Rész

 1 1 |          gondolatot szóltak volna hozzá, mitől összeborzadt; végre
 2 2 |           kúpozatos kápolnával, s hozzá ékes fasorokkal s mind ehhez
 3 2 |           fekete báránybőrsüveget hozzá. Ezek pedig a nemes város
 4 2 |       ahelyett egyre szorongatá a hozzá közel esők kezeit, s szemeivel
 5 2 |        kegyelmeteké ezüst; teszem hozzá én is, legyen több. Adják
 6 3 |    alispánnak; lehet, hogy féltek hozzá szólni, az is lehet, hogy
 7 3 |           Vezessen kend bennünket hozzá!~Az őrtálló hajdú nem nagy
 8 3 |         alispán úr; de nem szabad hozzá bemenni.~– Nem szabad? Miért
 9 3 |     szabad-e egy embernek bemenni hozzá, aki magának egy babát akar
10 3 |      beszédét, hirtelen odalépett hozzá, egészen közel eléje, úgy,
11 3 |     értené azt a nyelvet, amelyen hozzá beszélnek, mintha nem volna
12 3 |         ember hidegvérrel fordula hozzá:~– Van önnek még valami
13 3 |         ismerős emberek jönnek be hozzá; őt felemelik a földről,
14 4 |        szegény kisleánynak nagyon hozzá kellett szokni, hogy mikor „
15 4 |   pillanatban, amidőn Bajcsy uram hozzá belépett, éppen a legnagyobb
16 4 |            Azok szomorúan kezdtek hozzá; kifeszíték az ajtókat,
17 5 |     asszonyomhoz, valahányszor az hozzá átlátogatott, amit pedig
18 5 |           hallotta, mit beszélnek hozzá, csak a negyedik jó reggelre
19 5 |           Ott nagyot fohászkodott hozzá, s két kezét ölébe téve,
20 5 |         már az arca is fehér lett hozzá: az idők ellopták róla a
21 5 |          gömbölyű szája nem szólt hozzá semmit, de nagy, okos szemei
22 5 |         halvány homlokát; beszélt hozzá nyájas szavakat, ahogy gyöngéd
23 5 |         deli ifjú képét, odavitte hozzá, odatartotta ajkaihoz: az
24 5 |          távolléte alatt érkeztek hozzá.~Mindannyian saját leveleire
25 6 |         úrnak?~Eudemia közel volt hozzá, hogy elájuljon erre a familiáris
26 6 |     művészetnek nem volt mit adni hozzá, Szemeit nem annyira nagyságuk,
27 6 |           mondják.~– És az éneket hozzá?~– Hangom az igaz, hogy
28 7 |            szól Viktor félvállról hozzá; s még egyszer odaadta neki
29 7 |    pillanatra érzé, mintha Viktor hozzá ért volna; de azért nem
30 7 | visszatorlást adjon.~Ismét lejött hozzá az emelvényről, ismét érinté
31 7 |              kiálta rá Eudemia. – Hozzá ne nyúlj, mert rögtön elájulsz.
32 7 |        nézett, sem közel nem ment hozzá.~Végre többen is kezdték
33 7 |        nagyon igazságtalan voltam hozzá. Igen megbántottam. Ez nekem
34 8 |       Viktor érzé, mint reszket a hozzá simuló alak, hogy dobog
35 8 |         hogy dobog a szíve, midőn hozzá közel ér, hogy remeg minden
36 9 |  becsületet, hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit, tudniillik
37 9 |          nagyon korán jönni, akik hozzá vannak szokva, hogy magukat
38 9 |           lihegve simult közelebb hozzá, és az több volt minden
39 9 |     felköszöntő áldomást intéznek hozzá, úgy elhalványul; szinte
40 9 |      megtébolyodott, s odarohanva hozzá, útját állta:~– Mit akar
41 10|         fogva; egy szót sem szólt hozzá odáig.~A halászlak ajtaja
42 10|    felidézése valószínűvé tette a hozzá való legközelebbi viszonyt.~–
43 11|        olyan szép nótákat fütyült hozzá.~Lőrincnek eszébe jutott,
44 12|          szomorú alak azt suttogá hozzá: „Én vagyok, ne kiálts!”~
45 12|        nem tud.~– Hermina – szólt hozzá a vőlegény vagy a rém, vagy
46 12|          hogy ki vagyok – suttogá hozzá az ifjú. Most már tudod,
47 13|          vagy nem akarta, elég az hozzá, hogy a Lőrincke beleugrott
48 17|           még másik ezer forintot hozzá, hogy ne tartson felettem
49 17|  áldozatul hozza.~Ekkor odalépett hozzá tisztelendő Gutai Thádé
50 18|    valahonnan. Amint közelebb ért hozzá, megdöbbenve állt meg. Ráismert
51 19|      hanem Gutai Lőrincnek, azért hozzá kell adni a leányt; ha szeretik
52 19|         magától; csak nem kellett hozzá szólni. Most is azt hitte,
53 20|      kezébe hajtá őt, odamenekült hozzá. A bárónak könnyű volt elhitetni
54 20|        szemtelen gazember – szólt hozzá a férfi szép csendes hangon. –
55 20|              No, elhiszem – szólt hozzá a férfi; – kend nem oly
56 20|      benyílóban, tessék besétálni hozzá.~Thaddeus komolyan meghökkent.~–
57 20|          világ tapsolt, gratulált hozzá; hát ugyan kinek volt légyen
58 20|        ellen támadt, s közel volt hozzá, hogy a nagyságos urat lemennydörögje;
59 21|          ez most megköszönni jött hozzá azt az erélyes közbejárást,
60 22|            azt sohase eresszék be hozzá, hanem az Mákosné asszonyomat
61 22|    Mákosné asszonyomat bevezessék hozzá, de kössék jól a szívére,
62 22|           ijedt meg tőle; odament hozzá, s mielőtt Bajcsy uram védhette
63 22|    életnek és halálnak ura, s aki hozzá közeledik, meghajtsa a térdét,
64 22|            de nagyon közel vannak hozzá, hogy szörnyűségeket műveljenek;
65 22|           mameluk herceg; elég az hozzá, hogy valami idegen bolond
66 22|       bolondok szoktak; hosszú is hozzá; azt bizony megnézi minden
67 23|        hogy fele segítség – szólt hozzá a nő vigasztaló hangon –,
68 23|        tekinte férjére.~– Ne légy hozzá kemény. Engedd, én hadd
69 23|           halvány arcát, és szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon~–
70 23|     akarsz ma itt maradni – szólt hozzá erőltetett szilárdsággal.~
71 23|           neje megdöbbenve lépett hozzá, engesztelően simogatva
72 23|          engesztelni, nem beszélt hozzá; őrizte. Leült ismét kerekes
73 23|           Az ifjú franciául szólt hozzá, hogy a csődülő népség ne
74 24|     Kadarkuthy Viktor intézte azt hozzá, tudatva vele, hogy ő ezennel
75 24|     Felnyitá az ajtót, s odalépve hozzá, megölelte.~– Szabad vagy.
76 25|         könnyű a költés, nem kell hozzá egyéb, mint figyelmes szemlélődés,
77 25|          az ég időt és erőt enged hozzá, később az ő eseményeiket