Rész

 1 1 |       fért be, ott künn térdepelt le a lépcsőkön, az utca kövezetén,
 2 2 |           a föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat, rázzuk
 3 2 |           a mi láncainkat, rázzuk le a mi terheinket, és építsük
 4 2 |        ivott egy kürtből. Ő tűzte le dárdáját a Beszkidek legelső
 5 3 |            ki tudja; miért feküdt le, s fejét vízzel locsolják,
 6 3 |    barázdás orcáin hogy csurogtak le a könnyek, amíg ajkaik énekeltek;
 7 4 |      órában ama karddal valakinek le akarja vágni a nyakát.~A
 8 4 |         fogyaszt, hogy Gutai uram le nem szakasztja, és hasznát
 9 4 |        írtam, megírtam. Ha holnap le nem hordatják kegyelmetek
10 4 |      Bajcsy uram szótlanul mentek le a lépcsőkön, s midőn a megyeház
11 4 |           Megvető hidegséggel néz le a gyáva mesteremberek tömegére:
12 5 |           a kakasdúcot ő rántotta le a papírsárkányával. Nagy
13 5 | tisztelendő úr éppen akkor szállt le az utazó szekérről, mikor
14 6 |          azokat ő több példányban le is íratta, s ismerőseinek
15 6 |           s önkéntelenül borultak le térdeplő zsámolyaikra; Malárdy
16 7 |           valamit.~Viktor nem ült le; a hölgyek körül forgott,
17 7 |           nem változott.~– M’sieu le baron donnez-moi’n bague!
18 7 |        még az, hogy amint Hermina le akarta a gyűrűt húzni, az
19 7 |      szorosan volt az ujján, hogy le nem jött róla. Minden ebbeli
20 7 |    megszabadult atyafi bőgve jött le a színpadról, s kezet akart
21 7 |      bűvpálcája végével.~– M’sieu le baron legyen olyan jó, donnez-moi
22 7 |      süvegét:~– Serviteur, m’sieu le baron: megyek én onnan,
23 7 |         első falramászója, a soha le nem győzött Titanides Sámson
24 7 |   elbocsátja ellenfele karjait, s le hagyja magát vetni, mint
25 8 |         előttük egyenesen csapott le a haragos villám a Dunába,
26 9 |         felvett Viktor ellen, azt le nem bírta vetkőzni az utolsó
27 9 |           tündér, aki most szállt le ide valamelyik csillagról.~–
28 9 |       vesd el jegygyűrűmet, hányd le menyasszonykoszorúdat a
29 9 |           mély megvetéssel nézett le a megnevezettre, kinek kezét
30 12|          mer, s zöld ágakat tépve le róluk.~A kastély elcsendesült
31 12|          kerül, cserepeket kapkod le a háztetőről, s azokat végighajigálja
32 12|         nem álom, és hiába csukja le előlük, hiába nyitja fel
33 12|          mellettük, s onnan ismét le a tenger fenekére, hömpölygő
34 12|        karjait egymásba fonva ért le a fenékre, a vízben nem
35 12|          láthatta, mint csorognak le a vízcseppek vőlegénye szép
36 13|          és betegnek teszi magát.~Le is feküdt szépen csizmástól,
37 13|           hogy de bizony feküdjék le, mert látszik a szemeiből
38 13|          ki ne menjen a szobából. Le ne vesse a flanellréklijét,
39 15|    hivatalra az alispántól kezdve le az esküdtekig.~Ebből veszedelmes
40 15|     szónokokat, oly kevéssé verte le Bajcsy uramat; ő e figyelmet
41 16|           annál mélyebben alázzák le. Oh, ez kegyetlen seb fog
42 17|         be az ablakot, eresszétek le a firhangot, ne lásson be
43 17|          aminek az egyik támláját le lehetett kapcsolni, mikor
44 18|     férfiú azt mondá:~– Bontsátok le róluk e házat!~Senki sem
45 18|          büszkeségében, szállítsa le, kisebbítse meg azt!…~És
46 18|       félkörű szemei úgy bámultak le rá, s tág öbléből, nyitott
47 19|           városnegyedet bontottak le a várerődítmények miatt,
48 20|           minden állat és baromfi le volt részegedve az egész
49 20|           kettészakadva fityegett le, a legfelső pedig igen szépen
50 20|      vasajtója a pincébe vezetett le.~A ragyás férfi az említett
51 20|        gyermeki kéz az első betűt le tudja írni; mi utálunk felelni
52 20|   forgatják fel; csak addig üljön le nálam, míg befognak. No,
53 20|           míg befognak. No, üljön le hát; szentelje meg ezt az
54 21|          tisztelettel.~Az ifjú úr le sem ült, nem is köszönte
55 21|          helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet, csak megátalkodottságát
56 22|           keze oly súlyosan esett le a büszkék fejére?… Őrizkedjünk
57 22|          adott neki, hogy vezesse le Mákosné asszonyomat, és
58 23|      szülői tekintélyét, beszélje le Kálmán fiát a veszedelmes
59 23|       most már csüggedten roskadt le egy székre, mert érezni
60 24|       széket tolt elé, hogy üljön le; nem fogadta el.~– Nem,
61 24|           előtted, meglehet, hogy le is fogok roskadni. Meglehet.
62 24|          haragvók útjából; sokról le tudott mondani; kevélységet,
63 24|       végrendelete áll. Az okirat le volt pecsételve; tartalmát
64 24|         könny volt.~– Ne szálljon le a nap a te haragoddal –
65 24|         mondá:~– Együtt fektetett le bennünket a sors; te korábban
66 24|         vagyon fejezve: ne vigyük le magunkkal a haragot a sírba.
67 24|            Lila szótlanul rogyott le a lelkész ágya fejénél.~
68 24|      Viktornak?~Neki egy kő esett le szívéről. Annyit megsúgott