Rész

 1 1 |     Istenem! De erős a te ostorod, midőn haragodnak dicsőségét megmutatod
 2 2 |         gyanánt szokott elfogadni.~Midőn e két szemközt jövő csapat
 3 2 |            ki mondhat neki ellent, midőn ingujjával végigtörülte
 4 2 |           azt a végére tartogatja.~Midőn azután venné észre, hogy
 5 2 |          rémület legelső órájában, midőn mindenki elveszté lélekjelenlétét,
 6 2 |          elveszté lélekjelenlétét, midőn futott az anya gyermeke
 7 3 |       utolsó, aki elhagyta helyét; midőn az ajtóhoz ért, valami nagy
 8 3 |        kikben legtöbb reménye van.~Midőn a publikánus férfi elvégzé
 9 3 |            magáról semmit, úgyhogy midőn másnap délben otthon puha
10 3 |       szívét terhelő érzelemtől, s midőn erőt adott neki a magasztos
11 4 |          se lássa érzékeny voltát, midőn az utcára kilép.~Azzal rögtön
12 4 |         rettent volna vissza most, midőn Gutai Thaddeus járult előtte.
13 4 |           mentek le a lépcsőkön, s midőn a megyeház ajtajában kezet
14 4 |            következő nap reggelén, midőn korán hajnalban megjelentek
15 4 |           a főbejárat elé siettek. Midőn néhány lépésnyire voltak
16 4 |            egy vonás sem változik.~Midőn látja, hogy az egész körülálló
17 5 |          mutatott legtöbb emberit, midőn e nő mellett állt. Akkor
18 6 |        érteni, hogy az alispán is, midőn vendégei közt megjelent,
19 6 |     bámultak reá; az ifjú Malárdy, midőn a kávéscsészét eléje tevé,
20 6 |         ami neki igen jól illik, s midőn beszéd közben a kuruc Vasady
21 6 |  legmélyebb titkaiba avatva van, s midőn elkezdé énekelni Pergolesinek
22 6 |           Malárdy-kastélyban soha.~Midőn a szent szertartásnak vége
23 7 |         Annyira magánál volt, hogy midőn a delnőket a társalgási
24 7 |           szavakat szórt feléje, s midőn háromszor körüljárta, ez
25 7 |        bizalommal kezdtek eltelni, midőn viadori állásba tevé magát,
26 7 |         szeme közé nézett annak, s midőn a túlsó oldalon amaz levágta,
27 7 |    sikoltást, mely akkor hangzott, midőn az atléta Viktort a légbe
28 7 |          két lépésnyire kikerülte, midőn mellette elment. Úgy félt
29 8 |         arcán meglátszott az öröm, midőn fiának ez átalakulását észrevevé,
30 8 |      szicíliai halászdalra, melyet midőn a családi kör előtt legelőször
31 8 |           volt Viktor részén soha. Midőn mindenki dicsérte, magasztalá,
32 8 |           bűbájos alkonyi órákról, midőn az aranyos habokat csapkodó
33 8 |          alak, hogy dobog a szíve, midőn hozzá közel ér, hogy remeg
34 8 |      mondanám neked: megcsaltalak, midőn azt mondám, hogy gazdag
35 9 |           hallott Malárdytól, hogy midőn Eudemia valami sétára szólítá
36 9 |            pár! – mondja mindenki, midőn őket látja; egymással suttognak;
37 9 |       menyasszony kezdé a lejtést: midőn Viktor kivezette a terem
38 10|               A szerep tréfa volt, midőn elvállaltam. Az öreg báró
39 10|        Tudod-e – kérdezé hirtelen, midőn ráakadt azon gondolatra,
40 10|            bűvészetet gyakoroltál, midőn Malárdy fiát megszégyenítéd?
41 12|          arcát emelve ki a vízből.~Midőn másodszor széttekintett,
42 14|      Milyen szomorú alak ilyenkor, midőn mindenki vigad, egy olyan
43 15|             A legkeserűbb órákban, midőn alig pislogott az utolsó
44 15|            illetékesnek találta, s midőn egy ellenzéki szónok éppen
45 16|   előkelőbb hivatalnokok maradtak.~Midőn Vasady táblabíró egyik lábát
46 16|     visszament.~Szinte meghökkent, midőn a lajstromokba tekintve,
47 16|   megnyerném!” – Ezt mondja akkor, midőn a diadal részére kezd hajolni.
48 17|    mindnyájunkat ért ezen a napon, midőn tekintetes uraságodat e
49 18|         nem hagyott még akkor sem, midőn azok végigrepedeztek, s
50 18|           oly alacsonyak legyenek, midőn egy Malárdy belőlük kilép,
51 18|          azalatt siető gondolatai. Midőn néha feltekintett, azt sem
52 18|           tudta, hogy merre jár, s midőn fel akart eszmélni, nem
53 18|       napok múlva fognak ráakadni.~Midőn a sötét sikátor közepén
54 18|           Csak akkor tért magához, midőn a sikátorból kiérve, egy
55 18|             Hogy dobogott a szíve, midőn nem találva sehol a kis
56 19|          ért a megyeház kapujához, midőn a harmadik csengettyűszó
57 20|            az tulajdon gyermekünk; midőn elhitettük önmagunkkal,
58 20|         nem érezzük azt az örömet, midőn a gyenge gyermeki kéz az
59 20|            tudott felelni.~– Uram, midőn egyetlen gyermekemet véletlenül
60 20|            véletlenül megtaláltam, midőn meghallám tőle, mit vétett,
61 20|        meghallám tőle, mit vétett, midőn megtudám, minő igazságtalanság
62 20|          számát kell szaporítania, midőn lelkésztársai kezéből felveendi
63 21|         által tüntesse ki magát, s midőn e hivatását olyképpen mellőzi,
64 21|         jobban mérgelődött azután, midőn hallá a felelet csengő hangját.~–
65 22|       Thaddeus uram selyemstólája, midőn két kezét hátratéve, végigsétál
66 22|           végigsétál szobájában, s midőn félretekint, mindig úgy
67 23|           hiányzott.~Malárdy sírt, midőn a derék asszony azokat kezébe
68 23|            őt egész az utcaajtóig.~Midőn ismét visszatért a szobába,
69 23|          megdöbbent férje arcától, midőn rátekintett.~– Mindent hallottam –
70 23|       küzdött annak lelkében most, midőn azt tudta mondani: csak
71 23|             és gyáva legyen akkor, midőn bátorsága felől kérdezősködnek;
72 23|         kisfiúkat szokás megtörni, midőn annak élete forgott veszélyben.
73 23|            kinézzen az érkező elé, midőn az már be is lépett az ajtón.~
74 24|          aki utána nézett; hát még midőn látták őt megállni Gutai
75 24|           szóval Malárdy a paphoz, midőn szobájába lépett. – Elvégeztetett –
76 24|          ellentmondást nem tűrt, s midőn egyetlen ember ura maradt,
77 24|        leánya.~A leány megrettent, midőn Malárdyt az orvossal belépni
78 24|          Szemei könnyekben úsztak, midőn azokat az ég felé emelte,
79 24| Thaddeussal.~Malárdy Ferenc pedig, midőn ismét hazatért, egy levelet
80 25|      azokra visszaemlékezzék; hogy midőn fantáziája tervét kiegészíti,