Rész

1501 7 |                  egy üres szék; oda leült.~A leány nem nézett reá. Egyik
1502 7 |                 nem nézett reá. Egyik keze a szék támlájára volt nyugtatva;
1503 7 |                  sieurs et m’dames – szólt a nagyhatalmú boszorkánymester,
1504 7 |                    boszorkánymester, amint a pisztolyt kilőtte –, a báró
1505 7 |               amint a pisztolyt kilőtte –, a báró úr gyűrűje ott van
1506 7 |                kékkabátos nobili zsebében.~A jámbor atyafi megrettenve
1507 7 |               zsebje volt, mind kiforgatta a publikum szemeláttára, nem
1508 7 |                   meg egy kis bükkfatapló; a gyűrű nem került elő.~Az
1509 7 |            felfedezés által. – Hol van hát a gyűrű?~A társaságban kezdett
1510 7 |                       Hol van hát a gyűrű?~A társaságban kezdett e kérdés
1511 7 |                    felsikolt, odakintenek, a leány megrémülve néz bal
1512 7 |                 megrémülve néz bal kezére: a gyűrű ott volt a második
1513 7 |                   kezére: a gyűrű ott volt a második ujján.~Hogyan került
1514 7 |                bírta megfejteni, s növelte a bámulatot még az, hogy amint
1515 7 |                    amint Hermina le akarta a gyűrűt húzni, az oly szorosan
1516 7 |                ebbeli törekvés meghiúsult. A gyűrűnek ott kellett maradni.~–
1517 7 |              hallhatta azt senki más, csak a leány. Nem vehette észre
1518 7 |                vehette észre senki más azt a bűvsugárt, ami a leány szemeibe
1519 7 |                   más azt a bűvsugárt, ami a leány szemeibe villant a
1520 7 |                   a leány szemeibe villant a gyűrű kövéből – és az ifjú
1521 7 |                   mindig meg szokta nyerni a nagyközönség tetszését;
1522 7 |            elégtételfélét szoktak találni.~A mágia nagymestere igen sokat
1523 7 |            efeletti bosszúságát álcázza, s a közönség figyelmének más
1524 7 |          Bámulatában egészen előrejött már a színpadig, s egyszerre csak
1525 7 |                    el hát engem, ha tudsz!~A mágusok nagymestere nagy
1526 7 |                    vagy; nyelj el engemet!~A társaság kacagni kezdett
1527 7 |            viszonza az ezermester megértve a naiv kívánságot. – Tessék
1528 7 |            kívánságot. – Tessék leülni ide a székre.~Az érdemes atyafi
1529 7 |                önhittséggel foglalt helyet a mutatott széken, mint aki
1530 7 |                 kegyes, hogy előbb lehúzná a sarkantyús csizmáit, félek,
1531 7 |           nekifeszíté az egyik lába hegyét a másik sarkának, s nagy tusakodással
1532 7 |                     Még mindig mosolygott.~A bűvész felvette tenyerére
1533 7 |                  bűvész felvette tenyerére a nagy bagariát.~– Voici m’
1534 7 |                   Spiriti miei ubbedite! – A bűvész eltátotta a száját,
1535 7 |             ubbedite! – A bűvész eltátotta a száját, s a csizma egy perc
1536 7 |               bűvész eltátotta a száját, s a csizma egy perc alatt eltűnt.~
1537 7 |              csizma egy perc alatt eltűnt.~A jámbor atyafi csak úgy nézett
1538 7 |                   bizony lenyelte.~– Kérem a másikat is.~Ennek a lehúzása
1539 7 |                  Kérem a másikat is.~Ennek a lehúzása most még nagyobb
1540 7 |              nagyobb küszködésbe került, s a becsületes atyafi képe nagyon
1541 7 |              húzódni, amidőn azt is átadta a boszorkánymesternek.~– Allez,
1542 7 |                   perc alatt az is eltűnt.~A becsületes ember nagyon
1543 7 |              nagyon kezdett már feszengeni a széken. Ez nem jól megy.
1544 7 |                  megy. Egy kicsit izzadott a homloka.~– No, már most
1545 7 |                 Tartsa ön magát nyugodtan!~A bűvész egy szabómértéket
1546 7 |               nobili; maradjon ön veszteg!~A jámbor ember kékült, zöldült,
1547 7 |               ember kékült, zöldült, amint a bűvész idegen, bűbájos szavakat
1548 7 |               körüljárta, ez mindig hordta a fejét körül utána, akármerre
1549 7 |                   állát, olyan hosszú lett a képe.~Végre a bűvész mindennel
1550 7 |                  hosszú lett a képe.~Végre a bűvész mindennel készen
1551 7 |           mindennel készen lévén, elkezdte a fogait kiszedegetni: természetesen,
1552 7 |                    már ezt nem várta végig a jámbor ember, hanem felugrott
1553 7 |              jámbor ember, hanem felugrott a székről, s iramodott lefelé
1554 7 |                székről, s iramodott lefelé a színpadról.~– Hohó! signore;
1555 7 |                addig van az – kiálta utána a bűvész, s egy szökéssel
1556 7 |                   helyt állni, ha kívánta!~A jámbor úr eleinte azt hitte,
1557 7 |                     hogy kiránthatja magát a bűvész kezéből, hanem amint
1558 7 |                     Mentől jobban ordított a megrettent atyafi, annál
1559 7 |                 nagyobb hahotával kacagott a nézősereg. Valami hallatlan
1560 7 |                lenyeletik.~Az alispán inte a bűvésznek, hogy szakítsa
1561 7 |             bűvésznek, hogy szakítsa végit a tréfának; őt mégis sértette
1562 7 |            bármilyen szegény és ostoba is, a népség színe előtt így csúffá
1563 7 |                   nézi e hisztriói tréfát.~A megszabadult atyafi bőgve
1564 7 |          megszabadult atyafi bőgve jött le a színpadról, s kezet akart
1565 7 |                 haragosan az alispán, mire a szegény ember nagy rívással
1566 7 |             rívással sántikált ki mezítláb a szobából; csak odakinn kezdvén
1567 7 |                   egy kicsit magához térni a nagy ijedtségből.~– Hogy
1568 7 |                 Hogy az Isten büntesse meg a pokolravalóját: bizony elnyelt
1569 7 |                   bizony elnyelt volna, ha a tekintetes urambátyám meg
1570 7 |                 neki.~Odakünn átadták neki a csizmáit, miket nagyon gyanúsan
1571 7 |              pénzért vissza nem ment volna a terembe.~A kelet-indiai
1572 7 |                  nem ment volna a terembe.~A kelet-indiai mágusok nagymesterének
1573 7 |                  mágusok nagymesterének ez a tréfa ismét részére hódítá
1574 7 |                 tréfa ismét részére hódítá a közönséget; ez diadal volt.
1575 7 |                 Most azt hivé, hogy eljött a perc, melyben az iménti
1576 7 |                    tallért.~– Akár kettőt.~A báró kivonta belső zsebéből
1577 7 |               koronás tallért, s odanyomta a bűvész markába.~A bűvész
1578 7 |                odanyomta a bűvész markába.~A bűvész azon percben kiejté
1579 7 |                  ezt mondani?~– Nem, de ez a tallér…~– Tüzes volt talán?~–
1580 7 |                  Az nem, hanem ütést adott a karomnak.~– Ez a tallér?
1581 7 |               ütést adott a karomnak.~– Ez a tallér? Lehetetlen az –
1582 7 |                  van elrejtve e tallérban?~A bűvész még egyszer fel akarta
1583 7 |               egyszer fel akarta azt venni a földről, s akkor még nagyobb
1584 7 |                   még nagyobb ütést kapott a könyökén végig valamennyi
1585 7 |                mint magam.~Azzal felfutott a színpadra, összehúzta a
1586 7 |                    a színpadra, összehúzta a függönyöket, s kidugva a
1587 7 |                   a függönyöket, s kidugva a nyíláson a fejét, bohókás
1588 7 |          függönyöket, s kidugva a nyíláson a fejét, bohókás ábrázattal
1589 7 |         felvonásnak vége. Tessék fütyülni!~A földön heverő tallért azután
1590 7 |                    mosolyogva s felmutatva a kezébe vett ártalmatlan
1591 7 |                     szólt ekkor Kadarkuthy a hallgatag lánykához fordulva.~–
1592 7 |                  az ifjú odaszorítá kezébe a koronás tallért, és íme
1593 7 |                    koronás tallért, és íme a lányka keze nem rándult
1594 7 |             rándult meg tőle, de mélyebben a szív táján, ott, ott igézett
1595 7 |                 kezeik egymásban feküdtek. A nézők bámulva kiálták, hogy
1596 7 |          beleszerettek egymásba.~Egyik kéz a másikban… hiszen csak bűvészi
1597 7 |             tekintheté azt másnak. Csak az a halvány, barnaruhás ifjú,
1598 7 |                 hírét?~(Ezt még akkor csak a tudomány adeptusai ismerték.)~
1599 7 |                  megzavarodva.~– Ön költő: a költő pedig a legnagyobb
1600 7 |                    Ön költő: a költő pedig a legnagyobb bűvész a világon.
1601 7 |                  pedig a legnagyobb bűvész a világon. Ez odafenn csak
1602 7 |                  zsebórákat tud elbűvölni, a költő pedig szíveket. Én
1603 7 |                 azt mondják, hogy gyöngyei a költészetnek.~Sohasem érzi
1604 7 |                Kálmán, hozz elő egyet; azt a szépet, amivel mindig megríkattál,
1605 7 |                mindig megríkattál, meg azt a másikat, amit Hermina húgod
1606 7 |                    fel költeményeiből, míg a tétovázó ifjú engedett a
1607 7 |                   a tétovázó ifjú engedett a rábeszélésnek, s kiment,
1608 7 |               Vasady vállára ütve. Majd ha a második felvonás kezdődik,
1609 7 |                    vasfejű atyafi követte, a többi ott maradt a tudós
1610 7 |                követte, a többi ott maradt a tudós mulatságra.~Kálmán
1611 7 |              természetesen nem jött vissza a terembe; Viktornak kellett
1612 7 |                    és alakú papírjai közül a szerző éppen nem tudott
1613 7 |                    azt olvassa fel Kálmán.~A jó fiú szót fogadott, nagy
1614 7 |                szégyenkezve helyet foglalt a középre kitett asztal mellett,
1615 7 |         megénekelve Hunyadi hős vitézsége, a törökök veresége, néhol
1616 7 |               költői emelkedettség tűnt ki a munkából, mely mintegy száz
1617 7 |                   száz versszakra terjedt.~A műfelolvasása után mindenki
1618 7 |            Viktorra nézett. Éppen így lesi a mai világban a közönség
1619 7 |                    így lesi a mai világban a közönség az előadott mű
1620 7 |               közönség az előadott mű után a kritikus szemöldökét.~Viktor
1621 7 |                hogy biz az szép, de már ez a tárgy ki van dolgozva, bizonyos
1622 7 |                    nem. Hírét sem hallotta a költőnek.~– Erdélyben élt –
1623 7 |                   mondá, hogy szeretné azt a művet is megismerni, ha
1624 7 |              reszkettek, lélegzete elállt; a Viktor által elmondott versezet
1625 7 |                  szórul szóra az övé volt.~A társaság egy része éppen
1626 7 |                 Kálmán, Hermina arca égett a szégyentől; míg mások gúnyosan
1627 7 |                   egy szónak nem volt ura. A világ elfordult vele, tekintete
1628 7 |               tekintete előtt összefolytak a tárgyak; nem látott, nem
1629 7 |                   s azt állítják, hogy azt a művet, aminek minden szavát
1630 7 |              valami átkozott bűvészet! Itt a legészvesztőbb varázslat
1631 7 |                 mely közel viszi az embert a megtébolyodáshoz.~E kínos
1632 7 |                 szavai rázták föl Kálmánt. A derék asszonyság igen becsülendő
1633 7 |                     az arra mutat, hogy az a másik vette azt Kálmántól
1634 7 |          találkozások gyakran megtörténnek a költőknél.~Kálmán hirtelen
1635 7 |              felkapta iratait, s elsietett a teremből, olyan dúlt arccal,
1636 7 |                Oszkártól:~– Én tudok ezzel a buzogánnyal száz malomvágást (
1637 7 |             piperkőc, s amint kezébe vette a buzogányt, egypárat kanyarított
1638 7 |                  egypárat kanyarított vele a levegőben szanaszét hordozott
1639 7 |                     Kinyújtva kell maradni a karnak, csak a kézcsukló
1640 7 |                kell maradni a karnak, csak a kézcsukló mozoghat. Így
1641 7 |                 szólt Kálmán, kezébe kapva a buzogányt, s elkezdé azt
1642 7 |              Oszkár. – Bizony kiszalasztod a kezedből, s agyonütsz vele.
1643 7 |                   már abba, vagy eressz ki a szobából!~– Nem. Kereken
1644 7 |                  Kálmán, s forgatta tovább a buzogányt, mialatt Hugó
1645 7 |                   állt, és ott végezte azt a veszedelmes produkciót.~
1646 7 |                     Fel tudod-e emelni ezt a széket egy lábánál fogva
1647 7 |             megpróbálta, s szépen feldönté a széket.~Kálmán lehajolt,
1648 7 |                    és felemelte azt merően a légbe:~– Így ni!~– Szapperlot,
1649 7 |            alkalmad lesz rá. Most kezdődik a második felvonása a komédiának,
1650 7 |               kezdődik a második felvonása a komédiának, az akrobatikus
1651 7 |                    hagyta magát vezettetni a terembe. Arca ki volt pirulva
1652 7 |               panaszkodva mondá el odabenn a hölgyeknek, hogy Kálmánt
1653 7 |              croque-mitaine”, ni, milyenek a kezei!~Kálmán hagyta a hölgyeket
1654 7 |            milyenek a kezei!~Kálmán hagyta a hölgyeket szörnyűlködni
1655 7 |                  az előadás az emelvényen. A bűvész társa, az északi
1656 7 |                 társa, az északi Herkules, a török szultán első falramászója,
1657 7 |                 szultán első falramászója, a soha le nem győzött Titanides
1658 7 |                  hányt-vetett ágyúgolyókat a levegőbe, s tördelt patkókat
1659 7 |                  tördelt patkókat kétfelé.~A hírhedett férfi idomtalan
1660 7 |              hosszú, fekete szakálla volt, a fején pedig török fez, ami
1661 7 |           emelgetett fel hegyeiknél fogva.~A delnők szörnyűlködve takarták
1662 7 |                ügyelve az egész komédiára.~A testerő hatalmas megnyilatkozásai
1663 7 |                  mindenkor gyönyörködteték a közönséget. Még mai nap
1664 7 |                  válogatott vendégsereget. A cirkusz még ma is népszerűbb
1665 7 |               cirkusz még ma is népszerűbb a tragédiánál, beleértve a „
1666 7 |                   a tragédiánál, beleértve a „népszerű” fogalmába nemcsak
1667 7 |                népszerű” fogalmába nemcsak a karzatot, hanem a páholyokat
1668 7 |                  nemcsak a karzatot, hanem a páholyokat is.~Titanides
1669 7 |                 volt maga az alispán is és a derék Vasady úr.~Vasady
1670 7 |              versenydíjért birkózzanak meg a görög atlétával; a legények
1671 7 |         birkózzanak meg a görög atlétával; a legények ott vártak már
1672 7 |                    legények ott vártak már a színpadon nekigyürkőzve
1673 7 |           leszegett lécet kellett feltépni a padlóból, s egypár mázsa
1674 7 |                    mázsa követ széttöretni a mellén pöröllyel, hogy egy
1675 7 |               elkészült, akkor Vasady inte a juhászlegényeknek, hogy
1676 7 |        juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~Jó izmos legény volt
1677 7 |                   mérkőzött legelébb össze a vasgyúróval.~A Sámsonnak
1678 7 |              legelébb össze a vasgyúróval.~A Sámsonnak az a furcsa fogása
1679 7 |                vasgyúróval.~A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, hogy
1680 7 |                 hogy nem engedte az embert a derekához közel jutni, hanem
1681 7 |            pillanat alatt keresztülvetette a vállán.~Mielőtt a legénynek
1682 7 |         keresztülvetette a vállán.~Mielőtt a legénynek ideje lett volna
1683 7 |                   lett volna elmondani azt a rövid káromkodást, már a
1684 7 |                   a rövid káromkodást, már a földön feküdt a birkózó
1685 7 |           káromkodást, már a földön feküdt a birkózó háta mögött; maga
1686 7 |                   jött oda.~Éppen úgy járt a másik is.~Most a harmadikra
1687 7 |                  úgy járt a másik is.~Most a harmadikra került a sor,
1688 7 |                   Most a harmadikra került a sor, ez is híres zsákemelgető
1689 7 |                  rá Vasady, akinek kezdett a jókedve fogyni, hogy választottaival
1690 7 |             hetykén az erős Marci, s abban a pillanatban mindenestől
1691 7 |                    pillanatban mindenestől a földön feküdt erős Marci.~
1692 7 |                  földön feküdt erős Marci.~A delnők, a gavallérok brávót
1693 7 |               feküdt erős Marci.~A delnők, a gavallérok brávót kiáltottak
1694 7 |              szedtevettézett, s fenyegette a legyőzött vívókat, hogy
1695 7 |                    hogy sorba vereti őket.~A másik hármat az erős Marci
1696 7 |             rávenni, hogy összemérkőzzenek a vasgyúróval; hazakérezkedtek,
1697 7 |           hazakérezkedtek, elég volt nekik a más példája.~Sámson Titán-utód
1698 7 |                  az ékesszólást, elkezdett a félénk legényekkel kötekedni;
1699 7 |                  megszégyenítse, nincs már a magyar karjának ereje.~Ez
1700 7 |                   más, mint banális frázis a birkózótól, talán nem is
1701 7 |               talán nem is úgy értette; de a jelenlevőknek mégis rosszul
1702 7 |                     Vasady mérgesen szívta a fogait, az alispán fölkelt
1703 7 |                alispán fölkelt helyéről, s a nyugalmazott kapitány nagyon
1704 7 |                  ekkor egy felcsattanó szó a nézők közül.~Viktor szava
1705 7 |                  Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában többé nincs
1706 7 |                 erszényét, s odahajítá azt a viador lábaihoz.~– Itt van
1707 7 |             dolmányát, felgyűrte karjairól a fodros ingujjakat, s maga
1708 7 |             ingujjakat, s maga szökött fel a színpadra a viador elé.~
1709 7 |                    szökött fel a színpadra a viador elé.~A nézők a bámulattól
1710 7 |                    színpadra a viador elé.~A nézők a bámulattól megnémulva
1711 7 |            színpadra a viador elé.~A nézők a bámulattól megnémulva tekintének
1712 7 |              ifjúra; először meglepte őket a merész vállalkozás, megrendíté
1713 7 |                    vállalkozás, megrendíté a nemes dac, a nemzeti büszkeség
1714 7 |                    megrendíté a nemes dac, a nemzeti büszkeség szilaj
1715 7 |       megnyilatkozása; azután megdöbbentek a veszélytől, melynek kiteszi
1716 7 |                    működését lehetne látni a gyöngéd fehér bőr alatt.~–
1717 7 |                   szoktál, én úgy sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz
1718 7 |                     hogy mit kaptál itten.~A közönség egy része nevetett
1719 7 |                közönség egy része nevetett a tréfán, más komolyan aggódott
1720 7 |              tréfán, más komolyan aggódott a szép ifjú miatt, az elegánsok
1721 7 |                    az elegánsok fitymálták a dolgot, az ilyen huzakodás
1722 7 |                  secutor szerepét játszani a cirkuszban, de annak legalább
1723 7 |           külbütírozzák az aréna közepére.~A férfiak nagyobb része azonban
1724 7 |              azonban gyönyörűségét találta a merényletben s a hátulsó
1725 7 |                   találta a merényletben s a hátulsó padokban hallatszott
1726 7 |                   Gondoljátok-e, hogy kié? A vasgyúró valami alkalmatlan
1727 7 |                 nyugtalanságot mutatott; ő a báró urat szeretné kímélni,
1728 7 |                    s nagyon sajnálja előre a dolgot, hanem ha már éppen
1729 7 |                  egypár szőnyeget teríteni a színpadra, hogy az esés
1730 7 |               atléta szinte hátratántorult a taszítástól, s egész erejébe
1731 7 |                  oly sokáig határozatlanul a vasgyúró, mintha nem tudná,
1732 7 |               mintha nem tudná, hol kezdje a munkát.~Végre szokott fogását
1733 7 |              ellenfelét két karjánál fogva a levegőbe, hogy a túlsó oldalon
1734 7 |            karjánál fogva a levegőbe, hogy a túlsó oldalon lehajítja
1735 7 |                    túlsó oldalon lehajítja a földre.~Ez könnyű munka
1736 7 |                 könnyű munka szokott lenni a birkózóknál, kik mázsányi
1737 7 |               nélkül bírnak hányni, vetni. A levegőbe kapott ellenfél,
1738 7 |            levegőbe kapott ellenfél, amint a földet elveszni érzi lábai
1739 7 |          bocsátották el küzdőtársa karját, a légben megcsóválva is szeme
1740 7 |                 közé nézett annak, s midőn a túlsó oldalon amaz levágta,
1741 7 |                Viktor csak féltérddel érte a földet, s akkor egyszerre
1742 7 |               másik térdén keresztül, hogy a roppant test iszonyú zuhanással
1743 7 |                  zuhanással bukott hanyatt a színpadra, s oly erővel
1744 7 |                    oly erővel csapta fejét a deszkákhoz, hogy ájultan
1745 7 |                     hogy ájultan terült el a téren.~Mindez egy villámgyors
1746 7 |                    midőn az atléta Viktort a légbe kapta, attól az általános
1747 7 |                   magához tért ájulatából.~A taps nem ért véget. a küzdőtérről
1748 7 |          ájulatából.~A taps nem ért véget. a küzdőtérről leszálló Viktort
1749 7 |               mondta neki: „Derék fiú”.~Az a szép leányka pedig ott anyja
1750 7 |                 mert felnézni reá. Ez volt a legkedvesebb üdvözlet, többet
1751 7 |            emelkedett föl. Mekkorát zuhant a legyőzött szörnyeteg a padon,
1752 7 |              zuhant a legyőzött szörnyeteg a padon, milyen elégtételt
1753 7 |                    milyen elégtételt adott a nemzeti büszkeségnek ez
1754 7 |                    volt, aki nem osztozott a közörömben.~Magányos szobájában
1755 7 |                  Kálmán egyedül – és sírt.~A legyőzött, a megbukott sírása
1756 7 |                      és sírt.~A legyőzött, a megbukott sírása volt az,
1757 7 |                  megbukott sírása volt az, a méltatlanul érzett fájdalomé,
1758 7 |                buzdítást. Malárdy alispán, a klasszikus szobor arca volt
1759 7 |                   kényszeríté őt, az apát, a társalgási terem elhagyására
1760 7 |                   csepp hullott valahonnan a kezében levő iratokra. –
1761 7 |                látni senki.~Azzal hirtelen a kandallóhoz lépett, s belehajítá
1762 7 |                érzelmei rohamában átölelte a hideg szobrot, és sírt annak
1763 7 |              keservesen, igazi könnyekkel.~A nagy szobor egypárszor fölemelte
1764 7 |           egypárszor fölemelte kezét, hogy a síró ifjú fejét megsimogassa
1765 7 |                    rajta Viktor lépett be; a nagy szobor inte neki, hogy
1766 7 |                jöjjön be, tudtul adá annak a másik ifjúnak, hogy csak
1767 7 |                  senkinek, hogy baja volt. A gyöngeség nem közönség elé
1768 7 |                   Kálmán letörlé szemeiből a könnyeket, amint Viktort
1769 7 |                    gyűlölte.~Malárdy pedig a hála és bámulat vegyületével
1770 7 |             nyújtva.~– Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? – kérdé tőle.~–
1771 7 |                szorítá az idegen ifjút, és a nagy szobor keze meg tudta
1772 7 |                   meg tudta azt ölelni, és a nagy szobor ajkai meg tudták
1773 7 |               tudták annak fejét csókolni; a nagy szobor még tréfálni
1774 7 |              bűvész mint ő, „ez” csakugyan a legnagyobb bűvészet.~Kezével
1775 8 |                                            A kalábriai köpeny~Viktor
1776 8 |                    bizton lehetett nevezni a Malárdy-családot, melynek
1777 8 |            viszonyai, összeköttetései mind a négy kerületre kiterjedtek,
1778 8 |                  atyafiak az első napon és a szép hajadon – az első pillanatban.~
1779 8 |                    egy bölcs országfoglaló a legyőzött néppel. Elébb
1780 8 |            védelmezője lett, vitte magával a merészebb utakon, bátorítá,
1781 8 |                utolsó ellenállási ösztönt: a gyűlöletet, és tulajdonává
1782 8 |                    és tulajdonává tette őt a szeretet és hála által.~
1783 8 |                felzavarta ágyából, s vitte a kerti tóba fürdeni a hideg,
1784 8 |                 vitte a kerti tóba fürdeni a hideg, friss vízbe, amitől
1785 8 |                 vitte, hogy át tudta úszni a tavat; azután leckéket adott
1786 8 |                 azután leckéket adott neki a tőrvívásban, ami akkortájon
1787 8 |                    észre az elegáns úrfiak a kastélyban, hogy az örökké
1788 8 |             csúfolt Kálmán meg mer jelenni a vívóteremben, s mindnyájukat
1789 8 |                     s mindnyájukat leküzdi a Viktortól eltanult mesterfogásokkal.
1790 8 |              franciául beszélve vele, hogy a legnépesebb társaságban
1791 8 |         legnépesebb társaságban képes volt a beszéd folyamába elegyedni,
1792 8 |                arról is gondoskodott, hogy a szellemi szükségnek új tért
1793 8 |                  tért nyisson, s megőrizze a költő lelkét a veszélyesebb
1794 8 |                   megőrizze a költő lelkét a veszélyesebb recidívától.
1795 8 |                 Kálmánnak nagy hajlama van a zenére; titokban gyakran
1796 8 |                  halászdalra, melyet midőn a családi kör előtt legelőször
1797 8 |                 háladatosabb és díszesebb. A zene mindig a noble passziók
1798 8 |                   díszesebb. A zene mindig a noble passziók közé tartozott:
1799 8 |              passziók közé tartozott: csak a versírás és a komédiázás
1800 8 |              tartozott: csak a versírás és a komédiázás volt lealázó.~
1801 8 |                  őelőtte szemtelenség volt a neve: műveltsége idegen
1802 8 |                 meg egyedül volna is férfi a kerek világon!~És Hermina?~
1803 8 |                  Azt is jól tudta, hogy az a hölgy nagyon biztos foglya
1804 8 |                    biztos foglya már annak a bűverőnek, amit köznapi
1805 8 |                   azt is tudta, hogy mikor a nő szeret, a férfi hidegsége,
1806 8 |                    hogy mikor a nő szeret, a férfi hidegsége, közönye
1807 8 |               férfi hidegsége, közönye azt a szerelmet az őrültségig
1808 8 |                   fokozza fel; hogy azután a szeretett ideál egy szavára
1809 8 |                    Követlek, veled megyek: a nyomorba, a halálba, a kárhozatba.”~
1810 8 |                  veled megyek: a nyomorba, a halálba, a kárhozatba.”~
1811 8 |                     a nyomorba, a halálba, a kárhozatba.”~És talán –
1812 8 |                  olyan pillanatokra amikor a hölgynek így kell szólni
1813 8 |                     Ezalatt egyik ünnepély a másikat érte Viktor kedvéért.
1814 8 |                   azt is bebizonyítá, hogy a törvénytudományban is járatos:
1815 8 |                    is járatos: úgy idézett a tripartiumból könyv nélkül,
1816 8 |                     akinek minden hajszála a corpus jurisért esett ki,
1817 8 |              gerjeszté tiszta felfogásával a provinciális fiskálisokat.~
1818 8 |                napon csónakázást rendeztek a Dunán, mely különösen Eudemia
1819 8 |                   sokat tudott szenvelegni a bűbájos alkonyi órákról,
1820 8 |               tavaszutói délután kedvezett a mulatságnak; az ég tiszta
1821 8 |            mulatságnak; az ég tiszta volt, a Duna sima és átlátszó: a
1822 8 |                   a Duna sima és átlátszó: a kagylókat meg lehetett látni
1823 8 |            lehetett látni két ölnyi mélyen a víz alatt s az ezüst halacskák
1824 8 |            szökellnek ismét széjjel, mikor a nagy goromba evező feléjük
1825 8 |                goromba evező feléjük csap.~A sima vízszín felett hallgatva
1826 8 |                    alig lebbentve szárnyát a légben, mintha láthatatlan
1827 8 |                    potyka felvetette magát a víz színére.~– Úrfi – szólt
1828 8 |                  idő lesz. Nagyon ugrálnak a halak. A fecskék sem hiába
1829 8 |                   Nagyon ugrálnak a halak. A fecskék sem hiába röpködnek
1830 8 |                fecskék sem hiába röpködnek a vízhez olyan közel. Hajnalban
1831 8 |                   kihallatszott Komáromból a harangszó. Nem kellene ma
1832 8 |                  harangszó. Nem kellene ma a vízre menni.~Viktor kinevette
1833 8 |               kicsit szebb az édesvízinél.~A révész vállat vont.~– Mégis
1834 8 |                   azt bevetette maga mellé a csónakba.~A társaság így
1835 8 |           bevetette maga mellé a csónakba.~A társaság így osztotta fel
1836 8 |            osztotta fel magát: Eudemia ült a két elegáns úrfival egy
1837 8 |                   volt az orrán. Hugó volt a kormányos.~Kálmán egyedül
1838 8 |             kormányos.~Kálmán egyedül volt a másikban, melynek ormányán
1839 8 |               alakoskodott.~Viktor evezett a harmadikon; ez karcsú hattyú
1840 8 |                 csónakon rendes révészek s a társaság cselédei eveztek,
1841 8 |                 beaggatott dereglyén végre a társaság meglett férfiai
1842 8 |             Malárdy, az alispán, Vasady és a nyugdíjazott testőrtiszt.~
1843 8 |                  nyugdíjazott testőrtiszt.~A mulatság terve az volt,
1844 8 |                társaság vízmentében leevez a félmérföldnyi távolra eső
1845 8 |                  halászvacsora vár reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál
1846 8 |              éjjelig fognak mulatni, akkor a parton várakozó hintókra
1847 8 |                 ülnek, s úgy térnek vissza a kastélyba.~A parttól elválva,
1848 8 |                 térnek vissza a kastélyba.~A parttól elválva, a hattyú
1849 8 |              kastélyba.~A parttól elválva, a hattyú és a szirén előre
1850 8 |               parttól elválva, a hattyú és a szirén előre váltak, míg
1851 8 |                   szirén előre váltak, míg a delfines csónak elébb makrancosan
1852 8 |                    lehetne az orra helyett a farával menni lefelé; azután
1853 8 |                erejével vissza akart térni a partra, kormányosának nem
1854 8 |                   Míg Eudemia sikoltozásai a gavallérokat annál nagyobb
1855 8 |               Viktor és Kálmán kinn voltak a Duna közepén, s ott egymáshoz
1856 8 |              fuvoláját, Viktor gitárját, s a csónakokat a csendes víz
1857 8 |                   gitárját, s a csónakokat a csendes víz folyásának átengedve,
1858 8 |                  dallamos népzenéknek, mik a múlt században népdalaink
1859 8 |              kérnie, hogy kísérje énekével a gitárt; a leány szót fogadott.~
1860 8 |                 kísérje énekével a gitárt; a leány szót fogadott.~Miért
1861 8 |                  mégis úgy reszketett most a hangja? Máskor nem szokott
1862 8 |                   hangja nem reszketne.~Az a valaki nem lehetett más,
1863 8 |                 nem reszketett többé; mint a repkény a szálfa oldalához,
1864 8 |           reszketett többé; mint a repkény a szálfa oldalához, tapadt
1865 8 |                   szálfa oldalához, tapadt a lányka hangja az ifjúéhoz,
1866 8 |              nevezik azt, hogy „harmónia”.~A két csónak messze előrehaladt
1867 8 |                  csónak messze előrehaladt a többiek során túl, azok
1868 8 |                  barcarola elhaló hangja…~…A fecskék mindig alantabb
1869 8 |                  mindig alantabb repkedtek a víz színén, a sirályok egyre
1870 8 |                    repkedtek a víz színén, a sirályok egyre nagyobb jajongást
1871 8 |              nagyobb jajongást követtek el a levegőben, s a halak mindenünnen
1872 8 |                 követtek el a levegőben, s a halak mindenünnen fickándva
1873 8 |                   fickándva szökelltek fel a víz színére, a lég még itt
1874 8 |              szökelltek fel a víz színére, a lég még itt a víz felett
1875 8 |                 víz színére, a lég még itt a víz felett is rekedt és
1876 8 |                rekedt és fúlt kezde lenni; a társaság minden tagja kiállhatatlan
1877 8 |                    is állítá, hogy valahol a távolból mennydörgést hallott.~
1878 8 |                 hallott.~Alig látszott még a láthatáron felhő. Eh, nem
1879 8 |                   szokták ilyenkor mindani a vigadók, mint akik igen
1880 8 |              természetesnek találják, hogy a vihar az ő mulatságaikról
1881 8 |               magát értesíttetni tartozik.~A zivatar pedig oly zsémbes
1882 8 |                elnézni, mint duzzadnak fel a láthatáron a hófehér hólyagos
1883 8 |                 duzzadnak fel a láthatáron a hófehér hólyagos felhők,
1884 8 |            fehérebbé teszen; mint tűnik el a nagy felleggomoly között
1885 8 |           palástját, melynek lángoló ezüst a préme; egy ideig még kilövellnek
1886 8 |               azután egyszerre sötét lesz; a fergeteg elveszti festői
1887 8 |                 elveszti festői szépségét; a felhők szürkére, barnára
1888 8 |                  szürkére, barnára válnak; a villanás bántja a szemet;
1889 8 |                  válnak; a villanás bántja a szemet; föld és víz egyszerre
1890 8 |                  egyszerre más színt vált, a mezőkön tanya felé siető
1891 8 |                    hosszú porfelleg kíséri a nyargaló kocsikat, a nádasok
1892 8 |                kíséri a nyargaló kocsikat, a nádasok berke hullámzani
1893 8 |                berke hullámzani kezd, mint a tenger, s egyszer csak eléri
1894 8 |               tenger, s egyszer csak eléri a szél a Dunát is; a szép
1895 8 |                  egyszer csak eléri a szél a Dunát is; a szép sima kék
1896 8 |                   eléri a szél a Dunát is; a szép sima kék tükör rögtön
1897 8 |                   szennyes zöldbe megy át, a folyam háta ez első hideg
1898 8 |                 hideg szóra fodrossá lesz; a vihar fenyegető mordulását
1899 8 |                evezőnyommal előbbre voltak a többieknél. A legelső szélrohamnál
1900 8 |               előbbre voltak a többieknél. A legelső szélrohamnál vették
1901 8 |                észre az előrehaladók, hogy a hátulsó csónakok között
1902 8 |              valami zavar támadt; néhányan a part felé igyekeznek, s
1903 8 |                    part felé igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből
1904 8 |              valamit az előresiettek után. A szél nem enged szót hozzájok
1905 8 |               ellenében evezni, öcsém? Ezt a mulatságot megemlegetnénk.~–
1906 8 |            megemlegetnénk.~– Vagy kievezni a partra? Ugyan mit kiálthatnak
1907 8 |                Ugyan mit kiálthatnak onnan a dereglyéről?~– Az sem lenne
1908 8 |                  kedves tréfa: ott valahol a fűzfabokrok között várni
1909 8 |             fűzfabokrok között várni végét a zivatarnak. Nincs itt más
1910 8 |                 más választás, mint elérni a füzes szigetet, mielőtt
1911 8 |                    füzes szigetet, mielőtt a zivatar elér bennünket,
1912 8 |                    utánam, s vigyázz, hogy a hab egymáshoz ne csapjon
1913 8 |            könnyelmű daccal kezdé énekelni a szélzúgás közepette az ismerős
1914 8 |          halászdalt~Hajlong sajkám~Verdesi a hullám~Verdesi a hullám!…~
1915 8 |                   Verdesi a hullám~Verdesi a hullám!…~Senki sem kísérte
1916 8 |               kísérte most dalát; de igen: a közelgő mennydörgés.~Az
1917 8 |                    dühösebben feszült neki a habnak, a hullám szállt
1918 8 |          dühösebben feszült neki a habnak, a hullám szállt és emelkedett,
1919 8 |               hullám szállt és emelkedett, a kis csónak himbálózott rajta;
1920 8 |                  csónak himbálózott rajta; a szép leány olyan sápadt
1921 8 |                Kegyed fél? – szólt Viktor, a dalt megszakasztva.~– Nem –
1922 8 |                      Nem – felelt Hermina, a vékony kis bajadért nyaka
1923 8 |               Viktor elnézte, mint reszket a leányka, mint ül sápadtan
1924 8 |                  ül sápadtan vele szemközt a csónak padján, foszlányruháit
1925 8 |        foszlányruháit hogy tépi, lebegteti a szél, eső kezd esni, a nagy
1926 8 |           lebegteti a szél, eső kezd esni, a nagy záporcseppek ellen
1927 8 |        záporcseppek ellen rossz védelem az a vékony öltözet; az ázott
1928 8 |                   öltözet; az ázott selyem a szép, deli idomokhoz tapad.~
1929 8 |                     az messze tőle küzdött a habokkal, a sűrűsödő eső
1930 8 |                   tőle küzdött a habokkal, a sűrűsödő eső alig engedte
1931 8 |                  ez betakar mindkettőnket.~A leányka elfogadá az eléje
1932 8 |                     s odaült Viktor mellé, a bő kalábriai köpeny betakarta
1933 8 |                  Viktor érzé, mint reszket a hozzá simuló alak, hogy
1934 8 |                    simuló alak, hogy dobog a szíve, midőn hozzá közel
1935 8 |                     Nem.~– Tehát mégis fél a vihartól?~– Nem a vihartól.~–
1936 8 |                mégis fél a vihartól?~– Nem a vihartól.~– Talán tőlem?~
1937 8 |               Talán tőlem?~Erre nem felelt a leány.~– Hiszen mi jegyesek
1938 8 |                       Talán mi magunk nem?~A leány most még jobban reszketett.
1939 8 |           hallhatón susogá:~– Vigyen ön ki a partra.~Viktor ránézett,
1940 8 |                Kisasszony, sohasem voltunk a parttól oly messze, mint
1941 8 |                    magához, másikkal vágta a habot; a zápor úgy suhogott
1942 8 |                    másikkal vágta a habot; a zápor úgy suhogott alá a
1943 8 |                   a zápor úgy suhogott alá a köpenyre, a két szív úgy
1944 8 |                   suhogott alá a köpenyre, a két szív úgy dobogott alatta
1945 8 |                    tőled – suttogá az ifjú a lánykának, – hol kívánsz
1946 8 |            vigalmas társaság közt vagy itt a háborgó hullám tetején,
1947 8 |              csónakon, villámló ég alatt – a te kedvesed keblén? Hol
1948 8 |                  emelgették rémes fejeiket a csónak körül, alávetett
1949 8 |                  ott lenn, „Jobb volna ott a víz fenekén”.~Viktor most
1950 8 |                    az evezőt; mindkettővel a leánykát tartá átölelve,
1951 8 |                 átölelve, nem ügyelt többé a kormányra, a viharra, a
1952 8 |                  ügyelt többé a kormányra, a viharra, a hánykódó habokra;
1953 8 |                    a kormányra, a viharra, a hánykódó habokra; kormányvesztett
1954 8 |                     Veled! Veled! – felelt a tébolyult suttogás a kérdésre.~
1955 8 |                felelt a tébolyult suttogás a kérdésre.~A csónak előre-hátra
1956 8 |             tébolyult suttogás a kérdésre.~A csónak előre-hátra táncolt
1957 8 |                 csónak előre-hátra táncolt a habon.~– És ha azt mondanám
1958 8 |                   Szeretnél-e? Eljönnél-e?~A leány őrült volt, veszve
1959 8 |               előttük egyenesen csapott le a haragos villám a Dunába,
1960 8 |                csapott le a haragos villám a Dunába, a hab közül fehér
1961 8 |                   haragos villám a Dunába, a hab közül fehér gőz lövellt
1962 8 |               fehér gőz lövellt fel utána… a mennydörgés is elhangzott,
1963 8 |              mennydörgés is elhangzott, és a csóknak mégsem volt vége…~–
1964 8 |                   Viktor hátratekintett, s a zápor homályában egy hullámhányta
1965 8 |            hagytalak el benneteket – szólt a testvér, közel érve hozzájuk. –
1966 8 |                  egypárszor majd eltemette a hullám.~Bár eltemette volna.~
1967 8 |               hullám.~Bár eltemette volna.~A villámfénynél lehete látni
1968 8 |                 villámfénynél lehete látni a parton álló hintókat, mik
1969 8 |                  parton álló hintókat, mik a partra menekvő csónakosok
1970 8 |                  nekik is odatartani, mint a füzes szigetig ázni.~Azután
1971 8 |              Azután szép csendesen eveztek a part felé. Egy szót sem
1972 8 |                   szót sem szólt egyik is; a köpeny csupa víz volt már;
1973 9 |                                            A menyegző~Két nap múlt el
1974 9 |               Viktor két dolgot vett észre a háznál.~Egyik az volt, hogy
1975 9 |               Viktor azt tanulta meg, hogy a záporeső mégsem olyan sűrű
1976 9 |                   keresztül látni, és hogy a poéták mégsem olyan bárgyú
1977 9 |                    amilyeneknek hiszi őket a világ, s hogy a véletlen
1978 9 |                 hiszi őket a világ, s hogy a véletlen megjelenések nem
1979 9 |         szeretnének látszani, s hogy végre a családapák és anyák, nemkülönben
1980 9 |           családapák és anyák, nemkülönben a testvérek, leányaik s illetőleg
1981 9 |                    nemigen szívesen látják a regényességet.~A második
1982 9 |                    látják a regényességet.~A második napon Malárdy igen
1983 9 |                    bárótól?~Viktor értette a többit. Akkor röviden azt
1984 9 |         Kadarkútról.~Abban azt írta fiának a báró, hogy ő most súlyosan
1985 9 |                   amit Malárdy jól ismert. A báró ismeretes sokszarvú
1986 9 |                    másutt találkozni, mint a vakandokok országában, mert
1987 9 |                mert ővele minden héten azt a bolondot cselekszik az orvosok,
1988 9 |                cselekszik az orvosok, amit a tót a nyírfával, csapot
1989 9 |          cselekszik az orvosok, amit a tót a nyírfával, csapot ütnek
1990 9 |                    nyírfával, csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú
1991 9 |                  akarnának belőle csinálni a föld alatti vendégségre;
1992 9 |               elébb zsinegelné össze azzal a semmirevaló fiúval, hogy
1993 9 |              hitelezőit nem viheti magával a föld alá. Egyébiránt egypár
1994 9 |                   s felteszi Viktorról azt a becsületet, hogy ő is szerez
1995 9 |                   Malárdy figyelmébe, hogy a tisztelt vővel igen szoros
1996 9 |               hűtlenség bizonyulván be rá, a móringot elvesztette; hasonló
1997 9 |               Egyébiránt nagyon kéri, hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa
1998 9 |               szomorítsa meg Viktort azzal a hírrel, hogy apja haldoklik,
1999 9 |               akkora kedve támad, hogy még a házasság fölötti bánata
2000 9 |                 eltakarni, pedig már mégis a vőlegénynek illik lakodalma