Rész

 1 1 |          esemény történt.~Nem él már senki azok közül, kik ama napot
 2 2 |             egész utcasorok, ahonnan senki sem jött elő a csengettyűszóra,
 3 2 |             csengettyűszóra, ahonnan senki sem csatlakozott a búcsújáró
 4 2 |              de azt énreám nem bízta senki, hogy én itt az országok
 5 2 |             lehetünk. Ne félje magát senki.~Azután egy emberséges kovácsmester
 6 2 |    végigtörülte orcáját.~Nem mondott senki ellent, sőt mindenki iparkodott
 7 2 |            köpenyre minden oldalról, senki sem késedelmezett, senki
 8 2 |             senki sem késedelmezett, senki sem tétovázott, a késeket
 9 2 |              nem épülhetett templom. Senki sem akart fizetésről hallani;
10 2 |             prókátor, s nem ijed meg senki személyétől.~– Úgy van,
11 3 |           mind látták a veszélyt, de senki sem szólt az alispánnak;
12 3 |         elhagyni a várost. Ne mondja senki, hogy egy Malárdy fél, és
13 3 |             engem a primae nonus, és senki az én vállamra kezét nem
14 3 |        védelmez az én erős hitem; és senki engem meg nem rémít abban.
15 4 |            nem szabad zenének szólni senki házánál, sem a csapszékeket
16 4 |             ünnepnapot el nem feledi senki.~Tizennégy napig tartottak
17 4 |               megmosta szemeit, hogy senki se lássa érzékeny voltát,
18 4 |             kimutatni azt, miszerint senki iránt sem érez annyi tiszteletet,
19 4 |              rettentő ház közeléből. Senki, senki ne merjen ahhoz nyúlni!
20 4 |       rettentő ház közeléből. Senki, senki ne merjen ahhoz nyúlni!
21 6 |             székkel, melyből őt soha senki ki nem mozdította.~A környék
22 6 |            ácsorgó köznemesek előtt, senki sem mondaná, hogy nem közéjük
23 6 |        amiket az illetőkön kívül más senki sem tudhatott: Durday hírhedett
24 7 |      amellett tudott inni úgy, ahogy senki más – és nem látszott meg
25 7 |        mögött; nem is tartotta volna senki illendőnek, hogy egy magyar
26 7 |         került oda? Ki tette rá? Azt senki nem bírta megfejteni, s
27 7 |              felé. Nem hallhatta azt senki más, csak a leány. Nem vehette
28 7 |             leány. Nem vehette észre senki más azt a bűvsugárt, ami
29 7 |             csak bűvészi fogás volt. Senki sem tekintheté azt másnak.
30 7 |      mostohaanyján kívül nem hallott senki, melyet soha kezéből ki
31 7 |            vették, hogy esett. Talán senki sem hallotta azt az elfojtott
32 7 |             mint szégyenült meg, ezt senki sem merte neki megmondani,
33 7 |       Sohasem fogja őket többé látni senki.~Azzal hirtelen a kandallóhoz
34 8 |            hullám~Verdesi a hullám!…~Senki sem kísérte most dalát;
35 9 |           van dagadva, hogy az őtőle senki sem is kívánhatja: a viszontlátásig –
36 9 |      vendégek bámulva néztek reájuk. Senki sem tudta elképzelni e jelenet
37 10|      meglepetés első benyomása, hogy senki sem vette észre, hová tűnt
38 10|         vallató.~– Ott természetesen senki sem ismert rá, mert tíz
39 12|            Óh, aludni úgysem tud ott senki.~A vendégek megzavarodva
40 12|         félre, külön kamarájába, még senki sem tudja, kit ért a legnagyobb
41 12|        Vannak olyan éjszakák, amikor senki sem tud aludni a háznál,
42 12|            Fölrezzen a leány. Nincs, senki sincs ott. Nem akar senki
43 12|            senki sincs ott. Nem akar senki bejönni. Csak a szél, az
44 12|              ajtó, ablak!~– Ki az? – senki, senki. A szél kocogtat,
45 12|             ablak!~– Ki az? – senki, senki. A szél kocogtat, és kérdezi,
46 13|    veszedelem idején szokás, hogy az senki más, mint Mákosné szomszédasszony:
47 13|         ruháját; senkinek sem szólt, senki sem tudja, hová lett; azóta
48 14| Malárdy-kastély, melynek gazdagságát senki sem számlálta még meg, fényes,
49 14|         dolmánya szárnyát, mikor még senki sem viselte úgy, hogy irtotta
50 15|             hibátlan sapphicusokban, senki más, mint az ő tulajdon
51 15|        valami obskurus ember, akinek senki sem is jegyzette fel a nevét,
52 16|              Andrást pedig nem látta senki ebben az órában: úgy megijedt
53 16|              egy csepp kétségbeesés…~Senki sem nevetett már.~A sápatag
54 17|              firhangot, ne lásson be senki az utcáról! – nyögé Bajcsy
55 17|      patikába! Nem gyógyít meg engem senki. Bennem van már, amitől
56 17|             beteg többé.~– Ne sírjon senki, legyetek erősek! Amivel
57 17|          Akármit mondanak azon urak, senki ellenvetést ne tegyen rá;
58 17|          akármit cselekszenek velem, senki védelmemre ne álljon!~A
59 18|            bennük, mik az övén kívül senki parancshangját nem tanulták
60 18|          Bontsátok le róluk e házat!~Senki sem mert annak oszlopaihoz
61 18|              kisebbítse meg azt!…~És senki sem merte fejszéjét fölemelni:
62 20|       arcképre mutatva a falon, mely senki sem volt más, mint ő saját
63 20|             meg fogom siratni én, de senki sem fogja jobban megsiratni,
64 21|              a leányt még nem hallja senki titkon sóhajtani; még valami
65 22|         tekintetes komámuramon kívül senki fia előtt.~– És ki volt
66 22|   komámuramnak vallom meg: az bizony senki sem volt más, mint tekintetes
67 22|            fog állandó lakója, és az senki sem lesz más, mint kegyelmed
68 23|            támadt az a viszálykodás, senki sem egyéb, mint nagytiszteletű
69 24|            és utat nyitottak előtte. Senki sem magyarázta neki a mondást.
70 24|             tud felőlük rajtam kívül senki. Egy kis falu van az erdő
71 25|         hitfélbeli jelölt volt, akit senki sem ismert, úgyhogy tisztújítás