Rész

4001 22|                    vajon mi baja van azzal a nagyasszonynak, ha valaki
4002 22|            nagyasszonynak, ha valaki éppen a feje tetején jár is?~– Nem
4003 22|                   is?~– Nem terhelném vele a tekintetes urat, bizony
4004 22|              bizony igazán mondom, ha csak a múlt este olyan szörnyű
4005 22|               kicsit meglátogattam délután a Tóth Jánosné komámasszonyt;
4006 22|                  beteg volt szegény, lelte a hideg, de már jobban van;
4007 22|                tudni, tekintetes komámuram a Tóth Jánosék ott laknak
4008 22|                    Tóth Jánosék ott laknak a vár alatt, én még most is
4009 22|                   én még most is ott lakom a Megyercsi utcán; hát hogy
4010 22|                  anglius kerten, hogy majd a klastromon át a barátok
4011 22|                  hogy majd a klastromon át a barátok utcájára, a pápista
4012 22|          klastromon át a barátok utcájára, a pápista iskolán keresztül
4013 22|              pápista iskolán keresztül meg a Szombati utcára jutok, s
4014 22|                    szinte jól esett, mikor a kanyargós úton láttam valakit
4015 22|              valakit szemközt jönni felém. A biz a tisztelendő úr fogadott
4016 22|                szemközt jönni felém. A biz a tisztelendő úr fogadott
4017 22|                   úr fogadott leánya volt, a szép kis Lila. Megállítottam: „
4018 22|                  hova megy ilyen egyedül?” A tisztelendő úr valami pilulákat
4019 22|             pilulákat küldött általa éppen a Tóthné komának. Ilyen a
4020 22|                    a Tóthné komának. Ilyen a tudós ember, elereszti azt
4021 22|                 tudós ember, elereszti azt a fiatal leányzót magában: „
4022 22|                     Mitől félnék? – felelt a leányka nagy ártatlanul
4023 22|       visszafordultam, hogy majd elkísérem a Tóthékig, úgyis el vagyok
4024 22|                vagyok már késve; hát amint a célba lövő dombnál befordulunk,
4025 22|               egyszer csak elénk toppan az a félbolond nem tudom én kicsoda.
4026 22|                Lila leánynak megfogta mind a két kezét szemtelenül. Én
4027 22|            kiabálni: „Hallja, bocsássa azt a lyányt! Tisztességes leányzó
4028 22|                   Tisztességes leányzó az, a nagytiszteletű úr leánya!”
4029 22|              nagytiszteletű úr leánya!” De a veszett ló rám se hallgatott,
4030 22|                    hallgatott, hanem egyre a Lila szemei közé nézett
4031 22|                 szemei közé nézett azokkal a kígyó forma szemeivel, s
4032 22|                    szemeivel, s fogta mind a két kezével a leányt, aki,
4033 22|                   fogta mind a két kezével a leányt, aki, mintha eszét
4034 22|                  ezt mondta neki: „Hol van a testvéred? Mondd meg, hol
4035 22|              testvéred? Mondd meg, hol van a testvéred, hol a pap fia,
4036 22|                   hol van a testvéred, hol a pap fia, mert ha meg nem
4037 22|               közepén, s akkor majd előjön a fickó, ha még lélek van
4038 22|                 benne.”~Bajcsy uram kezdte a kardja tokjával verni a
4039 22|                    a kardja tokjával verni a padlót:~– Nem tudott kegyelmed
4040 22|                    akasztófáravalóztam azt a hórihorgast, még a hacukáját
4041 22| akasztófáravalóztam azt a hórihorgast, még a hacukáját is elhasítottam,
4042 22|            egyszerre egy fiatalember, mint a parancsolat ott nem terem,
4043 22|                   terem, s meg nem ragadja a hosszú lábú szörnyeteg nyakravalóját,
4044 22|                 kénytelen volt elereszteni a leányzót, mert egészen hátratántorodott
4045 22|            taszítás miatt, úgy meglökte az a derék fiatalember, hanem
4046 22|                     megfogták egymást mind a ketten, s egy ideig nem
4047 22|              egymás arcába, úgy szikráztak a szemeik; azután meg egyszerre
4048 22|                    egyszerre elkezdte mind a kettő a másiktól azt kérdezni:
4049 22|            egyszerre elkezdte mind a kettő a másiktól azt kérdezni: hogy
4050 22|                  addig meg sem álltam, míg a piacra ki nem értünk, akkor
4051 22|                 vissza; hát már akkor mind a két férfit láttam az angolkertből
4052 22|         angolkertből békességesen kijönni, a kerítésnél még szóltak egymáshoz
4053 22|                 azzal egymás után elmentek a part felé. Azután hazavittem
4054 22|                    felé. Azután hazavittem a kis Lilát, szegényke inkább
4055 22|               mondjam senkinek, ki volt az a megmentő ifjú.~Bajcsy alispán
4056 22|                 fia előtt.~– És ki volt az a megmentő fiatalember?~–
4057 22|                 fiatalember?~– Azt is csak a tekintetes komámuramnak
4058 22|                arca volt, mely nem engedte a meglepetéseket észrevétetni.~–
4059 22|           komámurammal beszélni – folytatá a rosszhírhordó asszonyság –,
4060 22|                csak úgy okoskodom, hogy az a fiatal Malárdy abba a tisztelendő
4061 22|                   az a fiatal Malárdy abba a tisztelendő úr Lilájába
4062 22|            különben miért kísérgette volna a leányzót alattomban nyomon,
4063 22|               volna oly dühösen neki annak a hóbortosnak. Azután meg
4064 22|                  is elgondoltam, hogy ezek a fiatal urak nem azért váltak
4065 22|               összeveszni; hallom, hogy az a galiba ember mindenkit azzal
4066 22|                 egy szál kardra; mikor még a Fábián András sógort is
4067 22|                  Mi lesz mármost ebből, ha a tisztelendő úr és a Malárdy
4068 22|                     ha a tisztelendő úr és a Malárdy tekintetes úr megtudja
4069 22|             Malárdy tekintetes úr megtudja a veszedelmet? Ha nem volt
4070 22|                    Lila miatt elvesszen az a derék ifjú ember, s egymás
4071 22|                  Mákosnéhoz, és megszorítá a nagyasszony kezét.~– Nagyon
4072 22|                   kezét.~– Nagyon köszönöm a nagyasszony szívességét
4073 22|              nagyasszony szívességét ebben a dologban. A tudomásul vetteket
4074 22|              szívességét ebben a dologban. A tudomásul vetteket illő
4075 22|           asszonyomat, és mutassa meg neki a numero négyet, azután ismét
4076 22|               kísérje fel tisztelettel.~Az a numero négy nem volt egyéb,
4077 22|                  mit mutogatnak neki azon.~A hajdú onnan ismét felvezette
4078 22|               hajdú onnan ismét felvezette a nagyasszonyt az alispánhoz.~
4079 22|             szelíden kérdezé tőle:~– Látta a nagyasszony azt a szomorú
4080 22|                    Látta a nagyasszony azt a szomorú helyet odalenn?~–
4081 22|                  pince, másfél ölnyire van a föld alatt.~– Nem hiszem,
4082 22|                   ne lakjanak benne.~– Sőt a kígyó is megterem.~– De
4083 22|              Mákosné komámasszony, ezekből a dolgokból, amiket nekem
4084 22|                akkor fogadom hitemre, hogy a numero négynek támadni fog
4085 22|             kegyelmed maga. Isten hírével.~A jámbor nagyasszony maga
4086 22|                 hogy jutott ki az ajtón át a folyosóra, a folyosóról
4087 22|                   az ajtón át a folyosóra, a folyosóról az utcára, úgy
4088 22|          rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház tájékára még
4089 22|                   sem, hanem kikerült neki a szomszéd utcába, s ha valaki
4090 22|                sóhajtott, és szájára tette a kezét, mint akinek nyomja
4091 22|                  mint akinek nyomja valami a szívét, de erős lakat van
4092 22|                  szívét, de erős lakat van a száján.~Így teljesedett
4093 22|                  világi életében elszokott a rossz hír hordozásától.~
4094 23|                                            A fellázadt fiú~Amint Malárdy
4095 23|                  lenni, csoporttal jött rá a balszerencse.~Rangbóli bukásának
4096 23|             leggyorsabb következménye volt a teljes vagyoni felbomlás.~
4097 23|              fölözték kiadásai jövedelmét; a pompa, mit a Malárdy név
4098 23|                   jövedelmét; a pompa, mit a Malárdy név kimérája követelt
4099 23|               körül, lassankint felemészté a roppant birtokot; a fény,
4100 23|             felemészté a roppant birtokot; a fény, mely a Malárdy-kastélyt
4101 23|             roppant birtokot; a fény, mely a Malárdy-kastélyt ellepte,
4102 23|                 mindig folytatni fogja azt a hatalmaskodást, melynek
4103 23|                   győzni fogja azt tovább. A Malárdy név nagysága, a
4104 23|                    A Malárdy név nagysága, a fényes birtok, a korlátlan
4105 23|                 nagysága, a fényes birtok, a korlátlan hatalom és rang
4106 23|                 hatalom és rang eltakarják a rossz lábon álló gazdaságot,
4107 23|               rossz lábon álló gazdaságot, a halmozott tartozást, a közpénztárak
4108 23|                     a halmozott tartozást, a közpénztárak hiányait.~A
4109 23|                   a közpénztárak hiányait.~A hatalmas úr a közpénztáraknak
4110 23|                    hiányait.~A hatalmas úr a közpénztáraknak is tartozott.
4111 23|                   sejtett hitelezői; mikor a hír kivitte a piacra összegyűlt
4112 23|             hitelezői; mikor a hír kivitte a piacra összegyűlt adosságai
4113 23|                   rajta. Kérdés volt, hogy a Malárdy-birtokok képesek-e
4114 23|                 fedezni?~S még az nem volt a legnagyobb baj. Hiszen ha
4115 23|           adósságok, miket nem volt szabad a közhírnek megtudni: a közpénztárakból
4116 23|               szabad a közhírnek megtudni: a közpénztárakból kivett összegek.
4117 23|              helyre kellett tenni, mielőtt a számadoltató bizottmány
4118 23|           helyzetét megvallani neje előtt.~A derék asszonyság nem tett
4119 23|               birtokai legnagyobb részére, a többit haszonbérbe adta,
4120 23|          haszonbérbe adta, s mire férjének a pénztárakat át kelle adni,
4121 23|                   kelle adni, kezében volt a pénz, ami azokból hiányzott.~
4122 23|             hiányzott.~Malárdy sírt, midőn a derék asszony azokat kezébe
4123 23|                fele segítség – szólt hozzá a nő vigasztaló hangon –,
4124 23|                 hangon –, aztán első dolog a becsület. A te becsületed
4125 23|               aztán első dolog a becsület. A te becsületed pedig az enyém
4126 23|                kastélynál. Majd én vezetem a kiadásokat, s ami jövedelmünk
4127 23|                   hagyta magát költöztetni a kis házba ott a gombai töltésen,
4128 23|                költöztetni a kis házba ott a gombai töltésen, odaült
4129 23|                     mi az ebéd, s felvette a ruhát, amit ráadtak, nem
4130 23|                 áll-e.~Malárdyné maga volt a konyhán, maga volt a mosóteknőnél;
4131 23|                  volt a konyhán, maga volt a mosóteknőnél; ő vasalt,
4132 23|         mosóteknőnél; ő vasalt, ő gyomlált a kertben, s varrt az egész
4133 23|           meglátogatta valaki, ott találta a sodródeszka mellett, amint
4134 23|                   mellett, amint nyújtotta a tésztát; délután rokkájánál
4135 23|             fonalat tudott ereszteni, mint a selyemszál, s olyan szép
4136 23|                    tartott otthon, azoknak a tejét jól fizették a városban,
4137 23|               azoknak a tejét jól fizették a városban, a begyűlt pénzt
4138 23|                   jól fizették a városban, a begyűlt pénzt megtakarította
4139 23|                    szobájában minden, mint a tükör, és Kálmán fia mindig
4140 23|               mintha akkor vették volna ki a skatulyából.~Nagyon szerette
4141 23|           skatulyából.~Nagyon szerette azt a fiút, pedig mostohája volt;
4142 23|                  Éppen úgy várta haza azon a napon, melyen Mákosné asszonyom
4143 23|          fölfedezést Bajcsy alispán előtt. A jó mostoha szemét nem kerülte
4144 23|                     mennyi gondot belefont a jó asszonyság abba a hosszú-hosszú
4145 23|              belefont a jó asszonyság abba a hosszú-hosszú fonalba, ami
4146 23|                  az üres perregésből, amit a gyors kerekes rokka egyre
4147 23|                 jön, nem szakad érte félbe a munka.~– Tessék, be szabad
4148 23|                   annyira megdöbbent, hogy a fonalat kiszalasztá kezéből.
4149 23|                    keres ez ember ő náluk, a megbukott, az elejtett Malárdy
4150 23|                  házánál? Lehet olyan eset a világon, melyben Bajcsy
4151 23|                   illendően kezet csókolva a ház asszonyának –, idejövetelem
4152 23|                 kincse veszélyben forog.~– A fiam! – kiálta fel ösztönös
4153 23|                  ösztönös találékonysággal a nő.~– Igenis, a fia.~– Az
4154 23|           találékonysággal a nő.~– Igenis, a fia.~– Az Istenért, halkan
4155 23|               Istenért, halkan beszéljünk: a férjem meg ne hallja!~–
4156 23|                    visszafordult, s lement a kertbe. Mai napon értésemre
4157 23|                     hogy jár most is ebben a mi városunkban egy kötözködő
4158 23|                    ember, aki hogy ezúttal a hűvösön nem ül, csak annak
4159 23|               Malárdyné ijedten taszítá el a rokkát maga elől.~– Az igazi
4160 23|                  nem jó vele tréfálni; már a tisztelendő urat is majd
4161 23|           tisztelendő urat is majd kiverte a házából, hogy neki adja
4162 23|                házából, hogy neki adja elő a fiát, a meghalt fiát, s
4163 23|                 hogy neki adja elő a fiát, a meghalt fiát, s azonkívül
4164 23|                    embernek nekimegy, mint a vak légy. Ennek a tébolyodott
4165 23|                     mint a vak légy. Ennek a tébolyodott embernek valami
4166 23|                volt tegnap Kálmán úrfival. A báró durván megtámadott
4167 23|                  úrfi bátran pártját fogta a durván bántalmazottnak,
4168 23|                  durván bántalmazottnak, s a bárót rangjához mért oldalbaütésekben
4169 23|                 kiálta közbe Malárdyné, ki a következményeket egyszerre
4170 23|               fogni.~– Valóban megütögette a bárót, s az idáig rendjén
4171 23|                    s az idáig rendjén van. A báró nem indíthat pert a
4172 23|                   A báró nem indíthat pert a sérelemért, mert ő viselte
4173 23|           indíthatna ellene más pert, – ha a kérdésben forgó hajadon
4174 23|                   Azonban ezen embernek az a rossz szokása van, hogy
4175 23|                    de nem tudom az órát és a helyet, hol és mikor. Mert
4176 23|                    itten, hanem elfogatnám a hely színén mind a kettőt.
4177 23|              elfogatnám a hely színén mind a kettőt. De azt, mint mondom,
4178 23|            tudhattam meg. Azért arra kérem a tekintetes asszonyt, hogy
4179 23|                    beszélje le Kálmán fiát a veszedelmes merészségről,
4180 23|              merészségről, akadályozza meg a párbajt, őrizze meg gyermeke
4181 23|                    védelme miatt támadt az a viszálykodás, senki sem
4182 23|                hogy én nem vagyok hajlandó a dolgokat a véletlennek tulajdonítani,
4183 23|                 vagyok hajlandó a dolgokat a véletlennek tulajdonítani,
4184 23|             állítom, hogy Kálmán úrfit nem a vakeset vitte Lila leányasszony
4185 23|                leányasszony közelébe, s az a nemes harag, mellyel ő a
4186 23|                   a nemes harag, mellyel ő a leány megbántóját visszatorlotta,
4187 23|                    mert érezni kezdé, hogy a balhír veszélyesebb fele
4188 23|               mármost tessék hozzágondolni a többit. Úgy hiszem, okos
4189 23|                    saját családjának, mind a lelkipásztornak. Tudjuk,
4190 23|                mert valóban úgy szereti őt a lelkész, vagy még – Isten
4191 23|                 mindkét családra nézve, ha a fátum ismét egymás által
4192 23|              Gutaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi barátom,
4193 23|                   úgy részt vettem, mintha a magaméhoz volna kötve. Egy
4194 23|                fejéről, mely őt bizonyosan a sírba vinné. Amilyen irtózatos
4195 23|                   irtózatos volna rá nézve a hír, ha megtudná, hogy bálványozásig
4196 23|                  épp olyan csapás lenne az a Malárdy úrra nézve. Azért
4197 23|                 vinni. Még talán nem késő.~A bölcs ember ezzel ismét
4198 23|            ajánlotta magát, és eltávozott. A háziasszony kikísérte őt
4199 23|                     Midőn ismét visszatért a szobába, férje ott állt
4200 23|                     férje ott állt előtte.~A halvány, összegörnyedt,
4201 23|          összegörnyedt, reszketeg Malárdy.~A nő megdöbbent férje arcától,
4202 23|                hallottam – suttogá Malárdy a nyitott szobaajtóra mutatva.~
4203 23|               nyitott szobaajtóra mutatva.~A nő odament, és átölelte
4204 23|                    hörgé:~– Rám mondta ezt a pap; rám mondta ezt is a
4205 23|                   a pap; rám mondta ezt is a pap.~Azután ismét szétterjeszté
4206 23|        szétterjeszté karjait, s szétnézett a levegőbe, mintha keresné,
4207 23|                    engem? Ki hozza rám ezt a veszedelmet, hogy a véremből
4208 23|                    ezt a veszedelmet, hogy a véremből való vér verjen
4209 23|                vagyok büszke ember; de még a fiamat is, még a fiamat
4210 23|                    de még a fiamat is, még a fiamat is!~Azután ismét
4211 23|                  szívéhez; az atya félelme a férfi büszkeségével átkozott
4212 23|                  hangzottak Kálmán lépései a folyosón; mostohája megismeré
4213 23|               olyan halvány? Bizonyosan ez a rossz városi levegő árt
4214 23|                    nem mehetek, édesanyám: a fizikum múzeumba új villanygép
4215 23|                    érkezett, azt fogják ma a tanárok mutatni, oda ígérkeztem.~–
4216 23|                lásd, odakinn most rajzanak a méhek; te azokkal úgy szerettél
4217 23|               szerettél máskor pepecselni; a lugas is virágzik, tele
4218 23|             megtörténhetik – felelt vissza a fiú.~– Meg akarod magadat
4219 23|                   az én halálos ellenségem a szeméten szedett fel; ellenem
4220 23|                   az erek, egész hálózatát a hajszálereknek látni lehete
4221 23|                   kétségbe, ha szereti azt a leányt, ne szólj felőle
4222 23|                     Igaztalan voltam ahhoz a leányhoz. Nem úgy akartam
4223 23|                     egy Malárdy, aki ennek a névnek utolsó hordozója
4224 23|              reményem, aki előtt tárva áll a világ, hogy választhass
4225 23|            választhass magadnak méltó párt a legbüszkébbek közül; te
4226 23|                    hogy amaz ember, ki azt a leányt felnevelte, engemet
4227 23|                    nem tudnád, kérdezd meg a legutolsó hajóst: elmondja,
4228 23|                   átok ördögszarvait egész a szívem mélyéig? Hogy azt
4229 23|            fordulnak el apjuktól, ki nekik a porba vetette a bölcsőt.~
4230 23|                   ki nekik a porba vetette a bölcsőt.~Kálmán derült szemekkel
4231 23|                   szemekben szánalom volt. A nagy, hatalmas Malárdy mint
4232 23|                     atyám; de szeretem azt a leányt; és szeretni fogom
4233 23|          parancsolom, hogy elhagyd!~Kálmán a legnagyobb nyugalommal válaszolt:~–
4234 23|              fogadnám.~Malárdy tántorgott, a feje kezdett szédülni, neje
4235 23|                  szédülni, neje érzé, hogy a kéz súlyos kezd lenni, mely
4236 23|                  Kálmán, Kálmán! – suttogá a mostoha.~A fiú odalépett
4237 23|               Kálmán! – suttogá a mostoha.~A fiú odalépett atyjához,
4238 23|                   Az imént beszéltél atyám a Malárdy név büszkeségéről;
4239 23|      kérdezősködnek; ilyen arc nem illenék a Malárdy-ősök képcsarnokába,
4240 23|                 asszonyszemélyért! Ha unod a pályát, melyen eddig jártál,
4241 23|              mondom, méltó fiam voltál; de a párbajvívót, a hetvenkedőt,
4242 23|                  voltál; de a párbajvívót, a hetvenkedőt, a kötények
4243 23|                párbajvívót, a hetvenkedőt, a kötények bajnokát megvetem,
4244 23|                bolond is…~Kálmánt e szavak a végsőre vitték. Nem engedé
4245 23|                rokonomat; levetem magamról a Malárdy nevet, ha az szégyenli
4246 23|                 tudni fogok érte meghalni…~A mostoha látta Malárdy arcának
4247 23|                 erőszakosan betuszkolva őt a mellékszobába, rázárta az
4248 23|        mellékszobába, rázárta az ajtót, és a kulcsot eltette keblébe.~
4249 23|                     Malárdyné bezárta fiát a szobába, azzal az erős szándékkal,
4250 23|                  onnan kibocsátani, míg az a verekedő valamerre el nem
4251 23|             valamerre el nem tisztul innen a városból. Ez ötlet jellemzi
4252 23|                városból. Ez ötlet jellemzi a derék asszonyságot. Ő igen
4253 23|                    semmi sem történt volna a háznál.~Még soká pörgött
4254 23|                 nem hangzottak volna ismét a folyosón. A házi kutyák
4255 23|                    volna ismét a folyosón. A házi kutyák majd lehúztak
4256 23|                  nem is kocogtatva, mintha a házhoz tartozó volna.~A
4257 23|                    a házhoz tartozó volna.~A háziasszony rábámult. Egészen
4258 23|              házában hogy szokás köszönni. A rokkán ülő asszonyság nem
4259 23|                    valami magas fogalmakat a család rangbeli állása felől.
4260 23|                találhatott volna emberére.~A derék matróna megállítá
4261 23|                  egy lyukkal feljebb dugta a kapcsot, s akkor kérdezé:~–
4262 23|                  akkor kérdezé:~– Az úr az a Kadarkuthy Viktor? Mit akar?~–
4263 23|                     Ha megsértette, menjen a szolgabíróhoz.~Viktor e
4264 23|               Malárdyné ezalatt lebontotta a szalagot guzsalyáról, s
4265 23|                    szalagot guzsalyáról, s a szép fehér lent levette
4266 23|            hosszúnyelű kecskerokkája volt, a guzsalya esztergályos munkával
4267 23|                    hasonló srófolóval.~Ezt a cifra guzsalynyelet csendesen
4268 23|            csendesen kicsavargatá helyéből a derék matróna, s még egy
4269 23|              azután egyszerre kezébe kapta a guzsalynyelet, s eléje állva
4270 23|               guzsalynyelet, s eléje állva a vándor lovagnak, rákiálta
4271 23|                    hogy kitakarodjék innen a házamból ebben a pillanatban,
4272 23|        kitakarodjék innen a házamból ebben a pillanatban, mert most mindjárt
4273 23|                 megrakom két oldalra ezzel a guzsalynyéllel, hogy elég
4274 23|               életére, s nekem be se tegye a lábát az én küszöbömön többet,
4275 23|                    mehet elégtételért akár a Poncius Pilátushoz!~A lovag
4276 23|                 akár a Poncius Pilátushoz!~A lovag nem várta be ezt a
4277 23|                   A lovag nem várta be ezt a veszedelmet. Fogalmai közül
4278 23|                Fogalmai közül hiányzott az a pont, hogy mit csináljon
4279 23|                   egy szál guzsalynyéllel? A rettenthetetlen vitéz úgy
4280 23|                  három lépéssel végiglépve a folyosót, iparkodott menekülni
4281 23|                     attól tartva, hogy jön a háta mögött ama felbőszült
4282 23|                  felbőszült szittya amazon a guzsalynyéllel, s üti a
4283 23|                    a guzsalynyéllel, s üti a meggyszín frakkot hátul.~
4284 23|               frakkot hátul.~Amint azonban a szegleten bekanyarodott,
4285 23|                franciául szólt hozzá, hogy a csődülő népség ne értse.~–
4286 24|                                            A furcsa ember hagyománya~
4287 24|                  az utcán.~Valami hiányzik a fejéről, talán a fejéből
4288 24|                  hiányzik a fejéről, talán a fejéből is?~Mi lelhette? –
4289 24|                  ujjával keresztülmutatott a nagyratörő férfi útján,
4290 24|                 látta volna? Ott felkeresé a lelkész szobáját: az zárva
4291 24|                   és Thaddeus arcait.~Mind a két férfi ősz volt már,
4292 24|                   férfi ősz volt már, mint a hattyú, mindkettő összeroskadt
4293 24|             átváltozott mindkettőnek arca; a nemes úr a gladiátor szobraként
4294 24|              mindkettőnek arca; a nemes úr a gladiátor szobraként magasult
4295 24|                  ki végső erejével jött ki a cirkusz fövenyére, vitézségének
4296 24|                első szemtalálkozás hatása: a két férfi egymásra nézett,
4297 24|            mindkettőnek, hogy ő apa; és az a gondolat letörte őket, jobban,
4298 24|                    hallható szóval Malárdy a paphoz, midőn szobájába
4299 24|               Elvégeztetett – ismétlé újra a kiszenvedett megváltó végszavát. –
4300 24|                  fekszem, ahova sújtottál, a porban. Most jer, és feküdjél
4301 24|                  és feküdjél mellém te is.~A nemes úr alig bírta magát
4302 24|                   alig bírta magát tartani a lábain, Gutai egy széket
4303 24|                magadnak is elesni. Kiittam a keserű poharat fenékig,
4304 24|                 örülj.~– Hogyan örülnék én a bánatos arcnak? – kérdé
4305 24|                   arcnak? – kérdé szelíden a lelkész.~– De örülj az enyimnek.
4306 24|               Kívántad, hogy ilyen legyen. A te kezed sújtott, a te füled
4307 24|                legyen. A te kezed sújtott, a te füled örüljön a jajdulásnak.
4308 24|                sújtott, a te füled örüljön a jajdulásnak. Kívántad, hogy
4309 24|            vénségemben tanulom ismerni, mi a nélkülözés. Házaimban idegenek
4310 24|                   arcok tekintenek ki rám, a szegények, kikkel jót tettem,
4311 24|               végső nyavalyámat majd abban a kórházban fekszem végig,
4312 24|                   az átok gyermekeimet is.~A főúr hangja itt szokatlanul
4313 24|                 temették el hideg tetemét?~A lelkész eltakarta arcát
4314 24|                   is volt egy fiam…~– Ugye a fiú még kedvesebb, mint
4315 24|                    fiú még kedvesebb, mint a leány? Abban találtam én
4316 24|                       Méltán – szólt közbe a lelkész, ő ismerte legjobban
4317 24|                sértett soha senkit, kitért a haragvók útjából; sokról
4318 24|                 Valóban az volt – helyeslé a lelkész.~– Mai nap a szelíd
4319 24|              helyeslé a lelkész.~– Mai nap a szelíd ifjú nekem, atyjának,
4320 24|               szelíd ifjú nekem, atyjának, a rettenetes Malárdy Ferencnek,
4321 24|                 azt, amit ő akar.~Thaddeus a kétkedés bámulatával tekinte
4322 24|               kétkedés bámulatával tekinte a beszélőre.~– És tudja-e
4323 24|            leánykát; az én fiam védelmezte a lányt, a bántót megsértés
4324 24|                   fiam védelmezte a lányt, a bántót megsértés az a bántó
4325 24|               lányt, a bántót megsértés az a bántó volt pedig Kadarkuthy
4326 24|                   ő?~– Nem segítene semmit a veszélyt a hatóságoknak
4327 24|                 segítene semmit a veszélyt a hatóságoknak feljelenteni;
4328 24|                   soha; mert ő szereti azt a leányt, akit bántott a korhely.~
4329 24|                 azt a leányt, akit bántott a korhely.~Thaddeus agyában
4330 24|              kiálta fájdalmas gúny hangján a nemes úr – a ház ég fejed
4331 24|                  gúny hangján a nemes úr – a ház ég fejed fölött, és
4332 24|                   te nem érzed melegét. Az a te leányod, Lila…~A lelkész
4333 24|                     Az a te leányod, Lila…~A lelkész arca fehér lett,
4334 24|              lelkész arca fehér lett, mint a fal. Elég lélekerővel bírt
4335 24|                  semmit; nem sóhajtani; de a nyíl talált. Hűtlen, hálátlan
4336 24|                   talált. Hűtlen, hálátlan a szerelmes leány azokhoz,
4337 24|                    szeret. Keserű iróniája a sorsnak! Gutai Thaddeus
4338 24|                   is osztozzanak abban.~És a balsorsnál, mely e szerelmet
4339 24|                milyen rettentő űr van azon a téren, ahol Malárdy a fatemplomot
4340 24|                 azon a téren, ahol Malárdy a fatemplomot lerontatá, mely
4341 24|                   mely Malárdyt és Gutait, a két hitfél fejét, egymástól
4342 24|        meggyőződésért; hogy ezt elfeledték a gyermekek; az apák még benne
4343 24|                   az apák még benne éltek, a gyermekek már nem értik.~
4344 24|                   nem értik.~Béke volt már a két fél közt; vallásért
4345 24|                    emberek többé egymásra; a szerető szívek nem kérdezék
4346 24|                ketten fölöslegesek vagyunk a világon”.~Az Isten intése
4347 24|                     én szerelmet támasztok a haragból, és ez vezet az
4348 24|                    még egyszer elmondá azt a szót, és azzal hanyatt esett
4349 24|                  azzal hanyatt esett végig a padlón.~Az emberek az utcán
4350 24|                    egy orvos vagy borbély, a lelkészt megütötte a szél.
4351 24|              borbély, a lelkészt megütötte a szél. Pedig, én Istenem!
4352 24|               Istenem! Milyen jól tudhatta a városban a járást; hiszen
4353 24|                    jól tudhatta a városban a járást; hiszen uralkodott
4354 24|                  sietve érvágó eszközeivel a lelkész lakára.~Mire odaért,
4355 24|                  térdelt: fogadott leánya.~A leány megrettent, midőn
4356 24|                    villámlott keresztül az a gondolat, hogy Thaddeus
4357 24|                    mindig. Szívének ő adta a halálos döfést, de azért
4358 24|              vádolhatá semmivel: mit tehet a fiatal szív arról, hogy
4359 24|                Ifjú virágnak, vén fának az a sorsa. Amazt a napsugár
4360 24|                    fának az a sorsa. Amazt a napsugár kinyitja, ezt a
4361 24|                   a napsugár kinyitja, ezt a szél ledönti.~Thaddeus odainté
4362 24|                  ledönti.~Thaddeus odainté a lánykát magához, s kérte
4363 24|                    hozza el magával hozzám a szent bort és kenyeret,
4364 24|                 kenyeret, mert áhítom azt.~A leány reszketve tekinte
4365 24|               leány reszketve tekinte szét a körülállókon, azok hallgattak,
4366 24|                  Senki sem magyarázta neki a mondást. Ő hallgatva távozott
4367 24|            pecsételve; tartalmát nem kelle a tanúknak ismerni, akik azt
4368 24|                  Azután félrevonultak mind a tornácra; Malárdy és az
4369 24|                 egyedül maradtak Thádéval.~A lelkész nem engedett magán
4370 24|                  Ferenc, amottan túl nincs a hívők között felekezet,
4371 24|            felekezet, ott nem kezdjük újra a harcot; ott kezeink nem
4372 24|                  még hátra.~Malárdy elérté a haldokló szavait, s közelebb
4373 24|                lépett ágyához, és megfogta a lelkész kezét; azt a kezet,
4374 24|              megfogta a lelkész kezét; azt a kezet, mely őt megátkozá,
4375 24|               megverte, és megszorítá azt.~A lelkész szemében könny volt.~–
4376 24|               könny volt.~– Ne szálljon le a nap a te haragoddal – hörgé
4377 24|                       Ne szálljon le a nap a te haragoddal – hörgé elérzékenyült
4378 24|              Együtt fektetett le bennünket a sors; te korábban alszol
4379 24|            vétetteknek.~E pillanatban jött a lelkész, kit az egyház fiatalabb
4380 24|             Thaddeus mellé, aranykelyhet s a fehér selyemmel letakart
4381 24|            letakart tányért hozva kezében, a szent vacsora jelvényeit.~
4382 24|                     hogy ez mindazon óráig a lelkészi hivatalban legyen
4383 24|             hivatalban legyen letéve, amíg a főtisztelendő úr a végső
4384 24|                    amíg a főtisztelendő úr a végső vacsorát felvenni
4385 24|                 Mert olyan kincs van ebben a Gutai-családnak hagyományozva,
4386 24|            gazdaggá teendi, de melyet csak a végső vigasztalás órájában
4387 24|                 vigasztalás órájában lehet a főtisztelendő úrnak gyönyörűségére
4388 24|                  gyönyörűségére fordítani.~A segédpap nemigen nagy szónok
4389 24|                  nemigen nagy szónok volt; a haldoklóra nem látszott
4390 24|             szegény kincs, mint amilyennel a koldusok kelnek útra. Hiú
4391 24|            kötelességemmé van téve – szólt a segédlelkész –, hogy így
4392 24|               régente levelezésben állott.~A körülállók feszült figyelemmel
4393 24|                 feszült figyelemmel lesték a lelkész arcvonásait; legtöbben
4394 24|                    meghalni.~És íme, amint a pap ama levelet végigolvasá,
4395 24|            hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek arcait környezi.~
4396 24|           lélekenyhítő sóhajtás hagyta el.~A rejtélyes levelet mindkét
4397 24|             bűnbocsánatát hallja az égből.~A furcsa ember levelében ez
4398 24|      nagytiszteletű atyaságodnak, hogy még a halottaknak se higgyen,
4399 24|               halottaknak se higgyen, mert a jámbor embert még azok is
4400 24|                  vált hallá, hanem kiúszék a csöndes éjszakán a partra,
4401 24|                 kiúszék a csöndes éjszakán a partra, még ugyanazon éjjel
4402 24|                    még ugyanazon éjjel azt a tréfát követte el, hogy
4403 24|                  megszökteté menyasszonyát a Malárdy-kastélyból. Jelenleg
4404 24|               Malárdy-kastélyból. Jelenleg a Bükk közepén laknak, nem
4405 24|             közepén, olyan kicsi, hogy még a mappán sem lelhető; de a
4406 24|                   a mappán sem lelhető; de a miskolci vásáron megmondják
4407 24|                miskolci vásáron megmondják a szénégetők, hol van; ennek
4408 24|                  és kántor egy személyben; a népség nagyon szereti; mert
4409 24|        felszenteltethetné magát; de ő mind a kettőt visszautasítja, és
4410 24|                     és nem akar kimozdulni a barátfalvi lévitai lakból
4411 24|                 certum quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed Lőrinc
4412 24|               quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed Lőrinc fia; ennek
4413 24|                kegyelmed Lőrinc fia; ennek a felesége Malárdy Ferkó Hermina
4414 24|                    ha kegyelmed utánam jön a másvilágra, tudakozódjék
4415 24|          eszközöljön ki, hogy ne én fűtsem a poklot, inkább fűtse nekem
4416 24|              hallgatni fognak.~Kadarkuthy.~A lelkész arcán valami földöntúli
4417 24|              derengett. Ez már valami volt a boldogabb élet gyönyöreiből.~
4418 24|              Többszörösen ajkaihoz szorítá a levelet, melyben az írva
4419 24|               Odainté segédlelkész társát; a levelet összehajtogatá,
4420 24|                   lepecsételve jól. Azután a borítékra ezt a címet iratta:~„
4421 24|                     Azután a borítékra ezt a címet iratta:~„Nagyságos
4422 24|                    Viktor úrnak”.~És azzal a levelet az egyházfira bízta,
4423 24|                     hogy keresse fel azzal a címzett urat, és adja át
4424 24|                  közelségbe, kiszolgáltatá a halálra keresőnek, hogy
4425 24|               Malárdy visszaszorítá azt.~– A mi harcunk be vagyon fejezve:
4426 24|                     ne vigyük le magunkkal a haragot a sírba. Egykor
4427 24|              vigyük le magunkkal a haragot a sírba. Egykor én téged és
4428 24|                 bizony ott fog az maradni. A te fiad, a te leányod ismét
4429 24|                 fog az maradni. A te fiad, a te leányod ismét karjaid
4430 24|                  Lila szótlanul rogyott le a lelkész ágya fejénél.~De
4431 24|                 fejénél.~De nem rogyhatott a földre. Malárdy felfogta
4432 24|               gondolata támadt.~Azt mondta a haldoklónak:~– Leányod nem
4433 24|                   meg is áldani szemekkel; a lelkész szemei a lányka
4434 24|                szemekkel; a lelkész szemei a lányka arcáról Malárdyéra
4435 24|                  megátkozott család többé.~A segédlelkész odalépett Thaddeus
4436 24|             odalépett Thaddeus fekhelyéhez a szentelt kenyérrel és borral.
4437 24|                   még egyszer fellobbanták a lelkész szívében a pislogó
4438 24|            fellobbanták a lelkész szívében a pislogó életlángot.~Öntudatos
4439 24|                     Uram, ki lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?…”
4440 24|            lankadtabb hangon éneklé tovább a zsoltárt; a végső sor alig
4441 24|                  éneklé tovább a zsoltárt; a végső sor alig volt már
4442 24|                 azután megszűnt lélegzeni, a mosoly ottmaradt arcán.
4443 24|                 arcán. Azt mondák, hogy az a halál.~Ha ilyen a haldoklás,
4444 24|                  hogy az a halál.~Ha ilyen a haldoklás, ha ilyen a halál:
4445 24|                ilyen a haldoklás, ha ilyen a halál: ki félne akkor meghalni?~
4446 24|                    nem akará engedni, hogy a fiatal leányka a halottas
4447 24|             engedni, hogy a fiatal leányka a halottas háznál maradjon;
4448 24|                   semmi erő sem volt képes a halott mellől eltávolítani.~
4449 24|                 Hoztam neked anyát – szólt a leánykához.~Lila kétkedve
4450 24|                    szemeiben is könny van. A könnyes szemek pedig megértik
4451 24|                  egy födél alatt szunnyadt a napok végéig Gutai Thaddeussal.~
4452 24|                    még nagyobb csudálattal a levelet.~Az ifjú báró Kadarkuthy
4453 24|                   és nem magyarázhatta meg a dolgot.~Azt csak akkor érthette
4454 24|                megsúgott sejtelme, hogy ez a haldokló pap utolsó műve
4455 24|                  megátkozott család többé. A pap visszadugta az átkot
4456 24|            visszadugta az átkot keblébe, s a papot most teszik a koporsóba.~
4457 24|             keblébe, s a papot most teszik a koporsóba.~Azokon, akik
4458 25|                    Az elátkozott családhoz~A legújabb, különösen angol
4459 25|                 angol regényírók ellen azt a vádat hallottam sokszor
4460 25|                 csekélységem védelmezésére a vádból nekem is jutó osztalék
4461 25|                tanulmányozni, mert az élet a poézis; nem az ideállét.~
4462 25|                   Az ideállét meghatározta a szépség kígyóvonalát; az
4463 25|                   Az idealizmus megtanítja a költőt az alvó ember munkájára,
4464 25|              legélvezetesebbek mindig azok a művek, mik az írónak saját
4465 25|                   mondják, hogy így könnyű a költés, nem kell hozzá egyéb,
4466 25|            önakarattal bírnak, s mégiscsak a költő lelkesülése által
4467 25|         lelkesülése által élnek, pedig azt a lelkesülést is ők idézik
4468 25|              fantáziája tervét kiegészíti, a minden egyes helyre külön
4469 25|                 újabb kor jobban elfelejti a régi halottjait, mint gazdag
4470 25|                örökösök eltemetett ősüket. A vallási villongás, miután
4471 25|               hatalmasak akaratában. Erről a mai időknek már fogalma
4472 25|               emberek, kik akkor egymással a hit ügyeiért küzdöttek,
4473 25|                   ügyeiért küzdöttek, mint a mostaniak, kik nem is tudják,
4474 25|              fanatizmus helyét felváltotta a mostani közöny.~Azért sokan
4475 25|                   úgy, mint az átkozottra.~A kor ingerültsége kimagyarázza
4476 25|                   azt.~Regényünk két hőse, a két ősz antagonista olyan
4477 25|                    erők tusája adhatta meg a későbbi nyugalmat a közéletnek,
4478 25|                    meg a későbbi nyugalmat a közéletnek, melynek akkor
4479 25|                  közéletnek, melynek akkor a hit volt főérdeke.~Nagyon
4480 25|           megtörtént, nevezetesen Biharban a rendek egy olyan férfit
4481 25|                   hogy lássák: ki ő?~Amint a két pártfőnök letűnik a
4482 25|                    a két pártfőnök letűnik a küzdelem színhelyéről, az
4483 25|                 még sok mondanivaló maradt a túlélt ivadék sorsáról;
4484 25|                    túlélt ivadék sorsáról; a „barátfalvi lévitáról”,
4485 25|                    eseményeiket is leírom. A viszonttalálkozásig maradok
4486 25|                viszonttalálkozásig maradok a t. közönség mély tisztelője~