Rész

 501 3 |                mondani az alispánnak, hogy a szegény rabok félnek; a
 502 3 |                    a szegény rabok félnek; a föld még a halottakat is
 503 3 |                   rabok félnek; a föld még a halottakat is ki akarja
 504 3 |                 alvilági fellegek moraját, a bosszúálló föld mennydörgését;
 505 3 |                  egyenként kémények, falak a földre, s eltemetik szűk
 506 3 |                 eltemetik szűk ablakaikat. A szerencsétlenek az Isten
 507 3 |               börtönükből, láncoltassa oda a Szentháromság-korlát láncaihoz;
 508 3 |                   meg börtönük ajtaját; és a kétségbeesés erős.~Az alispán
 509 3 |            megindulás nélkül hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~
 510 3 |                hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést.~Gondja volt
 511 3 |                  ítéleteinek mindegyike is a szónoklat és irály remekének
 512 3 |               szobormintának való.~– Akire a törvény kötelességet szabott,
 513 3 |             teljesítse kötelességét; akire a törvény büntetést mért,
 514 3 |                     az viselje büntetését; a börtönben lakó rabok dolga
 515 3 |                  lakó rabok dolga kiállani a rájuk ítélt megtorlást,
 516 3 |                  Én, íme, megmaradtam azon a helyen, ahova engem kötelességem
 517 3 |                 engem kötelességem láncol; a bűnösök is megmaradhatnak
 518 3 |                    ahova büntetésük zárta. A veszély közelebb ér engemet,
 519 3 |                      Azért tudatni kívánom a rabokkal, hogy amíg az én
 520 3 |           rostélyaikon át közéjük lövetek.~A rabok nem csörömpöltek többet
 521 3 |                    iparkodtak jobban félni a néma lépésektől odafenn,
 522 3 |                   lépésektől odafenn, mint a haragos zúgástól oda alant.~…
 523 3 |                    oda alant.~… Ez volt az a férfiú, akihez Bajcsy András
 524 3 |                  erős szívvel jelentek meg a küldöttség tagjai a megyeház
 525 3 |                    meg a küldöttség tagjai a megyeház kapuja előtt; élükön
 526 3 |             felköté oldalára, s átlépkedve a kapubejárást elzáró hullatag
 527 3 |                   elzáró hullatag köveken, a sötét folyosón emberi alak
 528 3 |           Pusztulás szomorú képe volt ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve;
 529 3 |        feldüledezve; egypár ékítményi urna a bejárat közepén hevert,
 530 3 |                    bejárat közepén hevert, a boltozat itt-ott keresztbe
 531 3 |                  volt megerősítve, s néhol a repedéseken keresztül látszott
 532 3 |             repedéseken keresztül látszott a napvilág.~Mészáros uram
 533 3 |               napvilág.~Mészáros uram volt a legelső, aki felfedezte
 534 3 |               kiálta rájuk:~– Mit akarnak?~A jó urak máris megrezzentek,
 535 3 |                     Mi deputációba jövünk: a tekintetes alispán urat
 536 3 |              Keressék kegyelmetek! Itt van a vármegyeházában.~– Az emeleten
 537 3 |                 emeleten nincs, mert annak a lépcsői beszakadoztak.~–
 538 3 |                  igaz.~– Tehát idelenn van a földszinten.~– Biz az meglehet.~–
 539 3 |                   meglehet.~– Mi van ebben a szobában, amit itt kegyelmed
 540 3 |                 Ide nem szabad bemenni. Ez a levéltár. Be van zárva.~–
 541 3 |                  odabenn járkálni valakit.~A megszorított őr erre puskájához
 542 3 |          akadálynál visszarettenjen.~Amint a megyeház udvarán széttekintgetett,
 543 3 |                 tudja, miért vetődött ebbe a virágtalan házba.~András
 544 3 |                  házba.~András mester kapá a fejéről a süvegét, s deputáció
 545 3 |               András mester kapá a fejéről a süvegét, s deputáció létére
 546 3 |               deputáció létére utána eredt a lepkének, azt süvegével
 547 3 |                    kérges markával kivonva a süveg alól a nyomorult párát,
 548 3 |              markával kivonva a süveg alól a nyomorult párát, illő hódolattal
 549 3 |                    hanem ahelyett megsejté a Bajcsy András uram órazsebéből
 550 3 |                  olyan nincs ugye, amelyik a szemét is kinyitja, meg
 551 3 |                   is kinyitja, meg lecsukj a?~– Hát maga látott olyant? –
 552 3 |               magának leánya?~– Hát én azt a kis-kis Hermina kisasszonynak
 553 3 |                       Jaj, nem tudom, hogy a tekintetes alispán úr megengedi-e
 554 3 |          tekintetes alispán úr megengedi-e a kisasszonynak, hogy azt
 555 3 |                   azt elvegye tőlem.~– Óh, a papa nekem mindent megenged.~–
 556 3 |                   megtudakolni tőle; tudja a kisasszony, ha az alispán
 557 3 |                   meg. Hanem hát menjen be a tekintetes alispán úrhoz,
 558 3 |                   adni. Aztán ezüstből van a cipellője, arany a fésűje.~–
 559 3 |            ezüstből van a cipellője, arany a fésűje.~– Ne féljen semmit,
 560 3 |                  majd mindjárt beszélek én a papával-szólt Hermina kisasszony,
 561 3 |                  kézszorítással biztosítva a céhmestert, s menten sietett
 562 3 |                  őrtálló hajdú bátorkodott a kisasszonyt figyelmeztetni,
 563 3 |             fenyegető pici ujját nekimérve a vén bajnok fejének, komoly
 564 3 |                    valószínűleg emlékezett a fenyegető kis hatalom nagy
 565 3 |         ellenvetést tenni, hanem beereszté a kisasszonyt.~Néhány perc
 566 3 |                    kisasszony, jót csípett a strázsa karján: minek áll
 567 3 |                 András uramhoz, s megfogva a férfi izmos tenyerét, azt
 568 3 |                 emberségtudással lépett be a megye főnökéhez.~Malárdy
 569 3 |               olyan közel az ajtóhoz, hogy a belépőnek éppen vele szemközt
 570 3 |                    s nem feledteté el vele a csinos diák üdvözletet,
 571 3 |          elszédülni, bármennyire nézzen is a szeme közé ez a félelmetes
 572 3 |                  nézzen is a szeme közé ez a félelmetes férfi.~– Ego
 573 3 |                   céhmester in loco, jövök a tekintetes alispán úrhoz,
 574 3 |              békességes lakói összejövének a rác temető helyén, és ott
 575 3 |           imádhassák. Evégett küldettem én a tekintetes alispán úrhoz,
 576 3 |                    kemény, égető szemeivel a beszélő szemeibe fúrta haragja
 577 3 |             szörnyű nevezésre összerendült a jámbor férfi.~Az alispán
 578 3 |                 Hogy hívják önt? – kérdezé a legközelebb állótól.~Az
 579 3 |           nyugodtan vallá meg nevét.~Aztán a többit, mind sorban: egy
 580 3 |                   nevét, nem rettentek meg a vallatástól.~Akkor kinyújtá
 581 3 |              felelősek azon tárgyért, mely a leggonoszabb lázadási kísérletnek
 582 3 |                 nemesembert védelmez engem a primae nonus, és senki az
 583 3 |                   semmi törvényellenes, és a kérelem nem lázadás. Amiért
 584 3 |                   öreg mesterember az, aki a tekintélyes nagyúr haragos
 585 3 |            büszkeségét találja abban, hogy a veszedelmet keresse. Ez
 586 3 |                  iránt változtatni kellett a fegyvert.~Hidegen lenézte,
 587 3 |                derék gyermekek egykor mind a mi ivadékaink előkelői lesznek;
 588 3 |                 mindenfelé emlegetni fogja a nép. E gyermekek jövendő
 589 3 |                 jövendő boldogságára kérem a tekintetes urat, legyen
 590 3 |                   urat, legyen kegyelemmel a mi kérésünkhöz, szerezze
 591 3 |              szerezze meg fiai számára azt a szeretetét a jámbor köznépnek,
 592 3 |                   számára azt a szeretetét a jámbor köznépnek, ami többet
 593 3 |                   köznépnek, ami többet ér a világ minden dicső hivatalainál,
 594 3 |                     hogy mondhassák egykor a mi utódaink: íme, ez is
 595 3 |                    népe néma, valahányszor a mi urunknak napja vagyon!…~
 596 3 |                    urunknak napja vagyon!…~A kemény férfiú arca hideg,
 597 3 |                   mintha nem is értené azt a nyelvet, amelyen hozzá beszélnek,
 598 3 |                 legtöbb reménye van.~Midőn a publikánus férfi elvégzé
 599 3 |                    férfi elvégzé beszédét, a hatalmas ember hidegvérrel
 600 3 |             pillanatban ismét megrázkódott a föld; csak egy reszketeg
 601 3 |                    egy nagy darab kőragasz a szoba padmalyáról, éppen
 602 3 |                egész négyszögölnyi térről; a kemény ember nem látta meg
 603 3 |                   dacos megvetéssel nézett a lábai alatt ingó földre;
 604 3 |                   alatt ingó földre; hanem a publikánus meglátta, mert
 605 3 |             beszélt. Csak egy pillanat, és a szép elkényeztetett gyermek;
 606 3 |                  tulajdon testével elfödte a gyermeket; egy surtató robbanás
 607 3 |              surtató robbanás hallatszott, a leomló vakolattömeg mindenestül
 608 3 |                   vakolattömeg mindenestül a férfi fejére hullott, s
 609 3 |                   állt fenn e zuhanat után a szoba közepét ellepő omladék
 610 3 |             közepét ellepő omladék között. A kőragasz két-három sebet
 611 3 |              intézi: „Engeded-e uram, hogy a mi házunkban beszéljünk
 612 3 |                    Istennel?” – és hogy az a férfi egy alélt gyermeket
 613 3 |                    sietve, futva hagyja el a szobát. És azután ismerős
 614 3 |              jönnek be hozzá; őt felemelik a földről, hová, ki tudja;
 615 3 |                amit akarnak; ez többet ért a fejére, mint a hideg víz;
 616 3 |                  többet ért a fejére, mint a hideg víz; és azután végképpen
 617 3 |          leányaitól megtudta, hogy odakünn a rác temetőn már készen áll
 618 3 |                 rác temetőn már készen áll a nagy faépület, gerendatoronnyal
 619 3 |                    elején, bádogcsillaggal a hegyén, húsz sor paddal
 620 3 |               hegyén, húsz sor paddal mind a két oldalán s fehérre festett
 621 3 |                 fehérre festett szószékkel a közepén, és hogy a hívek
 622 3 |              szószékkel a közepén, és hogy a hívek mindezért Bajcsy uramnak
 623 3 |                    s hatalmas beszéddel és a kisasszonyka megmentése
 624 3 |                    meg ennyi lyuk van ütve a koponyáján, amiket ilyen
 625 3 |                felöltözött, hóna alá vette a zsoltárt, s két szép ifjú
 626 3 |                  mellett bocsátva, sietett a – templomba.~A templomba!
 627 3 |                     sietett a – templomba.~A templomba! Óh, mi édes szó
 628 3 |              lovardáról, bálteremről volna a szó, ha vasútkérdés volna,
 629 3 |          vasútkérdés volna, talán értenénk a lelkesülést, talán tudnánk
 630 3 |                 csudálkozó szemeknek: hogy a rác temető terén áll a templom,
 631 3 |                hogy a rác temető terén áll a templom, a csillaggal tetején,
 632 3 |                temető terén áll a templom, a csillaggal tetején, az omladozott
 633 3 |               keresztül messzire ellátszik a csillag.~Most is látszik
 634 3 |               csillag.~Most is látszik még a csillag; még magasabb torony
 635 3 |                   sűrűn állt az ember benn a házban, hogy mozdulni nem
 636 3 |                    hogy ők is énekelhessék a verset:~„Ím eljöttünk nagy
 637 3 |                   örömmel,~Felséges Isten,~A te szentidnek gyülekezetibe!”~
 638 3 |                   Az volt az ének, az volt a sírás! A vén ősz férfiak
 639 3 |                  az ének, az volt a sírás! A vén ősz férfiak barázdás
 640 3 |                   orcáin hogy csurogtak le a könnyek, amíg ajkaik énekeltek;
 641 3 |                fakadtak; és amidőn felment a szószékbe a lelkész, hogy
 642 3 |                 amidőn felment a szószékbe a lelkész, hogy nem tudott
 643 3 |                  félbeszakasztani beszédét a szívét terhelő érzelemtől,
 644 3 |                    s midőn erőt adott neki a magasztos ihlet, hogy rázta
 645 3 |                  rázta meg átható szavával a hivők lelkeit, hogy emelte
 646 3 |                   őket az ingadozó földről a soha nem változó égbe, mely
 647 3 |                   nem másítja soha, miként a föld és az ő gyarló halmai…~
 648 3 |              hibáknál.~Hanem akkor az volt a dolgok természete, hogy
 649 3 |                  az ifjak és asszonyok még a templomból eltávoztuk után
 650 3 |                 öregek pedig, kiket neveze a nép presbitereknek, ott
 651 3 |                   állandóul, megajánlották a papfizetést, fogadást tettek
 652 3 |                   vállalá, s számadást tőn a presbitérium előtt a rábízott
 653 3 |                   tőn a presbitérium előtt a rábízott pénzről; s készítődött
 654 3 |                    az úrvacsorájához stb.; a számadás végén hallható
 655 3 |              mondván: „Egy aranyos bábuért a tekintetes alispán úr kisasszonya
 656 3 |                    krajcár kongó pénzben:… a többi ingyen adódott és
 657 4 |                Naponként háromszor szóltak a kis csengettyűk az apró
 658 4 |                    az apró tornyocskákban, a hevenyészett haranglábakon;
 659 4 |                    leginkább azáltal, hogy a külön templomba járók megtanulták
 660 4 |                 emlékére történik az, hogy a sokszor meglátogatott város
 661 4 |                   meglátogatott város népe a csapás évforduló napján
 662 4 |                  szólni senki házánál, sem a csapszékeket és boltokat
 663 4 |                    boltokat megnyitni, sem a piacon árulni; ez sötét,
 664 4 |                   is él az, akinek szavára a hant megelevenül.~Azért
 665 4 |                  Tizennégy napig tartottak a föld rejtelmes háborgásai;
 666 4 |                  Az ima felhatott az égbe: a föld nem repedezett meg
 667 4 |                  nem repedezett meg többé, a vizek nem hágtak át partjaikon,
 668 4 |                  nem hágtak át partjaikon, a kutakban ismét megtisztult
 669 4 |                  megtisztult az iható víz, a földingások mindig hosszabb
 670 4 |               hallatszott előttük többé az a félelemgerjesztő zúgás,
 671 4 |                 félelemgerjesztő zúgás, az a föld alatti orkán; végre
 672 4 |                 jött, elmúlt egy egész hét a veszély megújulta nélkül.
 673 4 |                    megújulta nélkül. Akkor a merészebb emberek kezdtek
 674 4 |              igazgatni falaikat, bevakolni a repedéseket; mindig többen
 675 4 |                 vettek maguknak bátorságot a romokat újra házakká alakítani;
 676 4 |                    újra házakká alakítani; a város lassanként visszanyerte
 677 4 |               előbbi alakját; az utcákról, a közterekről kezdtek eltünedezni
 678 4 |            közterekről kezdtek eltünedezni a hevenyészett faházak, lakósátrak;
 679 4 |          hevenyészett faházak, lakósátrak; a ledűlt tornyok omladványait
 680 4 |             omladványait félretakaríták, s a magas, karcsú lobortetők
 681 4 |                azokat alacsony fedelekkel. A templomokat újra feldíszíték,
 682 4 |              templomokat újra feldíszíték, a rongált festményeket kijavíták,
 683 4 |                 ideig látogatott hely volt a templom; minden ember azzal
 684 4 |                Azután hetek, havak múltak; a borzalom napjainak emléke
 685 4 |                kezdtek beszélni másról is; a mindennapi imádság kezdett
 686 4 |                    teherré válni: elég, ha a vénasszonyok és az iskolás
 687 4 |              iskolás gyermekek járdogálnak a templomba, komoly embereknek
 688 4 |                     s amint egy év elmúlik a rettegés napjai után, alig
 689 4 |               emlékezteti az embereket más a lefolyt aggodalmakra, mint
 690 4 |              lefolyt aggodalmakra, mint az a szürkére festett fatemplom
 691 4 |             szürkére festett fatemplom ott a rác temető közepén.~Annyi
 692 4 |                 áll.~Pedig hiszen már vége a veszélynek, nincsen szükség
 693 4 |                 szükség semmiféle faházra: a jó Isten is kibékült városunkkal,
 694 4 |              kellett az, ameddig nagy volt a veszély.~Úgy látszik azonban,
 695 4 |            tanítókat hozattak Debrecenből, a híres kollégiumból.~Sőt
 696 4 |                   nemes Bajcsy András uram a tarsolyos hajdú kezéből
 697 4 |                 szép hosszú levelet kapott a tekintetes alispán úrtól,
 698 4 |               úrtól, nagy, sárga pecséttel a közepén, címezve a csizmadiák
 699 4 |               pecséttel a közepén, címezve a csizmadiák céhmesterének
 700 4 |                 gondolt egyebet, mint hogy a tekintetes alispán úr őt
 701 4 |                   minél fogva szépen kérte a hajdút, hogy várja meg az
 702 4 |                    Azzal ollóval felmetszé a pecsétet, nehogy kettétörje
 703 4 |                    nehogy kettétörje rajta a becses családi címert, s
 704 4 |                  az iratot, kitölté belőle a porzót, és amint végigolvasá
 705 4 |               porzót, és amint végigolvasá a levelet, szép, gömbölyű
 706 4 |                    ujjai között reszketett a papiros, mintha maga is
 707 4 |               érdemes főkurátor úr, miután a földrengés elmúlt, s véle
 708 4 |                 gondoskodjék róla, hogy az a bódé onnan a köztér közepéről,
 709 4 |                 róla, hogy az a bódé onnan a köztér közepéről, mint amelynek
 710 4 |                   szörnyen megijedt, amint a céhmester úr e sorok olvasása
 711 4 |                  valakinek le akarja vágni a nyakát.~A két leányzó ijedten
 712 4 |                  le akarja vágni a nyakát.~A két leányzó ijedten borult
 713 4 |                 magához tért, ismét leoldá a kardot oldaláról, átadá
 714 4 |          leányainak, hogy akasszák fel azt a szegre; maga pedig előkerese
 715 4 |                  és felül betintázta: fogá a neki küldött levelet, s
 716 4 |                    alispán neve alá kezdve a sort, odamázolá nagy gömbölyű
 717 4 |                 mondást: „Hoc non faciam!” A tinta elcseppent: annál
 718 4 |             Legalább elég nagy punktum van a végén; azzal egy bicsakkal
 719 4 |                 bicsakkal porzót vakart rá a falról, s megfordítván a
 720 4 |                   a falról, s megfordítván a levél borítékát, ugyanazon
 721 4 |                címeit; azzal odanyomta azt a hajdú markába, s megfogván
 722 4 |                 markába, s megfogván annak a gallérját, igen nyájasan
 723 4 |         kipenderíté az ajtón.~Mikor azután a hajdú eltávozott, akkor
 724 4 |                  roppant nagy zöld kapuval a gombai töltésen; volt a
 725 4 |                    a gombai töltésen; volt a nagytiszteletű úr laka;
 726 4 |             száradtak az árnyékban, mikkel a nagytudományú férfiú füvészeti
 727 4 |                  üggyel-bajjal átlépkedett a minden utat elfoglaló papirosokon,
 728 4 |            elfoglaló papirosokon, s ekként a nagytiszteletű úr dolgozószobájához
 729 4 |                beszédes szemekkel, s bárha a sok tudomány miatt e termet
 730 4 |                   e szemek ellankadtak, de a lelkesülés perceiben egy
 731 4 |               tűzszemei voltak azok ismét.~A nagytiszteletű úr ez alkalommal
 732 4 |           leveleinek kiegyengetésével, mik a szárasztóban kissé ráncot
 733 4 |                    lábsúrolás ébreszté fel a lelkészt tudományos elmélkedéséből,
 734 4 |                    Öt hímes és egy anyás”.~A nagytiszteletű úr szenvedélyes
 735 4 |                  voltak egyik kollégiumtól a másikig, s szava eldöntő
 736 4 |              másikig, s szava eldöntő volt a műkifejezésekre nézve.~Bejárta
 737 4 |             műkifejezésekre nézve.~Bejárta a két haza minden bejárható
 738 4 |             ismerete végett, s nem volt az a víz fenekén rejtőzködő békavirág,
 739 4 |               tekint fel egy reggeli órára a napvilág elé, amelyet Gutai
 740 4 |                  volna; nem volt biztos az a kőszikla tetején élő moha,
 741 4 |                    és hasznát nem veszi, s a legparányibb fűben elbúvó
 742 4 |              szólítani, és nevén nevezi; s a legkevélyebb szeparatisták,
 743 4 |           havasaiban élnek, mik válogatnak a földben, vízben és levegőben;
 744 4 |                  erős sziklák fölött; – és a büszke arisztokraták, a
 745 4 |                    a büszke arisztokraták, a májvirágok, cebravirágok,
 746 4 |           bizonyosak lehettek felőle, hogy a nagytiszteletű úr rég megkeresztelte
 747 4 |                 hogy nemegyszer megtörtént a nagytiszteletű úrral, miszerint
 748 4 |                   saját egyetlenegy fiának a nevét úgy elfelejtette,
 749 4 |                   elfelejtette, hogy mikor a gazkópét valahonnan a háztetőről
 750 4 |                mikor a gazkópét valahonnan a háztetőről vagy a most befagyott
 751 4 |               valahonnan a háztetőről vagy a most befagyott jégről s
 752 4 |                     összevissza válagatott a naptárból: „Te Sándor, László,
 753 4 |              rájött, hogy Lőrincnek hívják a semmirekellőt.~Ezt a szórakozottságot
 754 4 |                hívják a semmirekellőt.~Ezt a szórakozottságot egy ízben
 755 4 |            Menyhértnek, Kristófnak vagy mi a csodának neveznek. Éppen
 756 4 |               azért csak ott tartá magánál a talált leánykát Thaddeus
 757 4 |                    Thaddeus úr, s Rozália, a nagytiszteletű úr hű hitvestársa,
 758 4 |         megneheztelt volna, sőt inkább azt a véleményét nyilvánítá, hogy
 759 4 |                 nyilvánítá, hogy egykor ez a kis leányka fogja őneki
 760 4 |                bánatot kárpótolni, amit az a másik okozand.~A kisleány,
 761 4 |                   amit az a másik okozand.~A kisleány, aki legfeljebb
 762 4 |                    és ennek köszönheti azt a szerencsét, hogy a nagytiszteletű
 763 4 |          köszönheti azt a szerencsét, hogy a nagytiszteletű úr az ő nevét
 764 4 |                  el nem feledte, mint azét a másik gézengúzét; mivelhogy
 765 4 |                másik gézengúzét; mivelhogy a füvészkönyvben Lila virágnév;
 766 4 |                 Lila virágnév; s ha olykor a magyar nevét elfelejtette
 767 4 |              magyar nevét elfelejtette is, a latin mindjárt eszébe jutott:
 768 4 |               kiáltani, akkor ő szaladjon.~A mi hatalmas természetbúvárunk
 769 4 |                 uram hozzá belépett, éppen a legnagyobb műgyönyört élvezé,
 770 4 |                asztalán, kettő-három pedig a szárítóban adá ki lelkét.~–
 771 4 |                  csak kegyelmed, nézze ezt a ritkaságot. Tudja-e kegyelmed,
 772 4 |                 diadalmas arccal beszédét, a per alatti virágot hegyes
 773 4 |                terem, és azonkívül egyedül a kegyelmetek városának szigetében
 774 4 |                    Virginiában teremne, és a mi városunkban soha ki nem
 775 4 |                     mi lehet az? – kérdezé a nagytiszteletű úr, két keze
 776 4 |                   András uram elmondá neki a sajnálatos történetet. Az
 777 4 |          történetet. Az alispán levelét és a választ, amit ő adott rá;
 778 4 |                   most mitévők legyenek ők a dologban?~Nagytiszteletű
 779 4 |             könnyen nyomoréknak nézhettek, a mohos tudós, a komikumig
 780 4 |                  nézhettek, a mohos tudós, a komikumig vitt szenvedélyével,
 781 4 |                   elhanyagolt viseletével, a szórakozott, bágyadt tekintetű
 782 4 |                 hiú gyöngeség; ezen szónál a gyönge férfiúból, ki önmagával
 783 4 |                    és szólni fogunk előtte a mi szívünk szerint.~És széles,
 784 4 |                   társaságban, ahol ő volt a legbátrabb ember, s a legjobb
 785 4 |                 volt a legbátrabb ember, s a legjobb szónok. Miként rettent
 786 4 |             keresztül mert volna menni még a halál országán is.~A két
 787 4 |                   még a halál országán is.~A két nevezetes férfiú éppen
 788 4 |                 meg Malárdy szállására, ki a megyeház jobb szárnyában
 789 4 |                    jobb szárnyában lakott.~A bejelentő hajdú azt a választ
 790 4 |              lakott.~A bejelentő hajdú azt a választ hozta nekik, hogy
 791 4 |             vendégei vannak; várjanak künn a folyosón. Úgy cselekedtek.
 792 4 |                   cselekedtek. Egyik ember a másik után jött-ment, ki
 793 4 |             előkelő vendégek voltak, kiket a jámbor férfiaknak ki kellett
 794 4 |                  aranyvitézkötéses kalapja a gyémántos forgóval.~Büszkén
 795 4 |                  forgóval.~Büszkén lenézte a két férfiút, és engedte
 796 4 |                    is, hogy mit beszélnek. A megyegyűlés nagy terme ajtajánál
 797 4 |             röviden annyit mondott nekik~– A gyűlés megkezdődött, amíg
 798 4 |             körülfogta mindjárt, s elzárta a hozzáférhetést a két követ
 799 4 |                   elzárta a hozzáférhetést a két követ elől.~Odalenn
 800 4 |                   s megvivátozták egymást; a két követ délutáni négy
 801 4 |               délutáni négy óráig ott állt a folyosón, és várta az ülés
 802 4 |             Egyszer azután zörögni kezdtek a székek, kiverték a tollakat
 803 4 |                 kezdtek a székek, kiverték a tollakat az asztalhoz, az
 804 4 |                 fel, az ülésnek vége lett. A nagy teremajtók szétnyíltak:
 805 4 |          szétnyíltak: egyik zsinóros mente a másik után tűnt el, a patvaristák,
 806 4 |                mente a másik után tűnt el, a patvaristák, hajdúk, ólomgombos
 807 4 |                  az alispán nem jött ki.~Ő a mellékszobaajtón át a választottakkal
 808 4 |                    Ő a mellékszobaajtón át a választottakkal együtt az
 809 4 |                    véget az úri lakomának. A két férfiú ott várakozott
 810 4 |                    ott várakozott folyvást a tornácon. Néha a nyitott
 811 4 |                  folyvást a tornácon. Néha a nyitott ajtón jókedvű lárma
 812 4 |                     és megtörtént velök az a „mindennapi csoda”, hogy
 813 4 |                    egy dolgot mondott mind a kettő, ami olyan csudálatos
 814 4 |                 még nem írtak róla könyvet a bölcsek.~Azonban vége szakadt
 815 4 |                  hangja kezdett kihangzani a közzajból, amint az ajtó
 816 4 |                   uram szótlanul mentek le a lépcsőkön, s midőn a megyeház
 817 4 |                    le a lépcsőkön, s midőn a megyeház ajtajában kezet
 818 4 |             elváltak, egyszerre mondá mind a kettő:~– Mink is ott leszünk.~
 819 4 |                   leszünk.~Másnap déltájon a jámbor német ácsmester meglátogatta
 820 4 |         meglátogatta Bajcsy András uramat. A jó német polgár igen szomorú
 821 4 |                pedig magán is elfért volna a vigasztalás.~A német úr
 822 4 |                elfért volna a vigasztalás.~A német úr különféle variációkban
 823 4 |                   felelte~– Akarok elmenni a várostól; aztán akarok nem
 824 4 |                  mi baja, mester uram? Tán a tanácsbeliek?~– Nincs, nincs.
 825 4 |                   jó ember.~– Rosszul megy a kereset?~– Az sincs. Házteteje
 826 4 |                    csak annyit vallott meg a jámbor férfi, hogy jobb
 827 4 |                hogy jobb Győrben, mert ott a zsidónak is szabad imádkozni,
 828 4 |                   is szabad imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek;
 829 4 |                   igaz vallásos ember, aki a maga hitéért meg tudna halni,
 830 4 |                hitéért meg tudna halni, de a máséhoz egy ujjal sem nyúlni;
 831 4 |                   polgárság sem, sem pedig a tekintetes tanács, sem a
 832 4 |                   a tekintetes tanács, sem a főtisztelendő urak, hanem
 833 4 |          főtisztelendő urak, hanem egyedül a tekintetes alispán úr: az
 834 4 |               ácsmester keserűségének oka? A jámbor úr parancsot kapott
 835 4 |                     hogy holnap reggel azt a faépületet ott a téren bontsa
 836 4 |                reggel azt a faépületet ott a téren bontsa széjjel.~A
 837 4 |                    a téren bontsa széjjel.~A jó német polgár inkább elhagyta
 838 4 |               német polgár inkább elhagyta a várost végképpen, mint hogy
 839 4 |                épített, amibe ő maga verte a szegeket saját kezével és
 840 4 |                   kezével és ingyen.~Tehát a rendelet már ki volt adva.~
 841 4 |                 rendelet már ki volt adva.~A városbeli ácslegények megtagadták
 842 4 |                    ácslegények megtagadták a szolgálatot ennek végrehajtására.
 843 4 |          szolgálatot ennek végrehajtására. A hajóépítők és molnárok szintén
 844 4 |                  szintén visszautasították a parancsot; erővel nem lehete
 845 4 |                akik akaratát végrehajtják.~A következő nap reggelén,
 846 4 |                korán hajnalban megjelentek a munkások a parancs végrehajtására,
 847 4 |           hajnalban megjelentek a munkások a parancs végrehajtására,
 848 4 |                    Ilyenkor nem kezdhettek a munkához, várniok kellett,
 849 4 |           folytatták, amit ezek elhagytak.~A munkások csak vártak, hogy
 850 4 |                    lesz; vártak délig: már a déli harangszó is elmúlt,
 851 4 |           ünnepélynek, olyan mélyen néztek a kérdező szemébe, és nem
 852 4 |                  az alispánnal tudatni ezt a körülményt: hogyan fogjanak
 853 4 |                ekkor roppant néptömeg állt a faépület körül; más felekezetek
 854 4 |                 miközben többször mutatott a faépület felé.~Azt parancsolta
 855 4 |                   hogy bontsák széjjel azt a benn levők fejei fölül.~
 856 4 |                    benn levők fejei fölül.~A legények a parancsszóra
 857 4 |                    fejei fölül.~A legények a parancsszóra megindultak
 858 4 |                   és ezer ajk harsogta azt a búbánatos dallamot, ami
 859 4 |                  kezdődik e szókkal:~„Hogy a babiloni vizeknél ültünk…”~
 860 4 |               ültünk…”~Malárdy és az ácsok a főbejárat elé siettek. Midőn
 861 4 |                   ajtóban az egyház vénei, a gondnokok és maga a nyáj
 862 4 |                 vénei, a gondnokok és maga a nyáj pásztora, a lelkész.~–
 863 4 |                   és maga a nyáj pásztora, a lelkész.~– Miért jönnek
 864 4 |                     kérdezé Gutai Thaddeus a vele szemközt állókat.~Az
 865 4 |                 ház lenni…~Akkor előlépett a többiek közül Gutai Thaddeus;
 866 4 |               homlokán kétfelől; előlépett a templom tornácára, és két
 867 4 |               hajlékom! Fordítsd ez órában a te arcodat hozzám, hogy
 868 4 |                    romboló szerekkel jőnek a te sátorod ellen, akiknek
 869 4 |               bennünket, és meg nem őrized a mi házunknak elestét. De
 870 4 |                   és hallgass meg engemet! A mireánk kiméretett pohár
 871 4 |            keserűségét mi kiürítjük ma; de a te kezed legyen azon, aki
 872 4 |             homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
 873 4 |               szórassanak széjjel magzatai a világ minden részeiben,
 874 4 |               kimondatott, és reszkessenek a te falaid, valahányszor
 875 4 |         ivadékaiból, és meg ne nyugodjanak a te fundamentumaid mindaddig,
 876 4 |                lesz annak családjából, aki a legelső csapást ezen ház
 877 4 |                   tenni!… Én uram, zárd be a te egednek felhői közé ezen
 878 4 |                      Irtózatos! Irtózatos!~A néptömeg futva rohant el
 879 4 |                   néptömeg futva rohant el a piacról e szavak alatt,
 880 4 |                  körül egy házat, mely még a születendő gyermeket is
 881 4 |               félelemtől aludni ne engedje a város lakóit még száz év
 882 4 |                     Vondd vissza e szókat!~A lelkész lebocsátá az ő kezeit,
 883 4 |                   megfordult, visszalépett a tornácra; az ajtó becsapódott,
 884 4 |             tornácra; az ajtó becsapódott, a zár rácsattant; minden be
 885 4 |                  minden be volt zárva.~Ott a bezárt ajtó előtt sápadt,
 886 4 |                órában, s kezük úgy reszket a fejsze nyelén, pedig meleg
 887 4 |                 Megvető hidegséggel néz le a gyáva mesteremberek tömegére:
 888 4 |          összekulcsolta mellén. Imádkozik. A térről siet a nép hazafelé.
 889 4 |                   Imádkozik. A térről siet a nép hazafelé. Egymásnak
 890 4 |                  zúgó énekhangok mondják:~„A nagy búnak és bánatnak miatta~
 891 4 |                    egyik ácslegény kezéből a fejszét, s az ajtóhoz lép
 892 4 |                tenni, vajon ő áll-e útjába a kimondott szónak, gondolva,
 893 4 |           kimondott szónak, gondolva, hogy a szó csak levegő? – Hiszen
 894 4 |                     Elfeledte-e kedvencét, a legkedvesebbet?~Egy pillanatig
 895 4 |                 akarná magát valaki ellen, a szekerce megvillant jobbjában,
 896 4 |                    erős csapással behasítá a bezárt ajtót.~E csapás után
 897 4 |                 utána. Azzal visszafordult a munkásokhoz~– Most folytathatjátok
 898 4 |         munkásokhoz~– Most folytathatjátok a munkát.~Azok szomorúan kezdtek
 899 4 |           kifeszíték az ajtókat, felmentek a tetőre, leszedték a deszkákat,
 900 4 |              felmentek a tetőre, leszedték a deszkákat, a gerendákat,
 901 4 |                     leszedték a deszkákat, a gerendákat, azután szétbontották
 902 4 |                oldalfalakat, kidöntögették a szobrokat, ágasokat egymás
 903 4 |                    hanem ott maradtak, míg a ház el nem tűnt körülöttük,
 904 4 |                   míg egészen az ég alatt, a szabad pusztaságban nem
 905 4 |                 paskolja.”~Mikor vége volt a zsoltárnak, vége volt a
 906 4 |                    a zsoltárnak, vége volt a sátornak is; hazamehetett
 907 5 |                                            A gézengúz~Most hagyjunk elmúlni
 908 5 |                    amennyi elég arra, hogy a gyermekből férfi, a férfiból
 909 5 |                   hogy a gyermekből férfi, a férfiból öregember, és az
 910 5 |                    sok minden megváltozott a nap alatt. A kisváros utcái
 911 5 |                  megváltozott a nap alatt. A kisváros utcái jobbra-balra
 912 5 |                    emeletes házak támadtak a piac körül, ami arra mutat,
 913 5 |                    egymás tetejében lakni.~A kimondott átkot rég el is
 914 5 |                    nyomai, emléke eltűntek a földről; erőskezű József
 915 5 |                 császár sokat változtatott a dolgon. Az atyafiaknak most
 916 5 |                   Az atyafiaknak most benn a város közepén van kőből
 917 5 |                  külön háza van most éppen a templom mellett; tart segédlelkészt
 918 5 |                segédlelkészt is kettőt, és a tanárok odaát szintén lelkészjelöltek,
 919 5 |             szokott bejelenteni mindennap.~A városi nép minden felekezete
 920 5 |             békességben él egymással, s ha a békét a rakoncátlan iskolai
 921 5 |                    egymással, s ha a békét a rakoncátlan iskolai fiatalság
 922 5 |            néha-néha megtöri azáltal, hogy a cigánymezőn labdázáskor
 923 5 |       igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös elégtételről minden
 924 5 |                   azt hihesse valaki, hogy a fiatal nemzedék leendő polgártársai
 925 5 |                Boldogság, jólét szaporodik a városban; a Vág mellett
 926 5 |               jólét szaporodik a városban; a Vág mellett egy egész új
 927 5 |                   új városnegyed támadt, s a belső utcák kövezetet kaptak,
 928 5 |                  ház majd az ablakával éri a földet, s lefelé kell belépni
 929 5 |                   kell belépni az utcáról.~A felvidéki fakereskedés s
 930 5 |                   felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet egyik
 931 5 |         gabonaüzlet egyik fő rakhelye lett a város két partja, s az a
 932 5 |                   a város két partja, s az a sajátságos körülmény támadt,
 933 5 |                    tisztán magyar városban a kereskedői osztály lesz
 934 5 |                    kereskedői osztály lesz a hangadó, ez tart hintókat,
 935 5 |                    tartani), az mutatja be a legbecsesebb ruhákat és
 936 5 |         legbecsesebb ruhákat és ékszereket a templomban és a sétányon.
 937 5 |                 ékszereket a templomban és a sétányon. A földbirtokos
 938 5 |                  templomban és a sétányon. A földbirtokos osztály, a
 939 5 |                    A földbirtokos osztály, a magyar arisztokrácia, künn
 940 5 |                 magyar arisztokrácia, künn a falvakban lakik, s ha összejön
 941 5 |            összejön is törvénytevő napokon a városban, éppen nem szorítja
 942 5 |                éppen nem szorítja háttérbe a bennszülött előkelőséget.~
 943 5 |           bennszülött előkelőséget.~Csupán a Malárdy-család gyakorol
 944 5 |                   némi elszigetelt Olimpot a város közepén, melybe kevés
 945 5 |                kevés alkatrész jut magából a városból. Vidéki nagybirtokosok,
 946 5 |            csinálnak, mit beszélnek? Arról a városban nem tudnak semmit,
 947 5 |                     amelyből nem járnak át a másikba. Csupán annyit tud
 948 5 |                    mert kihallik az utcára a hang.~Még akkor ez volt
 949 5 |                    rokkákkal. Azóta persze a clavichordiumok jobban elszaporodtak,
 950 5 |               jobban elszaporodtak, s most a pergő rokkának járnának
 951 5 |                    nagy néhol egyik háztól a másikhoz, aszerint, amint
 952 5 |                  uram háza most is ott áll a Megyercsi utcán, most is
 953 5 |          állapotban, melyben azelőtt volt.~A derék mester dolgát nagyon
 954 5 |                   Isten; van háza több is: a Tolnai utcában, a Csapó
 955 5 |                 több is: a Tolnai utcában, a Csapó utcán, a Rozmaring
 956 5 |                    utcában, a Csapó utcán, a Rozmaring utcában és másutt
 957 5 |                  Istennek, megvagyunk – ez a felelete a „Hogy, mint van?”
 958 5 |                 megvagyunk – ez a felelete a „Hogy, mint van?” kérdésre.~
 959 5 |                három tölgyfahajója jár alá a Bánátra, másikat egy városi
 960 5 |                   ő maga most is ott lakik a kis, alacsony házban, s
 961 5 |            szégyenli kis ajtaja fölött azt a lengő címert, melyen két
 962 5 |                csizmadiamester.”~Még akkor a csizmadiák nem szégyenlették
 963 5 |               csizmadiák nem szégyenlették a nevüket, s Bajcsy András
 964 5 |          alkalmasint megpálcázta volna azt a vakmerőt, aki őt „lábtyűművész”-
 965 5 |                  igen üldögélt Bajcsy uram a kávéházban, pedig lett volna
 966 5 |             karjairól, maga szabta most is a fontos talpat, harcsaszájúra
 967 5 |               fontos talpat, harcsaszájúra a parasztnak, kecsegeorrúra
 968 5 |                  parasztnak, kecsegeorrúra a rangbeli embernek, s nem
 969 5 |                 nem nevezte kancelláriának a csizmadiaműhelyt, hanem
 970 5 |                   hátához verte az inasnak a lábszíjat, ha az rosszul
 971 5 |                   az rosszul szurkolta meg a dratvát, in ipsa persona
 972 5 |      megkeserítette, nemegyszer hozta arra a kétségbeesett gondolatra,
 973 5 |                szekérre mindent, levétesse a címert a kapu felül, elköltözzék
 974 5 |                mindent, levétesse a címert a kapu felül, elköltözzék
 975 5 |                    kapu felül, elköltözzék a város túlsó végére, reggelre
 976 5 |              reggelre hűlt helyét találják a Megyercsi utcai házban.~
 977 5 |                    asszonyi állat, aki ott a szomszéd házban lakott,
 978 5 |                    el keze, lába valakinek a városban vagy öt mérföldnyi
 979 5 |            történhetett rablás, gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné
 980 5 |                első kézből ne kapta volna: a második aztán volt Bajcsy
 981 5 |                    aki pedig igen szerette a lelkinyugalmat, és irtózott
 982 5 |          háromtarajú fejkötője; ha az volt a fején: már akkor bizonyos
 983 5 |               bizonyos volt az emberhalál. A halálhírekben különösen
 984 5 |                    különösen gyönyörködött a derék asszonyság, ezek voltak
 985 5 |            asszonyság, ezek voltak ránézve a csemegefalatok. Különösen
 986 5 |            végighallgatni, végigmérgelődni a jámbor Bajcsy szomszédnak,
 987 5 |                   Az esztendő semmi szaka, a napnak semmi órája nem volt
 988 5 |                 európai háborút nem hoz be a szobájába; amit aztán olyan
 989 5 |                  előadni, hogy az embernek a haja szálai állnak az ég
 990 5 |                 felé. Még éjszaka is azzal a fohásszal szokott elaludni
 991 5 |                  földindulástól!” – aminek a hírét bizonyosan ő kiáltaná
 992 5 |                  be legelőször az ablakon.~A sok rosszhírmondás mellé
 993 5 |               mellé azt is meg kelle tudni a derék férfiúnak, miszerint
 994 5 |                 derék férfiúnak, miszerint a szomszédasszony azt beszéli
 995 5 |                  hosszú képű delnő, akinek a sok rosszhírmondásban kétakkorára
 996 5 |                     hogy otthon térdig jár a szemétben, mert mindig más
 997 5 |                  hogy más dolgát szapulva, a rajtavalóját hagyja szennyesen;
 998 5 |               egypárszor meg is verték már a hamis hírmondásért; mindezeket
 999 5 |            asszonyom tökéletesen megütötte a katonamértéket.~Ez magyarázhatja
1000 5 |                    üljön otthon, és lásson a maga dolga után; hogy őt