Rész

 1 3 |          vette a zsoltárt, s két szép ifjú hajadon leányát két felől
 2 5 |          alatt többet tanul, mint más ifjú két hónapig. Vagy talán
 3 5 |        pasztellrajzot, egy szép, deli ifjú képét, odavitte hozzá, odatartotta
 4 6 |             megkülönböztetni; az öreg ifjú Toholnai Alfréd, régi híres
 5 6 |           mint vetélytársa, az ifjabb ifjú, Beszterczei Hugó Oszkár,
 6 6 |            látszik; szelíd, hallgatag ifjú, emberkerülő, ábrándos kék
 7 6 |           lányka divatos uszályán, az ifjú fénytelen kabátján nem kívül
 8 6 |            folytonosan tizenkét nemes ifjú végzi a törvényes pálya
 9 6 |               Gyönyörű, magas, karcsú ifjú volt a jövevény; termete
10 6 |               alatti kor sajátjai. Az ifjú úr alig látszott ennél idősebbnek.~
11 6 |     megszorítá bizalmasan a szemérmes ifjú kezét, ki azután hátravonult
12 6 |            szájtátva bámultak reá; az ifjú Malárdy, midőn a kávéscsészét
13 6 |             Kadarkuthy báró felől; az ifjú beszélt róla sokat. Igen
14 6 |               a goromba nemes urat az ifjú úr egy tekintetével úgy
15 6 |              halkan és szemlesütve az ifjú.~Az alispánné arcáról önkéntelen
16 7 |             leghatalmasabb Malárdy az ifjú Kadarkuthy által.~A levélben,
17 7 |            vallásos érzelemben nevelt ifjú.~Ezt könnyen is ki lehetett
18 7 |           szívét annyira megnyerte az ifjú báró, hogy az antik szobor
19 7 |          édesatyja, a báró úr írt.~Az ifjú szerényen lehajtá fejét,
20 7 |          örömtől mosolygott-e vagy az ifjú eredeti nyíltszívűségén?~
21 7 |              Egy ily meglett, felnőtt ifjú, akinek már a törvénykezési
22 7 | foglalkoztatni az egész társaságot az ifjú jövevény. Szikrázó ötletei
23 7 |              néha pillantott lopva az ifjú után, ki oly hidegen látszott
24 7 |               a gyűrű kövéből – és az ifjú szemeiből…~…Mikor az ilyen
25 7 |           nyújtá Viktor elé kezét: az ifjú odaszorítá kezébe a koronás
26 7 |         mindennapi dolog történt: egy ifjú leány, egy ifjú férfi beleszerettek
27 7 |          történt: egy ifjú leány, egy ifjú férfi beleszerettek egymásba.~
28 7 |              az a halvány, barnaruhás ifjú, ki eddig ott ült mostohaanyja
29 7 |           értünk.~– Mi az? – kérdé az ifjú megzavarodva.~– Ön költő:
30 7 |          Viktor kikerülte szemeit.~Az ifjú költő most még nagyobb zavarba
31 7 |        költeményeiből, míg a tétovázó ifjú engedett a rábeszélésnek,
32 7 |             nem ismeri azt Kálmán?~Az ifjú nyugodt, tiszta, becsületes
33 7 |             Hugó Oszkár, elbámulva az ifjú állapotán.~Kálmán felső
34 7 |            talán egyet sem – szólt az ifjú piperkőc, s amint kezébe
35 7 |    próbatételre szólítá fel Kálmán az ifjú piperkőcöt:~– Fel tudod-e
36 7 |        akrobata.~– Ugye? – kérdezé az ifjú, s olyan büszkén villogtak
37 7 |               készülő ellenfeléhez az ifjú –, hogy szedd össze minden
38 7 |              komolyan aggódott a szép ifjú miatt, az elegánsok fitymálták
39 7 |              súlyegyenbe hozhatta.~Az ifjú kezeinek első fogásáról
40 7 |            nemzeti büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az ideálja egy
41 7 |       összekötött iratcsomag volt.~Az ifjú szótlanul megcsókolá atyja
42 7 |              megbántottam – rebegé az ifjú érzékenyen.~Malárdy hidegen
43 7 |               alig hallható hangon az ifjú, s egy csepp hullott valahonnan
44 7 |          fölemelte kezét, hogy a síró ifjú fejét megsimogassa vele,
45 8 |              legelőször eljátszott az ifjú, olyan valóságos tapsot
46 8 |             valaki tőled – suttogá az ifjú a lánykának, – hol kívánsz
47 8 |           volt: átölelte karjaival az ifjú nyakát, és mondott neki
48 9 |               úgy megkötözve abban az ifjú vőlegényt és annak minden
49 10|                 Ki vagy? Mi neved?~Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt
50 10|             suttogá fejét lehajtva az ifjú.~Az apa folytatá tovább,
51 10|          felelj. Vannak-e szülőid?~Az ifjú alig bírta kimondani a mély
52 10|              általad apának többé.~Az ifjú szívszaggató hangon sikolta
53 10|            nagy tökélyre vitetett.~Az ifjú egy könnyet nem ejtett többé.~–
54 10|  megjelenésemnél mind belém szeretett ifjú és vén, férfiak és leányok
55 10|             elvégre is megdöbbenté az ifjú bárót, s mire apja fenyegetései
56 10|            valahogy hasonlíthatott az ifjú báró külsejéhez; azt megkötözték,
57 12|        kezdődik. Ott van az elveszett ifjú mellette. Arca halovány,
58 12|              érinté, szétpattantak az ifjú karjai, lábai felrúgták
59 12|             vagyok – suttogá hozzá az ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e,
60 12|              a magához vont kézre.~Az ifjú tovább suttogott.~– Meg
61 16|             van – dadogá a megrettent ifjú –, hogy itt mindennek Vasady
62 20|           kalandszerető és merész. Az ifjú életében támadt pillanatnyi
63 21|     tanúbizonysága rögtön segített az ifjú Kadarkuthy veszedelmes állapotán,
64 21|        azonban egész tisztelettel.~Az ifjú úr le sem ült, nem is köszönte
65 21|               felé fordítá a képét az ifjú óriás, s nekimeresztett
66 21|             kicsordulni szemeiből.~Az ifjú úr nem ügyelt a könnyekre.~–
67 21|        csodálkozzék rajtam – szólt az ifjú Kadarkuthy, mintha a pap
68 21|           flegmával írni, mégpedig az ifjú báró bosszantására arabs
69 21|            végig mindent elmondani az ifjú úr kérdésére; nagy szárazon
70 22|            öregasszony és fia, a deli ifjú; két megsiratott halottja…~
71 22|       senkinek, ki volt az a megmentő ifjú.~Bajcsy alispán mély komolysággal
72 22|            miatt elvesszen az a derék ifjú ember, s egymás miatt tőből
73 23|            hogy ez eddig halvány arcú ifjú vonásai hogy elevenültek
74 23|           akit én szeretek – szólt az ifjú, s magasztos arcának ragyogása
75 23|               Az meglehet – felelt az ifjú fagyosan.~– Az nem fog meglenni!~–
76 23|            ott, szobájába bezárva. Az ifjú franciául szólt hozzá, hogy
77 24|             gyermek; most már felnőtt ifjú; akárki büszke lehetne rá;
78 24|           lelkész.~– Mai nap a szelíd ifjú nekem, atyjának, a rettenetes
79 24|             szív arról, hogy kifakad? Ifjú virágnak, vén fának az a
80 24|             csudálattal a levelet.~Az ifjú báró Kadarkuthy Viktor intézte
81 25|          üldözője előtt felfedett, az ifjú költőről, kinek vágyai boldogabb