Rész

 1 1 |      egyenesen a szívből jőnek, de jól esett hallani azokat a hivőknek,
 2 2 |            leste szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes Bajcsy
 3 3 |        gyalult fából, vaspántokkal jól megerősítve, befestődött
 4 4 |            eltemessék, és mindenki jól tudja azt, hogy háza most
 5 5 |           ketté repesztve, ami már jól össze volt varrva.~Az inasoknak
 6 5 |            Óh, Mákosné nagyasszony jól tudta azt, hogy azért meg
 7 5 |          azt, hogy azért meg lehet jól hallani, amit ő beszél;
 8 5 |          Ugye hogy hall? Tudtam én jól, hogy hallja komámuram,
 9 5 |             És ha azt mondom, hogy jól tanul, hát jól tanul. Nekem
10 5 |        mondom, hogy jól tanul, hát jól tanul. Nekem megmutatta
11 5 |            Lőrincke tanul, éspedig jól tanul.~Mákosné nagyasszony
12 5 |             mindent helybenhagyok. Jól tanult, szép esze volt;
13 5 |        Thádé úr mindazt a beszédet jól értette; ő tudott a virágok
14 5 |        férjek szoktak.~– Aludtál-e jól? Nem voltak szívdobogásaid?
15 6 |    legszebb delnő, és ő azt nagyon jól tudja. Festékre nincs arcának
16 6 |          szemben. A véletlen éppen jól rendezte így. A két legszebb
17 6 |            atyjáról, ami neki igen jól illik, s midőn beszéd közben
18 6 |      nagyon erős kőszikla.~Malárdy jól tudá azt, hogy báró Kadarkuthy
19 7 |         ajkai körül, ami neki igen jól illett.~Annyira magánál
20 7 |        feszengeni a széken. Ez nem jól megy. Egy kicsit izzadott
21 7 |          maga nem nevetett azon, s jól esett neki észrevenni, hogy
22 7 |       pillanat alatt történt, akik jól oda nem néztek, talán észre
23 7 |    kandallóban? – kérdé tőle.~– Ha jól sejtem: Kálmán barátom versei.~–
24 8 | legkevesebbet foglalkozott.~Hiszen jól tudta azt, hogy szüléik
25 8 |     Kadarkuthy neje legyen.~Azt is jól tudta, hogy az a hölgy nagyon
26 9 |            modorában, amit Malárdy jól ismert. A báró ismeretes
27 9 |         meg a siettetett órára, az jól felvéve ismét nem olyan
28 9 |         szét magad körül; nézz meg jól mindent, rokonokat, atyát,
29 10|      egymást, s holdvilágnál olyan jól esik beszélgetni.~Kivált
30 10|          szemfényvesztők mind igen jól tudnak sírni, nyögni, elájulni,
31 10|             Reményletted, hogy ott jól el fogsz rejtve lenni?~–
32 10|           kérdezé másodszor, tudta jól, hogyha ez nem akar felelni,
33 11|            megtapogatta a kötelet: jól rá van-e hurkolva a békjóra.~
34 11|         elveszett tőlük, az nagyon jól el tudott rejtőzni; óh,
35 12|        ízleli először, ő azt tudja jól, sőt olyan furfangos, hogy
36 12|     gyűrűje gyémántjával, hallotta jól a metszett üveg nyikorgását,
37 12|         feje ki ne lássék abból, s jól megjegyezve magának az irányt,
38 13|           hát jobban tudja. No, de jól járt. Jobb volt neki egy
39 13|     szemeit is törölte bele, olyan jól esett neki a nevetés.~Mákosné
40 16|            hivatalra; hogy aki ezt jól meggondolja, hanyatt feküdjék,
41 17|     hivatalok legmagasabb székére, jól tudva azt, hogy ama helyen
42 18|            mely állapotában nagyon jól esett neki olyan utcába
43 20|     valóban Lőrinc el volt temetve jól mind rá, mind a világra
44 20|           atyámfia az Úrban, vajon jól megyünk-e ezen az úton őnagysága
45 20|        kapunak visz.~– Tehát éppen jól megyünk.~– Csakhogy ilyenkor
46 20|       elszakította a láncát, pedig jól tudja, hogy aztán még nehezebb
47 21|        kaptam intést, aki önt igen jól ismeri; és én azért mégis
48 22|       kibeszélhesse magát, s az is jól esett neki.~Egy napon azonban
49 22|        bevezessék hozzá, de kössék jól a szívére, hogy úgy elmondjon
50 22|          mindig rájár a nyelvem…~– Jól van, jól.~– De bizony nagy
51 22|        rájár a nyelvem…~– Jól van, jól.~– De bizony nagy bajban
52 22|            A nagyasszony tudja azt jól, hogy a nagytiszteletű úr
53 22|           interesszálnak.~– Igenis jól tudom; éppen azért jöttem
54 22|      magamban egy kicsit, s szinte jól esett, mikor a kanyargós
55 22|      láttam, tekintetes komámuram. Jól tetszett mondani, hogy az
56 23|        amit ráadtak, nem kérdezte: jól áll-e.~Malárdyné maga volt
57 23|            otthon, azoknak a tejét jól fizették a városban, a begyűlt
58 23|        hogy emelte magasra.~– Úgy, jól van… – ezt felelé atyjának.~–
59 23|   személlyel; de ez mind semmi; te jól tudod, hogy amaz ember,
60 24|          Pedig, én Istenem! Milyen jól tudhatta a városban a járást;
61 24|             Azt mondják, hogy igen jól élnek egymással és nagyon
62 24|       boldogabb élet gyönyöreiből.~Jól mondá ama különös ember:
63 24|             ezt ismét lepecsételve jól. Azután a borítékra ezt