Rész

 1 1 |        szívén, aki azt meghallja.~Egyszerre megrázkódott a föld az ő
 2 1 |          Hogy ébredt fel mindenki egyszerre legédesebb álmából, hogy
 3 1 |         tört ki, meg-megkondultak egyszerre minden toronyban a harangok;
 4 1 |        ezrek fohászából származik egyszerre… E pillanatban, mintha mennydörgő
 5 1 |        melletti apró házak között egyszerre több helyen tűz ütött ki;
 6 1 |       vevé észre, hogy a kutakból egyszerre kiapadt a víz, a veder valami
 7 2 |        van, úgy van! – kiálták rá egyszerre mindnyájan, s körül kezdék
 8 3 |         szoba közepére, kitálalva egyszerre előkerülhetetlen retardatumait.~
 9 3 |       mintha ajtókon és ablakokon egyszerre száz kéz zörgetne; de e
10 4 |          bágyadt tekintetű bölcs, egyszerre délceg, atlétai termetté
11 4 |          hogy amint megszólaltak, egyszerre egy dolgot mondott mind
12 4 |      szorítva egymástól elváltak, egyszerre mondá mind a kettő:~– Mink
13 6 |         német vagy francia, hanem egyszerre mind a kettő; ahogy azt
14 6 |       szóra, arca mélyen elpirult egyszerre; szemeit lesüté, és azután
15 6 |           barátom – szólt a báró, egyszerre elfogadva a kínálást, mint
16 7 |          mindenki kereste, amidőn egyszerre Hermina felsikolt, odakintenek,
17 7 |      előrejött már a színpadig, s egyszerre csak megszólalt:~– Hallod-e,
18 7 |    olvasóasztal mellett, mint aki egyszerre megtébolyodott. Elsápadt,
19 7 |           fenevad, úgy szökött rá egyszerre, hogy az atléta szinte hátratántorult
20 7 |       fogását vevé elő az atléta; egyszerre felkapta ellenfelét két
21 7 | féltérddel érte a földet, s akkor egyszerre ellenállhatatlan erővel
22 8 |        fényes sugárküllői… azután egyszerre sötét lesz; a fergeteg elveszti
23 8 |      bántja a szemet; föld és víz egyszerre más színt vált, a mezőkön
24 8 |       szót, melyben két forró ajk egyszerre kérdez és felel; csóknak
25 8 |       Viktor! Hermina! – hangzott egyszerre közelükben.~Viktor hátratekintett,
26 9 | tisztességes szülők gyermekeit, s egyszerre kocsira ültetni őket, mint
27 10|       vendégek bárgyúságában, kik egyszerre elkezdtek üdvözölni; magasztaltak,
28 10|          az álorcás vigad!~Azután egyszerre megállt ismét fia előtt,
29 11|            és egészen sötét lett: egyszerre elkezdett valami csípős
30 12|       mosolyogva, büszkén, azután egyszerre elundokolva, fekélyekkel,
31 12|         fejtetőre lefelé, s akkor egyszerre felriad, mint a galvánütéstől
32 12|     csendesen elhömpölyögni.~Most egyszerre akaratlanul lélegzetet kellett
33 12|      életet nem ád ott.~E percben egyszerre elveszté Lőrinc önakaratát:
34 12|       elhatározás, emlék és bánat egyszerre elmúlt lelkéből, a lélek
35 12|      engedé azt kimondani, azután egyszerre térdre esett az ágy előtt,
36 12|       derengtek a lobogó fényben; egyszerre kialudt a lámpa, az intő
37 13|         járvány van; erős emberek egyszerre meghalnak; tudta név szerint
38 13|        nevetést, kipattant belőle egyszerre, mint egy bombából a töltelék
39 13|          nagyságos asszony. Akkor egyszerre… Miska te, bele ne nevess
40 13|     leveté kezeiről a békjókat, s egyszerre beleugrott a vízbe.~– A
41 13|   Trühihahuhuhu! – röhögött közbe egyszerre Miska: inas, hiába fogta
42 13|          kút kámvája körül; azzal egyszerre rést kapva, visszafutott
43 14|         tájak más színt váltottak egyszerre, minden szem örömkönnyel
44 14|         Malárdy alispán.~Az ember egyszerre kezd esni lefelé. Tegnapelőtt
45 15|        uramra, s a heves szónokok egyszerre azt vevék észre, hogy a
46 16|         míg Malárdynak egy; végre egyszerre egymás után jött tíz olyan
47 16|         künn az udvaron. Még azok egyszerre új fordulatot adhatnak a
48 16|           fordulatot vett, Bajcsy egyszerre sebesen halad előre, már
49 16|         szoborkép ott az ablakban egyszerre eltűnik helyéről: hanyatt
50 17|           hogy lenyakazzák; akkor egyszerre három fejet kell leütniök;
51 19|           kápolnája előtt elment, egyszerre megcsendült feje fölött
52 19|    hangjára buzgó keresztyének, s egyszerre száz meg száz szív fohásza
53 19|    tarokkra ajánlja magát.~És íme egyszerre azt hallja róla, hogy haldoklik.
54 20|         leszállni a szekérről, ki egyszerre kilenc kopó között érezvén
55 20|           hogy a konfidens fajzat egyszerre elkezdett minden oldalról
56 20|     legutolsó lépcsőre fellépett, egyszerre ijedten kiáltá el magát:~–
57 20|     pakoljon innen.~Mackó e szóra egyszerre vidám arcot öltött, leguggolt
58 20|       hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog komolyodni, s elhalt
59 20|         hát miért nem? – szólt rá egyszerre a báró naiv készséggel. –
60 21|        Báró Kadarkuthy Viktor – s egyszerre egy fejjel magasabbra emelkedett.~–
61 21|    szavait nem veheté ki, s amint egyszerre elcsendesültek, az a félelmes
62 22|     rámákban akkor kapnák el róla egyszerre szemeiket, s változnának
63 22|        utána ugatott, pisztollyal egyszerre agyonlőtte, azután meg kiment
64 22|         vergődő galambot, ha csak egyszerre egy fiatalember, mint a
65 22| szörnyeteg nyakravalóját, mire az egyszerre kénytelen volt elereszteni
66 22|  szikráztak a szemeik; azután meg egyszerre elkezdte mind a kettő a
67 23|          álló orsószárnya dalolt.~Egyszerre kocogtatnak az ajtón.~Az
68 23|  Malárdyné, ki a következményeket egyszerre fel tudta fogni.~– Valóban
69 23|      Amint szüleit meglátta, arca egyszerre vidám kifejezést ölte, de
70 23|           szobájába indult.~Atyja egyszerre odafordult, s útját állta.
71 23|  márványszobrok egyike kezdené el egyszerre szemeit forgatni.~– Holnap
72 23|         elégtételt?”~Akkor azután egyszerre kezébe kapta a guzsalynyelet,
73 24|      egymással szemközt állottak, egyszerre kiegyenesedett mindkettő
74 24|    orvossal belépni látta, szívén egyszerre villámlott keresztül az
75 24|           hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá teendi, de melyet