Rész

 1 2 |                a főtisztelendő uraknál szólt a derék atyamester. – Felőlük
 2 3 |               a veszélyt, de senki sem szólt az alispánnak; lehet, hogy
 3 3 |      kísérletnek nevezendő. Ön pedig – szólt Bajcsyra mutatva –, mint
 4 3 |              egy viador.~– Én, uram! – szólt középső ujjával mellére
 5 3 |              Tekintetes alispán uram – szólt igaz érzékenység hangján.
 6 4 |             édes nagytiszteletű uram – szólt nagyot sóhajtva az érdemes
 7 4 |               azután magas tekintettel szólt feléjök:~– Hiába jönnek
 8 5 |        megálljon csak egy pillanatra – szólt közbe Bajcsy András uram – …
 9 5 |                 Kis gömbölyű szája nem szólt hozzá semmit, de nagy, okos
10 6 |             Köszönöm, kedves barátom – szólt a báró, egyszerre elfogadva
11 6 |                s azt felelte, hogy nem szólt semmit, amin néhány jókedvű
12 6 |            diadala volt.~Vasady nem is szólt az asztalnál egy szót sem
13 6 |                Tekintetes alispán úr – szólt Viktor szerényen felkelve
14 7 |              megtérítését bízza reám – szólt Viktor komolyan a bánatos
15 7 |            alispánnéval; legkevesebbet szólt Herminához. A szép lányka
16 7 |           Nézze kegyed, mademoiselle – szólt Viktor Eudemiához –, a jámbor
17 7 |            Voici m’sieurs et m’dames – szólt a bűvész összefogott marokkal
18 7 |            Voici m’sieurs et m’dames – szólt a nagyhatalmú boszorkánymester,
19 7 |                tallér? Lehetetlen az – szólt Viktor, s felemelé nyugodtan
20 7 |             hát miért nem árt nekem? – szólt Viktor mosolyogva s felmutatva
21 7 |            hogy tallérom ártalmatlan – szólt ekkor Kadarkuthy a hallgatag
22 7 |        beszélni kellemetlen.~– Kérem – szólt akadozva –, azok mind igen
23 7 |      tekintetes alispánné asszonyság – szólt Viktor mohón –, kegyed is
24 7 |                menjünk addig pipázni – szólt Vasady vállára ütve. Majd
25 7 |                   Nos, hogy tetszik? – szólt az alispánné egyenesen felé
26 7 |              nem szép-e?~– Óh, szép! – szólt Viktor akadozva, s nem akart
27 7 |          gyermekkoromban megtanultam – szólt Viktor –, ha kívánja ön,
28 7 |                   Én talán egyet sem – szólt az ifjú piperkőc, s amint
29 7 |           kézcsukló mozoghat. Így ni – szólt Kálmán, kezébe kapva a buzogányt,
30 7 |        elbánnak.~– De hiszen, nem is – szólt hetykén az erős Marci, s
31 7 |                te meghízott hústömeg – szólt tétovázva készülő ellenfeléhez
32 7 |                előhozta elolvasni.~Nem szólt Kálmánhoz egy szót sem.~–
33 7 |           vannak összes költeményeim – szólt alig hallható hangon az
34 7 |             megnyerte ön az enyémet! – szólt Malárdy, s kebléhez szorítá
35 8 |                a víz színére.~– Úrfi – szólt az öreg révész Viktorhoz –,
36 8 |              szemközt.~– Kegyed fél? – szólt Viktor, a dalt megszakasztva.~–
37 8 |                   Egy köpeny van itt – szólt Herminához; – az eső esni
38 8 |              hagytalak el benneteket – szólt a testvér, közel érve hozzájuk. –
39 8 |                part felé. Egy szót sem szólt egyik is; a köpeny csupa
40 9 |              levelet kapott.~– Én is – szólt Viktor nagyon komoly arccal.~
41 9 |          örömanyának, az alispánné nem szólt neki semmi szót, hanem mostohaleányát
42 10|              kézen fogva; egy szót sem szólt hozzá odáig.~A halászlak
43 10|          támadt.~– Azt okosan tevéd… – szólt bele, magáról elfeledkezve
44 11|                s halk hangon valakihez szólt, akit Pálnak nevezett; az
45 12|                de nem tud.~– Hermina – szólt hozzá a vőlegény vagy a
46 13|          öltözet ruháját; senkinek sem szólt, senki sem tudja, hová lett;
47 15|       instantis tyranni (ez Malárdynak szólt) mente quatit solida.~Persze,
48 15|          mindenki.~Malárdy féltréfásan szólt rá vissza:~– Ne sutor ultra
49 16|              én szóljak tiellenetek! – szólt erre dacosan a pártvezér; –
50 17|                  Ecclesia praecedit! – szólt maga előtt bocsátva a papot
51 17|              Áldás, békesség a házon – szólt Gutai Thaddeus malaszttal,
52 18|               csapszék volt, abban úgy szólt a hegedű, ahogy csak bírt;
53 19|                 megütötte a szél, neki szólt ez a lélekharang.~Ennél
54 19|          halottnak.~– Mindennek vége – szólt az orvos.~Malárdy fáradtan
55 20|         kastélyához?~– Dehogy mennek – szólt a furcsa ember –, hisz ez
56 20|             kedves atyámfia az Úrban – szólt Thaddeus úr megdöbbenve –
57 20|             Automedont.~– Semmit sem – szólt az nevetve –, csak fogózzék
58 20|           barátság.~– Nem kell félni – szólt vissza mosolyogva a furcsa
59 20|              Kend szemtelen gazember – szólt hozzá a férfi szép csendes
60 20|              gyermek.~– No, elhiszem – szólt hozzá a férfi; – kend nem
61 20|                mint oktalan barommal – szólt a kis ragyás. – A bolond
62 20|               bátran előbbre kerülni – szólt a furcsa emberke; – bízvást
63 20| keresztül-kasul járkálunk a szobáin? – szólt végre helyes aggodalmát
64 20|            mint én magam.~– No kérem – szólt kifakadva Thaddeus úr –,
65 20|     panaszokkal terhelni nagyságodat – szólt Thaddeus –, nekem senkire
66 20|              ne is tessék cselekedni – szólt Thaddeus. – Egyetlenegy
67 20|   végigjátsszék.~– De hát miért nem? – szólt rá egyszerre a báró naiv
68 20|              Lássa, tisztelendő uram – szólt a báró, beledugva hüvelykujját
69 20|           példájából kívánok tanulni – szólt Thaddeus, kivonva kezét
70 20|     negyvenezer forintot?~– Micsoda? – szólt szemet meresztve Thaddeus.
71 21|                    Melyik az ajtaja? – szólt újra az előbbi hang.~Erre
72 21|              báró.~– Az az Úr dolga! – szólt reszkető hangon Thaddeus.~–
73 21|             velem.~– Nem mondták azt – szólt Thaddeus keserűn. – Önnek
74 21|               ne csodálkozzék rajtam – szólt az ifjú Kadarkuthy, mintha
75 21|               alatt állítani a fiát! – szólt ez odahajolva hosszú termetével
76 22|                az, aki ellen ez ítélet szólt? Malárdynak hívták-e azt?
77 22|                 Óh, kérem alázatosan – szólt a nagyasszony megjuhászodott
78 23|            teszi, hogy fele segítség – szólt hozzá a nő vigasztaló hangon –,
79 23|                megölelte nejét, és nem szólt semmit. Azután nagyon keveset
80 23|          semmit. Azután nagyon keveset szólt ő. Egész nap is elmúlt,
81 23|            kérek, tekintetes asszony – szólt akkori szokás szerint, illendően
82 23|          megcsókolta halvány arcát, és szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon~–
83 23|                akarsz ma itt maradni – szólt hozzá erőltetett szilárdsággal.~
84 23|                  De akit én szeretek – szólt az ifjú, s magasztos arcának
85 23|             kezét, azután engesztelően szólt neki:~– Ne beszéljünk ma
86 23|             férjét engesztelje: az nem szólt semmit; kalapját, pálcáját
87 23|             Kadarkuthy Viktor vagyok – szólt az idegen, gőgösen billentvén
88 23|                kis beszédem van vele – szólt ez lovagkorbácsa gombját
89 23|             bezárva. Az ifjú franciául szólt hozzá, hogy a csődülő népség
90 24|               többé.~– Elvégeztetett – szólt rekedt, alig hallható szóval
91 24|               is az vagyok.~– Méltán – szólt közbe a lelkész, ő ismerte
92 24|              kötelességemmé van téve – szólt a segédlelkész –, hogy így
93 24|                engem!”~De senkinek sem szólt öröme okáról, sem Malárdynak,
94 24|              hogy már nem sírt, és nem szólt.~– Maradj tehát itt – szólt
95 24|            szólt.~– Maradj tehát itt – szólt Malárdy, és eltávozott.~
96 24|                   Hoztam neked anyát – szólt a leánykához.~Lila kétkedve