Rész

 1 1 |         kriptaajtóból visszakiáltá rá, amit mondott, még pedig
 2 1 |           utolsó szót, úgy kondítá rá mély, tekintélyes hangján
 3 2 |           ám az! Mi nem haragszunk rá egymásnak. Mi jó embereket
 4 2 |          az érték, tegye kegyelmed rá a kezét, és vállalja fel,
 5 2 |            van, úgy van! – kiálták rá egyszerre mindnyájan, s
 6 3 |           fenyegetést.~Gondja volt rá, hogy válasza retorikailag
 7 3 |            megállani. Onnan nézett rá büszke, agyonnyomó tekintetével.~
 8 3 |            csattanó hangon kiáltva rá:~– Lázadó!~E szörnyű nevezésre
 9 4 |            bicsakkal porzót vakart rá a falról, s megfordítván
10 4 |             Bajcsy uram azt akarta rá mondani, hogy valami paréj;
11 4 |            a választ, amit ő adott rá; és hogy már most mitévők
12 5 |            tudnak semmit, nincs is rá gondja senkinek; az egy
13 5 |        napnak semmi órája nem volt rá nézve biztosítva, hogy Mákosné
14 5 |           Bizony nem is érek ám én rá a szomszédba lótni-futni;
15 5 |      tisztelendő úr keveset ügyelt rá; az édesanyja szegény pedig
16 5 |         virágok nyelvén; felelt is rá.~– Nem találtam őt sehol,
17 6 |     Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor odament, mindig
18 6 |     arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett olvasni az emberekre
19 6 |           szívét aes triplex őrzi: rá nézve közönséges nemes emberek
20 6 |           az istállóban.~Szerencse rá nézve, hogy éppen e pillanatban
21 6 |  jelenlevők bámulva tekintének fel rá, a hölgyek lélegzetüket
22 7 |          csudálkozó arccal tekinte rá, de Viktor felkelt mellőle,
23 7 |      nagyon furcsa szemeket vetett rá e tréfa után, s most már
24 7 |        Hogyan került oda? Ki tette rá? Azt senki nem bírta megfejteni,
25 7 | nagymestere nagy szemeket mereszte rá.~– No, nyelj el engem, ha
26 7 |      takarodjék ki innen! – kiálta rá haragosan az alispán, mire
27 7 |        Istenért, Hermina! – kiálta rá Eudemia. – Hozzá ne nyúlj,
28 7 |    Mindenki figyelmesen hallgatott rá.~És akkor Kadarkuthy elmondá
29 7 |         Elég már! Assez! – kiabált rá Hugó Oszkár. – Bizony kiszalasztod
30 7 |             Éppen jó alkalmad lesz rá. Most kezdődik a második
31 7 |          néha egy nagyot sóhajtott rá, s félrenézett Viktor felé,
32 7 |       magadat, Marci! – kiálta fel rá Vasady, akinek kezdett a
33 7 |            Viktor nem hagyott neki rá időt, mint valami fiatal
34 7 |        fiatal fenevad, úgy szökött rá egyszerre, hogy az atléta
35 8 |          egész Dunátok nem érdemes rá, hogy az ember féljen tőle.
36 9 |           hűtlenség bizonyulván be rá, a móringot elvesztette;
37 9 |      történetesen e levélben az is rá volt parancsolva, hogy Viktorral
38 9 |            őt most haza, és várjon rá, míg visszajön. Tessék választani
39 9 |           semmit, hanem azt mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész
40 10|         csüggeteg hangon válaszolt rá:~– Gutai Lőrinc.~– Mi a
41 10|         valami vallásod? Ne felelj rá. Ne felelj erre a kérdésre.
42 10|            mondá, hogy csak bízzam rá magamat, és ne féljek semmit.
43 10|           s mire apja fenyegetései rá nem bírták venni, sietve
44 10|     természetesen senki sem ismert rá, mert tíz év óta nem látták;
45 10|        semmirekellő csalót, aki őt rá akarja szedni: ez bizonyosan
46 10|            A báróé.~– Miért álltál rá?~Lőrinc fejét rázta, és
47 11|        megtapogatta a kötelet: jól rá van-e hurkolva a békjóra.~
48 12|           mély álmomból fölébredek rá, ha elkezd fújni, és el
49 12|        verné, s a papirost, melyen rá panaszkodom, levelenkint
50 12|       halva.~És az milyen jó volna rá nézve.~Milyen jó volna az,
51 12|         ablakát. A leány felébredt rá.~Lőrinc látta, hogy az álmából
52 12|     álmából felébredő merően bámul rá, s nem siet ablakát felnyitni.
53 12|           Ez kérdés volt: feleltek rá. A leány rányomta ajkát
54 13|          nincs itthon, azt felelte rá, hogy tehát itt marad, és
55 13|     esztendő múlva is megesküsznek rá.~Bajcsy uram reszketett
56 13|            tudja, hogy mikor lehet rá szüksége; óh, én ezzel már
57 13|            uramnak.~Az csak nézett rá félszemmel onnan a paplan
58 13|           kérte, hogy figyelmezzen rá.~A nagyasszony odatartotta
59 15|         szándékát, s ott várt, míg rá kerül a sor; nagyon látszott
60 15|      solida.~Persze, hogy nevetett rá mindenki.~Malárdy féltréfásan
61 15|          Malárdy féltréfásan szólt rá vissza:~– Ne sutor ultra
62 15|           Bajcsy uram visszavágott rá, jóslatterhes mutatóujját
63 16|         Mindenki szótlanul tekinte rá, ez megdöbbentő hír volt.~–
64 17|        senki ellenvetést ne tegyen rá; és akármit cselekszenek
65 18|            fennhangon, nem ügyelve rá, vajon Malárdy Xavér Ferenc
66 18|      udvarról nagy kutyák rohantak rá, meg akarták harapni; szerencsére
67 18|           feltaszítá, s olyat vert rá a fél ostornyéllel, hogy
68 18|          szív; de ő nem hallgatott rá; megvetette a könyörgők
69 18|     félkörű szemei úgy bámultak le rá, s tág öbléből, nyitott
70 19|         volt valaki, az is elaludt rá.~Amint Malárdy a Szent János
71 19|     beszélni keserű megbántás volt rá nézve. Rögtön befogatott,
72 19|       ijedelmes sietséggel; mintha rá volna az bízva. Malárdy
73 20|           el volt temetve jól mind rá, mind a világra nézve, mert
74 20|     tisztelendő úr aggódva gondolt rá, hogy miképpen megy ő itt
75 20|        gnóm hahotával nevetett fel rá, s aztán ezerszer bocsánatot
76 20|          De hát miért nem? – szólt rá egyszerre a báró naiv készséggel. –
77 21|         Viktort; nem is lett volna rá nézve e találkozás kedves.~
78 21|     hangzott a neve, legszebb volt rá nézve az egész hazai flórában;
79 22|            vele az utcán, csakhogy rá találtam nézni, beletaszított
80 22|       kérdést, csak annyit mondott rá, hogy vajon mi baja van
81 22|           nem történt volna, amire rá sem merek gondolni. Hallgassa
82 22|          csak megnémult, és nézett rá vissza. Az az istentelen
83 23|     alispán lenni, csoporttal jött rá a balszerencse.~Rangbóli
84 23|       meglepetését, készen is volt rá.~– Bocsánatot kérek, tekintetes
85 23|            Amilyen irtózatos volna rá nézve a hír, ha megtudná,
86 23|           állj az ablakba, ne nézz rá.~Az ajtó nyílt, s Kálmán
87 23|     hatalmam, bezárom, és vigyázok rá, mint olyan gonosztevőre,
88 23|           viselni és büszke leszek rá; tudni fogok érte élni,
89 23|      rábámult. Egészen idegen volt rá nézve ez arc.~– Mit akar
90 23|           belül megzörgette valaki rá. Feltekintett: Kálmán volt
91 24|        ifjú; akárki büszke lehetne rá; én is az vagyok.~– Méltán –
92 24|            reá.~Most is mosolygott rá, miként azelőtt mindig.