Rész

 1 6 |     meghódíttassék.~Az alispán fia, Kálmán, Hermina bátyja, de gyönge
 2 6 |           asztalon, fiának intve:~– Kálmán, adj helyet őméltóságának!~
 3 7 |               Fájdalom, hogy nincs. Kálmán nagyon hideg hozzám. Ő egészen
 4 7 |            úr azon bizalmával, hogy Kálmán megtérítését bízza reám –
 5 7 |            Nekem sokba fog kerülni. Kálmán nagyon meg fog rám azért
 6 7 |      üdvözlé az ifjút.~– Ah, ön az, Kálmán? Régóta keresem, és nem
 7 7 |         műveiért szemközt dicsérik. Kálmán elpirult, és lesüté szemeit,
 8 7 |        tetszik, írjon jobbat. Eredj Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet,
 9 7 |             is óhajtja, kívánja ezt Kálmán barátomtól: no, ne húzza
10 7 |         vissza kezét, engedje, hogy Kálmán barátomnak nevezzem. Lássa:
11 7 |          maradt a tudós mulatságra.~Kálmán természetesen nem jött vissza
12 7 |           tetszett, azt olvassa fel Kálmán.~A jó fiú szót fogadott,
13 7 |          tetszik benne, mondja meg; Kálmán ki fogja azt igazítani.~
14 7 |         poéta által; nem ismeri azt Kálmán?~Az ifjú nyugodt, tiszta,
15 7 |    Erdélyben élt – viszonzá Viktor.~Kálmán szelíden mondá, hogy szeretné
16 7 |       ismeretlen poéta költeményét.~Kálmán minden újabb strófánál halaványabb
17 7 |           volt zavarodva, mint maga Kálmán, Hermina arca égett a szégyentől;
18 7 |            ez éppen azon mű, melyet Kálmán sajátja gyanánt olvasott
19 7 |             betűről betűre ugyanaz.~Kálmán úgy állt az olvasóasztal
20 7 |          vette azt Kálmántól és nem Kálmán őtőle.~Eudemia sziszegve
21 7 |           megtörténnek a költőknél.~Kálmán hirtelen felkapta iratait,
22 7 |            csipdesni az arcát; mire Kálmán szobájához ért, annak ajtaját
23 7 |         ádázul dörömbölni az ajtón.~Kálmán felnyitá azt előtte.~– Hát
24 7 |        elbámulva az ifjú állapotán.~Kálmán felső kabátját levetve egy
25 7 |            mozoghat. Így ni – szólt Kálmán, kezébe kapva a buzogányt,
26 7 |          száznak kell lenni – monda Kálmán, s forgatta tovább a buzogányt,
27 7 |            nem osonhatván, minthogy Kálmán éppen az ajtó előtt állt,
28 7 |            próbatételre szólítá fel Kálmán az ifjú piperkőcöt:~– Fel
29 7 |           szépen feldönté a széket.~Kálmán lehajolt, és felemelte azt
30 7 |           micsoda erős fogásod van!~Kálmán nevetett. Egészen jó kedve
31 7 |               ni, milyenek a kezei!~Kálmán hagyta a hölgyeket szörnyűlködni
32 7 |        életveszélyes látvány előtt, Kálmán szemei sóváran kísérték
33 7 |     megtapsolá, aki félórával elébb Kálmán költeményeit ásítva hallgatta,
34 7 |         szobájában félrevonulva ült Kálmán egyedül – és sírt.~A legyőzött,
35 7 |            elszánt arccal lépett be Kálmán.~Kezében egy piros szalaggal
36 7 |             Malárdy nem tudta, hogy Kálmán mint szégyenült meg, ezt
37 7 |    gyöngeség nem közönség elé való.~Kálmán letörlé szemeiből a könnyeket,
38 7 |        kérdé tőle.~– Ha jól sejtem: Kálmán barátom versei.~– Valóban
39 8 |          pillanatban.~Egy hét alatt Kálmán is megadta magát e rettenetes
40 8 |           hála által.~Egy hét alatt Kálmán egészen átváltozott Viktor
41 8 |           amitől teste megedződött; Kálmán nem tudott úszni, Viktor
42 8 |            örökké tintásnak csúfolt Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben,
43 8 | átalakulását észrevevé, s ez örömöt Kálmán maga is érezheté; mert soha
44 8 |            is Viktornak köszönheté.~Kálmán lelkében igaz költészet
45 8 |              Hugó volt a kormányos.~Kálmán egyedül volt a másikban,
46 8 |           hozták, azalatt Viktor és Kálmán kinn voltak a Duna közepén,
47 8 |            kormányozva csónakaikat, Kálmán elővevé fuvoláját, Viktor
48 8 |              Máskor nem szokott az.~Kálmán azt állítá, hogyha valaki
49 8 |            lehet hallani.~Viktor és Kálmán csónakjai néhány száz evezőnyommal
50 8 |          kellene fordulnunk? – szól Kálmán tétovázva Viktorhoz.~– Víz
51 8 |           tapad.~Viktor hátranézett Kálmán után: az messze tőle küzdött
52 8 |         látszott feléjük közeledni. Kálmán csónakja.~– Látod, nem hagytalak
53 8 |             csónakosok elé siettek. Kálmán figyelmessé tette Viktort,
54 9 |            beszélgetésbe elegyedett Kálmán fiával, s atyai nyájasságot
55 9 |             egyet tartott volna meg Kálmán az ő számára, ő nem mutatta
56 9 |           jobban fájt neki az, hogy Kálmán maga is kiengesztelődik
57 15|             mint az ő tulajdon fia, Kálmán!~És hátha azt tudhatta volna
58 20|     kiderülése azonban így történt.~Kálmán, az alispán fia, titokban
59 20|  megszégyenítés után nem ment többé Kálmán a Hyppocrene üléseire, pedig
60 20|           úgy elmaradoz tőlük, mire Kálmán kivallá, hogy nem is fog
61 20|        megismerte fia írását; ahogy Kálmán beszélt róla, az alak is
62 22|          tekintetes Malárdy úr fia, Kálmán. Bajcsy alispánnak olyan
63 23|            minden, mint a tükör, és Kálmán fia mindig olyan volt, mintha
64 23|        értésemre adatott, miszerint Kálmán úrfi bizonyos kellemetlen
65 23|             találkozása volt tegnap Kálmán úrfival. A báró durván megtámadott
66 23|           de elébb másról beszélek. Kálmán úrfi bátran pártját fogta
67 23|              Tudom bizonyosan, hogy Kálmán úrfi is párbajt kíván vele
68 23|            tekintélyét, beszélje le Kálmán fiát a veszedelmes merészségről,
69 23|  tulajdonítani, s azt állítom, hogy Kálmán úrfit nem a vakeset vitte
70 23|         asszonyság előtt beszéltem. Kálmán úrfi ezáltal igen nagy szomorúságot
71 23|    bálványozásig szeretett gyermeke Kálmán úrfit szereti, épp olyan
72 23|            percben éppen hangzottak Kálmán lépései a folyosón; mostohája
73 23|           nézz rá.~Az ajtó nyílt, s Kálmán belépett.~Amint szüleit
74 23|         előttem, édes, jó fiam, te.~Kálmán mosolygott, és szelíden
75 23|             az neked jót fog tenni.~Kálmán elkomorult.~– Ma nem mehetek,
76 23|            ma itthon kell maradnom.~Kálmán újra fölvette kalapját kezébe,
77 23|            Nem úgy akartam mondani, Kálmán. Ő meglehet, hogy tisztességes,
78 23|            porba vetette a bölcsőt.~Kálmán derült szemekkel tekinte
79 23|          parancsolom, hogy elhagyd!~Kálmán a legnagyobb nyugalommal
80 23|         mely vállára támaszkodik.~– Kálmán, Kálmán! – suttogá a mostoha.~
81 23|      vállára támaszkodik.~– Kálmán, Kálmán! – suttogá a mostoha.~A
82 23|        öklei, s rémülten veté magát Kálmán elé, erőszakosan betuszkolva
83 23|       vagyok az. Én keresem Malárdy Kálmán urat.~– Mért keresi?~– Egy
84 23|            Kérem, merre van Malárdy Kálmán úr?~– Azzal nem beszélhet
85 23|            valaki rá. Feltekintett: Kálmán volt ott, szobájába bezárva.
86 24|     hatóságoknak feljelenteni; mert Kálmán keresné fel amazt, mert
87 24|             keresné fel amazt, mert Kálmán meg nem bocsáthatná neki
88 24|     tanácsolja. Jobb vagy nálamnál.~Kálmán nem tudott szólni az érzelemtől.