Rész

3001 16|                 Azzal a lábszárához csapta a kardját, s nagy csörömpölve
3002 16|                   van neki Bajcsy András.)~A jámbor Bajcsy Andrást pedig
3003 16|                 haza, s úgy kilelte otthon a hideg, ahogy még sohasem.
3004 16|                    az egész közügynek; nem a saját szégyene, nem az a
3005 16|                   a saját szégyene, nem az a kacaj, amivel őt illették,
3006 16|                 megcsúfolva; ő volt rajtuk a szégyen és megaláztatás.
3007 16|                   hogy feküdnék ő halottan a terítő padon, és vinnék
3008 16|                    ki szép diákszó mellett a temetőbe. Óh, mert hiszen
3009 16|                    Gutai Thaddeus uram még a halotti búcsúztatójában
3010 16|             vármegye népe.~Ezalatt odafenn a megyeházán szépen elkészültek
3011 16|              megyeházán szépen elkészültek a szavazáshoz. A négyezer
3012 16|                 elkészültek a szavazáshoz. A négyezer főre terjedő nemesség
3013 16|                 bocsátották őket egyenkint a folyosón keresztül, melynek
3014 16|                  jegyző, kiknek mindegyike a három külön jelölt szavazatait
3015 16|                    volt pipára gyújtani, s a tollát sem mártotta a kalamárisba,
3016 16|                    s a tollát sem mártotta a kalamárisba, előre kijelentve,
3017 16|                  Mármost tehát – kezdődjék a mulatság!~A teremben őgyelgők
3018 16|                      kezdődjék a mulatság!~A teremben őgyelgők között
3019 16|                   teremben őgyelgők között a mi jó barátunk, Hugó Oszkár
3020 16|                    családtagja, mely nevet a család sarjadékai mindig
3021 16|                    szokták kimondani, hogy a közepére teszik a hangnyomatot,
3022 16|                     hogy a közepére teszik a hangnyomatot, így Ma-LÁrdy.
3023 16|                hangnyomatot, így Ma-LÁrdy. A középső szótagnál felemelt
3024 16|                   szokta hányni, hogy ő is a MaLÁRdy-családhoz tartozik.
3025 16|      MaLÁRdy-családhoz tartozik. Tehát ezt a Hugó Oszkárt leküldték az
3026 16|                  Oszkárt leküldték az urak a teremből, hogy figyeljen
3027 16|                   teremből, hogy figyeljen a szavazás eredményére, s
3028 16|                 fel, s időnként hordja fel a terembe, a szavazás alatti
3029 16|             időnként hordja fel a terembe, a szavazás alatti unalmas
3030 16|                 Vasady táblabíró odalépett a szavazóasztalhoz, s összeütve
3031 16|          sarkantyúját, büszke daccal mondá a jegyzőknek:~– Én nemes Vasady
3032 16|                nemes Bajcsy András uramat, a csizmadiát.~Azzal odaállt
3033 16|                  csizmadiát.~Azzal odaállt a táblabírák háta mögé, s
3034 16|                 háta mögé, s nem hagyta el a folyosót.~A körülállók nevették
3035 16|                  nem hagyta el a folyosót.~A körülállók nevették e patetikus
3036 16|                   e patetikus föllépést, s a kuruc táblabíró szavait
3037 16|                komikus karikatúrában magát a hosszú bajszú alakot is
3038 16|            loboncos hajával.~Azután jöttek a szavazók egymás után; Hugó
3039 16|                   ez egy kicsit sok is már a jóból.~Belepillantott a
3040 16|                    a jóból.~Belepillantott a szavazatok lajstromába,
3041 16|                Malárdy szavazatai még csak a százasban járnak, s Bajcsy,
3042 16|                százasban járnak, s Bajcsy, a csizmadia, már a kétszázon
3043 16|                   Bajcsy, a csizmadia, már a kétszázon túlhaladt.~Jónak
3044 16|                    látta felszaladni kissé a terembe; nem azért, hogy
3045 16|                  ezt megmondja, hanem hogy a tréfás torzképeket átadja;
3046 16|                   azt állítá, hogy nem tud a szavazásról semmit; még
3047 16|                   Szinte meghökkent, midőn a lajstromokba tekintve, Malárdy
3048 16|                 egyik érkező ideszavazott, a másik amoda, néha kettő,
3049 16|                    ijedten futott fel újra a terembe, s Malárdyt külön
3050 16|                    külön híva, fülébe súgá a fenyegető körülményt.~Malárdy
3051 16|                   öcsém; elől mennek, akik a bolondját járják; majd vége
3052 16|                   eredj vissza, és vigyázz a további folyamatra.~Félóra
3053 16|                  valami intézkedést tenni; a csizmadiának már ezren felül
3054 16|           csizmadiának már ezren felül van a vótuma, Malárdy úré még
3055 16|            alázatosan megkövetem; nekem az a szerény véleményem van –
3056 16|                    véleményem van – dadogá a megrettent ifjú –, hogy
3057 16|                    úr az oka, mert ott áll a szavazatszedő asztalnál,
3058 16|                  asztalnál, s amint jönnek a nemesek, akik pártjához
3059 16|                  annak már ezren felül áll a szavazata, míg tekintetes
3060 16|             nyolcszáz.~Malárdy sápadt lett a dühtől. A csizmadiamester!~–
3061 16|              Malárdy sápadt lett a dühtől. A csizmadiamester!~– Nem kell
3062 16|                  az asztalnál – kiálta egy a Malárdy-atyafiság közül. –
3063 16|                     El kell őt távolítani.~A főispán rögtön leküldé egyik
3064 16|                nincsen, távozzék el.~Mikor a jegyző lement, már akkor
3065 16|                 táblabíró úr – szólítá meg a jegyző Vasadyt –, nem szabad
3066 16|              senkinek befolyást gyakorolni a választók véleményére.~–
3067 16|          tiellenetek! – szólt erre dacosan a pártvezér; – hanem azért,
3068 16|                   meglátjátok – hogy mégis a csizmadiamester lesz alispán…
3069 16|               sarkantyúival végigcsörtetve a folyosón.~E veszedelmes
3070 16|                    hatással látszott lenni a szavazásra; ami különben
3071 16|                   szavazásra; ami különben a véletlen játéka is lehetett.
3072 16|              kérdezték tőle gúnyosan, hogy a csizmadiát akarja-e alispánnak;
3073 16|             győzött bámulni rajta, hogy ez a derék ember már húsz vótumot
3074 16|             kialszik.~Délután két óra felé a szavazatok egészen egyenlők
3075 16|                     ezerötszázon állt mind a kettő.~Lelkendezve futó
3076 16|         hivatalnokok minden percben jöttek a terembe, jelenteni: már
3077 16|                kettővel, már hárommal több a Malárdy szavazata, mint
3078 16|                    Azután megint hátrament a viszony, s Bajcsyé lett
3079 16|             nehezebb volt, mint egy század a pokolbeli kárhozatban. Minden
3080 16|                erősebb, mint ő; és aggódni a következő pillanatért és
3081 16|           diadalmaskodni találna fölötte!…~A kínzó várakozás nyomta,
3082 16|               várakozás nyomta, szorongatá a nagy urak szívét; minden
3083 16|                perc újabb ingadozást adott a rettentő osztracizmus serpenyőinek;
3084 16|                 osztracizmus serpenyőinek; a legirtózatosabb küzdelem
3085 16|                  sem fegyver, sem ész, sem a forgékony szerencse nem
3086 16|                 szerencse nem szólhat bele a diadalba, csupán az egymás
3087 16|                  egymás után hulló számok; a hideg, érzéketlen számok: …
3088 16|                   az egyikhez, kettő-három a másikhoz, egy csepp méreg,
3089 16|                    Senki sem nevetett már.~A sápatag arcok hüledező ajkakkal
3090 16|           egyszerre új fordulatot adhatnak a közítéletnek.~Ah, de még
3091 16|                   közítéletnek.~Ah, de még a győzelem esetére is megmarad
3092 16|            győzelem esetére is megmarad az a szégyen, hogy egy Malárdyval,
3093 16|              szégyen, hogy egy Malárdyval, a legbüszkébb, leghatalmasabb
3094 16|                    leghatalmasabb férfival a Malárdy-családból négy óra
3095 16|                   fog maradni örökké abban a büszke szívben!~Egy óranegyed
3096 16|                    jelenteni örömmel, hogy a szavazás jobbra kezd fordulni.
3097 16|                 gratulálni kezd Malárdynak a kétségtelen diadalhoz.~A
3098 16|                   a kétségtelen diadalhoz.~A nemesek legbüszkébbike megvetően
3099 16|             mondott! De – reszketett annál a gondolatnál, ha nem találna
3100 16|             ragaszkodott, mint az élethez, a szavazatok jó eredményéhez;
3101 16|            szívében elég űr, befogadni azt a megmérhetetlen gondolatot,
3102 16|                   az első úr az országban: a jövő órában leszálljon,
3103 16|                    Ezt mondja akkor, midőn a diadal részére kezd hajolni.
3104 16|                   hajolni. Mit fog mondani a következő percben, amidőn
3105 16|               szájjal susogják egymásnak: „A szavazás újra gonosz fordulatot
3106 16|                  észre, hogy az egész utca a megyeház előtt tömve, dugva
3107 16|                    egy tárgyon függnek: ez a tárgy az ő arca, mely azoknak
3108 16|                leolvashatják, mint folynak a dolgok odabenn; és ő nem
3109 16|         szaporodnak; Malárdy nem halad.~Az a halvány kép ott az ablakban
3110 16|                   kőmerev szemekkel néz ki a világba.~Átkozott tréfa;
3111 16|                   tréfa; Bajcsy szavazatai a kétezeret elérték. Ez éppen
3112 16|                összes számnak, most már ha a többi mind Malárdyé lenne,
3113 16|                most már vége mindennek.~Az a fehér alak ott az ablakban
3114 16|              arccal és üvegszemekkel.~Benn a teremben lassú zúgás. Olyasmit
3115 16|                   Olyasmit beszélnek, hogy a szavazások be vannak már
3116 16|             ezerkilencszáz; Bajcsy András, a csizmadia kapott kétezret
3117 16|              kapott kétezret és százat.~Az a fehér szoborkép ott az ablakban
3118 16|                    helyéről: hanyatt esett a padozatra. Elájult – vagy
3119 16|                 vagy tán meg is halt?~Mind a kettő jó ránézve: nem hallhatja,
3120 16|              kétezer és száz ember ajkáról a rettenetes dackiáltás:~„
3121 17|                  az ablakot, eresszétek le a firhangot, ne lásson be
3122 17|              András uram, belső szobájában a bőrkanapén fekve, aminek
3123 17|                   ember ki akarta nyújtani a lábát.~Két menyecske-lánya
3124 17|                  inas pedig odakinn bőgött a szögletben, hogy a mester
3125 17|                  bőgött a szögletben, hogy a mester úr meghal, már a
3126 17|                    a mester úr meghal, már a lábai is dagadnak, mert
3127 17|                    nem bírja róluk lehúzni a sarkantyús csizmát.~András
3128 17|           küldjetek doktorért, ne menjetek a patikába! Nem gyógyít meg
3129 17|                     hogy oda ne eresszétek a koporsómhoz, mikor kivisznek,
3130 17|                  El se is temessetek ebben a városban; vitessetek ki
3131 17|                     vitessetek ki szekéren a herkali pusztára vagy az
3132 17|                   beszéd miatt az öregnek. A szegény Szabóné alig bírt
3133 17|                  szegény Szabóné alig bírt a nagy fuldokló zokogástól
3134 17|                  véremet is vették – nyögé a szomorú ember–, megsimított
3135 17|                      megsimított már engem a guta tetőtől talpig; nincs
3136 17|             borbélyra szükségem. Megtettem a testamentumot, ott van a
3137 17|                   a testamentumot, ott van a kihúzó fiókban, hagytam
3138 17|                    kihúzó fiókban, hagytam a szent eklézsiának ezer forintot
3139 17|             felőlem semmit, meg se említse a nevemet soha, mintha nem
3140 17|               hiszen sár sincsen az utcán.~A két asszony pedig most már
3141 17|                maga is félni kezdett, mert a közeledő zűrzavaros hangokból
3142 17|                    Sok fényes nemes úr jön a ház felé, úgy tetszik, hogy
3143 17|              Menjetek, takarodjatok innen!~A két megrémült leány még
3144 17|                    el nem válnak tőle.~Már a ház elé ért a közeledő zaj;
3145 17|                    tőle.~Már a ház elé ért a közeledő zaj; s lehete hallani,
3146 17|                  elöl.~Bajcsy uram fölkelt a pamlagról, és nem volt beteg
3147 17|                senki védelmemre ne álljon!~A nemes férfiú nem ingadozott
3148 17|                most már előttük állok. Itt a fejem, itt a nyakam, tegyenek
3149 17|                    állok. Itt a fejem, itt a nyakam, tegyenek vele, amit
3150 17|                  szólt maga előtt bocsátva a papot a kuruc táblabíró.~–
3151 17|                maga előtt bocsátva a papot a kuruc táblabíró.~– Áldás,
3152 17|               táblabíró.~– Áldás, békesség a házon – szólt Gutai Thaddeus
3153 17|            sarkantyús toppanásokkal lépett a másik szoba ajtajában álló
3154 17|                levett kalapjával üdvözölte a férfit, meghajtá magát előtte
3155 17|                 mondá:~– Alázatos szolgája a tekintetes úrnak.~A családbeliek
3156 17|               szolgája a tekintetes úrnak.~A családbeliek szerte elbámultak
3157 17|                éppen csak az alispánokat s a nevezetesebb hivatalviselőket.~–
3158 17|                urat – folytatá Vasady –, s a nemes választó rendek nevében
3159 17|                 nevében is gratulálok mind a tekintetes úrnak, mind a
3160 17|                   a tekintetes úrnak, mind a tekintetes nemes vármegyének
3161 17|                    nemes vármegyének ahhoz a szerencséhez, mely mindnyájunkat
3162 17|                mely mindnyájunkat ért ezen a napon, midőn tekintetes
3163 17|                  győződve mindnyájan, hogy a tekintetes alispán úr választásunk
3164 17|                 nyugodt öntudattal emeljük a megyei hivatalok legmagasabb
3165 17|                   választásban, s kívánjuk a tekintetes alispán úrnak,
3166 17|                   együtt, és éljen sokáig!~A terembe tóduló nemesek szava
3167 17|                   kiáltá ezer meg ezer ajk a hosszú, sokáig tartó éljent,
3168 17|                  tartó éljent, mely messze a város közepén hangzott el;
3169 17|                  közemberek is odatódultak a hír hallatára, s oly tolongás
3170 17|             hallatára, s oly tolongás volt a Megyercsi utcán, hogy szekér
3171 17|               magában:~– Legyen meg, uram, a te akaratod… Legyen meg,
3172 17|                akaratod… Legyen meg, uram, a te akaratod.~És azzal valódi
3173 17|                Gutai Thádé uram, s megfogá a jámbor férfiú kezét, és
3174 17|                   ki együtt viselted velem a látogatások hajdani napjait,
3175 17|            jövendők úttörőjének küld előre a sors, fogadjuk el az ő kihívását,
3176 17|                  kihívását, s felejtsük el a magunk örömeit és bánatait.
3177 17|               ember voltál mindig, légy az a magas polcon is ezután;
3178 17|                    is ezután; bizonyára az a nagy mester, ki a publikánusokból
3179 17|             bizonyára az a nagy mester, ki a publikánusokból válogatá
3180 18|                                            A puszta téren~Este volt:
3181 18|                    puszta téren~Este volt: a tisztújítási nap estéje,
3182 18|                minden ház mögött kert van; a fák éppen virágoznak; egy
3183 18|                 illatát, az esti lég nehéz a kertek illó fűszerétől.~
3184 18|                    és urak kinn üldögélnek a házak előtt, minden kapu
3185 18|             mellett lócák vannak az utcán, a gazdagabbak házai előtt
3186 18|                    azonban az ablakban van a helyük, miknek kidűlő vasrácsai
3187 18|             rostély alatt társaloghassanak a szemérmes hajadonok imádóikkal; (
3188 18|                     azóta nagyot változott a világ, most a hölgyek magukon
3189 18|                    változott a világ, most a hölgyek magukon hordják
3190 18|                    hölgyek magukon hordják a rostélyt).~És valaki csak
3191 18|                  valaki csak az utcán van, a kapuk előtt, a kis padokon,
3192 18|                  utcán van, a kapuk előtt, a kis padokon, a rostélyos
3193 18|                kapuk előtt, a kis padokon, a rostélyos ablakoknál, az
3194 18|          csodálatos felmagasztaltatásáról, a büszke Malárdy estéről.~
3195 18|                   hallaná emlegetni.~Pedig a megyeházban sem lehet maradnia.
3196 18|                  sem lehet maradnia. Azzal a gondolattal, hogy e falak,
3197 18|                uruknak találni. Nem kell-e a boltozatoknak lejjebb szállaniok,
3198 18|                    bocsásson be maga után?~A megyeház udvarán még most
3199 18|             tréfáltak, kiabáltak ott lenn; a lépcsőkön mindenféle ember
3200 18|             Malárdy Xavér Ferenc szereti-e a csendet.~Malárdy nem bírt
3201 18|                    bírt szobáiban maradni; a főispánnál estély van, odahívták,
3202 18|                   érzi magát.~Azzal lement a hátulsó lépcsőn, keresztül
3203 18|                 hátulsó lépcsőn, keresztül a széles udvaron; az egy kerttel
3204 18|          észrevétlenül kijutott az utcára.~A Nagymihály utca csendes,
3205 18|              csendes, nesztelen hely; mind a két oldalát tágas veteményeskertek
3206 18|                   és kertészlakok képezik: a munkás emberek jókor lefeküsznek,
3207 18|                    akárki járhat az utcán.~A bukott nagy ember végigment
3208 18|                bukott nagy ember végigment a hosszú, tekervényes utcán,
3209 18|             kidűlt-bedűlt palánkok képezik a két sort, s minő vidékeket
3210 18|                   tetszék neki, mintha azt a szegletházat ismerné már
3211 18|             megdöbbenve állt meg. Ráismert a házra. Ott lakik Bajcsy
3212 18|              fordult vissza, s nem ment el a ház mellett, hanem visszafordult
3213 18|               mellett, hanem visszafordult a Rozmaring utcába; ott nagy
3214 18|            Rozmaring utcába; ott nagy volt a sár, azon a sáron gázolt
3215 18|                  ott nagy volt a sár, azon a sáron gázolt keresztül;
3216 18|                  eltört ostornyelet talált a földön, azzal elkergette
3217 18|                  csavarog az utcán, kerüli a verést otthon; s idekinn
3218 18|               verést otthon; s idekinn fél a kutyáktól, csak egy tört
3219 18|                  tört pálcában bízik, amit a kezében tart.~Valahol ismét
3220 18|                 keskeny, hogy egyik házból a másikba át lehetne lépni,
3221 18|                ajtó vagy ablak nyílna ide; a házak mind hátaikkal vannak
3222 18|                    hallgatna, s otthagyják a testét, amire csak napok
3223 18|               múlva fognak ráakadni.~Midőn a sötét sikátor közepén járt
3224 18|                  aki többet talált bevenni a jóból, mint amennyit megbírt,
3225 18|               bizonytalan kínjaiban szidta a bakter angyalát, mint aki
3226 18|             Malárdy, minden nemesek között a legelső, akit egy részeg
3227 18|             ijedtség után, hogy nekirohant a szemközt jövő hajóslegénynek,
3228 18|                feltaszítá, s olyat vert rá a fél ostornyéllel, hogy az
3229 18|                azzal diadalmasan haladt ki a sikátorból, otthagyva a
3230 18|                    a sikátorból, otthagyva a földön heverő részeget,
3231 18|                  akkor tért magához, midőn a sikátorból kiérve, egy tágasabb
3232 18|             kövezet tanúbizonyítá, hogy az a Rác utca: a város legúriasabb
3233 18|         tanúbizonyítá, hogy az a Rác utca: a város legúriasabb része.~
3234 18|                   eszébe az emlékek, amint a tárgyak szemébe ötlenek.~
3235 18|                 állt még egy vakkapu alatt a fekete hirdetménytábla,
3236 18|               sehol se merjenek muzsikálni a kocsmákban. Átellenben a
3237 18|                   a kocsmákban. Átellenben a tilalom-táblával éppen egy
3238 18|             csapszék volt, abban úgy szólt a hegedű, ahogy csak bírt;
3239 18|                   hegedű, ahogy csak bírt; a homályos üvegajtón táncolók
3240 18|                  lehete látni; pedig éppen a tilalom napja volt ma.~Nem
3241 18|              szerencséjének tartotta, hogy a hatalmas alispánnak nagy
3242 18|               alispán pártfogása.~De most! A hatalomnak vége van… Malárdy
3243 18|              festett ház tűnt szemébe. Míg a megyeházat építették, ott
3244 18|                    családostól, ott, abban a kertben tanította járni
3245 18|             fejkötője s piros korallgyöngy a nyakán. Egyszer a dajka
3246 18|             korallgyöngy a nyakán. Egyszer a dajka elment a gyermekkel
3247 18|                     Egyszer a dajka elment a gyermekkel valami ismerőshöz,
3248 18|                    látták-e. Hogy dobogott a szíve, midőn nem találva
3249 18|                    midőn nem találva sehol a kis Herminát, ismét visszafelé
3250 18|            Herminát, ismét visszafelé ment a sárga házhoz, s biztatta
3251 18|                     s biztatta magát azzal a gondolattal, hogy talán
3252 18|                    kiáltották, hogy itthon a kis Hermina!…~Hajh, most
3253 18|                 Hajh, most hiába nyitna be a sárga házhoz, nincs ott
3254 18|                    sárga házhoz, nincs ott a kis Hermina…~És ki tudja,
3255 18|                  sorsra jutott, hová lett?~A lesújtott férfi továbbsietett
3256 18|               utcán, nagyokat botlott néha a kiálló kövekben, mint aki
3257 18|                    már fáradva bele. És az a teher mindig nehezebb lesz
3258 18|                  mentől tovább ment előre; a föld ingadozni tetszett
3259 18|                ingadozott akkor is, amikor a keményszívű férfi az előtte
3260 18|                 azt felelé: „Nem, nem”, és a gyermek sírása kierőszakolta
3261 18|             hallaná most is!~Intés volt az a sorstól, hogy ami szívnek
3262 18|                  hallgatott rá; megvetette a könyörgők kérelmeit; kigúnyolta
3263 18|                    őt megátkozák.~Ott állt a tér közepén a faház; ültek
3264 18|                     Ott állt a tér közepén a faház; ültek benne százan
3265 18|                     és énekeltek Istenhez; a keményszívű férfiú azt mondá:~–
3266 18|                   oszlopaihoz nyúlni, mert a ház ajtajában állt az átokmondó
3267 18|                  el Isten annak maradékait a világ minden részeibe, hogy
3268 18|                  kisebb lehet.~És ekkor az a férfi, ki maga legbuzgóbban
3269 18|            legmagasabbnak tartá magát azon a földön, melyet szemei belátnak,
3270 18|                    belátnak, az ragadá fel a fejszét, és odalépett a
3271 18|                    a fejszét, és odalépett a bezárt ajtóhoz.~Nem ő, az
3272 18|                 épület közelített felé; az a nagy, deszkából épített
3273 18|               méltatlanságot;~Ki gyermekid a bölcsőbül kirántja,~És az
3274 18|                    kősziklához paskolja!…”~A düh, a rémület, a büszkeség
3275 18|             kősziklához paskolja!…”~A düh, a rémület, a büszkeség zagyva
3276 18|              paskolja!…”~A düh, a rémület, a büszkeség zagyva forrongása
3277 18|              zagyva forrongása kényszeríté a büszke ember karját: a fenyegető
3278 18|         kényszeríté a büszke ember karját: a fenyegető épület már egészen
3279 18|                   már egészen előtte állt; a kezében tartott fejszét
3280 18|                  szemétdombos helyen, mely a város szebb utcái s a cigánysor
3281 18|                 mely a város szebb utcái s a cigánysor között terül,
3282 18|            bogácsot teremve nyáron.~Az ott a régi rác temető.~Amiben
3283 18|              kiálló szobor vége volt abból a nagy faházból, amit sok-sok
3284 18|                 amit sok-sok év előtt azon a téren az ő parancsára lerontottak.~
3285 19|                   minden háznál eloltották a gyertyákat; az éji őr parancsolgatta
3286 19|               kocintásai hangzottak odább, a távolabb utcaszegletig,
3287 19|                   figyelmeztető üvöltését.~A Duna felől a malomkelepelés,
3288 19|                    üvöltését.~A Duna felől a malomkelepelés, a szigetről
3289 19|                    felől a malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly
3290 19|                malomkelepelés, a szigetről a békák búskomoly kardala
3291 19|                   beszéddel az éjt, melybe a távoli vársáncokról jövő
3292 19|                 hangok, úgy jönnek éjszaka a távoli jelkiáltások.~A Szombati
3293 19|             éjszaka a távoli jelkiáltások.~A Szombati utca kanyarulatánál
3294 19|                  vert vékony tollhegyével; a másik a cincogó zenéhez
3295 19|               vékony tollhegyével; a másik a cincogó zenéhez dünnyögő
3296 19|                énekelt valami együgyű dalt a leányról, aki a kútra megy,
3297 19|               együgyű dalt a leányról, aki a kútra megy, s összetöri
3298 19|                    kútra megy, s összetöri a korsót.~Nem tértek ki Malárdy
3299 19|                    előtt; ő volt kénytelen a csatornán átmenni előlük;
3300 19|                  csatornán átmenni előlük; a tambura cincogott tovább;
3301 19|                  elaludt rá.~Amint Malárdy a Szent János kápolnája előtt
3302 19|                    megcsendült feje fölött a lélekharang.~Egészen összeborzadt.
3303 19|                    Valaki haldoklik, annak a lelkéért szólnak e szomorú
3304 19|                   odább. Pedig miért futni a harangszó elől? Az utoléri
3305 19|                elől? Az utoléri az embert.~A piac túlsó oldalán két alak
3306 19|                   sietett végig lámpással. A gyóntató lelkész a szentséggel
3307 19|              lámpással. A gyóntató lelkész a szentséggel kezében; előtte
3308 19|                     előtte az egyházszolga a nyeles lámpással s a kis
3309 19|          egyházszolga a nyeles lámpással s a kis csengettyűvel, hogy
3310 19|                    volt más, mint Malárdy; a főúr meghajtá térdét, keresztet
3311 19|                  magára, s elmondá az imát a haldokló lelkéért, akárki
3312 19|                lelkéért, akárki legyen az.~A lélekharang másodszor is
3313 19|                 fohásza szállt fel az égbe a néma éjszakában, egy porhüvelyét
3314 19|                  végett.~Malárdy akkor ért a megyeház kapujához, midőn
3315 19|                  megyeház kapujához, midőn a harmadik csengettyűszó is
3316 19|              sokáig elringatva utóhangjait a csendes éjben.~A kapuban
3317 19|               utóhangjait a csendes éjben.~A kapuban őrt álló hajdú mondá
3318 19|                öregúr haldoklik, megütötte a szél, neki szólt ez a lélekharang.~
3319 19|            megütötte a szél, neki szólt ez a lélekharang.~Ennél ijesztőbb
3320 19|             összekoccanása volt Malárdynak a hadastyánnal. A vén őrnagy
3321 19|                 Malárdynak a hadastyánnal. A vén őrnagy azt állította
3322 19|                  baj sincs; ha nem báró is a vőlegény, s ha nem hívják
3323 19|           Lőrincnek, azért hozzá kell adni a leányt; ha szeretik egymást,
3324 19|                  kikérte magának Durdaytól a családi ügyeibe való avatkozást.
3325 19|                   ügyeibe való avatkozást. A hadastyán makacskodott,
3326 19|                  hagyja minden vagyonát, s a leány ahhoz mehet nőül,
3327 19|                   kálvinista pap fiához? – A hadastyán, akinek e tárgyban
3328 19|                 rozsdásodott az esze, mint a hüvelyéhez a kardja.” Ezt
3329 19|                    esze, mint a hüvelyéhez a kardja.” Ezt nem bocsátá
3330 19|               kardja.” Ezt nem bocsátá meg a hadastyán. Voltak ifjúkorának
3331 19|             befogatott, és éjszaka ment el a háztól, s Malárdy megtudá,
3332 19|                múlva új végrendeletet tett a hadastyán, melyben mégis
3333 19|              kerülne, akkor legyen mindene a városi kórházé; csak azon
3334 19|                Malárdynak pedig hagyta azt a rozsdás kardját; tegye fényesebbé
3335 19|             Malárdy vállat vont, mikor ezt a végrendeletet hírül hozták
3336 19|                 hírül hozták neki. Ismerte a jó öregurat; voltak ilyen
3337 19|                     hogy ráér elvárni, míg a hadastyán újra bekopogtat
3338 19|               csapás lenne.~Rögtön sietett a hadastyán lakására. Ahol
3339 19|                 szégyenlett; Durday lakása a vár melletti angolkerten
3340 19|                 városnegyedet bontottak le a várerődítmények miatt, néhány
3341 19|                 kivilágított ablakot, abba a házba bement; nyitva találta
3342 19|               házba bement; nyitva találta a kaput és a folyosóra vivő
3343 19|                  nyitva találta a kaput és a folyosóra vivő ajtót. A
3344 19|                    a folyosóra vivő ajtót. A hadastyán vén vizslája meg
3345 19|                vizslája meg sem ugatta; az a ház oldalában egy nagy gödrön
3346 19|                    volna az bízva. Malárdy a konyhában sem talált senkit.
3347 19|                   az előszoba ajtaját, ott a sötétségben hallá, hogy
3348 19|                    sötétségben hallá, hogy a mellékszobában valaki csendesen
3349 19|                  benyitott, és ott találta a gyóntató lelkészt és az
3350 19|                 kötényével eltakarva arcát a hadastyán cselédje.~Az orvos
3351 19|                  roskadt egy karszékbe. Ez a nap megátkozott nap volt!~
3352 20|                                            A furcsa ember~Borkúton vagyunk.~
3353 20|              Borkúton vagyunk.~Ne vedd elő a térképet, kedves olvasóm,
3354 20|                    nem igazi neve az annak a falunak, hanem úgy csúfolják
3355 20|                    egymás között.~Az pedig a név eredete, hogy ott lakik
3356 20|                 miután egyetlenegy kút van a falu végén, amiből vízzel
3357 20|             éjszaka alattomban teletölteté a kutat borral, s másnap gyönyörű
3358 20|             élőlény tántorgott, dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani,
3359 20|               kakas nem tudott kukorítani, a pulykát előrevitte a feje,
3360 20|           kukorítani, a pulykát előrevitte a feje, kacsák, libák boldog
3361 20|                 öntudatlanságban pislogtak a fal mellett, a bornyúk balettot
3362 20|                   pislogtak a fal mellett, a bornyúk balettot jártak,
3363 20|                   és fazéktörés volt, hogy a báró úr odafenn a kastélyban
3364 20|                     hogy a báró úr odafenn a kastélyban majd minden gombot
3365 20|                   minden gombot lenevetett a mellényéről.~Ezért azután
3366 20|                    Ezért azután elnevezték a faluját Borkútnak, őt magát
3367 20|            Borkútnak, őt magát Borkútinak.~A jó úr nem haragudott érte.
3368 20|                   lehetett kétszeresen.~Az a konvenciója volt az összes
3369 20|                   az szerezte meg neki azt a gyönyörűséget, hogy a represszáliák
3370 20|                  azt a gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb
3371 20|                    mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást; később kisgyermek
3372 20|                 azt rögtön kilyukasztotta. A báró azután pokrócból varratott
3373 20|                 korában azzal bosszantotta a fiát, hogy görög nyelvre
3374 20|                   görög nyelvre taníttatá, a fiú meg azzal bosszantá
3375 20|                    hogy nem tanult semmit. A báró akkor inasnak adta
3376 20|                 akkor inasnak adta Viktort a helybeli kovácshoz, hogy
3377 20|          kovácsműhelyt. Azután elküldte őt a báró Bécsbe neveltetni,
3378 20|                  nem adott neki zsebpénzt. A fiú azután eladta a kabátját,
3379 20|             zsebpénzt. A fiú azután eladta a kabátját, csizmáját, mezítláb
3380 20|                csizmáját, mezítláb maradt. A báró engedte őt mezítláb
3381 20|                 engedte őt mezítláb járni. A fiú az apja aláírását utánozva,
3382 20|                 rászedett valami uzsorást; a báró engedte, hogy kezdjen
3383 20|                    hogy kezdjen az uzsorás a fiú ellen bűnvádi pert.
3384 20|             kicsapatta onnan magát. Azután a báró nem akart Viktornak
3385 20|                 zugügyvédet, aki beperelje a bárót Viktor anyai örökségéért:
3386 20|                anyai örökségéért: lehetett a fiú akkor már tizenhat éves.
3387 20|                Akkor azután volt mulatsága a bárónak elég: ha tudniillik
3388 20|                bárónak elég: ha tudniillik a bosszantásban mulatságát
3389 20|          bosszantásban mulatságát találta. A zugügyvéd felhordott ellene
3390 20|                    csakugyan annyira vitte a dolgot, hogy az öregúr sequestrumot
3391 20|            kénytelen elismerni, hogy ebben a játékban nincsen több aduja.
3392 20|                   Két esztendeig kiállotta a bírói zárt, akkor, hogy
3393 20|                   több tizennyolc évesnél; a fiú azzal ki is ment külföldre,
3394 20|                  az apjának.~Ekkor jött az a tréfás ötlete a bárónak,
3395 20|                    jött az a tréfás ötlete a bárónak, hogy miután a fiú
3396 20|              ötlete a bárónak, hogy miután a fiú egészen úgy tesz, mintha
3397 20|               hajtá őt, odamenekült hozzá. A bárónak könnyű volt elhitetni
3398 20|                    nagyon megváltozhatnak.~A szerencse is kedvezett neki,
3399 20|                    azon körökben, ahová őt a báró magával hordta.~Amint
3400 20|                  Amint előre látható volt, a külföldön járó igazi Viktort
3401 20|            külföldön járó igazi Viktort ez a tréfa erősen megijeszté,
3402 20|               aminek, mint tudjuk, az lett a vége, hogy a báró lármát
3403 20|               tudjuk, az lett a vége, hogy a báró lármát csapott, elfogatta
3404 20|                    Viktor helyette udvarol a delnőknek, s járja a háztűznézést.~
3405 20|               udvarol a delnőknek, s járja a háztűznézést.~Könnyű volt
3406 20|                Könnyű volt ez alakoskodást a Csallóközben is folytatni,
3407 20|                    fia, titokban látogatta a Hyppocrene gyűléseit, s
3408 20|                    szokta szavalni, mikért a társulat tagjai mindig egyhangúlag
3409 20|                 után nem ment többé Kálmán a Hyppocrene üléseire, pedig
3410 20|                  minden másodnap benn volt a városban.~Egyszer összetalálkozott
3411 20|              véletlenül Gutai Thaddeussal. A tisztelendő úr megfeddé,
3412 20|                   verset nem ír, s felhágy a poézissal.~Thaddeus addig
3413 20|                 más, meg kell őrülni bele.~A lelkésznek egy gondolat
3414 20|               lelkébe. Az ő fiának volt az a lángesze, hogy mikor egy
3415 20|                    Azt elvivé Thaddeusnak.~A lelkész megismerte fia írását;
3416 20|                  termete és gyönyörű arca. A lelkész fájdalmasan sóhajta
3417 20|             érkezett.~Gutai Thaddeusnak az a spártai ötlete támadt a
3418 20|                    a spártai ötlete támadt a történtek után, hogy fiát,
3419 20|             magával Kassára, ott beültesse a méltatlanul letartóztatott
3420 20|                    lesz szolgáltatva annak a pogány istenasszonynak,
3421 20|                   szemmel festenek, akinek a nevét még mai nap sem restellik
3422 20|                 istenasszony azonban, akit a poéták neveznek Fortunának,
3423 20|                  előtt látta egyetlen fiát a habok alatt eltűnni, s miután
3424 20|              félóráig hasztalan kereste őt a vizekben az öreg halásszal
3425 20|                  temetve jól mind rá, mind a világra nézve, mert azóta
3426 20|               semmi hangot sem hozott róla a hír.~A feladat második része
3427 20|              hangot sem hozott róla a hír.~A feladat második része azonban
3428 20|             azonban teljesítésre várt még: a báró fiát a börtönből kiszabadítani.
3429 20|         teljesítésre várt még: a báró fiát a börtönből kiszabadítani.
3430 20|               Thaddeus elutazott Borkútra.~A borkúti kastély kívül fekszik
3431 20|              borkúti kastély kívül fekszik a falun, háta mögött nagy
3432 20|                    vadaskert, mely egészen a kastély udvaráig tart, úgyhogy
3433 20|             udvaráig tart, úgyhogy sokszor a szarvasok betévednek az
3434 20|            istállóba, s eleszik az abrakot a lovak elől.~Az út a vadaskert
3435 20|                abrakot a lovak elől.~Az út a vadaskert mellett halad
3436 20|                    fogadott ekhós szekéren a vadaskert mellett elhaladna,
3437 20|                    szürke kabátban, aminek a gallérján hajdan prém lehetett,
3438 20|             lehetett, de már lenyűlt róla; a kabát gombjai közül kettő
3439 20|                kapcsoló zsinórja volt meg, a másik kettészakadva fityegett
3440 20|                kettészakadva fityegett le, a legfelső pedig igen szépen
3441 20|                   helyettesítve madzaggal, a kabát zsebei is leszakadoztak
3442 20|                tőlük kitelhető irányban, s a szakadások be voltak varrva
3443 20|               öltögetésekkel, nem titkolva a hol kék, hol fehér cérnát.~
3444 20|                    Gutai Thaddeus uram, de a méltóságos báró mégis adhatna
3445 20|              adhatna neki különb libériát. A kutyás ember arca még csekélyebb
3446 20|                 nyújtott egyénisége felől: a kis, bozontos, szürke fej
3447 20|                 semmi, megint egypár szál, a szája pedig féloldalra húzva
3448 20|                    vándor madárijesztő jár a földön, hanem azután, ha
3449 20|                azután, ha mosolyogni látta a furcsa ábrázatot azokkal
3450 20|                    eltorzult vonásokkal és a fekete szemekkel, miknek
3451 20|           emberijesztőnek is elfogadhatta.~A tisztelendő úr dacára a
3452 20|                    A tisztelendő úr dacára a rátekintő mosolygásnak bátor
3453 20|                    mosolygásnak bátor volt a furcsa férfit megszólítani:~–
3454 20|                   rövid prédikációt – volt a furcsa válasz.~– Nem mondhatná
3455 20|                      Dehogy mennek – szólt a furcsa ember –, hisz ez
3456 20|                 ember –, hisz ez egyenesen a kapunak visz.~– Tehát éppen
3457 20|                      Csakhogy ilyenkor ott a bolond báró meg a bolond
3458 20|             ilyenkor ott a bolond báró meg a bolond vendégek célba lövöldöznek
3459 20|                 vendégek célba lövöldöznek a kapuba pisztollyal, s könnyen
3460 20|           cselekszik.~– Nem ám, nem is jár a kastélyba az utcáról okos
3461 20|                  utcáról okos ember, hanem a kertnek kerül.~– De mi arra
3462 20|                  Ugyan, ha lenne olyan jó…~A furcsa ember rögtön felkapott
3463 20|              furcsa ember rögtön felkapott a kocsis mellé, kivette a
3464 20|                    a kocsis mellé, kivette a kezéből a gyepfűt, s anélkül,
3465 20|                   mellé, kivette a kezéből a gyepfűt, s anélkül, hogy
3466 20|                beleegyezik-e, félrefordítá a szekér rúdját, s a legelső
3467 20|            félrefordítá a szekér rúdját, s a legelső résen behajtatott
3468 20|                  legelső résen behajtatott a palánkon keresztül a vadaskertbe.~–
3469 20|           behajtatott a palánkon keresztül a vadaskertbe.~– De hiszen,
3470 20|                  Nem tesz semmit, tudom én a járást – felelt vissza a
3471 20|                   a járást – felelt vissza a kis gnóm, s a lovak közé
3472 20|                felelt vissza a kis gnóm, s a lovak közé vágva az ostorral,
3473 20|                vágva az ostorral, belevite a szekeret a sűrűbe.~No, ez
3474 20|              ostorral, belevite a szekeret a sűrűbe.~No, ez gyönyörű
3475 20|                    gyönyörű mulatság volt! A nagy erdei fák között szekérrel
3476 20|                lehete csak kikerülni, hogy a tengely az egymást megközelítő
3477 20|                    ott okvetlen összetörik a szekér.~A jámbor kocsist
3478 20|              okvetlen összetörik a szekér.~A jámbor kocsist a hideg rázta
3479 20|                   szekér.~A jámbor kocsist a hideg rázta félelmében;
3480 20|                     hogyha most visszakéri a gyepfűt, soha ebben a világi
3481 20|           visszakéri a gyepfűt, soha ebben a világi életében vissza nem
3482 20|                   vissza nem tudja hajtani a szekerét ezen a tömkelegen
3483 20|                    hajtani a szekerét ezen a tömkelegen keresztül.~A
3484 20|                    a tömkelegen keresztül.~A furcsa ember pedig a legnagyobb
3485 20|            keresztül.~A furcsa ember pedig a legnagyobb biztonsággal
3486 20|                   cserjéknek hajtotta neki a lovat, amikből ki nem lehetett
3487 20|                    vaddisznót ugratott fel a tanyáról, mely azután röfögve
3488 20|                    egyik kocáját elgázolta a kerék. Másutt éppen egy
3489 20|                  virágot, s keresztültörve a vékony rácsozatot.~– No,
3490 20|                 amelyen nincs híd. Ez lesz a szép, sem előre, sem hátra.~–
3491 20|                 aggodalmas szemrehányással a vakmerő Automedont.~– Semmit
3492 20|            fogózzék meg, tisztelendő uram, a lőcsbe.~Azzal nekihajtott
3493 20|                  lőcsbe.~Azzal nekihajtott a víznek, bele a közepébe,
3494 20|                 nekihajtott a víznek, bele a közepébe, fölriasztva a
3495 20|                    a közepébe, fölriasztva a nád közül tömérdek rucát
3496 20|                   amerre legszélesebb volt a víz, akár volt feneke, akár
3497 20|             beletocskolva merészen. – Mire a túlsó partra kiértek, a
3498 20|                    a túlsó partra kiértek, a kocsis inkább halott volt,
3499 20|              inkább halott volt, mint élő, a tisztelendő úr is elveszté
3500 20|                    szólt vissza mosolyogva a furcsa ember.~Pedig csak