Rész

2501 12|                 alá az apjától elítélt fiú a Duna mélyébe. Elbúcsúzott
2502 12|                     Elbúcsúzott egy szóval a világtól, azzal a szóval
2503 12|                   szóval a világtól, azzal a szóval kegyelmébe ajánlá
2504 12|                    kegyelmébe ajánlá magát a túlvilágnak, s azzal a tudattal
2505 12|               magát a túlvilágnak, s azzal a tudattal süllyedt a mély
2506 12|                  azzal a tudattal süllyedt a mély vizekbe, hogy onnan
2507 12|                  Egy pár kis buborék, mely a víz színére feljön, ott
2508 12|                    szétpattan – és az volt a lélek?~Mozdulatlanul, karjait
2509 12|              karjait egymásba fonva ért le a fenékre, a vízben nem hullani
2510 12|                    fonva ért le a fenékre, a vízben nem hullani oly sebesen,
2511 12|                  hullani oly sebesen, mint a légben, ott az esés valami
2512 12|                  lágy szellemkarok emelnék a hullót. Egyszer azután feneket
2513 12|                   azután feneket ért. Érzé a lágy iszapot arca alatt,
2514 12|             hanyatt, és hagyta maga fölött a vizek nagy tömegét csendesen
2515 12|                  lélegzetet kellett venni, a test még folytatta életműködését,
2516 12|                   folytatta életműködését, a légzési szervek hivatásukat
2517 12|                 utat. Ah, de azon elem nem a meleg vér osztályosainak
2518 12|                   vér osztályosainak való, a lélegzetet vevő tüdőbe víz
2519 12|                 egyszerre elmúlt lelkéből, a lélek maga is ki tudja hová
2520 12|                   állati életvágy vette át a kormányt a test idegei fölött,
2521 12|               életvágy vette át a kormányt a test idegei fölött, amint
2522 12|                  test idegei fölött, amint a halálos elem a tüdő érzékeny
2523 12|               fölött, amint a halálos elem a tüdő érzékeny pórusait érinté,
2524 12|                    karjai, lábai felrúgták a testet, s kétségbeesett
2525 12|              evickéléssel hajtották őt fel a magasba, néhány perc múlva
2526 12|                 magasba, néhány perc múlva a víz színén érezé magát,
2527 12|                  lélegzettel szívta magába a levegőt. Kezde gondolkozni.
2528 12|                 Amint fejét félig kiemelte a vízből, látta néhány száz
2529 12|                  néhány száz ölnyire onnan a sötét éjben a világosabb
2530 12|                ölnyire onnan a sötét éjben a világosabb vízszín felett
2531 12|                  világosabb vízszín felett a jobbra-balra tétovázó csónakot,
2532 12|                csáklyával keresgél valamit a vízben.~Erre hanyatt feküdt
2533 12|                vízben.~Erre hanyatt feküdt a vízben, hogy csak szája
2534 12|               bátorsága többé meglátogatni a vizek fenekét, minden izma
2535 12|                merész gondolata támadt.~Az a gondolata, hogy – újra kezdje
2536 12|                  újra kezdje az életet! Ez a gondolat a legbátrabb és
2537 12|                   az életet! Ez a gondolat a legbátrabb és legnehezebb…~
2538 12|                 legbátrabb és legnehezebb…~A csónakosok még folyvást
2539 12|                    csónakosok még folyvást a Duna közepén tévelyegtek,
2540 12|                vett, s aztán lehúzta magát a víz alá, csak olyan mélyen,
2541 12|                    magának az irányt, mely a parthoz vezet, erős lökésekkel
2542 12|                   lökésekkel elkezde úszni a víz alatt.~Gyakorlott úszó
2543 12|                    ő addig el tudott lenni a víz alatt, s lélegzetet
2544 12|                     csupán arcát emelve ki a vízből.~Midőn másodszor
2545 12|                   másodszor széttekintett, a csónak messze volt már,
2546 12|                   volt már, sötét is volt, a habok magasan jártak, nem
2547 12|                   észre.~Néhány perc múlva a partot érték lábai; sűrű
2548 12|                 Nemsokára észrevette, hogy a csónak visszafordul, és
2549 12|                    csónak visszafordul, és a part felé tart, elég volt
2550 12|                  part felé tart, elég volt a pihenés, a gondolkozás.
2551 12|                 tart, elég volt a pihenés, a gondolkozás. Kimászott négykézláb
2552 12|          gondolkozás. Kimászott négykézláb a rekettyebokrok közül, a
2553 12|                    a rekettyebokrok közül, a magas part azután eltakarta,
2554 12|             fordulni, akkor ismét ellenáll a szél volt az, a rohanó szél;
2555 12|                   ellenáll a szél volt az, a rohanó szél; neki is arra
2556 12|                    kellett rohanni, amerre a szél akarta, neki is sietős
2557 12|                    sietős dolga volt, mint a szélnek: egy útjuk volt
2558 12|               szélnek: egy útjuk volt mind a kettőnek.~Az a Malárdyak
2559 12|                   volt mind a kettőnek.~Az a Malárdyak kastélyát rengetni
2560 12|              kastélyát rengetni sietett, ő a Malárdyak szívét, annak
2561 12|                    Malárdyak szívét, annak a háztetőkkel volt beszéde,
2562 12|                  háztetőkkel volt beszéde, a lombos fákkal, a kertek
2563 12|                  beszéde, a lombos fákkal, a kertek virágaival, neki
2564 12|                    kertek virágaival, neki a ház legszebb, legféltettebb
2565 12|                    szerettek.~Vakmerő volt a gondolat, ha a vihar nem
2566 12|                Vakmerő volt a gondolat, ha a vihar nem segítette volna,
2567 12|                    csinált számára, amikor a szemes cseléd s harapós
2568 12|           dideregve bújik el, s nem kószál a puszta udvaron; a süvöltő
2569 12|                   kószál a puszta udvaron; a süvöltő zúgás eltemeti a
2570 12|                   a süvöltő zúgás eltemeti a léptek zaját, a dörömbölő
2571 12|                   eltemeti a léptek zaját, a dörömbölő szél minden ajtón
2572 12|                  hogy meghallja valaki azt a halk kocogtatást a leány
2573 12|              valaki azt a halk kocogtatást a leány hálószobájának ablakán,
2574 12|                    hálószobájának ablakán, a háztetőről leszórt cserepek
2575 12|                    cserepek zajában elvész a falhoz támasztott hágcsó
2576 12|                   lámpa is érezni látszott a künn zúgó szelet, néha egészen
2577 12|                     s téveteg fényt vetett a szobába. Lőrinc láthatá,
2578 12|               Halkan megkocogtatá ablakát. A leány felébredt rá.~Lőrinc
2579 12|                   nesztelenül átveté magát a párkányon.~Ott állt azután
2580 12|                    menyasszonya ágya előtt a menyegzői éjszakán, s azt
2581 12|                       Én vagyok! Én vagyok a te vőlegényed. Most jövök
2582 12|                  te vőlegényed. Most jövök a menyegzői ágyból: a Duna
2583 12|                  jövök a menyegzői ágyból: a Duna fenekéről. Nézd, milyen
2584 12|              fenekéről. Nézd, milyen hideg a kezem.~A leány félve vonta
2585 12|                Nézd, milyen hideg a kezem.~A leány félve vonta vissza
2586 12|                   leány félve vonta vissza a kezét, talán mert amaz oly
2587 12|                      Hermina – szólt hozzá a vőlegény vagy a rém, vagy
2588 12|                szólt hozzá a vőlegény vagy a rém, vagy az álomkép, vagy
2589 12|                     vagy ki tudja mi –, én a halál országából jövök,
2590 12|                    ismét visszamegyek oda.~A lámpa most elég fényesen
2591 12|                    elég fényesen lobogott, a leány láthatta, mint csorognak
2592 12|                láthatta, mint csorognak le a vízcseppek vőlegénye szép
2593 12|       hajfürtjeiről, mint reszketnek kezei a hidegtől, és eszébe juthatott
2594 12|                 betakarta hosszú köpenyébe a hideg és zápor elől, s lassan
2595 12|              takarója alól, s megfogva azt a hideg kezet, odavonta azt
2596 12|                  hideg kezet, odavonta azt a takaró alá, s leheletével
2597 12|                  kérdés volt: feleltek rá. A leány rányomta ajkát a magához
2598 12|                     A leány rányomta ajkát a magához vont kézre.~Az ifjú
2599 12|                 Tudod-e ezt? Hiszed-e ezt?~A leány hallgatott, és reszketett.~–
2600 12|              szégyent, bánatot hoztam rád, a világ nevetett rajtad, és
2601 12|                    rokonaid méltán sírnak.~A leány fájdalmasan tekintett
2602 12|                leány fájdalmasan tekintett a beszélő szemeibe, és kezét
2603 12|                       Óh, mint szeretlek!…~A leány lassan fölemelkedék,
2604 12|                     megfogva mindkét kezét a leánynak:~– Te is szerettél
2605 12|                 közelebb vonta őt magához… a lámpa fényesen lobogott,
2606 12|               szentképek, istenszobrok ott a falon oly intő komolysággal
2607 12|                intő komolysággal derengtek a lobogó fényben; egyszerre
2608 12|                 fényben; egyszerre kialudt a lámpa, az intő képek eltűntek
2609 12|                     az intő képek eltűntek a sötétben… menyasszonya arcát
2610 12|             menyasszonya arcát megcsókolta a vőlegény…~A szél kacagott:
2611 12|                    megcsókolta a vőlegény…~A szél kacagott: hahaha! Kacagott
2612 12|             kandallójában, s végigkacagott a hosszú folyosón, az álmatlan
2613 12|                     hahaha! Végigiramodott a rónán, és bekacagott minden
2614 12|                    kéményén, és nekikerült a Dunának, két embert talált
2615 12|            csónakon, akik valamit keresnek a víz alatt, azoknak is szemeik
2616 12|                  kacagott: hahaha! hahaha!~A szél derék, vidám fickó,
2617 12|                olyan tréfásnak találta azt a gondolatot, hogy a vőlegény
2618 12|             találta azt a gondolatot, hogy a vőlegény megcsókolta menyasszonya
2619 12|                lakodalma éjszakáján, mikor a rokonok legjobban siratták
2620 12|                    legjobban siratták mind a kettőt.~
2621 13|                 idejön, taréjos főkötő van a fején, rossz hírt hoz.~–
2622 13|                   Zárjátok be az ajtót!~Ez a parancs elkésett; mire az
2623 13|                    pofáját, s megcirógatta a kutyákat, és jött befelé
2624 13|                belső szobájába, azt mondva a hátrahagyott várőrségnek,
2625 13|          nagyasszonynak, olyanformát, hogy a mester nincs itthon.~Azután
2626 13|                     Azután az ajtóra tette a fülét, s hallgatta, hogy
2627 13|              szépen, s beszélgetni kezdett a legényekkel jó időről, rossz
2628 13|                    hajókat süllyesztett el a Dunán minden rajta levőkkel
2629 13|                   óriási kígyóval, ami itt a Csallóközben minden éjszaka
2630 13|              szoptatós asszonyhoz, s annak a tejét alattomban kiszopta.
2631 13|                     Bajcsy uram reszketett a dühtől és a félelemtől odabenn.
2632 13|                uram reszketett a dühtől és a félelemtől odabenn. Már
2633 13|             bőrkötényestől az ágyba, ahogy a beteg emberek szokták, onnan
2634 13|                 szokták, onnan kiáltott át a másik szobába.~– Te, Miska
2635 13|                asszonyom be ne repülhessen a feje fölött.~– Mondd meg
2636 13|                   feje fölött.~– Mondd meg a nagyasszonynak, hogy itthon
2637 13|                    kiálta fel szörnyűködve a nagyasszony, s iparkodott
2638 13|                  nagyasszony, s iparkodott a képét még hosszabbra húzni,
2639 13|                    az Isten szerelmeért?~– A hideg lel… – nyöszörgé az
2640 13|                Valóban is lelte egy kicsit a hideg.~– S énnekem nem mondják! –
2641 13|                  mondják! – méltatlankodék a jó asszonyság; – pedig én
2642 13|                 milyen jó orvosságát tudom a hideglelésnek. Hol van egy
2643 13|                 kis pápafű? Talán nincs is a háznál? No, van nekem. Itt
2644 13|                    nekem. Itt van, itt van a tarisznyámban; óh, én mindenfélét
2645 13|              bögrét kapjak.~Azután odakinn a konyhában addig erőszakoskodott,
2646 13|                    forralt benne, megfőzte a pápafüvet, leszűrte csészébe
2647 13|               pápafüvet, leszűrte csészébe a levét, s vitte be nagy áhítatossággal
2648 13|                 nézett rá félszemmel onnan a paplan alól.~– No, kedves,
2649 13|                   forró.~Bajcsy uram azzal a tehetetlen félelemmel nézte,
2650 13|                félelemmel nézte, mint fúja a nagyasszony a herbateát,
2651 13|                    mint fúja a nagyasszony a herbateát, amint azok a
2652 13|                    a herbateát, amint azok a kis mókuskák nézik a nagy
2653 13|                  azok a kis mókuskák nézik a nagy kígyót, amely őket
2654 13|                ápoló gyöngédséggel, amivel a durcás kisgyermekeket szokás
2655 13|          orvosságot, emelte saját ajkaihoz a drága jó főzetet, s egyet
2656 13|                   jobban lesz tőle.~– Kell a pokolnak.~– Ettől egyszeribe
2657 13|                 unszolta Mákosné asszonyom a becsületes férfiút azzal
2658 13|                   becsületes férfiút azzal a gonosz keserű lével, míg
2659 13|                     míg ez végtére elvette a kezéből a csészét, s úgy
2660 13|                  végtére elvette a kezéből a csészét, s úgy vágta a földhöz,
2661 13|             kezéből a csészét, s úgy vágta a földhöz, hogy millió darabra
2662 13|               gorombán az ágyból, s kiment a műhelybe dolgozni, ahol
2663 13|                  feküdjék le, mert látszik a szemeiből is, milyen rosszul
2664 13|                    rosszul van: hogy izzad a homloka, mint ég a képe;
2665 13|                   izzad a homloka, mint ég a képe; jó lesz azt a drága
2666 13|                mint ég a képe; jó lesz azt a drága életét kímélni, amit
2667 13|                 lehetne. Most pedig nem jó a betegséggel tréfálni járvány
2668 13|                  őt beszélni.~Végre rátért a dologra.~– Biz a jó tisztelendő
2669 13|                    rátért a dologra.~– Biz a jó tisztelendő asszony is
2670 13|                    bajos.~– Csak mondja el a nagyasszony, ha már a nyelvén
2671 13|                   el a nagyasszony, ha már a nyelvén van; ha én azt mondom
2672 13|              nyelvén van; ha én azt mondom a cselédeimnek: amit most
2673 13|           hallottak; egyébiránt pedig amit a nagyasszony tud, úgyis tudja
2674 13|                    tehát nem átallja, hogy a cselédnép előtt beszéljek,
2675 13|               rettenetes eset: tudom, hogy a szegény tisztelendő úr sem
2676 13|                 sokáig; nem élheti túl azt a nagy gyalázatot meg azt
2677 13|                    nagy gyalázatot meg azt a nagy fájdalmat.~– Miféle
2678 13|                   asszonyom közelebb húzta a székét a mesteréhez, s széttekinte
2679 13|                    közelebb húzta a székét a mesteréhez, s széttekinte
2680 13|                  mesteréhez, s széttekinte a legényeken, hogy vajon hallgatják-e
2681 13|                   mind.~– Hát amit mondtam a múltkor, ugye? Mondtam ugye,
2682 13|                   ugye? Mondtam ugye, hogy a Lőrincke egy zsiványbandába
2683 13|          Kadarkuthy nevű öreg bárót, annak a hintaját, lovait is elvitte,
2684 13|            egyetértve, saját magát adta ki a báró fiának, s iszonytató
2685 13|                     utoljára annyira vitte a vakmerőséget, hogy idejött
2686 13|                 vakmerőséget, hogy idejött a Csallóközbe, a tekintetes
2687 13|                hogy idejött a Csallóközbe, a tekintetes alispán úr jószágába,
2688 13|                    nevetni.~– Ez már aztán a szép história. De már ezen
2689 13|              kiváltképpen pedig Miska inas a sutban, taktusra nevettek
2690 13|            mesterük buzdítására; András úr a szemeit is törölte bele,
2691 13|                 bele, olyan jól esett neki a nevetés.~Mákosné nagyasszony
2692 13|                  nem engedte magát azáltal a sodrából kihozatni. Egy
2693 13|               kicsit maga is elmosolyodott a dolgon; mintha ő is találna
2694 13|             mulatságost, s amint elhagyták a nevetést, megint folytatta
2695 13|           szülővárosához merészkedni; amíg a szegény tisztelendő úr hetedhét
2696 13|               Miska inas hiába türtőztette a nevetést, kipattant belőle
2697 13|               egyszerre, mint egy bombából a töltelék a nagyasszony háta
2698 13|                    egy bombából a töltelék a nagyasszony háta mögött,
2699 13|                  megint az egész legénység a hahotát.~A nagyasszony megvárta,
2700 13|                 egész legénység a hahotát.~A nagyasszony megvárta, míg
2701 13|                    alig három mérföldnyire a várostól, az alispán kastélyában
2702 13|                   kocsikázik, s bolondítja a világot.~Most Mákosné asszonyom
2703 13|                    az alispán úr leányának a kezét, a Hermina kisasszonyét,
2704 13|              alispán úr leányának a kezét, a Hermina kisasszonyét, s
2705 13|                    ki megint Miska inasból a jókedv; mégpedig ezúttal
2706 13|             ezúttal olyan váratlanul, hogy a nagyasszony felugrott ijedtében
2707 13|            nagyasszony felugrott ijedtében a székről; éppen háta mögé
2708 13|               éppen háta mögé jött nevetni a neveletlen semmirevaló.~
2709 13|             táblabíró úr előtt gyanús lett a dolog, s írt a nagytiszteletű
2710 13|                 gyanús lett a dolog, s írt a nagytiszteletű úrnak, hogy
2711 13|                   ő elveszett fiához; mire a tisztelendő úr mindjárt
2712 13|                  ifjakat össze is adták, s a tekintetes alispán úr nagy
2713 13|                mint járja az ő kisasszonya a minétet egy gróf úrfival,
2714 13|                   Miska te, bele ne nevess a szavamba, mert pofon verlek…
2715 13|                   mert pofon verlek… belép a nagytiszteletű úr a táncoló
2716 13|                  belép a nagytiszteletű úr a táncoló sereg közé, megfogja
2717 13|                     megfogja fülénél fogva a nagyságos gróf úrfit, s
2718 13|                gróf úrfit, s kikorbácsolja a házból…~– Aztán akkor felébredt
2719 13|                      Aztán akkor felébredt a nagyasszony? – veté közbe
2720 13|                volna, de nem az volt annak a vége, hanem a tisztelendő
2721 13|                   volt annak a vége, hanem a tisztelendő úr odakinn megláncolta
2722 13|               megláncolta erős vasbékjóval a Lőrinckét, s úgy akarta
2723 13|                   úgy akarta magával vinni a vármegye tömlöcébe. Hanem
2724 13|                   vitte volna, hát egyszer a furfangos ifjúcska, mint
2725 13|                   furfangos ifjúcska, mint a kesztyűt, leveté kezeiről
2726 13|                  kesztyűt, leveté kezeiről a békjókat, s egyszerre beleugrott
2727 13|                     s egyszerre beleugrott a vízbe.~– A szekérről?~Mákosné
2728 13|            egyszerre beleugrott a vízbe.~– A szekérről?~Mákosné asszonyom
2729 13|                    oldozódni.~– Ej, dehogy a szekérről: a ladikból; hiszen
2730 13|                    Ej, dehogy a szekérről: a ladikból; hiszen a ladikon
2731 13|              szekérről: a ladikból; hiszen a ladikon vitte magával.~–
2732 13|                akarta, elég az hozzá, hogy a Lőrincke beleugrott a Dunába,
2733 13|                 hogy a Lőrincke beleugrott a Dunába, és oda is veszett,
2734 13|          valamintségesen az sem mese, hogy a Hermina kisasszony meg azon
2735 13|                  hiába fogta be két kézzel a száját, hogy ki ne törjön
2736 13|                    hogy ki ne törjön rajta a nevetés, mire a nagyasszony,
2737 13|               törjön rajta a nevetés, mire a nagyasszony, búcsút véve
2738 13|           keresztyéni flegmájától, kirúgta a széket maga alól, s dühösen,
2739 13|                 maga alól, s dühösen, mint a vadmacska, rohant neki tíz
2740 13|                   rohant neki tíz körömmel a pajkos siheder üstökének;
2741 13|               alatt, s futott ki az ajtón; a nagyasszony mindenütt utána
2742 13|                nagyasszony mindenütt utána a konyhában, az udvaron végig:
2743 13|               konyhában, az udvaron végig: a semmiházi kölyök három percig
2744 13|                három percig szaladgáltatta a jámbor amazont maga után
2745 13|                   jámbor amazont maga után a kút kámvája körül; azzal
2746 13|                   rést kapva, visszafutott a konyhába, becsapta maga
2747 13|                    az ajtót; kizárta rajta a nagyasszonyt, s hagyta őt
2748 13|                nagy diadallal visszakerült a műhelybe.~Miska inas még
2749 13|             rendjén találta nevetni, mikor a műhelybe lépett, s csak
2750 13|                  inas bámulva nézett szét; a mester olyan szomorú volt,
2751 13|              mester olyan szomorú volt, és a legények mind komolyan hallgatva
2752 13|               komolyan hallgatva dolgoztak a tőke mellett; mint mikor
2753 13|            kínzására.~Bajcsy uram szerette a friss levegőt; a szép tavaszi
2754 13|                  szerette a friss levegőt; a szép tavaszi napok jártával
2755 13|                nyitva tartá ablakait, hogy a házak előtti fák egészséges
2756 13|              dolgozott nyitott ablakoknál.~A nagyasszony most már nem
2757 13|                  az injúriának, mely ellen a törvény nem ad semmi védelmet?~
2758 13|             törvény nem ad semmi védelmet?~A házából kitilthatja, kicsukhatja
2759 13|                   már ott volt az ablakban a nagyasszony, s kívánta a
2760 13|                   a nagyasszony, s kívánta a jó reggelt Bajcsy uramnak,
2761 13|          agyonrémítette vele, s elrontotta a kedvét egész napra.~– Jaj,
2762 13|                    ember, hogy mikor várja a veszedelem. Jobb attól őrizkedni,
2763 13|               azután egész nap ki nem ment a fejéből, hogy hol lehetne
2764 13|         paszomántos övvel, prémes kalappal a fején, sok nagy uraság,
2765 13|                    uraság, tenger nép jött a házához, felültették egy
2766 13|                  hintóba, úgy vitték végig a városon. Vigyázzon a kedves
2767 13|                 végig a városon. Vigyázzon a kedves egészségére, kedves,
2768 13|             komámuram, éhomra ki ne menjen a szobából. Le ne vesse a
2769 13|                    a szobából. Le ne vesse a flanellréklijét, mikor lefekszik.
2770 13|          flanellréklijét, mikor lefekszik. A tavaszi levegő hamar megárt
2771 13|              deákliliom-flastromot tartani a háznál.~Bajcsy uramnak máris
2772 13|                  uramnak máris borzongatta a hátát valami. Szenvedő arccal
2773 13|                    Szenvedő arccal fordult a nagyasszony felé.~– Ugyan
2774 13|              nagyasszony; tegyen meg egyet a kedvemért, ha nagyon kérem.~–
2775 13|              komámuram, mi legyen az? Akár a lelkemet is odaadom, ha
2776 13|                    Ámde arról nem tehetett a nagyasszony, ha jövő éjjel
2777 13|                  halva, és ki volt terítve a koporsóban, a koporsó mellett
2778 13|                 volt terítve a koporsóban, a koporsó mellett égő fáklyák
2779 13|                    Óh, az igen jót jelent. A fáklyák meg a címerek azt
2780 13|                  jót jelent. A fáklyák meg a címerek azt jelentik, hogy
2781 13|                    vár kedves komámuramra; a halál pedig azt jelenti,
2782 13|                    már itt megint elhagyta a türelem. Odament csendesen
2783 13|               titkos dolgot akarna mondani a nagyasszonynak, s kérte,
2784 13|               kérte, hogy figyelmezzen rá.~A nagyasszony odatartotta
2785 13|                    nagyasszony odatartotta a fülét:~– Tudja a nagyasszony,
2786 13|               odatartotta a fülét:~– Tudja a nagyasszony, hogy az a híres
2787 13|               Tudja a nagyasszony, hogy az a híres debreceni professzor
2788 13|                szokott mondani az álmokra?~A nagyasszony kíváncsi volt
2789 13|              Bajcsy uram szép halkan súgta a fülébe:~– Hát azt szokta
2790 13|                    ablakot, s ráfordította a zárat.~
2791 14|                                 Valami van a levegőben…~Ezerhétszázkilencvenet
2792 14|               Ezerhétszázkilencvenet írtak a keresztyén világban, amidőn
2793 14|                  megérzi azt az ember, azt a jótékony mágneses hatását
2794 14|                  jótékony mágneses hatását a közelgő tavasznak; a nap
2795 14|               hatását a közelgő tavasznak; a nap melegíteni kezd, ittamott
2796 14|                 ittamott zöld fű támad elő a földből; az ember vágyik
2797 14|                földből; az ember vágyik ki a szabadba, s édesnek találja
2798 14|                szabadba, s édesnek találja a levegőt. Tavasz lesz.~Hangyák,
2799 14|             szorgalmas bogárkák jönnek elő a földből, nagy sürgés-forgással,
2800 14|                    énekelnek. Tavasz lesz.~A téli unalmas kabátok tünedezni
2801 14|                 kabátok tünedezni kezdenek a járókelőkről, vidámabb viselet
2802 14|                véget vetett minden bajnak; a téli mogorvaság eltűnt az
2803 14|                     meleg szellő fuvall át a tájon, mely olyan szép csuda
2804 14|                Ezerhétszázkilencvenben ezt a kedves előérzetét a tavasznak
2805 14|                    ezt a kedves előérzetét a tavasznak sokkal korábban
2806 14|             Hosszú-hosszú fagyos tél volt, a hőmérő oly fokra süllyedt
2807 14|                  hőmérő oly fokra süllyedt a fagypont alól, amelyen már
2808 14|                    szívek is meghűlnek, és a hazaszeretet csak fagyott
2809 14|              állapotban jön elő.~Elfagyott a múltak szép emléke; hó fedte
2810 14|               múltak szép emléke; hó fedte a közérzetüket; jégcsapokra
2811 14|           közérzetüket; jégcsapokra lehelt a költő hő szerelme: az emberek
2812 14|                  emberek nyelvét megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul
2813 14|             beszélni többé.~Bús medve volt a mogorva honfi, benn ült
2814 14|                nézte, hogy nő fel ablakáig a hó, s ha néha besütött rajta
2815 14|                   s ha néha besütött rajta a napvilág, mormogta magában: „
2816 14|                    alszik.~Jégpáncél fedte a négy fehér folyót, magas
2817 14|                négy fehér folyót, magas hó a három halmot, az ember azt
2818 14|               ember azt gondolhatta, talán a nyár sem olvasztja azt el
2819 14|                   onnan.~És ekkor kisütött a nap.~Megjelentek az apró
2820 14|             köszöntött be az ablakon; „Jön a tavasz”, hó és jég elolvadt;
2821 14|                   életre kelt; feltisztult a négy folyó, kizöldült a
2822 14|                    a négy folyó, kizöldült a három halom, és azután minden
2823 14|             melegségével hirdeté, hogy itt a tavasz.~      ~Február elején
2824 14|              palotában, minden kalyibában, a zöld mezőn és a zöld asztalnál
2825 14|                kalyibában, a zöld mezőn és a zöld asztalnál egy gondolat
2826 14|             bocsátott ki ő magyar népéhez.~A fejedelem levelének végsorai,
2827 14|             körülmény által boldogságban s a jó rendben annyit nyerjen,
2828 14|                 egy meleg mosolyába került a „napnak”, hogy paradicsommá
2829 14|                hogy paradicsommá változzék a föld, ahol minden örömöt
2830 14|                fölfelé. Hogyne volna kedve a napnak melegen sütni, mikor
2831 14|                  eszméje maradt meg örökül a nagy fejedelemnek, miket
2832 14|                  nem volt szabad eltörölni a január 28-i áldást-író tollnak;
2833 14|                amik felkísérik őt oda, hol a fejedelmek fölött ítélnek,
2834 14|                     e két nagy eszme volt: a jobbágyok jobbléte és a
2835 14|                    a jobbágyok jobbléte és a türelmi parancs.~Milliók
2836 14|                 eszmét nem hagyta elveszni a nagy uralkodó, amidőn egész
2837 14|                 örült, mindenki sietett ki a napfényre; régi poros öltözetek
2838 14|                    az ökröt, csapra verték a bort; pedig az emberek anélkül
2839 14|             pártfogását esdve; mert ő volt a megye legfőbb bírája, s
2840 14|                  az ő akaratával lehetett; a birtokos nemesség családi
2841 14|                családi összeköttetésekért, a pörviselő nép kegyelmes
2842 14|           kegyelmes hajlamáért járt utána, a köznemesség magasztalá azon
2843 14|                    azon erélyéért, mellyel a jobbágyság ellenében pártját
2844 14|                   eltagadták haragjukat. S a bámulat és a félelem távolában
2845 14|                 haragjukat. S a bámulat és a félelem távolában ott ragyogott
2846 14|                    távolában ott ragyogott a megközelíthetetlen Malárdy-kastély,
2847 14|                voltak.~És íme bomlani kezd a bűvkör. Amaz átokmondó ember
2848 14|                átokmondó ember megjelenése a legfényesebb ünnepély pillanatában
2849 14|                 ünnepély pillanatában volt a bűvrontó jelszó. A ház legszebb
2850 14|                    volt a bűvrontó jelszó. A ház legszebb tündére, a
2851 14|                    A ház legszebb tündére, a szép hajadon leány kezet
2852 14|                 egy protestáns pap fiának. A vőlegény a vízbe ölte magát,
2853 14|          protestáns pap fiának. A vőlegény a vízbe ölte magát, a menyasszony
2854 14|               vőlegény a vízbe ölte magát, a menyasszony éjszaka eltűnt,
2855 14|                 éjszaka eltűnt, elveszett, a Malárdy név világ szájára
2856 14|                világ szájára került, kofák a piacon csúfra emlegetik
2857 14|                    piacon csúfra emlegetik a történetet; következik utána
2858 14|               történetet; következik utána a többi. Az átok beleesett
2859 14|               többi. Az átok beleesett már a fájós részbe; és még beljebb
2860 14|               beljebb fogja magát enni, be a szívig, az élő ütérig, míg
2861 14|                 hivatását nem teljesíté; s a Malárdy név dicsősége összeomlik
2862 14|                 ragyogó volt körüle, egész a pompás kastélyig, annak
2863 14|                    pompás kastélyig, annak a vitorlás őrtornyáig, ezüstcsilláros
2864 14|                 terméig, utolsó ivadékáig.~A császári rendelet visszaadta
2865 14|               császári rendelet visszaadta a rendeknek a tisztviselők
2866 14|            rendelet visszaadta a rendeknek a tisztviselők választási
2867 14|             tisztviselők választási jogát. A közörömben csak egyedül
2868 14|            öröklővé tette, ez utóbbi ismét a népkegyre bízta annak elintézését,
2869 14|                  elintézését, kik legyenek a megye tisztviselői.~De hát
2870 14|                 tisztviselői.~De hát mer-e a népkegy Malárdy ellenében
2871 14|           felkiáltással választák-e meg őt a nemesi rendek négy tisztújításon
2872 14|                 után hajdanában, nyertek-e a vele kijelölt nevek csak
2873 14|              felkiáltó szót is, nincs-e ez a név törhetetlen presztízzsel
2874 14|           körülvéve, hogy mást ne tudjanak a kicsiny emberek felelni
2875 14|                    kicsiny emberek felelni a kérdésre, mint ezt?~Vagy
2876 14|             kérdésre, mint ezt?~Vagy talán a kicsiny emberek azóta nagyot
2877 14|               magában valaki, miket vétett a végzetes tíz év alatt a
2878 14|                    a végzetes tíz év alatt a nép nagy embere a nép ellen?
2879 14|                    alatt a nép nagy embere a nép ellen? Hogy alázta meg
2880 14|                 nép ellen? Hogy alázta meg a közügyet, azért, hogy magát
2881 14|                 viselte azt? Hogy zsarolta a kivetett gabonát, hogy mérette
2882 14|             kivetett gabonát, hogy mérette a földet, hogy számláltatta
2883 14|              korlátlan uralkodóvá vált már a megyében, egy nap alatt
2884 14|                  ülhetne alispáni székében a választóülés napján, ha
2885 14|                napján, ha valami nem volna a levegőben, ami feje körül
2886 15|                                            A „Hyppocrene”~Azon kis városkának,
2887 15|               központját képezi, jutott az a dicsőség, hogy a hazai irodalom
2888 15|                 jutott az a dicsőség, hogy a hazai irodalom legelső csíráit
2889 15|                    tudományos életünk? Kik a XVII. században egy fokon
2890 15|                   süllyedtünk vissza, ahol a tatár, a beduin nemzet áll:
2891 15|          süllyedtünk vissza, ahol a tatár, a beduin nemzet áll: nem!
2892 15|                 megbámulni való dolog volt a tudós; nem űzte a tudományokat
2893 15|               dolog volt a tudós; nem űzte a tudományokat más, mint a
2894 15|                   a tudományokat más, mint a tanárok, akiknek az kenyerük
2895 15|         hivatalvadászatban töltötte idejét a nemes fiatalság. Az arisztokrácia
2896 15|            általában tudott valahogy írni; a gyermekek nevelését a táncmesterre
2897 15|                írni; a gyermekek nevelését a táncmesterre bízták, s valami
2898 15|                    kedélytelenség lepte el a nemzet minden rétegét, mint
2899 15|                     mint amelyből sikerült a lelket kivenni.~A nemzeti
2900 15|                 sikerült a lelket kivenni.~A nemzeti nyelv elvesztésével
2901 15|                    elvesztésével elveszett a jó erkölcs is; gyáva, esztelen
2902 15|                    kelt az erősek helyébe; a bóbita az asszonyok fején
2903 15|                asszonyok fején cégére lett a könnyelmű léleknek, s a
2904 15|                    a könnyelmű léleknek, s a férfiak púderes fejében
2905 15|          Lehajolhatsz te árva nemzet egész a fekete földig, széthullhatsz,
2906 15|         széthullhatsz, elolvadhatsz: mikor a legvégsőre jutottál, akkor
2907 15|               történetünk egyik válpontja.~A legkeserűbb órákban, midőn
2908 15|                 pislogott az utolsó szikra a hamu alatt, a mi kis városunkban
2909 15|                utolsó szikra a hamu alatt, a mi kis városunkban támadt
2910 15|              vezérlete alatt összeállottak a környék írástudói azon célból,
2911 15|                 azok; ezekhez csatlakoztak a befolyásuk alatt levő ifjúság
2912 15|               közlekedése folytán kihatott a társulat hatásköre vidéki
2913 15|       meglátogatták hetivásárok alkalmával a Szombat utcai nagy bádogtornyos
2914 15|             épületben lévő könyvtárt, ahol a tudósabb férfiak felolvasásokat
2915 15|                    nevezetesebb munkákból; a fiatalság verseket olvasott
2916 15|             klasszikusok mintájára, mikben a külső technika kívánt leginkább
2917 15|                    méltánylatot, sőt végre a társulat annyira kezdett
2918 15|                    sáros világért, mint ez a mostani, nem adnék, minthogy
2919 15|                 azt éppen apám írta össze.~A mi kis városunk írott lapját
2920 15|       mindannyiszor siker nélkül, minthogy a társulat bölcs vezetője
2921 15|                 senki sem is jegyzette fel a nevét, azt a vakmerő gondolatot
2922 15|                 jegyzette fel a nevét, azt a vakmerő gondolatot találja
2923 15|                    Holnap tisztújítás lesz a megyeházán. A császári rendelet
2924 15|             tisztújítás lesz a megyeházán. A császári rendelet megengedi,
2925 15|                   rendelet megengedi, hogy a protestánsok is viseljenek
2926 15|                nosza, tegyünk próbát, hogy a hivataljelöltek közé egy
2927 15|             kandidáltassék. Ha megbukik is a szavazáskor, legalább gyakorlatában
2928 15|                  mondta, ki nem mondta ezt a szót? Nem keressük többé;
2929 15|                  szót? Nem keressük többé; a tény az, hogy másnap a tisztújítás
2930 15|                     a tény az, hogy másnap a tisztújítás előtti ülésen
2931 15|                    ülésen Vasady táblabíró a jelenvolt protestáns nemesség
2932 15|                 nemesség nevében követelte a főispántól, hogy közülük
2933 15|              szándékukat, mind elfoglalták a jobb helyeket a teremben,
2934 15|                elfoglalták a jobb helyeket a teremben, s hathatósan támogatták
2935 15|                    hízelgett magának azzal a dicsőséggel, hogy ő maga
2936 15|                egyenkint látta ellenségeit a zöld asztal mellől felállni
2937 15|                  asztal mellől felállni és a protestáns nemes indítványát
2938 15|               nézett; de most – van valami a levegőben.~A zöld asztal
2939 15|                    van valami a levegőben.~A zöld asztal végén, ott,
2940 15|                asztal végén, ott, ahol már a köznemesség csoportjai tolongtak,
2941 15|             hallgató és olvasó tagja levén a Hyppocrenének, ez ünnepélyes
2942 15|               felköté kardját, s megjelent a megyeház teremében, szóval
2943 15|                   s ott várt, míg rá kerül a sor; nagyon látszott pedig
2944 15|                 arcán, mennyire részt vesz a diszkussziókban; mikor valaki
2945 15|                     bökte az ujjával előre a mondást, s csinált hatalmas
2946 15|               hatalmas kézmozdulatokat, ha a szónok maga elfeledte a
2947 15|                    a szónok maga elfeledte a kompetens gesztust; mikor
2948 15|                 hallgatni; integetett mind a tíz ujjával, hogy nem ér
2949 15|                    előre rántotta válláról a mentét, letette a kezét
2950 15|                 válláról a mentét, letette a kezét a zöld asztalra, s
2951 15|                    mentét, letette a kezét a zöld asztalra, s úgy látszott
2952 15|                   asztalra, s úgy látszott a képén, hogy mondani akar
2953 15|                  mondani akar valamit, már a nyelvén van; de megint feláll
2954 15|                  akkor követni, amidőn ezt a sajátságos alakot, melynek
2955 15|          komolysága is tréfásan tűnik fel, a közfigyelembe iparkodott
2956 15|               semmi sem érdekelné, egyedül a humorisztikus csizmadiamester,
2957 15|                    egyik percben mosolyog, a másikban haragszik; a körülötte
2958 15|            mosolyog, a másikban haragszik; a körülötte ülőket, sőt magát
2959 15|                körülötte ülőket, sőt magát a főispánt is figyelmezteté
2960 15|             figyelmezteté Bajcsy uramra, s a heves szónokok egyszerre
2961 15|            egyszerre azt vevék észre, hogy a gyűlés főemberei nem őket
2962 15|             bosszantá az ingerlő fitymálás a szónokokat, oly kevéssé
2963 15|              dikciója közepén nem tűrhetve a körülötte terjedni kezdő
2964 15|                 hangulatot, félbeszakasztá a szót, és leült: váratlan
2965 15|      félbüszkeséggel, féltréfával veté oda a csizmadiának:~– Quod licet
2966 15|                  Bajcsy uram egyet rántott a vállán, kettőt a szemöldökén,
2967 15|                   rántott a vállán, kettőt a szemöldökén, s félvállról
2968 15|               félig kacsintva odafelelt:~– A bove majori discit arare
2969 15|                    jó kedvre lett hangolva a klasszikus szóváltás által,
2970 15|              klasszikus szóváltás által, s a derült hangulat el látszott
2971 15|                    mulatságos férfiú.~Hogy a tréfa tökéletes legyen,
2972 15|                     Malárdy valamit súgott a főispán fülébe, amire az
2973 15|               nagyon elmosolyogta magát, s a fejével helyeslést inte.~
2974 15|                 hosszú arcot csinált; inte a rendeknek, hogy csendesüljenek
2975 15|                    hogy csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~
2976 15|             beszélni akartak: nem szükség, a tárgy eléggé meg van már
2977 15|             előadottak után elismeri, hogy a protestáns feleknek méltányos
2978 15|                 azon kívánságuk, miszerint a tisztválasztásra közülük
2979 15|                 mindeneknek eleget tegyen, a két alispánjelölt Malárdy
2980 15|                  ki; megválasztván e célra a legeszesebb, legtapasztaltabb
2981 16|                 vitatják jogaikat: elvégre a főnök elismeri kívánságuk
2982 16|               nekik Bajcsy András uramat – a csizmadiamestert!~– Ki tehet
2983 16|                  Ki tehet ellene kifogást?~A májszter derék, becsületes
2984 16|                 derék, becsületes ember, s a főispán ezt találta legokosabbnak,
2985 16|                  mosolygással tekintgettek a megszomorított atyafiakra,
2986 16|                magát ingatatlanabbnak azon a széken, mint most; a másik
2987 16|                  azon a széken, mint most; a másik név csak hézagpótló
2988 16|                   koloncnak volt mellette: a jámbor keresztyén nagy tiszteletnek
2989 16|                  is bajosan fogja megkapni a negyediket. A harmadik jelölt
2990 16|               fogja megkapni a negyediket. A harmadik jelölt pedig Bajcsy
2991 16|                  jelölt pedig Bajcsy uram, a csizmadiamester.~Nem kell
2992 16|              csupán azt, hogy Bajcsy uram, a csizmadia együtt lép fel
2993 16|                     most megtörtént rajtuk a nagy kudarc miatta.~A főispán
2994 16|               rajtuk a nagy kudarc miatta.~A főispán inte a választó
2995 16|              kudarc miatta.~A főispán inte a választó karok és rendeknek,
2996 16|                    hallgatva oldalogtak ki a bánatos atyafiak, vígan
2997 16|                   az ellenpárt felei; fenn a teremben csak a főispán
2998 16|                felei; fenn a teremben csak a főispán és az előkelőbb
2999 16|                    egyik lábát már kitette a küszöbön, valaki az urak
3000 16|                  aki utoljára nevet…~Azzal a lábszárához csapta a kardját,