Rész

 1 1 |             sziget között folyik el: ezt szokták kikötőül használni,
 2 2 |            fenn, holott az uralkodók ezt egészen másképpen rendelék,
 3 2 |            csinálom fogom, ami kell. Ezt mondja becsületes ember;
 4 2 |            emberek a szívet hordják: ezt a nehéz követ ki fogja elemelni!~–
 5 2 |             azt mondva: „Nem ismerem ezt az urat.”~A Malárdy-család
 6 2 |      dolgozni”, innen a Malárdy név. Ezt a hírneves család minden
 7 4 |            Úgy látszik azonban, hogy ezt az atyafiak nem akarják
 8 4 |              hívják a semmirekellőt.~Ezt a szórakozottságot egy ízben
 9 4 |               azt mondván neki, hogy ezt örökbe fogadja, mivelhogy
10 4 |          nézze csak kegyelmed, nézze ezt a ritkaságot. Tudja-e kegyelmed,
11 4 |         voltak az alispánnal tudatni ezt a körülményt: hogyan fogjanak
12 5 |       mondják, remekül tud játszani, ezt is csak onnan tudják, mert
13 5 |             valami szerencsétlenség.~Ezt Bajcsy uram nem annyira
14 6 |            Eroberung” (nem ér semmit ezt a szót lefordítva adni,
15 6 |         melle közepéig; más embertől ezt kihívásnak vették volna
16 6 |       elfogadva a kínálást, mint aki ezt megillető hódolatnak találja,
17 6 |         aminőt én másoktól irigylek.~Ezt a mondást csak az alispán
18 6 |           egyúttal hadd küldjem neki ezt a néhány aranyat fájdalmai
19 7 |              érzelemben nevelt ifjú.~Ezt könnyen is ki lehetett magyarázni.
20 7 |          pillanatnak, amelyben önnek ezt mondhatom: legkedvesebb
21 7 |             legkedvesebb”, ne mondja ezt kegyed! Ezzel megrabolnám
22 7 |           lesz-e belőle újra csizma. Ezt bizony lenyelte.~– Kérem
23 7 |         fogait szedegette ki.~De már ezt nem várta végig a jámbor
24 7 |            Diable!”~– Nekem tetszett ezt mondani?~– Nem, de ez a
25 7 |        Galvani találmányának hírét?~(Ezt még akkor csak a tudomány
26 7 |           kegyed is óhajtja, kívánja ezt Kálmán barátomtól: no, ne
27 7 |              Viktornak:~– Ha báró úr ezt már más poétánál is olvasta,
28 7 |            súgá Hugó Oszkárnak, hogy ezt Viktor még gyermekkorában
29 7 |     piperkőcöt:~– Fel tudod-e emelni ezt a széket egy lábánál fogva
30 7 |          erről beszéltek az emberek, ezt magyarázták egymásnak, hogyan
31 7 |          Kálmán mint szégyenült meg, ezt senki sem merte neki megmondani,
32 7 |         őrjöngésről. Hogy vihette ön ezt végbe?~– Szegény fiú, nagyon
33 8 |             ellenében evezni, öcsém? Ezt a mulatságot megemlegetnénk.~–
34 9 |             több engedve, a véletlen ezt a határidőt is megrövidíté.
35 10|         tanoncok akkori egyenruhája, ezt letevé az asztalon Viktor…
36 10|            az isteniekben az Istent. Ezt nem velem fogod elvégezni.
37 10|            pályától. Hogyan tehetted ezt?~– A verset, amit elolvasott,
38 12|             az emberek, ha meglátják ezt a szép munkát; a falu alatt
39 12|            nem tudott kiáltani. Érzi ezt sokszor az ember, mikor
40 12|       mindent megérdemeltem. Tudod-e ezt? Hiszed-e ezt?~A leány hallgatott,
41 12| megérdemeltem. Tudod-e ezt? Hiszed-e ezt?~A leány hallgatott, és
42 14|              Ezerhétszázkilencvenben ezt a kedves előérzetét a tavasznak
43 14|             felelni a kérdésre, mint ezt?~Vagy talán a kicsiny emberek
44 15|             Ki mondta, ki nem mondta ezt a szót? Nem keressük többé;
45 15|           vélt akkor követni, amidőn ezt a sajátságos alakot, melynek
46 16|        becsületes ember, s a főispán ezt találta legokosabbnak, legnagyobb
47 16|         alispáni hivatalra; hogy aki ezt jól meggondolja, hanyatt
48 16|    MaLÁRdy-családhoz tartozik. Tehát ezt a Hugó Oszkárt leküldték
49 16|             terembe; nem azért, hogy ezt megmondja, hanem hogy a
50 16|       fogadnám el, ha megnyerném!” – Ezt mondja akkor, midőn a diadal
51 17|    látogatások hajdani napjait, vedd ezt is az Úr megpróbáló látogatásakint.
52 19|              a hüvelyéhez a kardja.” Ezt nem bocsátá meg a hadastyán.
53 19|           Malárdy vállat vont, mikor ezt a végrendeletet hírül hozták
54 20|           ember bánatával. Oh, uram, ezt a bánatot én nem tudom eltagadni.
55 20|            gyalázattól menekült meg. Ezt nagyságod bizonyosan mind
56 20|            hagyom a bűnhődés helyén. Ezt akartam tenni akkor, és
57 20|           nem értek semmit.~– Hát én ezt mind odaajándékoznám a k…
58 20|          üljön le hát; szentelje meg ezt az én istentelen barlangomat.~
59 20|         Mondám.~– Minthogy kegyelmed ezt fogja tenni, íme nézze,
60 20|              fel e levelet, adják át ezt a mérhetetlen kincset, hogy
61 21|              élcnek és anekdotonnak, ezt is elrontja komoly közbeszólásával.~
62 21|             mikor arra gondolt, hogy ezt a szelíd angyalt, ezt a
63 21|           hogy ezt a szelíd angyalt, ezt a mártírarcot valamikor
64 21|         lenne önből többé ember.~Már ezt az utolsó mondást nem valami
65 21|           írója.~– Az ördögökbe! Nem ezt a kutya könyvet kérdezem,
66 22|              jellemzett.~Most vegyük ezt úgy, mintha regény volna.~
67 22|          együgyű felelet ez már! No, ezt így nem ereszthetem egyedül
68 22|            istentelen vadember akkor ezt mondta neki: „Hol van a
69 22|              nem mondta el kegyelmed ezt senkinek?~– Egy szót sem
70 23|         keserűen hörgé:~– Rám mondta ezt a pap; rám mondta ezt is
71 23|         mondta ezt a pap; rám mondta ezt is a pap.~Azután ismét szétterjeszté
72 23|             bánt engem? Ki hozza rám ezt a veszedelmet, hogy a véremből
73 23|            leány, kicsiny vagy nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól;
74 23|           magasra.~– Úgy, jól van… – ezt felelé atyjának.~– Te meg
75 23|       beszéljen veled, aki tud. Ugye ezt gondolod?~– Az meglehet –
76 23|      különösen segítségére voltak.~– Ezt nem lehet asszonyságokkal
77 23|             alul hasonló srófolóval.~Ezt a cifra guzsalynyelet csendesen
78 23|     Pilátushoz!~A lovag nem várta be ezt a veszedelmet. Fogalmai
79 24|             Óh uram…~– Mit sem tesz: ezt nem érzem már; de megütötte
80 24|             irtózatos: hanem az, ami ezt okozza. Egy este nyilvános
81 24|            erős meggyőződésért; hogy ezt elfeledték a gyermekek;
82 24|           Amazt a napsugár kinyitja, ezt a szél ledönti.~Thaddeus
83 24|            Kadarkuthy küldeménye, ki ezt végrendeletben hagyta főtisztelendő
84 24|        egymással és nagyon boldogok. Ezt komolyan mondám, és kegyelmeden
85 24|             azt egy külön borítékba, ezt ismét lepecsételve jól.
86 24|              jól. Azután a borítékra ezt a címet iratta:~„Nagyságos