Rész

 1 1 |          történt.~Nem él már senki azok közül, kik ama napot élő
 2 1 |        birodalma, onnan szólal meg azok ellen, kik büszkeségük emlékeivel
 3 1 |       tizenkét pislogó mécsecskét: azok ott a sorba felállított
 4 1 |           lehettek e szavak, ahogy azok egyenesen a szívből jőnek,
 5 1 |         hajlongtak útjában, kivált azok a hosszú sor jegenyék ott
 6 2 |        csapást elfordítsa rólunk?”~Azok pedig felelének nagy szomorúan:~–
 7 2 |      rendezett itt egymás számára.~Azok, akik jövének a Megyercsi
 8 2 |           mint a mieink?~– Valóban azok.~– Nem azt az istent tisztelik-e
 9 2 |            az ő apostolait, és ott azok, akik hatalmasabbak voltak,
10 2 | gerjesztének hitfelei között, hogy azok egymás után törtek maguknak
11 2 |   intézkedett utódaira nézve, hogy azok mindig büszkék legyenek
12 2 |       termeit, vizsgálatot tartott azok felett: mit állhatnak ki,
13 3 |            előbb találgassák, mint azok ki vannak mondva.~A föld
14 4 |           arca és tűzszemei voltak azok ismét.~A nagytiszteletű
15 4 |     munkához, várniok kellett, míg azok odabenn elvégzik.~Azonban
16 4 |  szekercékkel, rudakkal vállaikon. Azok mind együgyű publikánusok,
17 4 |          folytathatjátok a munkát.~Azok szomorúan kezdtek hozzá;
18 4 |   szobrokat, ágasokat egymás után.~Azok az éneklők pedig odabenn
19 5 |         nyílik, a kutyák rohantak; azok is haragudtak már Mákosné
20 5 |    leveleire adott válaszok voltak azok, mikben lelkészek, tanárok,
21 6 |          negyvennégy szoba van, és azok a szobák is tágas termekből,
22 6 |            volt helyük a képeknek. Azok számára egy egészen külön
23 6 |           ki tudja választani, kik azok, akiknek kegyét meg kell
24 6 |           nyernie, és ellenkezőleg azok, akiknek ellenében erőt
25 7 |      néhány évtizeddel későbben is azok az előkelő magyar nemesi
26 7 |          Kérem – szólt akadozva –, azok mind igen együgyű dolgok;
27 7 |            alispánné:~– Szépek biz azok, akárki mit beszél. Én elolvastam
28 7 |          barátom versei.~– Valóban azok. Örökre lemondott az őrjöngésről.
29 8 |   előrehaladt a többiek során túl, azok nem bírták őket utolérni.
30 9 |             hogy magukat várassák, azok csak holnap reggel érkezendnek,
31 10|   magasztalta kisasszonyaikat, míg azok egészen irigyek lettek egymásra,
32 10|          méltó magad, és szánandók azok, akikre elküldettél. Még
33 11|          volt világítva, egyenkint azok is kialudtak; a ház is eltűnt,
34 11|           nyomására összehajlottak azok, mintha csak ónból volnának,
35 12|          Ki lakik ebben a házban?”~Azok a hosszú sor jegenyék ott
36 12|        elnyugodni, akkor előjönnek azok a kínos látások, amiket
37 12|            ébren álmodik az ember: azok a kinyitott szemek elé tóduló
38 13|     nagyasszony a herbateát, amint azok a kis mókuskák nézik a nagy
39 14|      bántott, eltiport, elnyomott, azok féltek, reszkettek tőle
40 15|     tanárok, iskolamesterek voltak azok; ezekhez csatlakoztak a
41 15|          ismerősökre, írástudókra; azok is meglátogatták hetivásárok
42 16|            szemeivel int nekik, és azok rögtön elértik, s mind Bajcsyra
43 16|           még künn az udvaron. Még azok egyszerre új fordulatot
44 17|     menyecske-lánya volt mellette; azok sírtak szegények, meg voltak
45 17|      emberek járnak az utcán.~– De azok nem részeg emberek. Mit
46 17|            hogy el ne essenek, nem azok őt.~– Most már jöhetnek,
47 18|       hagyott még akkor sem, midőn azok végigrepedeztek, s köveiket
48 18| tudósítások voltak kiszegezve; egy azok közül azt hirdette, hogy
49 18|            lerontá templomukat; és azok őt megátkozák.~Ott állt
50 20|           hogy ez az ő fia, miután azok Viktort nyolcéves kora óta
51 21|   imahangokat az ég angyalai, amíg azok az Úr zsámolyához eljutnak,
52 21|         kellett kilátszani belőle, azok nagyon régi találkozást
53 22|           úgy tetszik neki, mintha azok a képek ott a fekete rámákban
54 23|            gyermekeid lehetnek, és azok meg fogják vetni anyjukat,
55 23|    kardosan vannak ott lefestve.~– Azok bátrak voltak ott, ahol
56 24|       gyámatyja felnyíló szemeibe.~Azok mosolyogva tekintének reá.~
57 24|       tekinte szét a körülállókon, azok hallgattak, és utat nyitottak
58 24|           mert a jámbor embert még azok is megcsalják. Kegyelmed
59 25|           legélvezetesebbek mindig azok a művek, mik az írónak saját
60 25|           nekik egy célt, ami felé azok egyenesen haladni tartoznak;
61 25|       elődeink éltek? Nem voltak-e azok sokkal tiszteletreméltóbb