Rész

3501 20|               Pedig csak itt kezdődött még a félelem: a túlpartra kiérve,
3502 20|                   kezdődött még a félelem: a túlpartra kiérve, a tulajdonképpeni
3503 20|               félelem: a túlpartra kiérve, a tulajdonképpeni angolkertbe
3504 20|                   találni. Annál rosszabb; a csinált útra érve a furcsa
3505 20|              rosszabb; a csinált útra érve a furcsa ember a lovak közé
3506 20|                   útra érve a furcsa ember a lovak közé cserdített az
3507 20|                ostorral, s vágtatott, mint a veszedelem. Márpedig angolkerti
3508 20|                   kaviccsal rakva, amikben a kerék fertelmes árkokat
3509 20|        alkalmatlankodnak, amik közül egyet a furcsa ember szerencsésen
3510 20|                szerencsésen el is üttetett a tengellyel úgy, hogy annak
3511 20|            tengellyel úgy, hogy annak mind a negyvennégy hortenziás cserepe,
3512 20|                     annyifelé gurult szét.~A csodálatos véletlen jótéteménye
3513 20|          tökéletesen kétségbeejtette volna a jó tisztelendő urat, aki
3514 20|                 hogy legelső dolga az lesz a báró úr előtt, hogy e szokatlan
3515 20|                 kimentse, amennyire lehet, a hibát magára vállalja, s
3516 20|                   hibát magára vállalja, s a tett károkat megtérítse.~
3517 20|                   megtérítse.~Így érkeztek a kastély hátulsó udvarára.
3518 20|                    találtak egy lelket is. A kastély sajátos alakja mind
3519 20|                kastély sajátos alakja mind a négy oldalán homlokzatot
3520 20|             mindenütt „elöl” volt neki. Ez a parkra nyíló éjszaki homlokzat
3521 20|              bejárattal volt ellátva, hogy a földszinten nem volt ajtaja,
3522 20|            tökéletes ajtó gyanánt zárta be a kijárást, mint valami felvonóhíd.
3523 20|                   fel szokták vontatni azt a hágcsót, s akkor csak a
3524 20|                    a hágcsót, s akkor csak a keleti és déli homlokzatok
3525 20|                  voltak nyitva, amaz levén a főbejárat oszlopos tornáccal,
3526 20|              üveges verandával, emez pedig a cselédség kijárása, összeköttetésben
3527 20|                 kijárása, összeköttetésben a majorsági épületekkel, a
3528 20|                   a majorsági épületekkel, a nyugati homlokzat vasajtója
3529 20|                nyugati homlokzat vasajtója a pincébe vezetett le.~A ragyás
3530 20|           vasajtója a pincébe vezetett le.~A ragyás férfi az említett
3531 20|              említett éjszaki oldalra érve a szekérrel, odaveté a gyeplűt
3532 20|                  érve a szekérrel, odaveté a gyeplűt a kocsis kezébe,
3533 20|               szekérrel, odaveté a gyeplűt a kocsis kezébe, s utasítá,
3534 20|                    az istállókat, kösse be a lovait, s adjon nekik szénát
3535 20|                    nekik szénát meg zabot, a tisztelendő urat pedig segíté
3536 20|                urat pedig segíté leszállni a szekérről, ki egyszerre
3537 20|                    amivel azt nyerte, hogy a konfidens fajzat egyszerre
3538 20|              nyomokat hagyva toppancsaival a fényes reverendán, ami a
3539 20|                   a fényes reverendán, ami a jó tisztelendő urat a legnagyobb
3540 20|                  ami a jó tisztelendő urat a legnagyobb zavarba hozta.~–
3541 20|                 haza! – kiálta ekkor rájuk a kis, ragyás ember, s apró
3542 20|                leforrázták volna, lesunyta a fejét, s földnek eresztett
3543 20|                    cammogott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer
3544 20|                 még egyszer visszafordíták a fejeiket, felemelgetett
3545 20|                 mondtam! – hangzott utánuk a rikácsoló parancsszó. A
3546 20|                    a rikácsoló parancsszó. A kopók mentek szépen, ahová
3547 20|               szépen, ahová küldve voltak. A kis, furcsa férfi most nyájas
3548 20|                   arcot iparkodott mutatni a tisztelendő úr előtt, s
3549 20|                   előtt, s előrebocsátá őt a hágcsón.~– De vajon őnagysága,
3550 20|             hágcsón.~– De vajon őnagysága, a háziúr nem fog-e megharagudni,
3551 20|                   ilyen illetlenül rontunk a kastélyába, a hátulsó ajtóra
3552 20|           illetlenül rontunk a kastélyába, a hátulsó ajtóra kerülvén?~–
3553 20|                      Sohase törődjék vele, a vén bolonddal – vigasztalá
3554 20|             bolonddal – vigasztalá nevetve a kis csoda –, gondol is azzal
3555 20|        előrekerülni.~Thaddeus úr felhágott a lépcsőn, folyvást aggódva
3556 20|            illetlen gorombasággal. S amint a legutolsó lépcsőre fellépett,
3557 20|                  tiszteletes uram? – kérdé a háta mögött jövő kis ember. –
3558 20|               ember. – Tán az ördögöt vagy a háziurat?~Thaddeus megnémulva
3559 20|                   bolond bogár belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus
3560 20|              került.~– Nézze meg az ember, a semmirevaló megint elszakította
3561 20|            semmirevaló megint elszakította a láncát. Ne féljen semmit,
3562 20|          tisztelendő uram.~Azzal odalépett a medvéhez, s megfogván annak
3563 20|                kend mit csinál itt megint?~A mackó az első érintésre
3564 20|               egyik roppant talpát rátette a kis ember karjára.~– Az
3565 20|                    gondolá Thaddeus, kinek a vér fejéből talpába, s onnan
3566 20|              visszaszökött egy perc alatt.~A kis ember nyugodtan nézett
3567 20|                 kis ember nyugodtan nézett a felgerjedt fenevad szeme
3568 20|                 fekete szemeit odaszegezte a vad tekintetébe, mire az
3569 20|                   behunyva tartani, s csak a másikkal pillogatni fel
3570 20|           szemtelen gazember – szólt hozzá a férfi szép csendes hangon. –
3571 20|                   Kend megint elszakította a láncát, pedig jól tudja,
3572 20|                  úr morogva hajtotta félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp
3573 20|                    félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp mit akar itt a
3574 20|                   a medvetalp mit akar itt a karomon? Ki mondta kendnek,
3575 20|                 csendesen levette tenyerét a férfi karjáról.~– Menjen
3576 20|                 Még visszafelelgetünk? Még a körmeit meri kend nekem
3577 20|                  én mentém nem olyan, mint a kendé: ha azt végighasítja
3578 20|                    mente; de ha én lehúzom a kend bundáját, nem tudom,
3579 20|                    ki ad helyette másikat.~A medvének nagyon szívére
3580 20|               nagyon szívére szólhatott ez a magyarázat, mert ezalatt
3581 20|            töredelmes bűnbánattal húzódott a beszélő lábaihoz, morogva
3582 20|                     elhiszem – szólt hozzá a férfi; – kend nem oly rossz
3583 20|         megbocsátok; hanem takarodjék haza a házába, s ki ne merje nyitni
3584 20|                 tenyerét lomhán lelógatva, a másikat nevetséges koldusmozdulattal
3585 20|                    koldusmozdulattal tartá a kis ember elé könyörögve,
3586 20|                    egy marék csemegét tett a kinyújtott tenyerébe, amit
3587 20|                 kinyújtott tenyerébe, amit a mackó teljes élvezettel
3588 20|                  piros nyelvével, utoljára a tenyerét is kinyalta utána,
3589 20|                    s végtére kezet csókolt a kis embernek; mondott is
3590 20|              medvenyelven, ami hasonlított a köszönéshez; s azzal szépen
3591 20|                   azzal szépen lecammogott a lépcső alatti ketrecébe.~
3592 20|                   úr nem állhatá meg, hogy a kis ragyás ember iránti
3593 20|                   oktalan barommal – szólt a kis ragyás. – A bolond báró
3594 20|                      szólt a kis ragyás. – A bolond báró minden állatával
3595 20|                  tetteti magát, összehúzza a görcs a lábát; ha pedig
3596 20|                  magát, összehúzza a görcs a lábát; ha pedig azt mondják
3597 20|                sincsen.~Thaddeus úr kezdte a furcsa emberkét valaminek
3598 20|             valaminek másnak tartani, mint a nagyságos báró úr barmai
3599 20|          főinspektorának.~– Mármost tessék a tisztelendő úrnak bátran
3600 20|                    előbbre kerülni – szólt a furcsa emberke; – bízvást
3601 20|                    bízvást mondhatom, hogy a bárón kívül semmi egyéb
3602 20|                 semmi egyéb vadállat nincs a háznál.~A tisztelendő úr
3603 20|                   vadállat nincs a háznál.~A tisztelendő úr feddőzni
3604 20|                 azonban egy ajtó elé értek a folyosón át, melyet a kis
3605 20|                értek a folyosón át, melyet a kis ember rögtön felnyitott (
3606 20|                  becsukódott hátuk mögött, a tisztelendő úr aggódva gondolt
3607 20|                    ő itt ki, ha arra kerül a sor.~Átellenben ismét egy
3608 20|              amitől az rögtön félrefordult a sarkából, s azon is bevezette
3609 20|              sarkából, s azon is bevezette a tisztelendő urat; ott volt
3610 20|                   nyílt egy harmadik ajtó; a furcsa ember oda is bevitte
3611 20|                furcsa ember oda is bevitte a tisztelendő urat. Az egy
3612 20|      virágedényekkel.~– De mit fog mondani a nagyságos úr, hogy így bejelentés
3613 20|                  keresztül-kasul járkálunk a szobáin? – szólt végre helyes
3614 20|                   nyilatkoztatva Thaddeus.~A kis gnóm hangosan nevetett.~–
3615 20|                    nevetett.~– Vigye ördög a nagyságos urat; ha nem tetszik
3616 20|                  félek is én tőle; itt van a benyílóban, tessék besétálni
3617 20|                   nélkül! Hogy mehetnék én a nagyságos báró úr szobájába
3618 20|               Thaddeus úr –, már elég volt a szemtelenkedés! Akármi konfidens
3619 20|               cselédje legyen is kegyelmed a nagyságos úrnak, azt kikérem
3620 20|              beszéljen, hanem adja meg azt a dekórumot, ami őt rangjánál
3621 20|                    rangjánál fogva illeti.~A kis ragyás hallatlan kacagásra
3622 20|                hallatlan kacagásra gerjedt a tisztelendő úrnak ez etikai
3623 20|                 menjen be, és jelentsen be a nagyságos úrnak.~– Igazán
3624 20|             bejelentsem? – kérdé az, kinek a nevetés tarkává festette
3625 20|              mondám.~– No, hát bejelentem.~A kis ragyás eltűnt az ajtó
3626 20|              ragyás eltűnt az ajtó mögött; a tisztelendő úr eligazítá
3627 20|             összeszedte testi-lelki erejét a találkozásra; amidőn a kis
3628 20|              erejét a találkozásra; amidőn a kis ragyás újra felnyitá
3629 20|                neki, hogy már bejelentette a báró úrnak.~Thaddeus úr
3630 20|                  Ott ül ő kegyelme; – szól a kis ragyás egy életnagyságú
3631 20|              életnagyságú arcképre mutatva a falon, mely senki sem volt
3632 20|                    mint ő saját maga azzal a ragyás vöröstarka ábrázattal,
3633 20|               vöröstarka ábrázattal, azzal a foltozott, sastépte szürke
3634 20|            sastépte szürke kabáttal, azzal a makrapipával a szájában,
3635 20|             kabáttal, azzal a makrapipával a szájában, azokkal a hegyes
3636 20|           makrapipával a szájában, azokkal a hegyes szemekkel, fénymázatlan
3637 20|            fénymázatlan csizmákkal s azzal a kopó staffage-zsal maga
3638 20|                   az öreg Kadarkuthy báró (a képet kétszáz aranyért festette
3639 20|                    hírhedett olasz művész, a báró maga tréfásan szokta
3640 20|                   zavarban, mint most, mit a joviális házigazda észrevéve,
3641 20|                    tisztelendő uram, azért a kis tréfáért, s mármost
3642 20|                   is felveszem mindenkitől a tréfát.~– Kérem, nagyságos
3643 20|                  Én Gutai Thaddeus vagyok.~A lelkész azt várta, hogy
3644 20|                    lelkész azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre
3645 20|                komolyodni, s elhalt száján a szó bámulatában, amidőn
3646 20|                  komolyan, reszkető hangon a lelkész.~A kis gnóm hahotával
3647 20|                 reszkető hangon a lelkész.~A kis gnóm hahotával nevetett
3648 20|                   ezerszer bocsánatot kért a tisztelendő úrtól, azt állítva,
3649 20|                valóságos bolond; higgye el a tisztelendő úr, hogy egy
3650 20|         eszeveszett embert lát maga előtt.~A tisztelendő úr egy szóval
3651 20|                 mert hiszen ő kezembe adta a kincset, én volt az a bolond,
3652 20|                 adta a kincset, én volt az a bolond, aki azt nem tudtam
3653 20|               Meghalt fiáról! – kiálta föl a báró, és kiáltása hasonlított
3654 20|                    és kiáltása hasonlított a kacagáshoz. – Nem, nem nevetek,
3655 20|            tulajdonnal, ami dicsővé teheti a férfit; kincseket adott
3656 20|                 beszédére figyeltem volna; a világot akartam oktatni,
3657 20|                   egyetlen gyermekemet. Ez a tudákosak átka; nem hiába
3658 20|                    nem hiába mondják, hogy a tudósok fiából kerülnek
3659 20|                 tudósok fiából kerülnek ki a legnagyobb semmirekellők.
3660 20|            legnagyobb semmirekellők. Igaz. A mi hiú önhittségünk csekély
3661 20|                   első imára megtanítsunk; a mi fennhéjázó szemléletünk
3662 20|               érezzük azt az örömet, midőn a gyenge gyermeki kéz az első
3663 20|                   írni; mi utálunk felelni a gyermek együgyű kérdéseire;
3664 20|                    kérdéseire; mi lenézzük a csekélyebb eszű embert,
3665 20|                 embert, jobban, mint az úr a parasztot; mi dölyfösebbek,
3666 20|                  meg rajtunk, ha Isten azt a szívet, mely nem akarta
3667 20|                  mely nem akarta elfogadni a mindennapi ember örömét,
3668 20|                 ember örömét, meglátogatja a mindennapi ember bánatával.
3669 20|                   bánatával. Oh, uram, ezt a bánatot én nem tudom eltagadni.
3670 20|           vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok új felfedezései,
3671 20|            tudományok új felfedezései, nem a közélet mozgalma; ami itt
3672 20|          karnyújtásnyira előttem nyelte el a hullám; csak egy perccel
3673 20|                    meg. Kerestem fél óráig a vízben, és nem találtam
3674 20|                    Minek volt kegyelmednek a Malárdy-házhoz menni?~–
3675 20|                 őket békével összeesküdni, a leányt kocsira pakolni,
3676 20|               kocsira pakolni, együtt mind a kettőt Sáros vármegyébe
3677 20|                    gondom lett volna, hogy a gubancos csomót kioldjam
3678 20|               egész szövevényt, mármost ki a bolond kötözgesse azt megint
3679 20|                  Csak nem hagyhattam, hogy a fiam egy oly rút álarcos
3680 20|                  nem? – szólt rá egyszerre a báró naiv készséggel. –
3681 20|                 nézve úgyis el volt veszve a fia, s mint maga mondá,
3682 20|                  magam meg voltam elégedve a játékkal; Malárdy meg volt
3683 20|                 Malárdy meg volt elégedve, a leányzó szerette; az ifjúnak
3684 20|                  volna, ahogy elkezdődött?~A nagy filozófus a furcsa
3685 20|              elkezdődött?~A nagy filozófus a furcsa ember ellenében nagyon
3686 20|                     már nem nevetek. Tehát a fiamat. Csak még egy kicsit
3687 20|                    ez volt utoljára. Tehát a fiamért skrupulózuskodik
3688 20|               tisztes uram, én nem mondtam a kegyed esetére, hogy tréfa;
3689 20|                   az én fiamról, beséljünk a kegyedéről.~– De én éppen
3690 20|                ottan; hadd maradjon ő azon a jó barátságos helyen, amíg
3691 20|                   engem ki nem harangoznak a világból, azután is elég
3692 20|                lesz még neki kiszaladgálni a bolondját.~Thaddeus egypárszor
3693 20|                 egypárszor borsózni érezte a hátát, amint e hideg cinizmus
3694 20|                   s közel volt hozzá, hogy a nagyságos urat lemennydörögje;
3695 20|                  meg vele, hogy elhozom őt a méltatlanul szenvedő börtönéig,
3696 20|                     ott kicserélem őket, s a vétkest hagyom a bűnhődés
3697 20|                   őket, s a vétkest hagyom a bűnhődés helyén. Ezt akartam
3698 20|                tenné, ha fia élne? – kérdé a kis öregúr impertinensül
3699 20|                   tisztelendő uram – szólt a báró, beledugva hüvelykujját
3700 20|                     beledugva hüvelykujját a tisztes úr övébe, hogy el
3701 20|                   volna egyetlen fiát, azt a derék életrevaló, nemeslelkű,
3702 20|              kegyed az apa, az okos ember, a tudós lelkipásztor és a
3703 20|                    a tudós lelkipásztor és a többi! és mégis énfölöttem
3704 20|         szörnyűlködik, hogy mint tudom azt a tréfát elkövetni, hogy a
3705 20|                   a tréfát elkövetni, hogy a fiamat, egy haszontalan,
3706 20|                    soha semmi jót nem tett a világon, akinek a pofája
3707 20|                 nem tett a világon, akinek a pofája az enyimhez hasonlítva,
3708 20|                   ember, sem kegyes ember, a lelkemmel pedig el vagyok
3709 20|                   öregbíti, nem is ifjítja a számadást. Aztán tulajdonképpen
3710 20|       tulajdonképpen én nem is ismerem azt a léhűtőt; mert én már tíz
3711 20|                esztendeje, hogy nem láttam a fiamat; ki tudja, hátha
3712 20|                 magnetizmus van az apák és a fiak között.~Thaddeus nem
3713 20|               Thaddeus nem feleselt tovább a báróval; felvette a székről
3714 20|                 tovább a báróval; felvette a székről háromszögletű kalapját,
3715 20|                  mutatta, hogy menni akar.~A báró megfogta a karját.~–
3716 20|                menni akar.~A báró megfogta a karját.~– No, no, no, tisztelendő
3717 20|             tisztelendő uram, mire való ez a hirtelenkedés? Minek már
3718 20|                hirtelenkedés? Minek már ez a harag? Hiszen, ha kívánja,
3719 20|               okosan beszélek; hanem erről a tárgyról nem lehet okosan
3720 20|                 Viktor úrfit kiszabadítani a tömlöcből. No, ugyebár azt
3721 20|               dolog. Tisztelendő úr ismeri a mitológiát; tudja belőle
3722 20|                Epimetheus históriáját, meg a Pandora szelencéjét; no
3723 20|                    Thaddeus, kivonva kezét a báró úréból.~Kadarkuthy
3724 20|                   hogy mit cselekszik. Aki a veszett kutyát kiszabadítja
3725 20|                veszett kutyát kiszabadítja a kalitkájából, aki egy bepecsételt
3726 20|                    átküldi egyik országból a másikba a pestist, aki egy
3727 20|                  egyik országból a másikba a pestist, aki egy gyilkost,
3728 20|                  fiamat kiszabadítja arról a jó helyről. Meg fogják azt
3729 20|               Hagyja őt ott, ne avatkozzék a mi ügyünkbe…!~A furcsa kis
3730 20|                 avatkozzék a mi ügyünkbe…!~A furcsa kis ember összetett
3731 20|                     hogy valaki becsukassa a fiát azért, amit saját apja
3732 20|                űzzön belőle, az meghaladta a gonosznak azt a mértékét,
3733 20|                 meghaladta a gonosznak azt a mértékét, amit puritán érzelmei
3734 20|                     egyik kezével megfogta a tisztelendő úr tógája elejét,
3735 20|              tisztelendő úr tógája elejét, a másikkal bizonyított) –
3736 20|                    mondani: hátha én adnék a sárospataki kollégiumnak
3737 20|                   billikomot ezüstkorsóval a k…i úrasztalára.~– Mi oknál
3738 20|                   ezt mind odaajándékoznám a k…i nagy gimnázium számára,
3739 20|                  Csupán azért, hogy hagyja a fiamat ott, ahol van.~Thaddeus
3740 20|                 Gondoljon tisztelendő uram a nemes célra. Ajánlataimban
3741 20|                  hasznát mellőzi el, hanem a közösségét; az egyház, az
3742 20|                      Nagyságos uram! Nálam a cél nem szentesíti az eszközt;
3743 20|                  tanuljanak boldogok lenni a szegénységben, erősek a
3744 20|                    a szegénységben, erősek a szűkölködésben, s dicsekedjenek
3745 20|         szűkölködésben, s dicsekedjenek ne a gazdagsággal, hanem a tűréssel.
3746 20|                   ne a gazdagsággal, hanem a tűréssel. Én részemről,
3747 20|                    kiszabadít; és volna az a szenvedő fiamnak gyilkosa:
3748 20|                Thaddeus kénytelenül leült; a báró az ajtó felé ment,
3749 20|                 küldöm be Kassára azt, aki a fiamat ki akarja a tömlöcből
3750 20|                     aki a fiamat ki akarja a tömlöcből szabadítani. Tulajdon
3751 20|             nyugodtan, érzéssel beszélt.~– A hintó készen áll tisztelendőséged
3752 20|                fekete pecsét van rajta; ez a levél foglal magában valamit,
3753 20|                     mesés nagyságú kincs – a Dárius kincse. Az ebben
3754 20|                    Dárius kincse. Az ebben a levélben van. Tetszik látni
3755 20|                levélben van. Tetszik látni a külső feliratról, hogy én
3756 20|                    feliratról, hogy én azt a roppant kincset végrendeletben
3757 20|                   cselekszem, hogy rábízom a kincset a k…i lelkészi hivatalra
3758 20|                     hogy rábízom a kincset a k…i lelkészi hivatalra azon
3759 20|           utasítással, hogy amidőn elhozza a nagy kaszás gazdája azt
3760 20|                    melyben kegyelmednek is a learatott kévék számát kell
3761 20|                    e levelet, adják át ezt a mérhetetlen kincset, hogy
3762 20|                    sem gondolkozott tovább a mondottakon. Bolondság ez
3763 20|                   Bolondság ez is, hasonló a többiekhez, mik a furcsa
3764 20|                  hasonló a többiekhez, mik a furcsa ember fejéből származnak.~
3765 21|                                            A veszett ló~A mi virágos
3766 21|                               A veszett ló~A mi virágos keleti nyelvünk „
3767 21|                   bosszúját.~Mint látszik, a veszett ló cím ilyenformán
3768 21|                   Az ember éppen úgy, mint a ló, arra van hivatva, hogy
3769 21|                józan kocsisságát megvetve, a szenvedélyek lódarazsa elől
3770 21|                 eltépve az illem gyeplőit, a rendes kerékvágásból kiugrik,
3771 21|                  miatt, melynek halál lett a vége, ő kénytelenül álnév
3772 21|                 ami még jobban belekeverte a hínárba, s annyira ellene
3773 21|               eresszék szabadon: hogyha ez a tudós ember bele nem elegyedik
3774 21|                   ember bele nem elegyedik a dologba, s mint afféle tudós
3775 21|                   saját fiaként mutogatott a világban, az Gutai Lőrinc
3776 21|                    az Gutai Lőrinc volt; s a valódi Kadarkuthy Viktor
3777 21|                ahol az ember nem mondhatja a „Tessék leülni” kínálásra
3778 21|                Köszönöm, nem fáradtam el”.~A rehabilitált bárót aztán
3779 21|         hivatalosan megpirongatták, amiért a törvényhatóságot készakarva
3780 21|                   nem óhajta alkalmat adni a kiszabadított Kadarkuthynak
3781 21|            találkozni sem kívánt vele. Óh, a szellemi arisztokraták büszkesége
3782 21|            magyarul, akár latinul hangzott a neve, legszebb volt rá nézve
3783 21|                   az egész hazai flórában; a szép Lila; a szép Syringa
3784 21|               hazai flórában; a szép Lila; a szép Syringa vulgaris Linnei.~
3785 21|                nélküli mindenki irányában. A háznál mindenki iránt engedékeny
3786 21|                    akarta jutalmazni Isten a sokat érdemlett és sokat
3787 21|            angyaljóságú gyermekben, akiben a jó öreg minden szeretete
3788 21|                   szeretete egyesült. Ezek a szelíd kék szemek voltak
3789 21|                 előtte arról beszélt, hogy a földnek is van még valami
3790 21|                 öröme; annyira szerette őt a jó öregúr, hogy még a templomban
3791 21|                   őt a jó öregúr, hogy még a templomban is, mikor imádkozott,
3792 21|          bocsánatáért.~Szinte haragos volt a jó öregúr olyankor, mikor
3793 21|               mikor arra gondolt, hogy ezt a szelíd angyalt, ezt a mártírarcot
3794 21|                  ezt a szelíd angyalt, ezt a mártírarcot valamikor el
3795 21|              angyalkája, nem lesz többé az a lesütött szemű szent; nem
3796 21|                  olyan halvány az arca; ez a gondolat képes volt Thaddeust
3797 21|              hiszen messze van még az idő, a leányt még nem hallja senki
3798 21|                árnyék fekszik szívén abból a testvéri érzelemből, melyet
3799 21|                 Hajh, de ki várhatja többé a hajnalt, hogyha meghalt
3800 21|                    hajnalt, hogyha meghalt a nap! Mit ér az elhalt ifjúra
3801 21|                   hogyha élne? Ő elfeledte a legjobbat, a legszebbet,
3802 21|                   Ő elfeledte a legjobbat, a legszebbet, akit családja
3803 21|              halálos ellenségének leányát, a vallásüldöző gyermekét,
3804 21|                   kéz is ne fájjon azután.~A nagy férfi nagyot bukott;
3805 21|                  az átkot.~      ~– Itthon a pap?~Ily rövid kérdés hangzott
3806 21|                  Ily rövid kérdés hangzott a kerti bejárat előtt, mely
3807 21|               Thaddeus úr maga is hallotta a kérdést, s gondolta magában:
3808 21|                 pimasz, hát én neked csak „a pap” vagyok.~Még jobban
3809 21|            mérgelődött azután, midőn hallá a felelet csengő hangját.~–
3810 21|                  Dolgozószobájában van.~Ez a szép Lila édes hangja volt.~(
3811 21|                    Lila édes hangja volt.~(A neveletlen még attól a szép
3812 21|                     A neveletlen még attól a szép lánykától kérdezősködik
3813 21|                 Erre már nem jött felelet; a válasz hihetőleg néma intésből
3814 21|           sarkantyús lépések hangzottak, s a lelkész ajtaját kinyitották,
3815 21|                előzetes kocogtatás nélkül.~A tudós ajtaja elég magas
3816 21|             közönséges emberek számára, de a most érkezett nevezetes
3817 21|                  kénytelen volt meghajtani a fejét, mikor belépett rajta,
3818 21|            kinyújtani az áldott természet.~A hosszú kezek és lábak embere
3819 21|        előrehajlott, s mikor fel-felütötte a fejét, mindig egy fejjel
3820 21|     összecsavarítani; mindenfelé álltak ki a szálak a copfból, végződvén
3821 21|              mindenfelé álltak ki a szálak a copfból, végződvén mint
3822 21|                     amerre nekik tetszett. A képe meg volt borotválva;
3823 21|                volt borotválva; egypárszor a borotvával bele is metélve,
3824 21|         borotválkozás közben ejtettek oda. A világosszőke hajjal valami
3825 21|            kellemetlen ellentétet képeztek a sötét szemek; úgy látszik,
3826 21|                visszataszítóbb rajta, mint a vastag, duzzatag ajkak,
3827 21|              ijesztő jellemet kölcsönöztek a szavaknak is, amik keresztüljöttek
3828 21|                    keresztüljöttek rajtuk.~A jövevény még ehhez valami
3829 21|                 gyűrődött állapotban volt. A nagy türemcsizmák kifényesítetlen,
3830 21|              türemcsizmák kifényesítetlen, a fehér szarvasbőr nadrág
3831 21|                 nadrág zsírfoltokkal tele, a bársonyzubbony összevissza
3832 21|             szappannal és tiszta vízzel, s a gavallér még annyi figyelemmel
3833 21|                 annyi figyelemmel sem volt a világ iránt, hogy begyűrje
3834 21|                iránt, hogy begyűrje azokat a kabátja alá.~Nem, a jövevény
3835 21|                 azokat a kabátja alá.~Nem, a jövevény nem sok figyelmet
3836 21|                 sem egyéb tisztelkedő szót a papnak; odaállt egyenesen
3837 21|                egyenesen az arca elé, hogy a csizmáik orrai egymást érték,
3838 21|                 Thaddeus úr kénytelen volt a nyakát felfelé görbíteni,
3839 21|                öreg báró miért nem szereti a fiát látni.”~– Tessék helyet
3840 21|                   szerette volna kikerülni a jó úr.~De nem hálálkodott
3841 21|                  jó úr.~De nem hálálkodott a jövevény; másért jött; miután
3842 21|                   másért jött; miután mind a két hosszú karján feljebb
3843 21|               hosszú karján feljebb gyűrte a zubbonyujjakat, félrefordítá
3844 21|               zubbonyujjakat, félrefordítá a fejét, s úgy elfelé néző
3845 21|            Thaddeustól:~– Hol van az úrnak a fia?~Thaddeus elbámult.~–
3846 21|                  Nagyságos úrfi, kegyelmed a fiamat kérdezi…~Most egyenesen
3847 21|                Most egyenesen felé fordítá a képét az ifjú óriás, s nekimeresztett
3848 21|              másodszor:~– Hol van az úrnak a fia?~A lelkész lesüté szemeit,
3849 21|                    Hol van az úrnak a fia?~A lelkész lesüté szemeit,
3850 21|           szemeiből.~Az ifjú úr nem ügyelt a könnyekre.~– Az nem igaz.
3851 21|               mesebeszéd. Hol van az úrnak a fia?~A lelkész megerősíté
3852 21|                    Hol van az úrnak a fia?~A lelkész megerősíté hangját,
3853 21|              lelkész megerősíté hangját, s a fájdalom ihletével felelt:~–
3854 21|                Pokolba van! – kiálta közbe a báró.~– Az az Úr dolga! –
3855 21|                     kérdé amaz ingerülten.~A pap szilárdul válaszolt~–
3856 21|                    papos komédia! – kiálta a báró türelmetlenül –, nekem
3857 21|                 hanem feleljen, hol van az a semmirekellő, országcsaló,
3858 21|                 aki miatt esztendeig ültem a börtönben?…~A pap alázatosan
3859 21|             esztendeig ültem a börtönben?…~A pap alázatosan felelt neki:~–
3860 21|             halállal mindent megbűnhödött.~A báró most még jobban dühbe
3861 21|            átkozottat!~Az ember reszketett a dühtől, ökleit összeszorította,
3862 21|                  és szemei körül villogott a fehére.~Thaddeus most már
3863 21|                  rekedve, alig találta meg a hangját.~– Hol van tehát?~–
3864 21|                   amit mond, ön elrejtette a fickót, ön halálhírét terjesztette,
3865 21|           terjesztette, hogy megszabadítsa a büntetéstől, a bosszúállástól;
3866 21|               megszabadítsa a büntetéstől, a bosszúállástól; de én nem
3867 21|              akarok rajta menni kardommal, a szívén keresztül. Egy esztendeig
3868 21|            keresztül. Egy esztendeig ültem a börtönben, egy esztendeig
3869 21|               addig ruhát váltok, amíg azt a kalandort meg nem öltem.~–
3870 21|             gondolkozhatnék nagyságod azon a helyen.~Ez nem fegyverzé
3871 21|                helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet, csak megátalkodottságát
3872 21|                    ifjú Kadarkuthy, mintha a pap mondásának ez volna
3873 21|                    pap mondásának ez volna a logikai menetrendje. – Tudja,
3874 21|                    röviden. Adja elő nekem a fiát; mondja meg, hova dugta
3875 21|                  font karosszékbe az úrfi.~A lelkész lenézte végig, azzal
3876 21|                      Ha meg nem unja magát a házamnál nagyságod.~Azzal
3877 21|                tehát azzal sem ingerelheté a tudóst, hogy asztalára könyökölve
3878 21|               percben halkan félig kinyílt a mellékszoba ajtaja, s egy
3879 21|                   ajtaja, s egy pillanatra a szép Lila tekintett be a
3880 21|                   a szép Lila tekintett be a lelkész dolgozószobájába.~
3881 21|                  lelkész dolgozószobájába.~A szegény gyermek hallotta
3882 21|                   szegény gyermek hallotta a heves vitatkozás zaját,
3883 21|               egyszerre elcsendesültek, az a félelmes gondolata támadt:
3884 21|                   volt, hogy fejével átüti a padlatot.~– Ki volt ez? –
3885 21|         udvariasságból tenyérrel ütve arra a nagy kutyabőrös fóliánsra,
3886 21|               kutyabőrös fóliánsra, amiből a tisztelendő úr másolt.~–
3887 21|                  úr másolt.~– Ez? – felelt a jó úr tudós szelídséggel –
3888 21|                      Az ördögökbe! Nem ezt a kutya könyvet kérdezem,
3889 21|                könyvet kérdezem, hanem azt a leányt, aki itt benézett.
3890 21|               Thaddeus büszkén nézte végig a kérdezőt; ennél a pontnál
3891 21|                    végig a kérdezőt; ennél a pontnál nem lehetett vele
3892 21|                  úr egy hét alatt állítani a fiát! – szólt ez odahajolva
3893 21|               odahajolva hosszú termetével a lelkész füléhez; azzal vette
3894 21|               lelkész füléhez; azzal vette a háromszögletű kalapját,
3895 21|                   szemöldökrángással intve a pap felé, s azzal egy lépéssel
3896 21|              kikísérni; egyik sem köszönté a másikat; de a tudós mégis
3897 21|                 sem köszönté a másikat; de a tudós mégis mondott annyit
3898 21|                utána, mikor már nem látta~„A veszett ló!”~
3899 22|                    mint csóválja sok ember a fejét, mikor azt olvassa,
3900 22|                   olvassa, hogy egy időben a tekintetes karok és rendek,
3901 22|                karok és rendek, úgy hozván a dolgok rendje magával, megválasztották
3902 22|                   magával, megválasztották a kandidált csizmadiacéhmestert
3903 22|                  egy kissé erős, s hogy az a veszett poéta, aki ilyenekben
3904 22|                 poéta, aki ilyenekben töri a fejét, mégis nagyon sokat
3905 22|                kitudni, hogy meddig nyúlik a publikum hite.~Azért rendjén
3906 22|                  alapvonalai nem tartoznak a képzelet világába.~Való
3907 22|              követte.~Való, hogy egy napon a legintelligensebb megye
3908 22|         megválaszták nemes pártbuzgalomból a nekik kandidált csizmadiamestert
3909 22|            megyéjük első hivatalnokául.~És a fennmaradt szájhagyomány
3910 22|        igazságosabb tisztviselője nem volt a megyének, mint Bajcsy uram.~
3911 22|                   azt is hozzáteszik, hogy a veszedelmes rövidségű ítéletet
3912 22|             veszedelmes rövidségű ítéletet a királyi tábla is helybenhagyta
3913 22|                     s nem sok gondunk volt a korra, melyet az néhány
3914 22|              igazán Bajcsynak hívták-e azt a kézművesből lett alispánt,
3915 22|           Malárdynak hívták-e azt? Vagy ez a név is más volt? Gutai Thaddeusnak
3916 22|                 Gutai Thaddeusnak hívták-e a papot, akinek keze oly súlyosan
3917 22|                 keze oly súlyosan esett le a büszkék fejére?… Őrizkedjünk
3918 22|               büszkék fejére?… Őrizkedjünk a lélekidézéstől… Hagyjuk
3919 22|                 némelyt kifecsegek.~Hiszen a csendes parókiális házban
3920 22|                  tetszik neki, mintha azok a képek ott a fekete rámákban
3921 22|                    mintha azok a képek ott a fekete rámákban akkor kapnák
3922 22|                  merev festményekké: neje, a jó öregasszony és fia, a
3923 22|                   a jó öregasszony és fia, a deli ifjú; két megsiratott
3924 22|                    Bajcsy uram sarkantyúja a megyeházi folyosók márvány
3925 22|                  csattog parancsoló hangja a tág boltozatok alatt szépen
3926 22|            szavakban.~Hiszen nem dobog már a megbukott nagy férfi a Vágó
3927 22|                 már a megbukott nagy férfi a Vágó utcai szögletház kertjében,
3928 22|                    járva és nézve, hogy nő a fű, a bimbó, és újra visszatérve
3929 22|                    és nézve, hogy nő a fű, a bimbó, és újra visszatérve
3930 22|                   asszonyom sem hordja már a hírt a piacról a Megyercsi
3931 22|            asszonyom sem hordja már a hírt a piacról a Megyercsi utcába
3932 22|                hordja már a hírt a piacról a Megyercsi utcába s a gombai
3933 22|               piacról a Megyercsi utcába s a gombai töltésről a győri
3934 22|                utcába s a gombai töltésről a győri Dunasorra; sőt, amit
3935 22|                vakmerőség kimondani: erről a rossz mulatságról még életében
3936 22|                    lehet szavaimnak hinni, a dolog eképpen történt:~Mákosné
3937 22|              asszonyom, amióta szomszédura a Megyercsi utcai kis házból
3938 22|                 Megyercsi utcai kis házból a nagy megyeházba átköltözött,
3939 22|                  reggelenként ellátogatott a vármegyeházához – magát
3940 22|                   az ügyes-bajos embereket a folyosón, kihallgatta, elmondatta
3941 22|            kihallgatta, elmondatta magának a panaszaikat; ő is közölte
3942 22|            panaszaikat; ő is közölte velük a magáét; meglátogatta a porkolábnét,
3943 22|               velük a magáét; meglátogatta a porkolábnét, attól kitudott
3944 22|                  történik, azután nekiment a kapuban álló strázsának,
3945 22|               strázsának, azzal intézte el a vármegye dolgait, egyszóval
3946 22|                    neki.~Egy napon azonban a szokottnál is nagyobb rimánkodással
3947 22|                    rimánkodással esedezett a palotás hajdúnak már korán
3948 22|    alkalmatlanságára lenni, nem is kívánja a drágalátos idejét rabolni,
3949 22|               rabolni, hanem azalatt, amíg a csizmáit felhúzza, meg amíg
3950 22|                dolgok nyomják az ő szívét.~A hajdú könyörült rajta, s
3951 22|            bevezessék hozzá, de kössék jól a szívére, hogy úgy elmondjon
3952 22|                   maradjon, mert amint üti a kilencet, az alispán megy
3953 22|                  az ülésbe, s otthagyja őt a faképnél.~Bajcsy uram különben
3954 22|                  az jutott eszébe, hogy az a némber bizonyosan telebeszélte
3955 22|                   és hajdúsné lelkét azzal a hazugsággal, hogy őt Bajcsy
3956 22|                   volt képes átváltoztatni a különben derék, szelíd férfiút.~–
3957 22|                   szelíd férfiút.~– No, mi a baj, nagyasszony? Hát miért
3958 22|          aranyhüvelyes kardra támaszkodott a ballal.~Mákosné asszonyom
3959 22|                    kezet csókolt neki, ami a derék férfiút tökéletes
3960 22|                 hozta.~Bajcsy alispán erre a gorombaságra megint nem
3961 22|              asszonyom konfidenskedni fog, a hajdani szomszédság előjogait
3962 22|         minőségében.~– Ugyan mi jut eszébe a nagyasszonynak! – kiálta
3963 22|               nagyasszonynak! – kiálta fel a derék úriember, kezeit lehetőleg
3964 22|           lehetőleg magasra felkapva, hogy a nagyasszony el ne érhesse; –
3965 22|                   kérem alázatosan – szólt a nagyasszony megjuhászodott
3966 22|                  hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás, tudom én,
3967 22|              becsülettudás, tudom én, hogy a tekintetes vicispán úr orcája
3968 22|                  kell megjelenni. Most már a tekintetes vicispán úr életnek
3969 22|                 hozzá közeledik, meghajtsa a térdét, megalázza az orcáját.~–
3970 22|                    az orcáját.~– Tisztelem a nagyasszony elokvenciáját –
3971 22|                   mondani, de mindig rájár a nyelvem…~– Jól van, jól.~–
3972 22|                 nagy bajban jöttem; nem is a magam bajában, isten mentsen
3973 22|                 meg: azzal nem fárasztanám a tekintetes alispán urat;
3974 22|                   urat; én sohasem törődöm a magam bajával.~– Tudom biz
3975 22|                      Tudom biz azt, mindig a más dolgával vesződik. Elég
3976 22|                   én uram teremtőmtől arra a célra, hogy minden szerencsétlenséget
3977 22|         szörnyűségeket műveljenek; ha csak a tekintetes vicispán úr hathatós
3978 22|                   famíliát, mégpedig egyik a volt tekintetes vicispán
3979 22|                   tekintetes vicispán úré, a másik a nagytiszteletű Gutai
3980 22|           tekintetes vicispán úré, a másik a nagytiszteletű Gutai Thaddeus
3981 22|                Gutai Thaddeus uramé.~– Hm. A nagyasszony tudja azt jól,
3982 22|            nagyasszony tudja azt jól, hogy a nagytiszteletű úr kauzái
3983 22|                 tekintetes jó uramnak arra a hórihorgas drómó emberre,
3984 22|                  Az egy báró. Miért mondja a nagyasszony bolond embernek?~–
3985 22|                       Hát mert olyan, mint a bolond; úgy jár az utcán,
3986 22|                     úgy jár az utcán, mint a bolondok szoktak; hosszú
3987 22|                  megnézi minden ember, még a gyerekek is futnak utána;
3988 22|            gyerekek is futnak utána; aztán a minap hogy szembe találkoztam
3989 22|              találtam nézni, beletaszított a csatornába; kérem alázattal,
3990 22|                    cipellőm elmerült bele. A minap meg a Fekete sas-ban
3991 22|                 elmerült bele. A minap meg a Fekete sas-ban úgy ütötte
3992 22|                   sas-ban úgy ütötte pofon a szolgát, aki nem sietett
3993 22|                  elájult bele; másszor meg a piacon összeveszett egy
3994 22|                     hogy meri neki kínálni a köleskását, s úgy borította
3995 22|                köleskását, s úgy borította a fejére az egész paprikás
3996 22|                 asszony az egyik szemével; a Matyusné szép kuvasz kutyáját
3997 22|              agyonlőtte, azután meg kiment a vág-dunai dobogóhídra, s
3998 22|                   dobogóhídra, s ott annak a szélső karfáján ment végig,
3999 22|                komédiás, hogy akik nézték, a hajuk szála is az ég felé
4000 22|                Bajcsy uram nem cáfolta meg a kérdést, csak annyit mondott