Rész

 1 2 |       uram előre nyújtá reszkető kezét, nemes Bajcsy András uram
 2 2 |          s ott rázogatták egymás kezét legalább öt percig folyvást,
 3 2 |     német ácsmester, Hampel uram kezét, és odavezeté őt az ezüsthalomhoz.~–
 4 2 |      érték, tegye kegyelmed rá a kezét, és vállalja fel, hogy építsen
 5 2 |          mester ijedten rántá ki kezét Bajcsy uraméból, s nagy
 6 3 |           Akkor kinyújtá feléjük kezét az alispán és szigorú hangon
 7 3 |          és senki az én vállamra kezét nem teheti, amíg törvényes
 8 4 |       amint megfogta Bajcsy uram kezét, el sem akarta többet ereszteni.~–
 9 4 |      várost végképpen, mint hogy kezét tegye azon szerény házra,
10 4 |        templom tornácára, és két kezét felemelte az ég felé.~És
11 4 |         ég felé.~És két reszkető kezét emelve az ég felé, e szavakat
12 4 |      kezed legyen azon, aki az ő kezét e mi hajlékunk ellen legelőször
13 4 |   büszkén veté fel homlokát, bal kezét feje fölé tartá, mintha
14 5 |        fohászkodott hozzá, s két kezét ölébe téve, elkezdé:~– Hát
15 5 |           az megcsókolá Thádé úr kezét, s bevezeté őt a szobába
16 5 |      anyátok – rebegé a leányka, kezét ajkához szorítva. – Szegény
17 6 |        Eudemiához, megcsókolta a kezét, kikereste a szarvasbőrkesztyűjén,
18 6 |      bizalmasan a szemérmes ifjú kezét, ki azután hátravonult szerényen
19 6 | személyén keresztül nyújtá eléje kezét olyan nyájassággal, melyben
20 6 |     öregúr Hermina mellől nyújtá kezét az asztalon át Viktornak,
21 6 |      egyik cső elpattant, s jobb kezét egészen összemarcangolta;
22 7 | bizalmával ragadá meg az alispán kezét:~– Szabad-e reménylenem
23 7 |        lennie. Megszorítá Viktor kezét, és azt mondá neki:~– Ha
24 7 |     bizalommal nyújtá Viktor elé kezét: az ifjú odaszorítá kezébe
25 7 |    kedvetlen arccal Viktorhoz, s kezét annak karjára téve, kényszeríté
26 7 |       téve, kényszeríté testvére kezét elbocsátani, s hozzáfordulni;
27 7 |           no, ne húzza ön vissza kezét, engedje, hogy Kálmán barátomnak
28 7 |       szótlanul megcsókolá atyja kezét, s felnézett egy pillanattal
29 7 |         Malárdy visszavonta tőle kezét. Irgalomért esedező rabokkal
30 7 |      szobor egypárszor fölemelte kezét, hogy a síró ifjú fejét
31 7 |       lépett Viktor elé, mindkét kezét eléje nyújtva.~– Tudja ön,
32 8 |        mint most…~És azzal egyik kezét átnyújtá Hermina derekán,
33 9 |    érzékenyen szorítá meg egymás kezét azzal az erős meggyőződéssel
34 9 |          és megszorító vőlegénye kezét.~– Nézz szét magad körül;
35 9 |         oly erősen szorítá annak kezét, s oly halványan nézett
36 9 |           és megfogta a vőlegény kezét.~A vőlegény éppen gyönyörteljes
37 9 |        le a megnevezettre, kinek kezét még folyvást kezébe szorítva
38 10|      mint én.~A pap felemelé két kezét az égre, s valami rettenetes
39 12|        eléje fut farkcsóválva, s kezét nyalja, emez kiabálni kezd
40 12|       leány félve vonta vissza a kezét, talán mert amaz oly hideg
41 12|     lassan kinyújtá fehér gyönge kezét takarója alól, s megfogva
42 12| tekintett a beszélő szemeibe, és kezét keblére szorítá, mintha
43 12|     monda neki, megfogva mindkét kezét a leánynak:~– Te is szerettél
44 13|        az alispán úr leányának a kezét, a Hermina kisasszonyét,
45 15|     válláról a mentét, letette a kezét a zöld asztalra, s úgy látszott
46 15|          bátran előállt, s egyik kezét megtámasztva ököllel az
47 17|          megfogá a jámbor férfiú kezét, és megszorítá azt.~– Érdemes
48 18|          állt az átokmondó férfi kezét felemelve az égre és azt
49 20|    észrevéve, hirtelen megragadá kezét, s szívesen megrázva, igaz
50 20|          szólt Thaddeus, kivonva kezét a báró úréból.~Kadarkuthy
51 20|        mégis megszorítá Thaddeus kezét.~– Derék ember. Meg kell
52 22|         selyemstólája, midőn két kezét hátratéve, végigsétál szobájában,
53 22|     leánynak megfogta mind a két kezét szemtelenül. Én elkezdtem
54 22|    megkapva az elbágyadt leányka kezét, futottam vele tüskön-bokron
55 22|         megszorítá a nagyasszony kezét.~– Nagyon köszönöm a nagyasszony
56 22|    sóhajtott, és szájára tette a kezét, mint akinek nyomja valami
57 23|    érzelemmel szorítá meg Bajcsy kezét. Ez volt köszönete.~– Azonban
58 23|   szilárdsággal.~És megfogta fia kezét erősen.~– Mindent tudok!~
59 23|    atyjához, és megcsókolá annak kezét, azután engesztelően szólt
60 24|      halk hangon, hogy fogja meg kezét; az ő keze már úgy reszketett.~–
61 24|   ágyához, és megfogta a lelkész kezét; azt a kezet, mely őt megátkozá,
62 24|        saját szíve fölött. Akkor kezét nyújtá ágya mellett álló