Rész

 1 1 |          fekete víz színéig, mely oly ijedten látszott hullámzani
 2 1 |          lábaihoz, s azután ismét oly sebesen, ahogy jött, zúdult
 3 2 |    érdemes céhmestere, ki nemcsak oly izmos vállakkal, oly gömbölyű
 4 2 |      nemcsak oly izmos vállakkal, oly gömbölyű termettel, még
 5 2 |       végtére Hampel Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántva
 6 2 |          kitűnő szónok, de szavai oly lelkesülést gerjesztének
 7 2 |       Minden rendű predikátumaira oly szabályszerű igényt tart
 8 4 |      rejtelmes háborgásai; de nem oly erővel többé, mint kezdetben.
 9 4 |         emberi ajknak által adja? Oly irtózatos átokkal venni
10 4 |           gyermeket is megrontsa; oly átokkal, mely félelemtől
11 4 |       csak levegő? – Hiszen őneki oly hatalmas, oly szép, oly
12 4 |        Hiszen őneki oly hatalmas, oly szép, oly viruló családja
13 4 |           oly hatalmas, oly szép, oly viruló családja van: nem
14 4 |       bezárt ajtót.~E csapás után oly csend volt künn és benn,
15 5 |            miért volt Bajcsy uram oly hallatlanul goromba Mákosné
16 5 |        fején háromszegletű kalap; oly meghajtva viselte fejét,
17 5 |          nem tér oda vissza, ahol oly nagyon szeretik?~– Hogy
18 6 |           miként azé, ajkai éppen oly pirosak, fogai oly fehérek,
19 6 |          éppen oly pirosak, fogai oly fehérek, arca olyan sima
20 6 |          a leggyöngédebb pirossal oly szépen tudta vegyíteni rajta,
21 6 |       eléje tevé, szolgálva neki, oly mélyen pillanta arcába okos
22 6 |           az én atyám mégsem volt oly szerencsés e téren, hogy
23 6 |    szerencsés e téren, hogy nekem oly jó, derék mostohaanyát adhatott
24 7 |           s félrevonultsága miatt oly félszeg és bátortalan kezd
25 7 |            Mert ez teszi őt éppen oly dacossá, oly fellengzőssé
26 7 |       teszi őt éppen oly dacossá, oly fellengzőssé mindenki irányában,
27 7 | pillantott lopva az ifjú után, ki oly hidegen látszott vele bánni.~–
28 7 |         akarta a gyűrűt húzni, az oly szorosan volt az ujján,
29 7 |          magát az ember szavakban oly szegénynek, mint ha költő,
30 7 |     szorították volna át karjait, oly erővel mélyedtek Viktor
31 7 |  csodálkozhatott rajta, miért áll oly sokáig határozatlanul a
32 7 |     bukott hanyatt a színpadra, s oly erővel csapta fejét a deszkákhoz,
33 8 |           Viktor néhány nap alatt oly bátorrá tette őt, szüntelen
34 8 |      túláradó költészeti hajlama, oly ösvényre, mely háladatosabb
35 8 |       minden gondolatát; és mégis oly nehéz volt szivéhez jutni.
36 8 |         tartozik.~A zivatar pedig oly zsémbes vénasszony, akinek
37 8 |         sohasem voltunk a parttól oly messze, mint most…~És azzal
38 9 |          Szeretem”; e pillanatban oly gyöngének látszott: csaknem
39 9 |           a leányra került a sor, oly erősen szorítá annak kezét,
40 9 |     erősen szorítá annak kezét, s oly halványan nézett annak szemeibe,
41 9 |         feltűnt az, hogy a máskor oly merész vőlegény most olyan
42 10| gézengúznak.~A Malárdy-kastélyban oly nagy volt a zavar és meglepetés
43 10|       akiért pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja, mely példabeszéddé
44 12|        Ismét meglepi az álom, nem oly nyugtalan, mint előbb. Kis,
45 12|     fenékre, a vízben nem hullani oly sebesen, mint a légben,
46 12|    legféltettebb virágával, akire oly büszkék voltak mindannyian,
47 12|          voltak mindannyian, akit oly nagyon szerettek.~Vakmerő
48 12|          a kezét, talán mert amaz oly hideg volt? S takarójába
49 12|          istenszobrok ott a falon oly intő komolysággal derengtek
50 14|         fagyos tél volt, a hőmérő oly fokra süllyedt a fagypont
51 14|           két eszmében kifejezve; oly millióké, akik Magyarország
52 14|           nem elég arra, hogy egy oly hatalmat, mely csaknem korlátlan
53 14|   lerontson; és bizonyára Malárdy oly büszkén, oly hideg nyugalommal
54 14|    bizonyára Malárdy oly büszkén, oly hideg nyugalommal ülhetne
55 15|           fitymálás a szónokokat, oly kevéssé verte le Bajcsy
56 16|           nekik.~Ez kétségtelenül oly mulatságos ötlet lehetett,
57 16|          amíg lélegzetében tart – oly valami képtelenségi humor
58 16|       halvány kép ott az ablakban oly kőmerev szemekkel néz ki
59 16|        fehér alak ott az ablakban oly merev, oly mozdulatlan,
60 16|        ott az ablakban oly merev, oly mozdulatlan, mint egy ijesztő
61 17|    odatódultak a hír hallatára, s oly tolongás volt a Megyercsi
62 17|           azon szerencse, mely őt oly váratlanul érte, milyen
63 18| küszöbeikkel leereszkedniök, hogy oly alacsonyak legyenek, midőn
64 18|      ijesztgetni merészel; s azon oly dühbe jött az első ijedtség
65 18|        valami büszkesége, s nincs oly kicsiny ember, aki ne félne,
66 20|           fákba ne ütődjék, néhol oly szűk helyeken vágtatva keresztül,
67 20|         hozzá a férfi; – kend nem oly rossz ember, mint amilyennek
68 20|       hagyhattam, hogy a fiam egy oly rút álarcos játékot végigjátsszék.~–
69 21|     címer-nemest lekötelezhettek, oly adósságot hagyva rajta,
70 21|      fejét, mikor belépett rajta, oly szertelen hosszúra találta
71 22|     hívták-e a papot, akinek keze oly súlyosan esett le a büszkék
72 22|       nyomon, s miért esett volna oly dühösen neki annak a hóbortosnak.
73 23|          az orsó pörgött, pörgött oly csendesen, mintha semmi
74 23|        soká pörgött volna az orsó oly csendesen, ha idegen léptek
75 24|          az, hogy az ő növendékei oly közönnyel vannak hitük iránt,
76 24|        ősz pap szemei még most is oly tiszták voltak, hogy szemüveg
77 24|          Abban az órában, melyben oly boldog lett, tudott lenni