Rész

 1 1 |      újabb históriai nevet adtak.~Mikor e nap megvirrad, minden
 2 1 |        emberek olyan jó énekesek, mikor meg vannak rémülve!~De az
 3 1 |           csókolva sudaraikkal, s mikor a város alá ért, a futó
 4 2 |        csordultig vagyon.~– Avagy mikor fordul el rólunk e csapás?~–
 5 3 |        bizony. Azután még sír is, mikor megszorítják.~– Hol van
 6 4 |    nyájasan kipenderíté az ajtón.~Mikor azután a hajdú eltávozott,
 7 4 |      nevét úgy elfelejtette, hogy mikor a gazkópét valahonnan a
 8 4 |        hozzá kellett szokni, hogy mikor „Syringa vulgaris”-t hall
 9 4 |      ajtón, s ha kérdezte valaki: mikor lesz vége az ünnepélynek,
10 4 |       erős kősziklához paskolja.”~Mikor vége volt a zsoltárnak,
11 5 |          amiatt kimondhatatlanul, mikor már Mákosné asszonyomat
12 5 |        fülébe, annyit beletömött, mikor aztán ez is megvolt, akkor
13 5 |        tanulna, de…~– Micsoda de? Mikor én azt mondom, hogy ott
14 5 |          szemem is majd kifutott, mikor el akartam olvasni; a tulajdon
15 5 |        pedig iszonyú dolog ám az, mikor egy olyan egyetlen fia van
16 5 |       ideje, én is bolond voltam, mikor a bajuszom kezdett nőni;
17 5 |       ujját a másik körül, s mint mikor „hogy tetszik”-et játszanak,
18 5 |          regiment-felcserek.~– De mikor ez a regula, kedves Bajcsy
19 5 |     szállt le az utazó szekérről, mikor Bajcsy uram odaérkezett
20 6 |       színekkel is kifestettek, s mikor az a kép néha még el is
21 6 |         mert ő emlékezik rá, hogy mikor odament, mindig hegynek
22 6 |       közönyös a kurta mentékhez; mikor a szegény nemes rokon hálálkodott
23 6 |         derültebb, büszkébb lett; mikor végére ért, összehajtá,
24 7 |     poharát egész a körömpróbáig; mikor aztán a férfiakon végigmentek,
25 7 |            és az ifjú szemeiből…~…Mikor az ilyen szemfényvesztő
26 7 | kiszedegetni: természetesen, hogy mikor ilyen nagy testet lenyel,
27 7 |           veszedelmes produkciót.~Mikor ennek vége volt, akkor ismét
28 7 |       mérkőzik meg ellenfeleivel.~Mikor ezzel is elkészült, akkor
29 8 |      Talán még azt is tudta, hogy mikor a nő szeret, a férfi hidegsége,
30 8 |         szökellnek ismét széjjel, mikor a nagy goromba evező feléjük
31 8 |          nyílsebesen csapott alá, mikor egy-egy potyka felvetette
32 9 |      tudakozódott Viktortól, hogy mikor kapott levelet édesatyjától,
33 9 |           történik, hanem azután, mikor azt kérdezte, hogy mit tegyen
34 10|       szivárványos csigateknőket, mikor megárad; egy kis lengő sajka
35 10|     gondjai.~Mécses sem ég abban, mikor künn sötét van, annyi világot
36 10|        együttivást?~– Meglehet.~– Mikor jöttél később össze vele?~–
37 10|        báró szereti a kalandokat; mikor elmondám neki, hogy szöktem
38 10|     emlékembe, nem jut-e eszembe, mikor ilyen meg ilyen kicsiny
39 10|          tőle: „Kicsoda az úr?” S mikor az őt édesatyjának kezdte
40 11|        tisztelendő úr nagy hajós.~Mikor készen volt a ladik, akkor
41 11|   felsóhajtott: „Óh, Jézuskám”; s mikor távolabb haladtak onnan,
42 11|         biztos búvóhelyek vannak!~Mikor minden keresés sikertelen
43 12|           hogy beteg leszek tőle; mikor az ablakom alatt elkezdi
44 12|         kastély elcsendesült már. Mikor a szél fúj, olyan csendes
45 12|          talán majd elalusznak, s mikor fölébrednek, azt látják,
46 12|        szél, ez a szél!~És aztán, mikor a test összetört idegzettel
47 12|        mint a regényekben szokás, mikor a költő valami nagy bajba
48 12|        Érzi ezt sokszor az ember, mikor álmodik, és akarna kiáltani,
49 12|       arcát lakodalma éjszakáján, mikor a rokonok legjobban siratták
50 13|      fordulat! Mákosné asszonyom, mikor azt hallotta, hogy Bajcsy
51 13|          az ember nem tudja, hogy mikor lehet rá szüksége; óh, én
52 13|      törött.~– Zsámfáter hordtát! Mikor én nem ihatnám, akkor én
53 13|            s éppen akkor ért oda, mikor már az ifjakat össze is
54 13|          rendjén találta nevetni, mikor a műhelybe lépett, s csak
55 13|          akkor vette magát észre, mikor egypár egészséges poflevet
56 13|    dolgoztak a tőke mellett; mint mikor valami nagy baj történt.
57 13|           tudhatja az ember, hogy mikor várja a veszedelem. Jobb
58 13|          vesse a flanellréklijét, mikor lefekszik. A tavaszi levegő
59 14|           a napnak melegen sütni, mikor sugarait ilyen harmatban
60 14|        kerekre dolmánya szárnyát, mikor még senki sem viselte úgy,
61 14|         hogy irtotta el bajuszát, mikor még mindenki viselte azt?
62 15|      széthullhatsz, elolvadhatsz: mikor a legvégsőre jutottál, akkor
63 15|           vesz a diszkussziókban; mikor valaki jót mondott, ő is
64 15|   elfeledte a kompetens gesztust; mikor pedig valami neki nem tetsző
65 16|          az elejére érkezett oda, mikor Vasady táblabíró odalépett
66 16|    minősége nincsen, távozzék el.~Mikor a jegyző lement, már akkor
67 16|      ember megszégyenlette magát, mikor azt kérdezték tőle gúnyosan,
68 17|   támláját le lehetett kapcsolni, mikor az ember ki akarta nyújtani
69 17|         eresszétek a koporsómhoz, mikor kivisznek, hogy engem ott
70 18|          két arca; hogy nevetett, mikor atyját meglátta, pedig még
71 18|    hazavitték; s mily öröme volt, mikor eléje futottak az ajtóban
72 19|       tudja.~Malárdy vállat vont, mikor ezt a végrendeletet hírül
73 20|          azáltal, hogy született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást;
74 20|          volt az a lángesze, hogy mikor egy prédikációt meghallott
75 20|         aki se be nem köszöntött, mikor jött, se nem búcsúzott,
76 20|           jött, se nem búcsúzott, mikor elment. Tessék bátran előrekerülni.~
77 20|  szívemben semmi sem mozdult meg, mikor őt megláttam; pedig azt
78 21|         hogy még a templomban is, mikor imádkozott, rajta feledé
79 21|        volt a jó öregúr olyankor, mikor arra gondolt, hogy ezt a
80 21|          volt meghajtani a fejét, mikor belépett rajta, oly szertelen
81 21|          hanyagul előrehajlott, s mikor fel-felütötte a fejét, mindig
82 21|       vastag ajkai is elkékültek; mikor meg akart szólalni, egészen
83 21|    mindennap arra gondoltam, hogy mikor kiszabadulok: vesszek meg,
84 21|       mégis mondott annyit utána, mikor már nem látta~„A veszett
85 22|       csóválja sok ember a fejét, mikor azt olvassa, hogy egy időben
86 22|           őrt álló léleknek, hogy mikor ilyen és ilyen asszonyság
87 22|        hajdúnak már korán reggel, mikor az még az ezüstsarkantyús
88 22|           lenni az emberekhez, de mikor Mákosnéról volt szó, mindig
89 22|           hangja nem volt nyájas, mikor azt kérdezé. Aranyzsinóros
90 22|       vesződik. Elég baj az.~– De mikor olyan nagy emberek, nagy
91 22|       kicsit, s szinte jól esett, mikor a kanyargós úton láttam
92 22|          kihívja egy szál kardra; mikor még a Fábián András sógort
93 23|   senkitől sem sejtett hitelezői; mikor a hír kivitte a piacra összegyűlt
94 23|           rossz szokása van, hogy mikor valaki megbántja, azt mindjárt
95 23|          órát és a helyet, hol és mikor. Mert akkor nem alkalmatlankodnám
96 23|       egyet eldobnám magamtól; de mikor nincs több, mint ez az egy.~