Rész

   1 1 |          mulatságot, pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei nem
   2 1 |               kinek szemei nem keresték az égben az áldások istenét
   3 1 |            szemei nem keresték az égben az áldások istenét soha, megdöbbenve
   4 1 |                 órától egyig; ekkor még az éji őr sem jár az utcán,
   5 1 |             ekkor még az éji őr sem jár az utcán, mert a kísértetek
   6 1 |          bátorságot vette magának, hogy az éjféli órára is el merte
   7 1 |              merte mondani a verset; de az a rettentő eset történt
   8 1 |               kiáltá:~„Tizenkettőt vert az óra. Ember vigyázz ezen
   9 1 |           utcáról a másikra felelgetve, az az ő magánügyeikhez tartozik.~
  10 1 |                a másikra felelgetve, az az ő magánügyeikhez tartozik.~
  11 1 |          Lámpásnak még híre sincs abban az időben, csupán a Dunapart
  12 1 |              gabonáshajó tárogató tülke az, mely két-három mérföldnyi
  13 1 |              kiugranék ágyából, kifutna az utcára, és azt kérdené,
  14 1 |             Pedig sokkal jobb volna, ha az csak a tárogató hangjára
  15 1 |            tárogató hangjára történnék.~Az órák egyet ütöttek, sorba
  16 1 |           fiatalabbak siettek megelőzni az öregeket vékony csengő hangjaikkal,
  17 1 |          harangja magának tartotta fenn az utolsó szót, úgy kondítá
  18 1 |               mély, tekintélyes hangján az „egyet”.~Az éji őrök megint
  19 1 |         tekintélyes hangján az „egyet”.~Az éji őrök megint megkezdték
  20 1 |           megkezdték körjáratukat; csak az óraütésre vártak. Talán
  21 1 |             magukban, milyen sokáig zúg az ütés után még a harang.
  22 1 |                 erős vihar hangja volna az, pedig hiszen szélcsend
  23 1 |           Egyszerre megrázkódott a föld az ő terhei alatt.~Nem mondta
  24 1 |           rohantak ki csöndes házaikból az emberek! Öltözetlen, készületlen,
  25 1 |        toronyórák újra meg újra ütötték az egyet.~Aközben ama bántó
  26 1 |                bántó süketes szélmoraj, az az ismeretlen hang, mely
  27 1 |             bántó süketes szélmoraj, az az ismeretlen hang, mely mintha
  28 1 |             ebek riadtan futottak végig az utcákon, megállva, hogy
  29 1 |         megállva, hogy visszaüvöltsenek az elhagyott városra; elvadult
  30 1 |                között legrémültebb volt az ember. Amazok csak a halál
  31 1 |                mellette állót, elhagyta az ész és a bátorság a lelket,
  32 1 |                 mindenki érzé, hogy itt az emberi kéz hatalmának vége.~
  33 1 |                hatalmának vége.~Megküzd az ember a tűzzel, a viharral,
  34 1 |              csatába önmagával; – de ha az élő föld haragja támad ellene,
  35 1 |           kapott a zsibbatag szívekbe: „Az Isten hívogat bennünket.
  36 1 |                templomba! A templomba!”~Az egyházak ajtai feltárultak,
  37 1 |               térdepelt le a lépcsőkön, az utca kövezetén, s belevegyíté
  38 1 |               kihangzó zsolozsmába. Oh, az emberek olyan jó énekesek,
  39 1 |            mikor meg vannak rémülve!~De az énekhangon is keresztül
  40 1 |               tört a föld alatti zúgás, az a hangváltozás nélküli pokolbeli
  41 1 |          nélküli pokolbeli zenekíséret, az éneklők saját szavaikon
  42 1 |                 lelket, s beteggé tette az embereket. Gyönge nők, öreg
  43 1 |        rázkódott még meg a föld, mintha az ég és csillagok mindannyiszor
  44 1 |               mitől összeborzadt; végre az is elmúlt. Az éj szürkülni
  45 1 |       összeborzadt; végre az is elmúlt. Az éj szürkülni kezdett, az
  46 1 |                Az éj szürkülni kezdett, az ég világosodott; a szorult
  47 1 |         templomablakokon, elhalványítva az oltár gyertyáit, mik eddig
  48 1 |                a bizalom is a szívekbe, az a jótékony érzés, mi átélt
  49 1 |              hallani azokat a hivőknek, az ajkak úgy mondák utána némán
  50 1 |            ajkak úgy mondák utána némán az imát.~A pap elvégzé beszédét,
  51 1 |              elvégzé beszédét, kimondta az áment. Hallatszott utána
  52 1 |                áment. Hallatszott utána az a templomi sóhaj, mi ezrek
  53 1 |               város alatt; a föld színe az elmúlt reszketés helyett
  54 1 |              össze, a kábító zuhanatban az utolsó órát üték a messzehajított
  55 1 |        Másfélezer ember feküdt halottan az összedűlt templom romjai
  56 1 |                 maradt életben egyedül.~Az emberek meg voltak némulva,
  57 1 |                kit hívni segélyül. Maga az Isten háza is romban feküdt.~
  58 1 |           Futottak tébolyodott zavarban az utcákon végig szótlanul;
  59 1 |                múlva megint vissza azon az utcán ugyanazon alakok,
  60 1 |           közeledését; amerre elhaladt, az élőfák meghajták előtte
  61 1 |            tovább hömpölyögve, zuhogva, az élőfák jobbra-balra hajlongtak
  62 1 |          nyílásba szorult gerendák mind az ég felé meredtek, a támadt
  63 1 |             fekete sár önté el messzire az utcát.~– Elsüllyed a város! –
  64 1 |            Elsüllyed a város! – ordíták az emberek. – Fussunk a Dunára! –
  65 1 |              várt a legnagyobb rémület.~Az Öreg-Duna, ahogy itt a Csallóköz-szöget
  66 1 |               egy nagy zátonyos mocsár: az eltűnt folyamág titokteljes
  67 1 |             folyamág titokteljes medre, az évek előtt elsüllyedt hajók
  68 1 |                  kik bámulva tekintének az alóluk elfutó víz után,
  69 1 |                a szemnek, mint amennyit az emlék össze bírna szedni,
  70 1 |            rohant vissza egy perc alatt az elhagyott mederbe, mint
  71 1 |                 magát vissza a városba, az omladékos utcákba, a tátongó
  72 1 |                a hullámcsapás elől, míg az harsogva, tombolva tölté
  73 1 | horgonyköteleikről, ragadta magával túl az elsepert vízgáton, bevitte
  74 1 |             bevitte a városba, odatolta az utcák közepére, odavagdalta
  75 1 |           vissza, a piac közepén hagyva az odáig vitt hajókat, malmokat,
  76 1 |            meglátogatott város utcáiról az éghez.~A kétségbeesés visszakapta
  77 1 |           szavát. – Nem volt menekülés. Az emberek nem láttak szabadulás
  78 2 |                                         Az Úr sátora~Ez így tartott
  79 2 |         harmadik napon megadták magukat az emberek a csapás szörnyeinek,
  80 2 |          keresztyéni türelem váltá fel; az okosabbak tanácsadása kezdett
  81 2 |                 ha ismét véletlenül jön az ár; s készen tartották kádakban
  82 2 |          gyújtogat, és azután csináltak az apró kunyhók közé egy-egy
  83 2 |               előkeresték a romok közül az oltári szentségeket, a búcsújáró
  84 2 |                 oda. Ah, mint figyeltek az emberek arra a kis csengettyű
  85 2 |               bánatos arccal néztek fel az égre, mintha nekik csak
  86 2 |               város képe.~A szomszédok, az ismerősök gyakran beszóltak
  87 2 |               más sem tudja. Régen volt az idő; elfeledte mindenki.~
  88 2 |                ki tartotta fenn, holott az uralkodók ezt egészen másképpen
  89 2 |                bízta senki, hogy én itt az országok sorsát intézgessem,
  90 2 |          szomorú történetünket.~Történt az ötödik napján az Isten látogatásának,
  91 2 |                Történt az ötödik napján az Isten látogatásának, mely
  92 2 |               disznópiacnak hívogattak, az én nagyapám gyermekkorában
  93 2 |                 társasága nem más, mint az érdemes csizmadiacéh, a
  94 2 |               Hosszú, száraz férfi volt az említett, még soványabb
  95 2 |              Tudnunk kell továbbá, hogy az érdemes takács céh tagjai
  96 2 |               és mind igaz katolikusok; az érdemes szűrszabó cég tagjai
  97 2 |                Határozottan kék azonban az érdemes csizmadiák ruházata,
  98 2 |                atyamester uram kilépett az őt követők közül, a túlsó
  99 2 |               szakállat is mert viselni az álla alatt körül, s a bajusza
 100 2 |             Ignác uram…~– Meglátogatott az Isten bennünket nagyon…~–
 101 2 |                 meglátogatott bennünket az Isten…~– Tele vagyon a mi
 102 2 |                 éjjel-nappal könyörgünk az egek urához.~Bajcsy András
 103 2 |                 Valóban azok.~– Nem azt az istent tisztelik-e ők is,
 104 2 |        kegyelmetek ajtajára? Nem esik-e az eső a kegyelmetek földjére
 105 2 |     mindnyájunknak vigasztalása egyedül az irgalmas Isten, kegyelmetektől
 106 2 |                 Ne zavarják kegyelmetek az atyamester urat az ő kontextusában! –
 107 2 |          kegyelmetek az atyamester urat az ő kontextusában! – Azzal
 108 2 |                Azzal buzdítólag fordult az atyamesterhez: „quoniam; –
 109 2 |               polgári céhünk gyűlésében az a szó, hogy ím e gyászos
 110 2 |              hasonlatosságára, ahol ott az Istent imádhatnák, s ne
 111 2 |            imádságaikkal megengesztelni az Úristennek az ő haragját,
 112 2 |            megengesztelni az Úristennek az ő haragját, mely alatt bizony
 113 2 |              embereknek, úgy maradt meg az emlékezetben, bízvást megírhatom
 114 2 |                názáreti király válogatá az ő apostolait, és ott azok,
 115 2 |                állunk, építsetek sátort az Úrnak, amelyben imádkozzatok!”~
 116 2 |                 amelyben imádkozzatok!”~Az érdemes atyamester nem tudott
 117 2 |                tudott tovább szónokolni az elérzékenyülés miatt; ahelyett
 118 2 |         hibázott.~– Mi nem ellenzünk ám az! Mi nem haragszunk rá egymásnak.
 119 2 |                 felgyűrte jobb karjáról az inget, mintha azt másképp
 120 2 |              férfiú homlokáról csorgott az izzadság az utolsó szavaknál,
 121 2 |         homlokáról csorgott az izzadság az utolsó szavaknál, olyan
 122 2 |                 egymást, akár megengedi az országgyűlés, akár nem.~
 123 2 |               omnipotenti Deo! Dicsőség az magasságban az mindenható
 124 2 |                 Dicsőség az magasságban az mindenható Istennek.~És
 125 2 |               akkor szemeivel megválván az égtől, visszafordula érdemes
 126 2 |               lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá, kegyelmetek
 127 2 |                 bukovinai posztóköpenyt az érdemes céhmester elé.~Akkor
 128 2 |                 való a mi vállainkon ez az ezüstlánc? Mire valók a
 129 2 |              ezüstgombok? Lánc és teher az, és semmi egyéb, mely minket
 130 2 |                építsük fel azoknak árán az Úrnak hajlékát, amely bennünket
 131 2 |              amely bennünket felemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl
 132 2 |          ezüstöt; de viselik szíveikben az Urat, és emelének templomot
 133 2 |             Urat, és emelének templomot az ő cifraságaiknak árán; és
 134 2 |                  és bizony mondom, hogy az mi rajtunk nagyobb ékesség
 135 2 |               fejtette mindenki magáról az ékszereket, ezüstláncok,
 136 2 |               nők és szűzek rimánkodtak az előttük álló férfiaknak,
 137 2 |      aranyfüggőiket, gyűrűiket engedjék az áldozat közé tenni, e hír
 138 2 |               kézről kézre adatott, míg az áldozathalomhoz ért, hogy
 139 2 |                 óra múlva halommal állt az ezüst a kiterített köpönyegen.
 140 2 |             uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~– Íme, szerelmetes
 141 2 |        szerelmetes atyámfia, itt vagyon az érték, tegye kegyelmed rá
 142 2 |                mentül jobban iparkodott az magát összekeresett szavakkal
 143 2 |                 a fenekét, odatartá azt az ezüsthalmaz fölé, s kirázta
 144 2 |                  Tartja meg kegyelmetek az ezüst, jó lesz fizetni vele
 145 2 |               akart fizetésről hallani; az emberséges ácsmester sorról
 146 2 |                 a munka tetszik odafenn az égben…~Kétszázados villongás
 147 2 |          nyújták egymásnak kezeiket, és az erősebbek mondák a gyöngébbeknek: „
 148 2 |              csak néha-néha rendült meg az összegyűlt csoportok alatt,
 149 2 |             összegyűlt csoportok alatt, az Úr lábnyomától meg-megdobbanva.
 150 2 |                 hallotta a fogadásokat…~Az alku hamar készen volt;
 151 2 |                 mindent, nem volt nehéz az egyezség.~Hátra volt azonban
 152 2 |        helyhatósági engedély.~Ez időben az sem kerülhetett sokba: a
 153 2 |                 nem mert ellentmondani; az egyházi hatóságok részéről
 154 2 |              kettő mértékkel vagyon, és az a tekintetes úr előtt nem
 155 2 |             negyednapos váltólázból; ha az alispán elé kell mennie,
 156 2 |            lehetne küldeni.” S most már az elébb megkínáltak is mindnyájan
 157 2 |             Bajcsy uram fog szónokolni.~Az érdemes férfiú azon nyugodt
 158 2 |             nyugodt komolysággal fogadá az ajánlatot, mely a megbízatás
 159 2 |          magában, akkor fölveté szemeit az égre, és áhítatosan mondá:~–
 160 2 |           emberek kívántak időt engedni az érdemes férfiúnak, hogy
 161 2 |       fölöslegesnek tartá ez ajánlatot; az, aki az ő küldötteit idegen
 162 2 |             tartá ez ajánlatot; az, aki az ő küldötteit idegen nyelveken
 163 2 |                Malárdy Ferencnek hívták az első alispánt. Hivatalos
 164 2 |                szabályszerű igényt tart az alispán, hogyha bármely
 165 2 |                  hidegen nyújtja vissza az átadónak, azt mondva: „Nem
 166 2 |                mondva: „Nem ismerem ezt az urat.”~A Malárdy-család
 167 2 |                 Dárdahegynek nevezik: – az ellenkezőt bebizonyítani
 168 2 |      bebizonyítani nehéz; később ő volt az, ki saját úri kezeivel felköté
 169 2 |                közt osztassék fel, hogy az elődök ne legyenek kénytelenek
 170 2 |            legyenek kénytelenek pirulni az utódok előtt. És hogy az
 171 2 |                az utódok előtt. És hogy az törvénycikkelybe is volt
 172 2 |                 iktatva, mindaddig, míg az ónodi gyűlésen a kurucok
 173 2 |              követeinek vére, kik közül az egyik vérszerinti rokonságban
 174 2 |                hogy a köznemesek között az ő családjuk a legelső, s
 175 2 |                magáról, hogy jelenleg ő az első úr egy megyében.~Grófok,
 176 2 |           előremenetel és megállapodás; az ő szemöldökei igazgatják
 177 2 |          szónoklatokat a megyegyűlésen; az ő „favora” és „fastusa”
 178 2 |               indok a bírák ítéletében; az ő akarata a törvény.~És
 179 2 |                 ő akarata a törvény.~És az ő akaratát meg nem ingatja
 180 2 |              Még ez a rengő föld sem? – Az sem. Majd mindjárt elmondok
 181 2 |           lélekjelenlétét, midőn futott az anya gyermeke bölcsőjétől,
 182 2 |                  Malárdynak első gondja az volt, hogy a megyeház folyosóit
 183 2 |               végigjárta megnézni, hogy az őrök helyeiken maradtak-e.
 184 2 |               Nem találta őket ott. Hol az őrmester? Az is elfutott.
 185 2 |              őket ott. Hol az őrmester? Az is elfutott. Egyetlen hajdú
 186 2 |            földrengésnél is jobban félt az ő haragjától.~A legveszélyesebb
 187 2 |         akarnának törni záros ajtóikon; az asztalok és székek táncoltak
 188 2 |             előre-hátra, és minden, ami az asztalokon volt, tintatartók,
 189 3 |           szenvedni a földrengés alatt. Az emberek azt mondták, hogy
 190 3 |                  hogy ez istenkísértés; az alispán nem kérdezte tőlük,
 191 3 |               mondanak.~Ő maga ott állt az egész munka alatt egy alkóvszerű
 192 3 |                 Valaki észrevette, hogy az a bolthajtás is ketté nyílt
 193 3 |                  hogy kiváljon, s akkor az egész boltozat összeomlik.~
 194 3 |            veszélyt, de senki sem szólt az alispánnak; lehet, hogy
 195 3 |               hogy féltek hozzá szólni, az is lehet, hogy nem bánták
 196 3 |              lelke még fogékonyabb volt az emberszeretet, mint az illem
 197 3 |             volt az emberszeretet, mint az illem és törvényes kötelesség
 198 3 |                  Tekintetes alispán úr, az a kő mindjárt leesik.~Malárdy
 199 3 |               messze fölnyílt szemek és az a hallgatva is parancsoló
 200 3 |             mozdult meg helyéről.~Végre az utolsó percsomag is el volt
 201 3 |        veszélyes teremből; Malárdy volt az utolsó, aki elhagyta helyét;
 202 3 |              aki elhagyta helyét; midőn az ajtóhoz ért, valami nagy
 203 3 |                  hogy megnézze: mi volt az. Mit törődik egy Malárdy
 204 3 |               még babákkal játszott… és az egész családból egy léleknek
 205 3 |               volt lakhelyül elkészítve az úri családnak. Annak a gerendái
 206 3 |            alattuk elaludni, és rémület az álomból felrettenni – de
 207 3 |            panaszkodni nem volt szabad.~Az alispán maga a hajdúk szobáját
 208 3 |          látszottak vékony repedések, s az ablakok felül és valahol
 209 3 |            lehullott róla a vakolat, de az mégis hihető volt, hogy
 210 3 |                aláhulló omladék elzárta az ajtót, hanem azt koronként
 211 3 |           elkékült ajakkal jött mondani az alispánnak, hogy a szegény
 212 3 |               föld gyomrában hallgatják az alvilági fellegek moraját,
 213 3 |                  mint rázkódik fölöttük az egész nagy épület, mint
 214 3 |           ablakaikat. A szerencsétlenek az Isten irgalmára könyörögnek
 215 3 |             Isten irgalmára könyörögnek az alispán úrnak, bocsássa
 216 3 |                 nem hallgatja kérésüket az alispán úr, félő, hogy erőszakkal
 217 3 |                 és a kétségbeesés erős.~Az alispán megindulás nélkül
 218 3 |            várni egy ősnemestől, akinek az arca antik szobormintának
 219 3 |           törvény kötelességet szabott, az teljesítse kötelességét;
 220 3 |                 törvény büntetést mért, az viselje büntetését; a börtönben
 221 3 |                 rájuk ítélt megtorlást, az én dolgom őrködni fölötte,
 222 3 |            dolgom őrködni fölötte, hogy az végrehajtassék. Én, íme,
 223 3 |           kívánom a rabokkal, hogy amíg az én lépteimet hallják fejük
 224 3 |           zúgástól oda alant.~… Ez volt az a férfiú, akihez Bajcsy
 225 3 |           megyeház kapuja előtt; élükön az érdemes céhmesterrel, ki
 226 3 |                 legelső, aki felfedezte az őrtálló hajdút, aki egy
 227 3 |                 meg nem látták, engedte az érdemes küldöttséget alá
 228 3 |          Vezessen kend bennünket hozzá!~Az őrtálló hajdú nem nagy kedvet
 229 3 |                nem nagy kedvet mutatott az ajtó alól kimozdulni.~–
 230 3 |                 Hát mondja meg, hol van az alispán úr!~– Keressék kegyelmetek!
 231 3 |                van a vármegyeházában.~– Az emeleten nincs, mert annak
 232 3 |            lépcsői beszakadoztak.~– Már az igaz.~– Tehát idelenn van
 233 3 |                van a földszinten.~– Biz az meglehet.~– Mi van ebben
 234 3 |               levéltár. Be van zárva.~– Az nem igaz: hallok odabenn
 235 3 |                   No, hát igen. Itt van az alispán úr; de nem szabad
 236 3 |                egyszer feltett magában, az első akadálynál visszarettenjen.~
 237 3 |                valami jó ötlete támadt: az alispán legkisebb leánykája,
 238 3 |         kisasszony éppen ott szaladgált az udvarban, s valami kétségbeesett
 239 3 |      tökéletesen fogékony kebellel bírt az iránta tanúsított udvariasságokra
 240 3 |               karniolos pecsétnyomót, s az nagyon megtetszett neki:
 241 3 |       megtetszett neki: milyen jó volna az az ő babája nyakára (nem
 242 3 |                neki: milyen jó volna az az ő babája nyakára (nem tudom
 243 3 |        tétovázás nélkül leoldá órájáról az ősi klenódiumot, s átnyújtván
 244 3 |                 megszorítják.~– Hol van az? Hol látta?~– Otthon van
 245 3 |                  tudja a kisasszony, ha az alispán úr megharagszik,
 246 3 |            céhmestert, s menten sietett az alispán szobája felé.~Az
 247 3 |                az alispán szobája felé.~Az őrtálló hajdú bátorkodott
 248 3 |                 oda bemenni nem szabad. Az alispán úr megtiltotta ezen
 249 3 |             alispán úr megtiltotta ezen az omladékos helyen való járást.~
 250 3 |               strázsa karján: minek áll az útjába, azzal odasietett
 251 3 |               szabad ki- s bejárás volt az alispánhoz.~Bajcsy uram
 252 3 |         főnökéhez.~Malárdy ott várta őt az ajtó előtt, olyan közel
 253 3 |                 ajtó előtt, olyan közel az ajtóhoz, hogy a belépőnek
 254 3 |           domine Vice Comes!~– Mit akar az úr? – kérdé tőle Malárdy
 255 3 |                 meglátogatni, aminő még az egyiptomi plágák között
 256 3 |                többen mások, akik kívül az ajtó előtt várakoznak.~Bajcsy
 257 3 |                és nem akadt bele, pedig az alispán arca minden szavánál
 258 3 |            összerendült a jámbor férfi.~Az alispán felszakítá az ajtót,
 259 3 |            férfi.~Az alispán felszakítá az ajtót, hogy láthassa, kik
 260 3 |          kérdezé a legközelebb állótól.~Az nyugodtan vallá meg nevét.~
 261 3 |            Akkor kinyújtá feléjük kezét az alispán és szigorú hangon
 262 3 |                a primae nonus, és senki az én vállamra kezét nem teheti,
 263 3 |               mint keresztyént védelmez az én erős hitem; és senki
 264 3 |           nyomorult testemet drágábbnak az én Uram, Megváltóm testénél,
 265 3 |                ijedező öreg mesterember az, aki a tekintélyes nagyúr
 266 3 |               családdal áldotta önt meg az Isten; szép, derék fia,
 267 3 |                azt mondá: úgy áldja meg az ég az alispán családjának
 268 3 |              mondá: úgy áldja meg az ég az alispán családjának kicsinyét
 269 3 |    mondanivalója?~– Nekem nincs, de van az Úristennek!~És mintha prófétai
 270 3 |           reszketeg lázas borzalom volt az, mintha ajtókon és ablakokon
 271 3 |                szoba padmalyáról, éppen az alispán kedvenc leányának
 272 3 |                meglátta, mert felnézett az Úr Istenhez, kiről beszélt.
 273 3 |             gyermek; ki szemefénye volt az egész családnak, halva hever
 274 3 |                 mi házunkban beszéljünk az Istennel?” – és hogy az
 275 3 |                 az Istennel?” – és hogy az a férfi egy alélt gyermeket
 276 3 |         olyasmit suttognak fülébe, hogy az alispán megengedte, miszerint
 277 3 |              faépület, gerendatoronnyal az elején, bádogcsillaggal
 278 3 |           köszönnek legtöbbet, mint aki az alispánhoz el mert menni
 279 3 |           kisasszonyka megmentése által az engedélyt kieszközlé: hát
 280 3 |              talán tudnánk képzelni azt az izgalmat, hogy álltak meg
 281 3 |               izgalmat, hogy álltak meg az emberek minden utcaszegleten,
 282 3 |           utcaszegleten, hogy tolongtak az utcákon, hogy beszélték
 283 3 |          templom, a csillaggal tetején, az omladozott házakon keresztül
 284 3 |            akkor nevezetes látvány volt az! Olyan sűrűn állt az ember
 285 3 |               volt az! Olyan sűrűn állt az ember benn a házban, hogy
 286 3 |              szentidnek gyülekezetibe!”~Az volt az ének, az volt a
 287 3 |                 gyülekezetibe!”~Az volt az ének, az volt a sírás! A
 288 3 |        gyülekezetibe!”~Az volt az ének, az volt a sírás! A vén ősz
 289 3 |               tudott sokáig megszólalni az elfogódás miatt, hányszor
 290 3 |           lelkeit, hogy emelte fel őket az ingadozó földről a soha
 291 3 |          másítja soha, miként a föld és az ő gyarló halmai…~Pedig ha
 292 3 |            halmai…~Pedig ha leírnám ide az egész beszédet, alig találnának
 293 3 |         beszédet, alig találnának abban az előrehaladt kor bölcsei
 294 3 |         nyelvtani hibáknál.~Hanem akkor az volt a dolgok természete,
 295 3 |                 igen szépnek tartatott: az ifjak és asszonyok még a
 296 3 |                után is arról beszéltek, az öregek pedig, kiket neveze
 297 3 |                 őt, hogy legyen ezentúl az ő egyházuk lelki vezére
 298 3 |                e szent célokra, mihelyt az Úr elfordítja felőlük e
 299 3 |        festékkel, vevődött selyemterítő az Úrasztalára, nemkülönben
 300 3 |       nemkülönben ezüsttányér és serleg az úrvacsorájához stb.; a számadás
 301 3 |              pártfogása miatt”.~És vala az összes kiadás mindezekért –
 302 4 |                                         Az első fejszecsapás~Naponként
 303 4 |               szóltak a kis csengettyűk az apró tornyocskákban, a hevenyészett
 304 4 |          pusztulásra volt szükség, hogy az emberek szeressék egymást.~
 305 4 |                 napok emlékére történik az, hogy a sokszor meglátogatott
 306 4 |               gyászoló, szomorú nap; ez az emlékezés napja ama szomorú
 307 4 |               amik egy napon megnyíltak az élők lábai alatt, hogy őket
 308 4 |              építve, és hogy most is él az, akinek szavára a hant megelevenül.~
 309 4 |           erővel többé, mint kezdetben. Az ima felhatott az égbe: a
 310 4 |             kezdetben. Az ima felhatott az égbe: a föld nem repedezett
 311 4 |              kutakban ismét megtisztult az iható víz, a földingások
 312 4 |               hallatszott előttük többé az a félelemgerjesztő zúgás,
 313 4 |                 félelemgerjesztő zúgás, az a föld alatti orkán; végre
 314 4 |            visszanyerte előbbi alakját; az utcákról, a közterekről
 315 4 |                 festményeket kijavíták, az oltárokat felemelték; és
 316 4 |                 mindig jobban szürkült; az emberek kezdtek beszélni
 317 4 |              elég, ha a vénasszonyok és az iskolás gyermekek járdogálnak
 318 4 |           napjai után, alig emlékezteti az embereket más a lefolyt
 319 4 |              lefolyt aggodalmakra, mint az a szürkére festett fatemplom
 320 4 |                 rögtönzött faház eltűnt az utcákról, amiket akkor rémült
 321 4 |               Hiszen csak addig kellett az, ameddig nagy volt a veszély.~
 322 4 |               látszik azonban, hogy ezt az atyafiak nem akarják belátni.~
 323 4 |             csizmadiák céhmesterének és az atyafiak főgondnokának.~
 324 4 |                a hajdút, hogy várja meg az üzenetet.~Azzal ollóval
 325 4 |             családi címert, s kibontván az iratot, kitölté belőle a
 326 4 |               hegyes bajusza reszketett az olvasásban, és izmos ujjai
 327 4 |              azt, ami lapjára van írva.~Az volt ama levélbe írva, hogy
 328 4 |             volt ama levélbe írva, hogy az érdemes főkurátor úr, miután
 329 4 |               földrengés elmúlt, s véle az Úr haragjának minden jelei,
 330 4 |                 gondoskodjék róla, hogy az a bódé onnan a köztér közepéről,
 331 4 |                meríte elő, s azzal mind az öt ujját alul és felül betintázta:
 332 4 |             küldött levelet, s mindjárt az alispán neve alá kezdve
 333 4 |         ugyanazon borítékba lepecsételé az indorzált parancsot; ráírta
 334 4 |               igen nyájasan kipenderíté az ajtón.~Mikor azután a hajdú
 335 4 |              eltávozott, akkor leborult az asztalra, és elkezdett sírni
 336 4 |            lássa érzékeny voltát, midőn az utcára kilép.~Azzal rögtön
 337 4 |            építkezési mód szerint belül az udvarra nyíló folyosóval
 338 4 |               leendő növények száradtak az árnyékban, mikkel a nagytudományú
 339 4 |        dolgozószobájához jutva, benyitá az ajtót.~Nagytiszteletű Gutai
 340 4 |              uram addig meg nem mozdult az ajtóból, határtalan vággyal
 341 4 |             ismerete végett, s nem volt az a víz fenekén rejtőzködő
 342 4 |         sorozott volna; nem volt biztos az a kőszikla tetején élő moha,
 343 4 |        ismerősei közé sorozá.~Emellett, az igaz, hogy nemegyszer megtörtént
 344 4 |               ízben annyira vitte, hogy az utcákon andalogtában egyszer
 345 4 |               örökbe fogadja, mivelhogy az ő házasságuk úgysem vala
 346 4 |                 hajított be egy ablakot az istentelen.~Hanem azért
 347 4 |                bánatot kárpótolni, amit az a másik okozand.~A kisleány,
 348 4 |             saját magáról mondani, hogy az ő neve Lila, és ennek köszönheti
 349 4 |                hogy a nagytiszteletű úr az ő nevét is el nem feledte,
 350 4 |           szétboncolt állapotban hevert az asztalán, kettő-három pedig
 351 4 |                   szólt nagyot sóhajtva az érdemes kurátor –, én is
 352 4 |             volna.~– Nos, nos, mi lehet az? – kérdezé a nagytiszteletű
 353 4 |              olyan fontos esemény, mely az Oenothera biennis föltalálását
 354 4 |                a sajnálatos történetet. Az alispán levelét és a választ,
 355 4 |              alatt csendesen összecsuká az ő füvészi gyűjteményét,
 356 4 |     gyűjteményét, s azután lehajítá azt az asztal alá; holmi virágmaradványok
 357 4 |                 virágmaradványok voltak az asztalon, azokat lesepré
 358 4 |        elváltozott e néhány perc alatt. Az összegörnyedt férfi, kit
 359 4 |                 fel, arcán és szemeiben az ihlet és magasztos elhatározottság
 360 4 |              uramnak:~– El fogunk menni az alispánhoz; és szólni fogunk
 361 4 |              Bajcsy uram kész volt erre az útra. Már egyszer megtette
 362 4 |               választ hozta nekik, hogy az alispán úrnak előkelő vendégei
 363 4 |                után jött-ment, ki és be az alispán ajtaján; hivatalnokok,
 364 4 |           Malárdy, akkor ő maga jött ki az ajtón, díszruhájába öltözve,
 365 4 |          Odalenn hosszasan tanácskoztak az urak, tartottak beszédeket,
 366 4 |               állt a folyosón, és várta az ülés végét.~Egyszer azután
 367 4 |             székek, kiverték a tollakat az asztalhoz, az ünnepélyes
 368 4 |                a tollakat az asztalhoz, az ünnepélyes mondatokat köznapi
 369 4 |            köznapi zajgás váltotta fel, az ülésnek vége lett. A nagy
 370 4 |              urak kiszállingóztak; csak az alispán nem jött ki.~Ő a
 371 4 |                a választottakkal együtt az ebédlőbe sietett, s az ebéd
 372 4 |           együtt az ebédlőbe sietett, s az ebéd sokáig fog tartani.~
 373 4 |               Esti hét óra vetett véget az úri lakomának. A két férfiú
 374 4 |    hosszan-hosszan, és megtörtént velök az a „mindennapi csoda”, hogy
 375 4 |           bölcsek.~Azonban vége szakadt az ebédnek is; nagyokat ásítottak
 376 4 |          egymásnak egészségére kívánták az ebédet; Malárdy hangja kezdett
 377 4 |           kihangzani a közzajból, amint az ajtó felé közeledett. Az
 378 4 |                az ajtó felé közeledett. Az ajtó kétfelé nyílt; s az
 379 4 |                Az ajtó kétfelé nyílt; s az alispán ismét szemközt állt
 380 4 |               nem hordatják kegyelmetek az épületüket, holnapután majd
 381 4 |               Rosszul megy a kereset?~– Az sincs. Házteteje sem megy
 382 4 |           imádkozni, meg a pogánynak és az eretneknek; és hogy ő igaz
 383 4 |              semminek sem oka, valamint az egész polgárság sem, sem
 384 4 |                a tekintetes alispán úr: az pedig Győrben már nem parancsol;
 385 4 |              tehát ennélfogva áldja meg az Isten Bajcsy uramat és minden
 386 4 |               Bajcsy uram, hogy mi volt az ácsmester keserűségének
 387 4 |    végrehajtására, bámulva látták, hogy az épület tele van emberekkel,
 388 4 |               odabenn elvégzik.~Azonban az ének elhangzott, következett
 389 4 |                 elhangzott, következett az imádság; azután megint éneket
 390 4 |                 asszony, gyermek kijött az ajtón, helyette másik csoport
 391 4 |                 harangszó is elmúlt, és az ének és imádkozás még egyre
 392 4 |          Emberek jöttek ki, s mentek be az ajtón, s ha kérdezte valaki:
 393 4 |                 valaki: mikor lesz vége az ünnepélynek, olyan mélyen
 394 4 |                Végre kénytelenek voltak az alispánnal tudatni ezt a
 395 4 |                 termett Malárdy hintaja az ó-temető terén.~Már ekkor
 396 4 |                  Sietett mindenki félre az útjából.~Malárdy néhány
 397 4 |          pillanatig halk hangon beszélt az ácsokkal, miközben többször
 398 4 |            vizeknél ültünk…”~Malárdy és az ácsok a főbejárat elé siettek.
 399 4 |                néhány lépésnyire voltak az ajtótól, felnyílt az előttük,
 400 4 |             voltak az ajtótól, felnyílt az előttük, és ott álltak az
 401 4 |               az előttük, és ott álltak az ajtóban az egyház vénei,
 402 4 |                és ott álltak az ajtóban az egyház vénei, a gondnokok
 403 4 |                a vele szemközt állókat.~Az alispán büszkén felelt neki:~–
 404 4 |                  és két kezét felemelte az ég felé.~És két reszkető
 405 4 |               két reszkető kezét emelve az ég felé, e szavakat mondá:~– „
 406 4 |           hozzám, hogy meghalljad, amit az én szívem keserűsége mond
 407 4 |               te kezed legyen azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen
 408 4 |               angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami onnan felül jő
 409 4 |               áldás, ami onnan felül jő az égből. Tedd hiábavalókká
 410 4 |             minden örömét; alázd meg őt az ő büszkeségében, tördeld
 411 4 |           büszkeségében, tördeld meg őt az ő erejében, és terjeszd
 412 4 |              keserű kiáltásnak szózatát az ő gyermekeire és egész családjára;
 413 4 |               részeiben, s legyen példa az ő történetük mások előtt!…
 414 4 |               füleiket, hogy ne hallják az átok végét; asszonyok futottak
 415 4 |              nyúlni! Ki vonná magára és az ő maradékaira ez irtózatos
 416 4 |             szókat!~A lelkész lebocsátá az ő kezeit, amik még égnek
 417 4 |                visszalépett a tornácra; az ajtó becsapódott, a zár
 418 4 |           mellette egy hivatalnoka áll; az is lesüté szemeit, s kezeit
 419 4 |             függesztettük fűzfákra.”~És az ő arcán egy vonás sem változik.~
 420 4 |             változik.~Midőn látja, hogy az egész körülálló nép között
 421 4 |                egy bátor ember: kiveszi az egyik ácslegény kezéből
 422 4 |          ácslegény kezéből a fejszét, s az ajtóhoz lép vele.~Az elszörnyedés
 423 4 |                  s az ajtóhoz lép vele.~Az elszörnyedés elfojtott zúgása
 424 4 |                 volt künn és benn, hogy az enyészetes visszhangzó döngést
 425 4 |          enyészetes visszhangzó döngést az utolsó reszketésig lehetett
 426 4 |               kezdtek hozzá; kifeszíték az ajtókat, felmentek a tetőre,
 427 4 |        gerendákat, azután szétbontották az oldalfalakat, kidöntögették
 428 4 |              ágasokat egymás után.~Azok az éneklők pedig odabenn meg
 429 4 |                 körülöttük, míg egészen az ég alatt, a szabad pusztaságban
 430 4 |            hintajában állva nézte végig az egészet, és hallgatá az
 431 4 |                 az egészet, és hallgatá az ének sorait:~„Boldog, ki
 432 4 |                 gyermekidet kirántja~És az erős kősziklához paskolja.”~
 433 5 |                a férfiból öregember, és az öregemberből ismét gyermek
 434 5 |             körül, ami arra mutat, hogy az emberek régen nem félnek
 435 5 |            sokat változtatott a dolgon. Az atyafiaknak most benn a
 436 5 |                kőből épített templomuk, az utcára kifelé szolgáló kapuval,
 437 5 |         vasajtókkal, bádogtoronnyal, ez az iskola. Abban az egész utcában
 438 5 |     bádogtoronnyal, ez az iskola. Abban az egész utcában nem lakik
 439 5 |            haszontalan buzgalomért őket az illető iskolákban másnap
 440 5 |           némely elkésett régi ház majd az ablakával éri a földet,
 441 5 |           földet, s lefelé kell belépni az utcáról.~A felvidéki fakereskedés
 442 5 |              lett a város két partja, s az a sajátságos körülmény támadt,
 443 5 |                 tart hintókat, lovakat, az ünnepel legfényesebb névnapokat (
 444 5 |           szokás mulatságokat tartani), az mutatja be a legbecsesebb
 445 5 |            nincs is rá gondja senkinek; az egy egészen külön világrész,
 446 5 |           annyit tud minden ember, hogy az alispán úr házánál pianoforte
 447 5 |             onnan tudják, mert kihallik az utcára a hang.~Még akkor
 448 5 |                 hang.~Még akkor ez volt az egyetlenegy zeneszövő gép
 449 5 |               egyetlenegy zeneszövő gép az egész jó városban, hanem
 450 5 |               muzsikáltak minden háznál az úri kisasszonyok kerekes
 451 5 |          üldözni, rettenetesen lenézvén az olyan kisasszonyt, aki nem
 452 5 |           mester dolgát nagyon fölvitte az Isten; van háza több is:
 453 5 |               merte volna csúfolni; mit az újabb kor férfiai választának
 454 5 |            mócíja, s nemigen döntögette az egyetlenegy augsburgi újságból
 455 5 |          egyetlenegy augsburgi újságból az országok sorsát, hanem otthon
 456 5 |               sorsát, hanem otthon állt az asztala mellett, s felgyűrve
 457 5 |   csizmadiaműhelyt, hanem hátához verte az inasnak a lábszíjat, ha
 458 5 |                 inasnak a lábszíjat, ha az rosszul szurkolta meg a
 459 5 |              Mákosné nagyasszonynak.~Ez az úri asszonyság mindig tele
 460 5 |                 fordulhatott fel szekér az utcán, nem történhetett
 461 5 |            Mákosné asszonyomat meglátta az ablak alatt jönni; kivált
 462 5 |               háromtarajú fejkötője; ha az volt a fején: már akkor
 463 5 |                 már akkor bizonyos volt az emberhalál. A halálhírekben
 464 5 |      szomszédnak, akár hitte, akár nem.~Az esztendő semmi szaka, a
 465 5 |            ábrázattal tud előadni, hogy az embernek a haja szálai állnak
 466 5 |           embernek a haja szálai állnak az ég felé. Még éjszaka is
 467 5 |                Istenem, ne engedd, hogy az éjjel Mákosné asszonyom
 468 5 |                ő kiáltaná be legelőször az ablakon.~A sok rosszhírmondás
 469 5 |              dühössé szokta tenni, mint az oroszlánt.~Sokat elhallgatott.
 470 5 |     rosszhírmondásban kétakkorára nyúlt az ábrázatja, mint más tisztességes
 471 5 |              emberé; hogy fogai feketék az örökös emberrágástól, hogy
 472 5 |               Bajcsy uram, csupán azzal az egy ellenvetéssel szokta
 473 5 |              asszonyomhoz, valahányszor az hozzá átlátogatott, amit
 474 5 |                gyakran megtett; ámbátor az érdemes szomszéd gyakran
 475 5 |            szavakban tudtára adta, hogy az ő nyakára ne járjon, hogy
 476 5 |                 uram, vesztére kitekint az ablakon, s éppen akkor megy
 477 5 |                  Vajon kit ölhettek meg az éjjel a városban?~Néhány
 478 5 |                 ide jön; hiú reménység: az utcaajtó nyílik, a kutyák
 479 5 |               De biz itthon van, láttam az ablakban.~Azzal befurakodott
 480 5 |              már jól össze volt varrva.~Az inasoknak utasításuk volt,
 481 5 |                 Mákosné nagyasszony még az ilyen szelíd gorombaságoktól
 482 5 |                  Jaj, kedves komámuram, az pedig rettentő eset! Ki
 483 5 |        parancsolt tárgyért; Bajcsy uram az ideig igyekezett gondosan
 484 5 |                 úrék Lőrinckéje.~– Úgy? Az, aki most Sárospatakon tanul.~–
 485 5 |              most Sárospatakon tanul.~– Az bizony; jó volna, ha ott
 486 5 |           mindenből, még a zsidóból is; az írása meg olyan, mint a
 487 5 |              mint a kalligráfia. Láttam az egész miatyánkot egy akkora
 488 5 |                tiszteletes asszony csak az érdemes vendégeit szokta
 489 5 |                 a mondásnak, olyan volt az, mint a Niagara-zuhatag,
 490 5 |              több, se kevesebb; mondhat az én legényeim előtt mindent:
 491 5 |                  pedig iszonyú dolog ám az, mikor egy olyan egyetlen
 492 5 |                 annyit költöttek, aztán az keseríti meg őket legjobban.~–
 493 5 |              tisztelendő úr, adott neki az Isten eleget. Leányok után
 494 5 |              után járt, úgy-e? Most van az ideje, én is bolond voltam,
 495 5 |                sem szerettem soha, hogy az orrom alatt piszkáljanak.
 496 5 |               annyi volna a baj! Amivel az érdemes férfiút tökéletesen
 497 5 |              már egyenlítve. Abból állt az egész revolúció, hogy Lőrinc
 498 5 |               gyerekkorában is; egyszer az én házamat is majd felgyújtotta
 499 5 |       tisztelendő úr keveset ügyelt rá; az édesanyja szegény pedig
 500 5 |              Nem találják. Azt beszélik az emberek, hogy beállt…~–