Rész

 1 2 |         e hallgató emberekhez: „Hát ti miért nem imádkoztok?
 2 2 |      elkiáltá magát:~– Micsoda? Hát nincsen-e itt nemes Bajcsy
 3 3 |          hogy strázsa vagyok?~– Hát mondja meg, hol van az alispán
 4 3 |         mérgesen kimondá:~– No, hát igen. Itt van az alispán
 5 3 |     kérdé tőle, hogy van-e neki hát szép bábuja.~– Van bizony,
 6 3 |      kinyitja, meg lecsukj a?~– Hát maga látott olyant? – kérdé
 7 3 |         van nálam! Én vettem.~– Hát kinek vette? Van magának
 8 3 |    vette? Van magának leánya?~– Hát én azt a kis-kis Hermina
 9 3 |       majd engem ver meg. Hanem hát menjen be a tekintetes alispán
10 3 |        az engedélyt kieszközlé: hát akkor Bajcsy uram egyenesen
11 4 |       nem visszajönni többet.~– Hát miért?~– Csak. Jobb nekem
12 4 |       Aztán más világ van.~– De hát mi baja, mester uram? Tán
13 5 |    kezét ölébe téve, elkezdé:~– Hát hallotta-e már kedves komámuram,
14 5 |         történt? – Mondtam, ni! Hát nem mondtam? Már bizonyosan
15 5 |      forgatott kifelé-befelé.~– Hát semmit sem hallott még?~–
16 5 |    komámuram, amit én beszélek. Hát melyik Lőrincke volna, ha
17 5 |         mondom, hogy ott tanul, hát ott tanul. És ha azt mondom,
18 5 |         mondom, hogy jól tanul, hát jól tanul. Nekem megmutatta
19 5 |      rajta, mint egy bolond… No hát! – Énnekem azt ne mondja
20 5 |  keseríti meg őket legjobban.~– Hát hogy keserítette meg? Úgy-e,
21 5 |        kiálta fel:~– Mi történt hát, no?~Mákosné nagyasszony
22 6 |         alázatos hivatalkereső.~Hát még abból mit nem lehetett
23 6 |      akarná többet ereszteni.~– Hát még az asszonyok előtt!
24 6 |     mint amennyit Malárdy várt. Hát még a kivitel maga! Viktor
25 7 |          hogy versei szépek; de hát mi az? Hová fog ez vezetni?
26 7 |     felfedezés által. – Hol van hát a gyűrű?~A társaságban kezdett
27 7 |    Hallod-e, komédiás! Nyelj el hát engem, ha tudsz!~A mágusok
28 7 |   kénytelen ismét letenni.~– De hát miért nem árt nekem? – szólt
29 7 |      egyenesen felé fordulva. – Hát nem szép-e?~– Óh, szép! –
30 7 |   Kálmán felnyitá azt előtte.~– Hát te mit csinálsz itt? – kérdé
31 7 |    malomvágást (mouliné) tenni: hát te hányat tudsz?~– Én talán
32 9 |       kérdezte, hogy mit tegyen hát, itt tartóztassa-e még napokig
33 10|    hirtelen azt kérdezé tőle:~– Hát az kinek az eszméje volt,
34 13|   Bajcsy uram maga is ott volt, hát jobban tudja. No, de jól
35 13|       hamarább magához vette.~– Hát már aztán miért volt neki
36 13|      cselédnép előtt beszéljek, hát lássa, bizony az rettenetes
37 13|      vajon hallgatják-e mind.~– Hát amit mondtam a múltkor,
38 13|        Hanem amint vitte volna, hát egyszer a furfangos ifjúcska,
39 13|        nyomtatott címerekkel.~– Hát az valami jó, ha én meghalok?~–
40 13|        halkan súgta a fülébe:~– Hát azt szokta mondani, hogy
41 14|        a megye tisztviselői.~De hát mer-e a népkegy Malárdy
42 15| irányzattól távol tudá tartani.~Hát még, ha azt tudta volna
43 16|         hogyha el talál aludni, hát majd ébressze fel.~Mármost
44 20|        kovácshoz, hogy tanuljon hát patkószegeket csinálni.
45 20|      arra nem tudjuk az utat.~– Hát hiszen majd elvezetem én.~–
46 20|  másfelé fordítani figyelmét.~– Hát kend mit csinál itt megint?~
47 20|        még nehezebb láncot kap. Hát van kendnek annyi esze,
48 20|       hajtotta félre a fejét.~– Hát ez a medvetalp mit akar
49 20|          Komolyan mondám.~– No, hát bejelentem.~A kis ragyás
50 20|         volna…~– De hadd legyen hát az egész tréfa. Lássa, tisztelendő
51 20|     játékot végigjátsszék.~– De hát miért nem? – szólt rá egyszerre
52 20|       tapsolt, gratulált hozzá; hát ugyan kinek volt légyen
53 20|    zsebeibe.~– Azt tenném.~– No hát nem is fogja azt tenni –
54 20|          én nem értek semmit.~– Hát én ezt mind odaajándékoznám
55 20|    mondva, szenvedni fog ötven. Hát van ebben valami?~– Nagyságos
56 20|      míg befognak. No, üljön le hát; szentelje meg ezt az én
57 21|       az bizony mégis az ő fia, hát csak eresszék szabadon:
58 21|          ejnye, goromba pimasz, hát én neked csak „a pap” vagyok.~
59 21|         kiszabadítám önt.~– No, hát mármost ne csodálkozzék
60 22|          mi a baj, nagyasszony? Hát miért jött? Mondja el. Bajcsy
61 22|       olyan bátor voltam; hanem hát én magam sem tudom, hogyan
62 22|        alispán. – Kit öltek meg hát? Mondja el hirtelen!~– Jaj,
63 22|  nagyasszony bolond embernek?~– Hát mert olyan, mint a bolond;
64 22|     hogy ne kísértse az Istent. Hát nem bolond az ilyen ember,
65 22|         is beszélhetném azt el. Hát úgy volt az, hogy én bizony
66 22|        lakom a Megyercsi utcán; hát hogy rövidebb úton hazajussak,
67 22|    fiatal leányzót magában: „De hát nem fél itt járni?” „Mitől
68 22|      úgyis el vagyok már késve; hát amint a célba lövő dombnál
69 22|        tekintettem csak vissza; hát már akkor mind a két férfit
70 23|         No, de mégis. Mért vagy hát olyan halvány? Bizonyosan
71 24|     mindenki, aki utána nézett; hát még midőn látták őt megállni
72 24|     propter certum quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed