Rész

2001 9 |                   és nem ölel senkit, mert a hasa annyira meg van dagadva,
2002 9 |                   senki sem is kívánhatja: a viszontlátásig – Pilátus
2003 9 |             viszontlátásig – Pilátus úrnál a vacsorán stb.~Egészen az
2004 9 |                     tenni, gondolkozni: ez a vad tréfa még a halál eszméjével
2005 9 |            gondolkozni: ez a vad tréfa még a halál eszméjével is, ez
2006 9 |                    halál eszméjével is, ez a csúfolódás minden érzelemmel,
2007 9 |           csúfolódás minden érzelemmel, ez a nevetségessé tétele saját
2008 9 |                  tétele saját bajainak; ez a fitymáló őszinteség, mely
2009 9 |                    olvasó, s aki nem látja a betűket, a szavakból kitalálja
2010 9 |                   aki nem látja a betűket, a szavakból kitalálja a levélíró
2011 9 |             betűket, a szavakból kitalálja a levélíró nevét.~Malárdy
2012 9 |                  elégült mosollyal tevé el a kedves levelet.~Ő bizony
2013 9 |               cseppet sem haragudott ezért a tréfáért, annálfogva az
2014 9 |                  mit ír?~– Tréfa alá rejti a gyászt szokás szerint –
2015 9 |                    válaszolt Viktor. Hanem a hírnök maga elmondá előttem,
2016 9 |              szintén szomorú képet ölteni.~A két szomorú férfi érzékenyen
2017 9 |                   nehezére esik most ennek a másiknak az a szomorú komédiázás.~
2018 9 |                   most ennek a másiknak az a szomorú komédiázás.~Néhány
2019 9 |                   ügyvédek fúrtak-faragtak a házassági szerződményen,
2020 9 |             egyebet, mint az okirat címét.~A menyegzői előkészületekre
2021 9 |                  napi időnél több engedve, a véletlen ezt a határidőt
2022 9 |                    engedve, a véletlen ezt a határidőt is megrövidíté.
2023 9 |                  határidőt is megrövidíté. A harmadik nap reggelén Viktor
2024 9 |                    nem töltöttek elég időt a pácban, a tortákat el sem
2025 9 |              töltöttek elég időt a pácban, a tortákat el sem készítették,
2026 9 |             köntösén félben kellett hagyni a hímzést, amin négy masamód
2027 9 |                   baj volt még ennél, hogy a meghívott előkelő vendégsereg
2028 9 |              meghívott előkelő vendégsereg a menyegzői szertartásra már
2029 9 |                 pedig Malárdynak kiterjedt a figyelme mindazon fő- és
2030 9 |                   összeköttetésben voltak, a környék nevezetességei és
2031 9 |                  környék nevezetességei és a nagy atyafisereg mind hivatalos
2032 9 |                volt ez ünnepélyre, melyben a Malárdy nemes családfa ismét
2033 9 |                    is volt valószínű, hogy a meghívottak közül valaki
2034 9 |                  mindenki sietni fog, hogy a legszebb párt meglássa az
2035 9 |                  beszélhessen otthon arról a pompáról, amit a Malárdy-kastély
2036 9 |              otthon arról a pompáról, amit a Malárdy-kastély asztalairól
2037 9 |                   szoktak.~Csakhogy mindez a szép mulatság már most el
2038 9 |                   el van rontva. Egy része a vendégeknek, a szegényebb
2039 9 |                   Egy része a vendégeknek, a szegényebb atyafiak, még
2040 9 |                    meg fognak érkezni, tán a közelebbi mágnások is és
2041 9 |                   közelebbi mágnások is és a hivatalbeli urak, de a nevezetesebb
2042 9 |                  és a hivatalbeli urak, de a nevezetesebb rész, a nyomatékosabb
2043 9 |                    de a nevezetesebb rész, a nyomatékosabb főurak, akik
2044 9 |                   lesznek Kadarkút felé, s a sok pompás úri hintó szemközt
2045 9 |                    szemközt fog találkozni a bőröndökkel felpakolt utazóhintóval,
2046 9 |               kívül egyéb nem jut számukra a vőlegényből, menyasszonyból.~
2047 9 |                   legnagyobb volt az, hogy a dicsőség emelésére meghívott
2048 9 |             násznagyok sem jelenhettek meg a szertartásra. Pedig Viktor
2049 9 |                 Lánghy gróf volt meghívva, a környék leggazdagabb főura,
2050 9 |                  egykori iskolatársa; mind a kettő örömmel tudatá készségét
2051 9 |                    anyakönyvbe bejegyezzék a helyettesített két násznagy
2052 9 |             Durdayt, Hermina részére pedig a kuruc nemest, Vasady urat.~
2053 9 |                sehogy sem tudott kibékülni a sietséggel; hogy ez mégis
2054 9 |                előleges kihirdetés nélkül, a meghívott násznagyok, vendégek
2055 9 |                    azt, hogy úgy szöktette a vőlegény a menyasszonyt.~
2056 9 |                   úgy szöktette a vőlegény a menyasszonyt.~Malárdy igazat
2057 9 |                  tartóztassa-e még napokig a vőlegényt, s kockáztassa
2058 9 |               visszajön. Tessék választani a kettő közül.~Malárdyné pedig
2059 9 |                   mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész bolond történetet,
2060 9 |                Kadarkuthy életében, bolond a halálában is, bolond az
2061 9 |           halálában is, bolond az apja is, a fia is, bár sohase látott
2062 9 |                 familiából annyit is, mint a körme feketéje. Mármost
2063 9 |                    egye meg, ahogy vetette a feje alját, úgy aludjék
2064 9 |                    pillanatig, egész addig a pillanatig, amelyben a vőlegény
2065 9 |               addig a pillanatig, amelyben a vőlegény azt mondja napának „
2066 9 |                  mondani neki „édes fiam”.~A jó, nemes asszonyság indokai
2067 9 |                   nemes asszonyság indokai a báró iránti ellenszenvre
2068 9 |                 mintha mindig ittas volna; a képe vörös, mint valami
2069 9 |                     lovait agyonnyargalja, a cselédeket meg sem látja,
2070 9 |             cselédeket meg sem látja, csak a pénzt szórja nekik; ha valaki
2071 9 |                 mindjárt duellumra hívja … a legfőbbet sohasem említé
2072 9 |                   legfőbbet sohasem említé a derék asszonyság: hogy az
2073 9 |                 megszégyeníté, hogy azokat a gyönyörű szép verseket úgy
2074 9 |                 gyönyörű szép verseket úgy a tűzbe dobatta… csak legalább
2075 9 |                   senkinek – mint elégetni a verseit! Később még jobban
2076 9 |                mindenki elszédül mellette; a mostohaanya sajnálta, hogy
2077 9 |                     hogy kiragadhatná őket a bűbájos csábító kezei közül,
2078 9 |           mostohaanya”. Késő is volna már.~A menyegzőnek meg kelle történni;
2079 9 |              elmulasztására, de annál több a sietésre.~Malárdy rokonai
2080 9 |               sietésre.~Malárdy rokonai és a környékbeli ismerősök, kiket
2081 9 |             esküvőre; tehát jelen lehetnek a nagy diadalon, mit egy zászlósúri
2082 9 |           zászlósúri család összeköttetése a Malárdy törzzsel hozand
2083 9 |                    Malárdy törzzsel hozand a nemesek legbüszkébbikére.~
2084 9 |             rangtársai nem érkezhetnek meg a siettetett órára, az jól
2085 9 |                 jövendő Isten kezében van: a Malárdy-család fejére egykor
2086 9 |                    új lépéssel halad ismét a boldogság és a hatalom felé…~      ~
2087 9 |                 halad ismét a boldogság és a hatalom felé…~      ~Fehér
2088 9 |                      Fehér selyemruha volt a menyasszonyon, drága tűhímzéssel,
2089 9 |                    gyémántos rezgő tűkkel. A gyémántos tűk úgy remegtek,
2090 9 |           gyémántos tűk úgy remegtek, mint a menyasszony szíve belül.~
2091 9 |                   menyasszony szíve belül.~A vőlegényen fehér kamukadolmány
2092 9 |                 Hermina, még öt perced van a gondolkozásra.~– Nem tudok
2093 9 |                   ne jőjj hozzám; még négy a perc.~Hermina nyögdelve,
2094 9 |                   őket.~Azután közbejöttek a násznagyok, a nyoszolyók,
2095 9 |                  közbejöttek a násznagyok, a nyoszolyók, a vőfélyek,
2096 9 |                  násznagyok, a nyoszolyók, a vőfélyek, külön vevék a
2097 9 |                    a vőfélyek, külön vevék a vőlegényt és menyasszonyt;
2098 9 |              menyasszonyt; bevezették őket a családi kápolnába; letérdepeltek
2099 9 |                 letérdepeltek egymás mellé a hímzett vánkosokra, hol
2100 9 |             vánkosokra, hol az oltár előtt a lelkész várt reájuk.~Az
2101 9 |                 malasztos igéket szónokolt a térdeplőknek; azután egymásba
2102 9 |              Viktor alig hallhatóan rebegé a választ: „Szeretem”; e pillanatban
2103 9 |               gondold meg, amit kimondasz!~A menyasszony bátran és tisztán
2104 9 |                 bátran és tisztán mondá ki a szót: „Szeretem”; ő nem
2105 9 |                     Szeretem”; ő nem félt.~A szerelem esküjét is reszketeg
2106 9 |                  reszketeg hangon mondá el a vőlegény: és amidőn a leányra
2107 9 |                   el a vőlegény: és amidőn a leányra került a sor, oly
2108 9 |                    amidőn a leányra került a sor, oly erősen szorítá
2109 9 |                   le menyasszonykoszorúdat a földre, mert jaj neked,
2110 9 |                  jaj, ha igazán esküszöd!”~A menyasszony pedig reszketés
2111 9 |                    nélküli hangon mondá el a súlyos szókat: „Véle tűrök,
2112 9 |                  fel az oltár zsámolyáról.~A rokonok észrevételeiket
2113 9 |              egymással. Mily elfogult volt a vőlegény, milyen bátor a
2114 9 |                   a vőlegény, milyen bátor a menyasszony. Az alispán
2115 9 |                   Szegény leányom”.~Azután a többi rokonok is sorra összecsókolóztak
2116 9 |                  is sorra összecsókolóztak a vőlegénnyel, ki ekként a
2117 9 |                   a vőlegénnyel, ki ekként a család tagjává lőn felavatva,
2118 9 |                   tagjává lőn felavatva, s a családfán egy aranyos koronával
2119 9 |                   báró Kadarkuthy Viktor”.~A lakománál egymás mellett
2120 9 |               lakománál egymás mellett ült a vőlegény és a menyasszony.
2121 9 |                  mellett ült a vőlegény és a menyasszony. Mindenkinek
2122 9 |               Mindenkinek feltűnt az, hogy a máskor oly merész vőlegény
2123 9 |            elhalványul; szinte megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre
2124 9 |               megdöbbenti a reá köszöntőt.~A későre végződő lakomát zene
2125 9 |                 zene és dalidó váltja fel; a táncterem csillárai meggyújtatnak,
2126 9 |                   csillárai meggyújtatnak, a zenekar, mely ebéd alatt
2127 9 |                   zenekar, mely ebéd alatt a rejtett karban mulattatá
2128 9 |                   rejtett karban mulattatá a vendégeket ábrándos szimfóniáival,
2129 9 |                    menüettel nyittatik meg a tánc; azzal a száműzött
2130 9 |                nyittatik meg a tánc; azzal a száműzött szép tánccal,
2131 9 |                  adott tért, s mely később a szeles keringő s a marionettszerű
2132 9 |                  később a szeles keringő s a marionettszerű quadrille
2133 9 |            kiszoríttatott az emlékezetből.~A vőlegény és a menyasszony
2134 9 |                emlékezetből.~A vőlegény és a menyasszony kezdé a lejtést:
2135 9 |            vőlegény és a menyasszony kezdé a lejtést: midőn Viktor kivezette
2136 9 |                     midőn Viktor kivezette a terem közepére kezénél fogva
2137 9 |               kezénél fogva menyasszonyát, a bámulat önelégült sóhaja
2138 9 |                  tekintet: sohasem lejtett a Malárdyak ősi termében ezeknél
2139 9 |                 még egy új vendég érkezett a terembe.~Egy idegen vendég,
2140 9 |                   alázott termettel. Rajta a lelkészek egyszerű fekete
2141 9 |                   órában ide? Mi hozza ide a híres átkozódót, ki egykor
2142 9 |             homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
2143 9 |         szórassanak széjjel az ő gyermekei a világ minden részeiben,
2144 9 |          történetük mások előtt!.…”~És íme a legfényesebb öröm pillanatában
2145 9 |                   mily büszkeségtől ragyog a megátkozottnak arca, és
2146 9 |                 arca, és mily öröm hangzik a Malárdy-ház falai között:
2147 9 |                   önmagában szánni kívánta a férfiút, s bámulta a vak
2148 9 |               kívánta a férfiút, s bámulta a vak sors kegyetlenségét,
2149 9 |            pillanatban hozza az ő házához.~A lelkész pedig nem keresé
2150 9 |               lelkész pedig nem keresé sem a ház urát, sem a ház asszonyát,
2151 9 |                 keresé sem a ház urát, sem a ház asszonyát, hanem amint
2152 9 |                 ház asszonyát, hanem amint a lejtő párok járták a menüettet,
2153 9 |                 amint a lejtő párok járták a menüettet, odalépett egyenesen
2154 9 |             egyenesen közéjük, és megfogta a vőlegény kezét.~A vőlegény
2155 9 |                 megfogta a vőlegény kezét.~A vőlegény éppen gyönyörteljes
2156 9 |                  szemébe tekintett: elhalt a mosoly arcáról, és fehér
2157 9 |                   az, mint egész ruházata.~A pap odavonta őt maga mellé,
2158 9 |               mellé, s visszafordult vele. A vőlegény ellent nem állva,
2159 9 |                   állva, engedelmeskedett.~A vendégek bámulva néztek
2160 9 |                  az alispánon s végignézve a büszke férfin – ki légyen
2161 9 |                 mély megvetéssel nézett le a megnevezettre, kinek kezét
2162 9 |             szánalommal fordult Malárdyhoz a fájdalom és szégyen és szomorú
2163 10|                                            A vallomás~A Duna-parton áll
2164 10|                                 A vallomás~A Duna-parton áll egy kis
2165 10|                    konyhából áll az egész. A magas part elfedi egy oldalon,
2166 10|                   part elfedi egy oldalon, a másikon vén fűzfák állnak
2167 10|              állnak előtte, nappal is csak a kéményét látja meg, aki
2168 10|                  az országúton végighalad.~A Duna a ház küszöbéig hordja
2169 10|              országúton végighalad.~A Duna a ház küszöbéig hordja tarka
2170 10|                  hordja tarka kavicsait és a szép szivárványos csigateknőket,
2171 10|                  lengő sajka oda van kötve a ház melletti fűzfa kimosott
2172 10|              bizonyosan nem beszélnek soha a nagyvilág hiú dolgairól,
2173 10|                  alacsony háznak kicsinyek a gondjai.~Mécses sem ég abban,
2174 10|                   sötét van, annyi világot a hold is ad, amennyinél az
2175 10|                  és az ő megtalált fiának, a gézengúznak.~A Malárdy-kastélyban
2176 10|           megtalált fiának, a gézengúznak.~A Malárdy-kastélyban oly nagy
2177 10|           Malárdy-kastélyban oly nagy volt a zavar és meglepetés első
2178 10|                  vette észre, hová tűnt el a pap és fölfedezett fia.~
2179 10|               alatt feltűnés nélkül jutott a kapu előtt álló szekérig,
2180 10|            szekérig, arra előbb felültette a fiát, azután maga is mellé
2181 10|                  azután maga is mellé ült: a fiú mindent engedett magával
2182 10|               történni ellenmondás nélkül.~A szekér a Duna-partra hajtatott,
2183 10|               ellenmondás nélkül.~A szekér a Duna-partra hajtatott, ott
2184 10|                   hajtatott, ott megállítá a lelkész, s leszállt róla
2185 10|            leszállt róla foglyával együtt; a kocsis már tudta, hogy hová
2186 10|              néhány száz lépésnyit haladva a Duna-part mentében, a kis
2187 10|              haladva a Duna-part mentében, a kis halászlakig jutott Thádé,
2188 10|                szót sem szólt hozzá odáig.~A halászlak ajtaja nyitva
2189 10|                 nyitva volt, abba belépett a lelkész, foglyát bocsátva
2190 10|             gazdasszony nem mutatta magát.~A szobát nem világította más,
2191 10|                  nem világította más, csak a besütő hold. Thádé odaállítá
2192 10|                 hold. Thádé odaállítá fiát a holdvilágra, hogy láthassa,
2193 10|                  leült egy faragott székre a sötétben; amannak nem volt
2194 10|                 szüksége az ő arcát látni.~A fiún még vőlegényi öltözete
2195 10|              hímzett fehér bársonydolmány, a bogláros öv; Gutai Thádé
2196 10|                fekete szőrzubbony volt az, a tanoncok akkori egyenruhája,
2197 10|                   Viktor… nem… Lőrinc elé.~A gézengúz szótlanul letevé
2198 10|                bársonydolmányát, s felölté a fekete tógát, mely azután
2199 10|                  Így már most kezdődhetett a vallatás.~Gutai Thádé egészen
2200 10|                   rá:~– Gutai Lőrinc.~– Mi a mesterséged?~Erre a kérdezett
2201 10|                     Mi a mesterséged?~Erre a kérdezett nem tudott felelni.~–
2202 10|                  felelj rá. Ne felelj erre a kérdésre. Csald meg az emberiekben
2203 10|                kérdést mindig ott látandod a fejed fölött, felhőkben
2204 10|                  ifjú alig bírta kimondani a mély elfogultságtól a választ.~–
2205 10|            kimondani a mély elfogultságtól a választ.~– Igenis.~A lelkész
2206 10|        elfogultságtól a választ.~– Igenis.~A lelkész megcsóválta fejét,
2207 10|                    úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők mind igen
2208 10|                  nyögni, elájulni, magukat a földhöz verni, konvulziókba
2209 10|                konvulziókba jönni, hogy ez a mesterség a farizeusok által
2210 10|                 jönni, hogy ez a mesterség a farizeusok által már régóta
2211 10|                    Mivel legjobban győzted a vele együttivást?~– Meglehet.~–
2212 10|                 később össze vele?~– Amint a kollégiumot el kelle hagynom,
2213 10|                       Az öreg báró szereti a kalandokat; mikor elmondám
2214 10|               felidézése valószínűvé tette a hozzá való legközelebbi
2215 10|                    viszonyt.~– Nem kívánom a tivornyák leírását. Mint
2216 10|                 leírását. Mint jöttél arra a gondolatra, hogy magadat
2217 10|                Kadarkuthy fiának nevezd?~– A gondolat a véletlené volt.
2218 10|                fiának nevezd?~– A gondolat a véletlené volt. Egyszer
2219 10|          váratlanul idegen vendégek jöttek a kastélyba, s engem is ott
2220 10|       meggondolhattam volna, mit feleljek, a báró komoly arccal úgy mutatott
2221 10|                    nagy mulatságát találta a vendégek bárgyúságában,
2222 10|                voltam, hányszor lovagoltam a nyakukon, hogy megtéptem
2223 10|                   nyakukon, hogy megtéptem a bajuszaikat, milyen ruhám
2224 10|                 Tűzbe minden betűvel! Átok a tudomány! Folytasd!~– Az
2225 10|                 szokott hóbortjainál. – Ez a jókedve nőttön nőtt, amint
2226 10|                    sok keserűséget okoztam a báró úrnak azáltal, hogy
2227 10|                     Nagy szemfényvesztő…~– A többi vendégek nyájasabbak
2228 10|                közbe kacagva az öreg báró; a jó urak szerényen szabódtak,
2229 10|           összevissza csókoltak sorban, és a legderekabb ifjúnak neveztek.~–
2230 10|                    Te nem tudtad azt, hogy a bárónak valódi fia van?~–
2231 10|                  éppen helyébe illettél.~– A szerep tréfa volt, midőn
2232 10|                   ismerőseinél, bevezetett a legnagyobb úri családok
2233 10|                semmirekellők! Játékot űzni a legszentebbel, a házassággal,
2234 10|              Játékot űzni a legszentebbel, a házassággal, a szeretettel!~–
2235 10|              legszentebbel, a házassággal, a szeretettel!~– A bárónak
2236 10|              házassággal, a szeretettel!~– A bárónak különös mulatsága
2237 10|                 azután mindig az lett vége a mulatságnak, hogy vele együtt
2238 10|              tettetém magamat, kigúnyoltam a család öregeit, vallását,
2239 10|             rangbeli állapotát, enyelegtem a nőcselédséggel, s így elrontottam
2240 10|                   s így elrontottam mindig a kedvező elővéleményt, mely
2241 10|                   meg is történt. Valahogy a külföldön tartózkodó Kadarkuthynak
2242 10|                 mutat be, akiért pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja,
2243 10|                 kérdezé aggódó figyelemmel a vallató.~– Ott természetesen
2244 10|               édesatyjának kezdte nevezni, a báró összekiáltá cselédjeit,
2245 10|            cselédjeit, hogy fogják meg azt a semmirekellő csalót, aki
2246 10|         Schinderhannes Németországból, itt a nyomtatott személyleírása:
2247 10|                 nyomtatott személyleírása: a személyleírás valahogy hasonlíthatott
2248 10|               beszállíták Kassára, átadták a vármegyének, az most is
2249 10|             vármegyének, az most is ott ül a tömlöcben, és várja a kedvetlen
2250 10|                   ül a tömlöcben, és várja a kedvetlen quidproquo kifejlődését.~
2251 10|                    kezeit feje fölött.~– Ő a tömlöcben ül, te pedig szabadon
2252 10|                   pedig szabadon járkálsz!~A tisztelendő úr sokára tudott
2253 10|               nyugalmához jönni. Járt-kelt a kis kunyhó szobájában hátratett
2254 10|             szemfényvesztő játékot űzni?~– A báróé.~– Miért álltál rá?~
2255 10|                talentumaidat, miket benned a természet egy méltatlanra
2256 10|                 között, amiket elkövettél, a legnagyobb, a legmegbocsáthatlanabb?
2257 10|                  elkövettél, a legnagyobb, a legmegbocsáthatlanabb? Találd
2258 10|                   én. Amidőn játékot űztél a magad hitéből és a máséból,
2259 10|                   űztél a magad hitéből és a máséból, komédiát játszottál
2260 10|            behálózd. Egy kálvinista papnak a fia zsolozsmákat énekelt
2261 10|        kápolnájában! Ugyanazon pap fia, ki a ráctemetőn megátkozá templomuk
2262 10|           átokviselőből! És megrontád mind a kettőnek családját, és beteljesítéd
2263 10|            családját, és beteljesítéd mind a kettőnkön az átkot.~Amint
2264 10|                  kettőnkön az átkot.~Amint a pap elhallgatott, olyan
2265 10|                     olyan csend volt, hogy a habok locsogását lehete
2266 10|                fejét, és válaszolt:~– Van!~A lelkész rábámult:~– Van
2267 10|                  védő szavad?… Mondd ki!~– A szerelem…~Thaddeus összeborzadt.
2268 10|                 még halálosabban, mint én.~A pap felemelé két kezét az
2269 10|                  rettenetes hangon, melyet a fájdalom és öröm tébolyító
2270 10|                   Istenem, ki meghallgatád a te szolgádnak panasztevő
2271 10|            panasztevő szavait, és kitöltéd a te keserűségednek poharát
2272 10|                  te keserűségednek poharát a mi fejeinkre: adj erőt nekem,
2273 10|                  nekem, hogy elviselhessem a te akaratodat!~Lőrinc még
2274 10|            suttogva esdeklett bocsánatért. A lelkész egykedvűen emelé
2275 10|                 Kelj fel, vak eszköze vagy a sorsnak. Szánalomra méltó
2276 10|             lekötelezd, fiát elriasztottad a poétai pályától. Hogyan
2277 10|                     Hogyan tehetted ezt?~– A verset, amit elolvasott,
2278 10|            zsebéből valamit vett elő, amit a sötétben látni nem lehetett,
2279 10|              valami lánc.~– Jőjj közelebb!~A fiú odalépett.~Thaddeus
2280 10|                 mit akarsz?~– Mit akarok?… A kassai börtönben egy ártatlanul
2281 10|             sóhajtozik szabadság után. Azt a rabot ki akarom cserélni.~
2282 10|                    vonakodás nélkül engedé a békjót rázáratni.~
2283 11|                                            A hálaima~A pap kinyitá a
2284 11|                                  A hálaima~A pap kinyitá a kunyhó ajtaját,
2285 11|                    A hálaima~A pap kinyitá a kunyhó ajtaját, s halk hangon
2286 11|              szájában tartva, aludtak mind a ketten, ő is, a pipa is.~–
2287 11|               aludtak mind a ketten, ő is, a pipa is.~– Átmegyünk a túlsó
2288 11|                     a pipa is.~– Átmegyünk a túlsó partra – dörmögé a
2289 11|                   a túlsó partra – dörmögé a lelkész a felébredőhöz –,
2290 11|                 partra – dörmögé a lelkész a felébredőhöz –, készítse
2291 11|              felébredőhöz –, készítse kend a csónakot. – A halász nagyot
2292 11|                készítse kend a csónakot. – A halász nagyot ásítva fogott
2293 11|                halász nagyot ásítva fogott a munkához, eloldá ladikját
2294 11|                  munkához, eloldá ladikját a tőke mellől, ülést csinált
2295 11|             számára, elkészíté az evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot
2296 11|                 evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot hátul. A
2297 11|                    a kormánylapátot hátul. A tisztelendő úr maga fog
2298 11|                  maga fog kormányozni; óh, a tisztelendő úr nagy hajós.~
2299 11|                   hajós.~Mikor készen volt a ladik, akkor kijöttek ketten
2300 11|               ladik, akkor kijöttek ketten a kunyhóból, az apa és a fiú,
2301 11|              ketten a kunyhóból, az apa és a fiú, s beleültek a csónakba.~
2302 11|                  apa és a fiú, s beleültek a csónakba.~Thaddeus fiára
2303 11|                    köpenyét, hogy ne lássa a halász annak a kezein a
2304 11|                    ne lássa a halász annak a kezein a láncokat, pedig
2305 11|                    a halász annak a kezein a láncokat, pedig anélkül
2306 11|                 anélkül is sötét volt már. A félig telt hold egyik szarvával
2307 11|               egyik szarvával már lemerült a vízbe, csak a másik állt
2308 11|                 már lemerült a vízbe, csak a másik állt ki még abból,
2309 11|               csillámló, hosszú káprafénye a láthatártól kezdve egész
2310 11|                   láthatártól kezdve egész a csónakig nyúlt végig a reszkető
2311 11|               egész a csónakig nyúlt végig a reszkető habtükörben egészen
2312 11|               reszkető habtükörben egészen a csónak oldaláig, az evezőtől
2313 11|                    evezőtől hányt habokig, a hosszú fehér vonalig, mely
2314 11|                 hosszú fehér vonalig, mely a haladó csónak után maradt.~
2315 11|                   csillámló habokat nézze.~A hajó oldalához volt hurkolva
2316 11|                     azt Thaddeus úgy, hogy a halász észre ne vegye, Lőrinc
2317 11|          tekergette, s végét összecsomózá… a fiú nem gyönyörködött többé
2318 11|                    nem gyönyörködött többé a holdvilágos vízben.~A halász
2319 11|                többé a holdvilágos vízben.~A halász egy sarkantyú előtt
2320 11|                 előtt elhaladva megszólítá a lelkészt, hogy ott vigyázzon,
2321 11|                keresztülvágták az örvényt, a halász csendesen felsóhajtott: „
2322 11|               kedves leánytestvére fulladt a vízbe, sohasem találták
2323 11|                  azóta ő valahányszor azon a helyen átmegy, mindig eszébe
2324 11|               átmegy, mindig eszébe jut az a szó, pedig mindennap átmegy
2325 11|                   Thaddeus úr megtapogatta a kötelet: jól rá van-e hurkolva
2326 11|             kötelet: jól rá van-e hurkolva a békjóra.~Azután a Duna közepének
2327 11|                 hurkolva a békjóra.~Azután a Duna közepének irányozta
2328 11|                   Duna közepének irányozta a csónakot. Eddig csak a part
2329 11|           irányozta a csónakot. Eddig csak a part mellett haladtak, felfelé,
2330 11|                    haladtak, felfelé, hogy a túlparton a megfelelő révnél
2331 11|                  felfelé, hogy a túlparton a megfelelő révnél jussanak
2332 11|                  szemközt ült atyjával, ki a hajó farában a kormányt
2333 11|                atyjával, ki a hajó farában a kormányt tartotta, s a távozó
2334 11|             farában a kormányt tartotta, s a távozó partra bámult; a
2335 11|                    a távozó partra bámult; a ködös síkság mindinkább
2336 11|                 alaktalanná kezde lapulni, a távolban látszott valami
2337 11|               egyenkint azok is kialudtak; a ház is eltűnt, a parti bokrok
2338 11|                kialudtak; a ház is eltűnt, a parti bokrok eltakartak
2339 11|                  mindent.~És azután eltűnt a hold is, az utolsó kis fényhegyecske
2340 11|                  fényhegyecske is lemerült a vízbe anélkül, hogy egyet
2341 11|             lobbanna előtte, anélkül, hogy a víz egyet sercenne utána.~
2342 11|                    sercenne utána.~S amint a hold letűnt, és egészen
2343 11|                 volna addig előjönni, amíg a hold látja; most azután
2344 11|                    hold látja; most azután a sötétben felkuszálta a szép
2345 11|              azután a sötétben felkuszálta a szép sima habokat, nekivetette
2346 11|                  sima habokat, nekivetette a vállát a csónaknak, s keresztülhányta
2347 11|              habokat, nekivetette a vállát a csónaknak, s keresztülhányta
2348 11|                    s keresztülhányta rajta a tajtékot, s talált egy rongyos
2349 11|                  egy rongyos zászlódarabot a csónak orrán, azon olyan
2350 11|                  éppen így hányta, lóbálta a csónakot a hullám és a szél,
2351 11|                 hányta, lóbálta a csónakot a hullám és a szél, csapkodott
2352 11|             lóbálta a csónakot a hullám és a szél, csapkodott be a csónakba
2353 11|                   és a szél, csapkodott be a csónakba a hab. És akkor
2354 11|                   csapkodott be a csónakba a hab. És akkor ketten ültek
2355 11|               kényelmes palotában vagy itt a lélekvesztőn és az én keblemen?…
2356 11|                 nyomorba, szégyenbe, talán a halálba, de egymást ölelve…
2357 11|                    ajkaik összeforrtak, és a villám lecsapott mellettük,
2358 11|                    lecsapott mellettük, és a mennydörgés elhangzott és
2359 11|                  mennydörgés elhangzott és a csóknak mégsem volt vége…~
2360 11|                   Lőrinc csendesen megfogá a kezeire tett békjókat. Ujjainak
2361 11|              azután csendesen lehúzta mind a kettőt kezei fején keresztül
2362 11|               kettőt kezei fején keresztül a legkisebb erőlködés nélkül;
2363 11|                  és nem vett észre semmit.~A szél és a hullám nagyot
2364 11|                    észre semmit.~A szél és a hullám nagyot taszított
2365 11|                    hullám nagyot taszított a csónakon. Tajtékos üstökű
2366 11|                    zúgnák: „Jobb volna ott a víz fenekén”.~– Óh, Jézusom! –
2367 11|                hangzott e pillanatban…~…És a másik pillanatban csak ketten
2368 11|             pillanatban csak ketten voltak a csónakban: a kormányos és
2369 11|                 ketten voltak a csónakban: a kormányos és az evezős.~
2370 11|                    kormányos és az evezős.~A levetett békjók ott hevertek
2371 11|               levetett békjók ott hevertek a csónak fenekén a kötélhez
2372 11|                  hevertek a csónak fenekén a kötélhez hurkolva.~A halász
2373 11|               fenekén a kötélhez hurkolva.~A halász hirtelen csáklyája
2374 11|                    kapott, s elkezdé vele, a vízbe hullottat keresgélni:
2375 11|                vízbe hullottat keresgélni: a Duna közepe van ott; mélyen
2376 11|                  utáni veszélyes küzdésben a zajgó habokkal meggyőződhetett
2377 11|                   habokkal meggyőződhetett a két férfi róla, hogy aki
2378 11|                   tudott rejtőzni; óh, ott a vizek alatt igen biztos
2379 11|             keresés sikertelen lett, akkor a pap leborult a csajka fenekén,
2380 11|                 lett, akkor a pap leborult a csajka fenekén, s összetett
2381 11|                  maradt úgy mozdulatlanul.~A halász nem merte őt megszólítani.
2382 11|                    Tőlem pedig legyen hála a te szent nevednek, hogy
2383 11|                nevednek, hogy megmentéd őt a gyalázattól, és soha ne
2384 11|                  nőtt szívet. Legyen áldva a te szent akaratod: amen.”~
2385 11|                  te szent akaratod: amen.”~A szél is elhallgatott, a
2386 11|                    A szél is elhallgatott, a habok is lecsendesültek,
2387 11|                   habok is lecsendesültek, a vizek ítélő szellemei megkapták
2388 12|                                    Zörgeti a szél az ablakot…~A szél
2389 12|                 Zörgeti a szél az ablakot…~A szél az én legfélelmesebb
2390 12|                  nappal ki nem merek lépni a szobából miatta; ha szembeszállok
2391 12|                   pokoli dúdolását, elmegy a kedvem a munkától, az élettől
2392 12|                 dúdolását, elmegy a kedvem a munkától, az élettől és
2393 12|                idegem szenved.~Tudom, hogy a szél fog megölni, egy szélfuvallat
2394 12|               hasadékon bejöhetne, kitépné a tollat a kezemből, és a
2395 12|                bejöhetne, kitépné a tollat a kezemből, és a földhöz verné,
2396 12|                    a tollat a kezemből, és a földhöz verné, s a papirost,
2397 12|            kezemből, és a földhöz verné, s a papirost, melyen rá panaszkodom,
2398 12|                  szanaszéjjel, mint azokat a szegény faleveleket, amiket
2399 12|                    végigsüvölteni ott azon a nagy csallóközi rónán! –
2400 12|                 beteríti vele száz ölnyire a szomszéd legelőt, hogy csak
2401 12|                szomszéd legelőt, hogy csak a füvek hegyei látszanak ki
2402 12|                  füvek hegyei látszanak ki a porondból. Éjszaka van,
2403 12|                  emberek, ha meglátják ezt a szép munkát; a falu alatt
2404 12|               meglátják ezt a szép munkát; a falu alatt hosszú kazlak
2405 12|                   mulatság azt széthordani a levegőben! A kis, alacsony
2406 12|                   széthordani a levegőben! A kis, alacsony házikók kéményein
2407 12|                  őket; haha, hogy sipognak a toklászos, meztelen madárkák
2408 12|               toklászos, meztelen madárkák a földön; megvizsgálja sorról
2409 12|           megvizsgálja sorról sorra, kinek a házteteje van rosszul fedve.
2410 12|               rosszul fedve. Arról leszedi a kévéket csoporttal, s odahányja
2411 12|                 udvarra; hadd örüljön neki a gazda: nyitva feledt padlásajtókat,
2412 12|              bevagdal, csak úgy csattog, s a kéményeken lekiabál: „Ki
2413 12|                  lekiabál: „Ki lakik ebben a házban?”~Azok a hosszú sor
2414 12|                lakik ebben a házban?”~Azok a hosszú sor jegenyék ott
2415 12|                    hosszú sor jegenyék ott a Malárdy-kastély előtt úgy
2416 12|                zöld ágakat tépve le róluk.~A kastély elcsendesült már.
2417 12|                    elcsendesült már. Mikor a szél fúj, olyan csendes
2418 12|              bejárást; nyitva feledt ablak a folyosón, kandallók üregei
2419 12|              kandallók üregei jó bejáratok a szélnek, ott besüvölt, beordít,
2420 12|                 rémes hangon fütyül, dúdol a tornácokon, hahotázik a
2421 12|                    a tornácokon, hahotázik a kéményodúban, rázza, dörögteti
2422 12|             kéményodúban, rázza, dörögteti a betett ajtókat, s kérdezi: „
2423 12|                kerül, cserepeket kapkod le a háztetőről, s azokat végighajigálja
2424 12|               aludni úgysem tud ott senki.~A vendégek megzavarodva tértek
2425 12|                  várják, hogy világosodjék a hajnal, hogy nesztelenül
2426 12|            nesztelenül elmehessenek onnan, a család tagjai elbújtak hálószobáikba,
2427 12|                   senki sem tudja, kit ért a legnagyobb szerencsétlenség,
2428 12|                   szerencsétlenség, ki oka a másikénak, ki vádoljon,
2429 12|                   emberek lefeküdtek abban a reményben, hogy talán majd
2430 12|                   egész.~De az álom kerüli a házat.~Vannak olyan éjszakák,
2431 12|                amikor senki sem tud aludni a háznál, néha egy egész városban. –
2432 12|                   egy egész városban. – Ez a szél, ez a szél!~És aztán,
2433 12|                  városban. – Ez a szél, ez a szél!~És aztán, mikor a
2434 12|                    a szél!~És aztán, mikor a test összetört idegzettel
2435 12|                ellankadtan ágynak fekszik, a felzajdított lélek pedig
2436 12|           elnyugodni, akkor előjönnek azok a kínos látások, amiket ébren
2437 12|               ébren álmodik az ember: azok a kinyitott szemek elé tóduló
2438 12|          felfogható eszme, mik kiterjednek a kétségbeejtő magasságig,
2439 12|          magasságig, s ismét összehúzódnak a kínzó semmiségig, ott táncolnak,
2440 12|                    és egyik undokabb, mint a másik, meg nem állnak egy
2441 12|                Milyen jó volna az, ha mint a regényekben szokás, mikor
2442 12|                  regényekben szokás, mikor a költő valami nagy bajba
2443 12|                életben is úgy lehetne. Óh, a sors nem ily következetes,
2444 12|                   arcot látja mindig. Most a túlvilági fény dicskörében
2445 12|         bélpokollal rakva, megalázva; most a gyönyör lankatag érzése
2446 12|               lelkét; ez az ő csókja; majd a zsibbasztó tehetetlenség,
2447 12|                    egyszerre felriad, mint a galvánütéstől érintett halott.~
2448 12|                    könyökére, megtapogatja a körüllévő tárgyakat, és
2449 12|                    felőle, hogy ébren van. A szél is azt mondja odakünn.
2450 12|                véres. Addig törülgeti róla a vért, míg a seb elmúlik,
2451 12|                 törülgeti róla a vért, míg a seb elmúlik, összeforr,
2452 12|                ajtó, ablak!~Hah! Fölrezzen a leány. Nincs, senki sincs
2453 12|                   akar senki bejönni. Csak a szél, az irigy szél az,
2454 12|               Azután megint újra kezdődnek a kínzó ébrenlét káprázatai,
2455 12|                 kínzó ébrenlét káprázatai, a csúfondáros szörnyek káosza,
2456 12|               csúfondáros szörnyek káosza, a fájó, tehetetlen zsibbadás,
2457 12|                zsibbadás, fejtetőre hullás a rettenetes végtelenbe, és
2458 12|           rettenetes végtelenbe, és azután a hánykódó tenger az üvöltő
2459 12|                 ülnek egy rozzant tutajon, a hullám felhányja őket a
2460 12|                    a hullám felhányja őket a csillagokig, a csillagok
2461 12|              felhányja őket a csillagokig, a csillagok olyan szúró szemeket
2462 12|                 szemeket meresztenek rájuk a közelből, a siető fellegek
2463 12|              meresztenek rájuk a közelből, a siető fellegek elfutnak
2464 12|                mellettük, s onnan ismét le a tenger fenekére, hömpölygő
2465 12|                    egy köpeny takarja mind a kettőt, szíveik úgy dobognak
2466 12|                     Ki az? – senki, senki. A szél kocogtat, és kérdezi,
2467 12|             kérdezi, hogy ki mit álmodott?~A leány még most is hallja
2468 12|                   leány még most is hallja a tenger zúgását, még most
2469 12|                  zúgását, még most is érzi a hullámhányás szédítő kábulatát,
2470 12|               kábulatát, még most is dobog a szíve hevesen, még most
2471 12|             vánkosát kebléhez erősen, hogy a hullám el ne szakítsa őt
2472 12|                 Isten nem haragszik azért. A hánykódottak megnyugvást
2473 12|                 lát, melynek ablakán besüt a nap. Ő a tűzhely mellett
2474 12|             melynek ablakán besüt a nap. Ő a tűzhely mellett áll és főz,
2475 12|                hogy mi lesz belőle tovább? A tűzhelyen kisfiú ül és dúdolgat,
2476 12|          kisgyermek, annak ad egy pogácsát a tepsiből, most sütötte.
2477 12|                   hátrafelé fordult, hanem a házi kutya a szegletben
2478 12|                fordult, hanem a házi kutya a szegletben s a kisgyermek
2479 12|                  házi kutya a szegletben s a kisgyermek a tűzhelyen ráismernek,
2480 12|                  szegletben s a kisgyermek a tűzhelyen ráismernek, amaz
2481 12|                     Most odafordítja arcát a férfi, és ő ráismer: ez
2482 12|                    férfi, és ő ráismer: ez a férj, a jó, a szelíd, munkás
2483 12|                   és ő ráismer: ez a férj, a jó, a szelíd, munkás férfi,
2484 12|                  ráismer: ez a férj, a jó, a szelíd, munkás férfi, ki
2485 12|                     valóban itt vagy, szól a boldog asszony, s úgy meg
2486 12|                  mit zörgeted az ablakot?… A leány odatekint, egy sikoltás
2487 12|                 alakja látszik, egy kézzel a párkányba kapaszkodva, másikkal
2488 12|           kapaszkodva, másikkal bezörgetve a táblákon s halkan suttogva
2489 12|                 táblákon s halkan suttogva a felébredőnek:~– Bocsáss
2490 12|                     Bocsáss be, én vagyok…~A leány ijedten rántá keblére
2491 12|                 gyémántjával, hallotta jól a metszett üveg nyikorgását,
2492 12|                    azután benyomta kezével a férfi az elmetszett üvegszeletet,
2493 12|                 egyet pendült, amint belül a padlóra leesett, akkor azon
2494 12|                padlóra leesett, akkor azon a nyíláson látott benyúlni
2495 12|                   ablakba, onnan egy lépés a szobába, s a másik pillanatban
2496 12|               onnan egy lépés a szobába, s a másik pillanatban ott állt
2497 12|             összecsapzott hajfürtök, ahogy a vízbe fúltakat szokta kihányni
2498 12|                   fúltakat szokta kihányni a hullám a partra, s ott e
2499 12|                   szokta kihányni a hullám a partra, s ott e szomorú
2500 12|                újra egy álom?…~      ~Mint a vízbe hajított fejsze bukott