Rész

 1 1 |        Uram és Istenem! De erős a te ostorod, midőn haragodnak
 2 1 |           dicsőségét megmutatod a te földi férgeidnek!…~
 3 2 |        voluntas tua. Légyen meg a te akaratod!~Okosabb emberek
 4 2 |          megragadta: „Mától fogva te vagy a hajdúk őrmestere,
 5 3 |        örömmel,~Felséges Isten,~A te szentidnek gyülekezetibe!”~
 6 4 |          válagatott a naptárból: „Te Sándor, László, Vince, vagy
 7 4 |    hajlékom! Fordítsd ez órában a te arcodat hozzám, hogy meghalljad,
 8 4 |         én szívem keserűsége mond te előtted. – Íme romboló szerekkel
 9 4 |         romboló szerekkel jőnek a te sátorod ellen, akiknek mi
10 4 |         imádkozunk tehozzád, mert te meg nem hallgatsz bennünket,
11 4 | keserűségét mi kiürítjük ma; de a te kezed legyen azon, aki az
12 4 |  homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
13 4 |          történetük mások előtt!… Te pedig, siralmak városa,
14 4 |    kimondatott, és reszkessenek a te falaid, valahányszor egy
15 4 |           és meg ne nyugodjanak a te fundamentumaid mindaddig,
16 4 |        tenni!… Én uram, zárd be a te egednek felhői közé ezen
17 5 |          egy szempillantásig még! Te, Miska inas, szaladja a
18 7 |           megszólalt:~– Hallod-e, te muszka! Hallod-e, komédiás!
19 7 |        felnyitá azt előtte.~– Hát te mit csinálsz itt? – kérdé
20 7 |  malomvágást (mouliné) tenni: hát te hányat tudsz?~– Én talán
21 7 |          ni!~– Szapperlot, hiszen te valóságos atléta vagy!~–
22 7 |             Brávó, brávó barátom! Te elmehetsz magadat produkálni
23 7 |   akrobatikus látványosságok: még te is produkálhatod magadat.
24 7 |           pedig azt mondom neked, te idétlen gépész, te meghízott
25 7 |         neked, te idétlen gépész, te meghízott hústömeg – szólt
26 8 |   csónakon, villámló ég alatt – a te kedvesed keblén? Hol akarnál
27 8 |         hozzájuk. – Hanem Viktor, te ma rossz kormányos voltál.
28 9 |  homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó angyalaid, s kikerülje
29 10|   legderekabb ifjúnak neveztek.~– Te nem tudtad azt, hogy a bárónak
30 10|       fölött.~– Ő a tömlöcben ül, te pedig szabadon járkálsz!~
31 10|  Megrettent attól, mit hallott.~– Te szerelmes voltál Malárdy
32 10|            ez halálom.~– És az is te beléd?~– Még erősebben,
33 10|        Istenem, ki meghallgatád a te szolgádnak panasztevő szavait,
34 10| panasztevő szavait, és kitöltéd a te keserűségednek poharát a
35 10|       nekem, hogy elviselhessem a te akaratodat!~Lőrinc még egyszer
36 11|           meg azokért neki, miket te ellened vétett. Tőlem pedig
37 11|         Tőlem pedig legyen hála a te szent nevednek, hogy megmentéd
38 11|        lelkem egy panaszos hangot te ellened, amiért elvevéd
39 11|         gondolataim szemrehányást te előtted, amiért így kitépted
40 11|       nőtt szívet. Legyen áldva a te szent akaratod: amen.”~A
41 12|        mit kocogtatod az ablakot, te nyugtalan rém, mit zörgeted
42 12|            Én vagyok! Én vagyok a te vőlegényed. Most jövök a
43 12|       mindkét kezét a leánynak:~– Te is szerettél engem. Szeretsz
44 13|    kiáltott át a másik szobába.~– Te, Miska te! Miska inas!~Miska
45 13|        másik szobába.~– Te, Miska te! Miska inas!~Miska bedugta
46 13|       nevetni. Miska inas, nevess te is! Nevess szedtevedte,
47 13|            Akkor egyszerre… Miska te, bele ne nevess a szavamba,
48 15|          így örökké.~Lehajolhatsz te árva nemzet egész a fekete
49 17|    magában:~– Legyen meg, uram, a te akaratod… Legyen meg, uram,
50 17|     akaratod… Legyen meg, uram, a te akaratod.~És azzal valódi
51 17|       magunk örömeit és bánatait. Te igaz és buzgó ember voltál
52 23|          első dolog a becsület. A te becsületed pedig az enyém
53 23|           én hadd beszéljek vele; te fordulj félre, állj az ablakba,
54 23|           előttem, édes, jó fiam, te.~Kálmán mosolygott, és szelíden
55 23|          ígérkeztem.~– Óh, bizony te azt megláthatod majd máskor
56 23|    odakinn most rajzanak a méhek; te azokkal úgy szerettél máskor
57 23|    jázminnal és jerikói rózsával, te úgy szerettél máskor az
58 23|            ezt felelé atyjának.~– Te meg akarod öletni magadat,
59 23|      rosszat. De gondold meg azt: te, egy Malárdy, aki ennek
60 23|       párt a legbüszkébbek közül; te összekötnéd fényes nevedet
61 23|     személlyel; de ez mind semmi; te jól tudod, hogy amaz ember,
62 23|   ismeretes az mindenki előtt; és te beteljesítenéd azt tulajdon
63 23|            holnapig nagy idő van. Te még ma vívni akarsz, s holnap
64 24|           jer, és feküdjél mellém te is.~A nemes úr alig bírta
65 24|         fogok roskadni. Meglehet. Te akkor se emelj fel; lesz
66 24|    Kívántad, hogy ilyen legyen. A te kezed sújtott, a te füled
67 24|     legyen. A te kezed sújtott, a te füled örüljön a jajdulásnak.
68 24|           ház ég fejed fölött, és te nem érzed melegét. Az a
69 24|           nem érzed melegét. Az a te leányod, Lila…~A lelkész
70 24|            Ne szálljon le a nap a te haragoddal – hörgé elérzékenyült
71 24|    fektetett le bennünket a sors; te korábban alszol el; aludjál
72 24|      bizony ott fog az maradni. A te fiad, a te leányod ismét
73 24|          az maradni. A te fiad, a te leányod ismét karjaid közé
74 24|          Uram, ki lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?…”