, s azzal összekulcsolt kezei közé
25 6 |                még el is neveti magát, azzal az öntudatos mosollyal,
26 6 |              végén ülő szegény rokonra azzal a görbe fésűvel hajában,
27 6 |               volt Malárdy előtt. Akit azzal vádoltak előtte, hogy vallástalan,
28 7 |              gyökeresen használni fog.~Azzal a család tagjai jöttek közbe:
29 7 |          kössön az állára, s előálljon azzal a hazugsággal, hogy ő Oloferno
30 7 |               most itt van a kezemben.~Azzal felnyitá a markát… és maga
31 7 |   szemfényvesztőt találok, mint magam.~Azzal felfutott a színpadra, összehúzta
32 7 |              karjában többé nincs erő?~Azzal büszkén kirántá zsebéből
33 7 |                őket többé látni senki.~Azzal hirtelen a kandallóhoz lépett,
34 8 |        egymáshoz ne csapjon bennünket.~Azzal Viktor mindkét evezőt kezébe
35 8 |              oly messze, mint most…~És azzal egyik kezét átnyújtá Hermina
36 9 |           minél elébb zsinegelné össze azzal a semmirevaló fiúval, hogy
37 9 |              ne szomorítsa meg Viktort azzal a hírrel, hogy apja haldoklik,
38 9 |               szorítá meg egymás kezét azzal az erős meggyőződéssel mindkét
39 9 |        menüettel nyittatik meg a tánc; azzal a száműzött szép tánccal,
40 10|                Minő ész! Minő lángész!~Azzal kabátja mély zsebéből valamit
41 12|           szemeit lehunyva, és sokszor azzal biztatta magát, hogyha folyvást
42 12|                s ismét visszahúzódott, azzal az ablakszárny feltárult
43 12|     Elbúcsúzott egy szóval a világtól, azzal a szóval kegyelmébe ajánlá
44 12|          ajánlá magát a túlvilágnak, s azzal a tudattal süllyedt a mély
45 12|           tévelyegtek, sietnie kellett azzal, amit gondolt.~Most nagy
46 13|               megvárja, míg hazajön.~S azzal leült szépen, s beszélgetni
47 13|               olyan forró.~Bajcsy uram azzal a tehetetlen félelemmel
48 13|               nekem.~Mákosné asszonyom azzal az ápoló gyöngédséggel,
49 13|         asszonyom a becsületes férfiút azzal a gonosz keserű lével, míg
50 13|           ihatnám, akkor én nem iszom.~Azzal felkelt gorombán az ágyból,
51 13|           bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküdjék
52 13|              után a kút kámvája körül; azzal egyszerre rést kapva, visszafutott
53 13|           bolondabb, aki meghallgatja.~Azzal becsapta az ablakot, s ráfordította
54 14|            frigus, quam fuit ante” – s azzal tenyerébe verte pipáját,
55 15|      indítványát; ki hízelgett magának azzal a dicsőséggel, hogy ő maga
56 16|               majd aki utoljára nevet…~Azzal a lábszárához csapta a kardját,
57 16|           András uramat, a csizmadiát.~Azzal odaállt a táblabírák háta
58 16|                Ti akartátok: úgy lesz!~Azzal eltávozott, kardjával és
59 17|                uram, a te akaratod.~És azzal valódi alázattal hajtá meg
60 18|        megyeházban sem lehet maradnia. Azzal a gondolattal, hogy e falak,
61 18|            most is rosszul érzi magát.~Azzal lement a hátulsó lépcsőn,
62 18|           ostornyelet talált a földön, azzal elkergette az ebeket; az
63 18|              az mind összetört bele, s azzal diadalmasan haladt ki a
64 18|               házhoz, s biztatta magát azzal a gondolattal, hogy talán
65 20|                 nyolcesztendős korában azzal bosszantotta a fiát, hogy
66 20|           nyelvre taníttatá, a fiú meg azzal bosszantá az apját, hogy
67 20|              tizennyolc évesnél; a fiú azzal ki is ment külföldre, s
68 20|            tisztelendő uram, a lőcsbe.~Azzal nekihajtott a víznek, bele
69 20|               a kis csoda –, gondol is azzal valaki, van annak elégszer
70 20|              semmit, tisztelendő uram.~Azzal odalépett a medvéhez, s
71 20|           hasonlított a köszönéshez; s azzal szépen lecammogott a lépcső
72 20|            volt más, mint ő saját maga azzal a ragyás vöröstarka ábrázattal,
73 20|          ragyás vöröstarka ábrázattal, azzal a foltozott, sastépte szürke
74 20|              sastépte szürke kabáttal, azzal a makrapipával a szájában,
75 20|              fénymázatlan csizmákkal s azzal a kopó staffage-zsal maga
76 21|               A lelkész lenézte végig, azzal hidegen válaszolt:~– Ha
77 21|            magát a házamnál nagyságod.~Azzal ő is leült íróasztala mellé,
78 21|             pókláb-betűkkel; aki tehát azzal sem ingerelheté a tudóst,
79 21|          termetével a lelkész füléhez; azzal vette a háromszögletű kalapját,
80 21| szemöldökrángással intve a pap felé, s azzal egy lépéssel kilépett az
81 22|               kapuban álló strázsának, azzal intézte el a vármegye dolgait,
82 22|               hajdú és hajdúsné lelkét azzal a hazugsággal, hogy őt Bajcsy
83 22|            bajában, isten mentsen meg: azzal nem fárasztanám a tekintetes
84 22|                 hogy vajon mi baja van azzal a nagyasszonynak, ha valaki
85 22|          kiáltott, hogy álljunk meg, s azzal Lila leánynak megfogta mind
86 22|             szóltak egymáshoz valamit, azzal egymás után elmentek a part
87 22|               a galiba ember mindenkit azzal ijesztget, akire megharagszik,
88 22|           fogom. Még egyszer köszönöm.~Azzal beszólítá az ajtónálló hajdút,
89 23|               megismeré azokat.~Ő jön!~Azzal könyörögve tekinte férjére.~–
90 23|           gondolj énvelem: ne törődjél azzal! Élek én vagy meghalok,
91 23|                bezárta fiát a szobába, azzal az erős szándékkal, hogy
92 23|               van Malárdy Kálmán úr?~– Azzal nem beszélhet az úr.~– Nem
93 24|         egyszer elmondá azt a szót, és azzal hanyatt esett végig a padlón.~
94 24|             haszontalan kísérletekkel.~Azzal Malárdyhoz fordult.~– Vége
95 24|                  hogy így cselekedjem.~Azzal feltöré Kadarkuthy hagyományának
96 24|           Kadarkuthy Viktor úrnak”.~És azzal a levelet az egyházfira
97 24|                bízta, hogy keresse fel azzal a címzett urat, és adja
98 25|           alacsony neveltetése dacára, azzal nem magyarázni, csak enyhíteni