Rész

 501 5 |                erre a szóra szétpattant az abroncs, amely eddig Bajcsy
 502 5 |                elő mérges válaszával.~– Az nem igaz, az hazugság; semmirevaló
 503 5 |              válaszával.~– Az nem igaz, az hazugság; semmirevaló gaz,
 504 5 |               belső szobájába, becsapta az ajtót, s otthagyta a nagyasszonyt.~
 505 5 |        konyhában a szolgálókkal, azután az udvaron a kiskutyákkal,
 506 5 |                úr éppen akkor szállt le az utazó szekérről, mikor Bajcsy
 507 5 |               hajdan, csakhogy most már az arca is fehér lett hozzá:
 508 5 |               arca is fehér lett hozzá: az idők ellopták róla a pirosságot.~
 509 5 |            bánat alatt úgy összegörnyed az ember.~A tisztelendő úr
 510 5 |                 látná; alig felelt neki az akkoriban szokott üdvözlésre~–
 511 5 |            ajtaján zörgetni, s minthogy az nem nyílt ki előtte, bosszúsan
 512 5 |          Különös, hogy még sincs itthon az a pap: pedig már haza kellett
 513 5 |             nagy, sötétbarna szemekkel; az megcsókolá Thádé úr kezét,
 514 5 |                 volna jönnöm, de mindig az volt a fejemben, hogy azalatt,
 515 5 |           pálcáját elvette, s bevezette az anyja szobájába.~A jó tisztelendő
 516 5 |            hozzá, odatartotta ajkaihoz: az öregasszony úgy csókolta
 517 5 |                félrefordítá arcát; mert az ő szemei is nedvesek voltak.~–
 518 5 |                Dolgozószobájában vannak az asztalon.~Azzal még egyszer
 519 5 |           indult el a gyanítottak közül az eltűnt fiú, mindenütt a
 520 5 |               Bodrogból egy hullát: nem az ő fia volt-e az?~A lelkész
 521 5 |             hullát: nem az ő fia volt-e az?~A lelkész megtörlé szemeit,
 522 5 |              odaölelve őt magához –, ha az a szegény jó asszony azalatt
 523 5 |             sírjánál, ha még él valahol az ég alatt. Áldjon meg az
 524 5 |                 az ég alatt. Áldjon meg az Isten, jó gyermekem!~„Mindig,
 525 5 |              hangzott a túlsó szobából. Az öregasszony nyugtalan volt
 526 6 |              megülheti ezüstmenyegzőjét az alispáni székkel, melyből
 527 6 |            eszmekoldus falmázolatoknál; az egyik teremben szép derült
 528 6 |              derült olasz ég alatt járt az ember, világoszöld akácok,
 529 6 |       elefántokkal, tornyok a hátaikon.~Az ilyen termekben természetesen
 530 6 |                 rakva, mint egy mozaik. Az épület közepét foglalta
 531 6 |              isteni szolgálatot tartani az előkelők számára, mely alkalmakkor
 532 6 |               számára, mely alkalmakkor az alispán gyakran maga végzé
 533 6 |              alispán gyakran maga végzé az oltár körüli szolgai kötelességeket,
 534 6 |               ily alkalom elmulasztása.~Az alispán születése napján
 535 6 |                 hanem kötelességük volt az általa ismerteknek azon
 536 6 |            szegletein, a rondellákban s az idomtalan kariatidák által
 537 6 |             csokros szalag közé rejtve, az egész hajfürtözet a két
 538 6 |     dicsekedésbe; reggelizésre hívatnak az érdemes vendég urak és asszonyságok;
 539 6 |            vendég urak és asszonyságok; az étterem ajtói kinyílnak,
 540 6 |            pompás nagy boltozatos terem az, oldalfalai a klasszikus
 541 6 |                a legújabb rokokó divat; az asztalon még kevés porcelán
 542 6 |              több ezüst- és aranyedény, az asztal közepén egy furcsa
 543 6 |                 vagy józanságra való-e, az íze is nagyon furcsa, sőt
 544 6 |               de csak issza azért, mert az is módi, úri asztaloknál
 545 6 |      asztaloknál megkínálják vele elébb az embert, azután adják csak
 546 6 |                nem akarja magát kitenni az általános kacagásnak, csak
 547 6 |               szemét s leönti a torkába az ismeretlen speciest, s nagyot
 548 6 |         találhatta fel, és mire használ az embernek?~Az alispán termeiben
 549 6 |               mire használ az embernek?~Az alispán termeiben ilyenkor
 550 6 |                 non plus ultra dámának: az ifjak egyike húszéves lehet,
 551 6 |                 lehet megkülönböztetni; az öreg ifjú Toholnai Alfréd,
 552 6 |      mozgékonyabb is; mint vetélytársa, az ifjabb ifjú, Beszterczei
 553 6 |       selypíteni sokkal szebben is tud, az „r”-et gyöngédebben harapja
 554 6 |              hódolat tömjéne nyújtatik, az alispán nővére, Eudemia;
 555 6 |               tűzködve. Növeli a hatást az akkori legújabb divat szerinti
 556 6 |                 is kifestettek, s mikor az a kép néha még el is neveti
 557 6 |               el is neveti magát, azzal az öntudatos mosollyal, melynél
 558 6 |                ez Malárdy András bácsi; az alispánnak valami elszegényült
 559 6 |                elszegényült atyafia, ki az alispánnál hat évvel, Eudemiánál
 560 6 |              Kedves apetitusára kívánom az éjszakai nyugodalmat. Fel
 561 6 |               tekintetes urambátyámnak, az alispán úrnak?~Eudemia közel
 562 6 |              legszebb férfi a gárdánál, az udvarhölgyek kegyence; legjobb
 563 6 |             azért még mindig szerencsés az asszonyoknál, még mindig
 564 6 |               bizonyozott, hogy a Dunát az Alföldön Tiszának hívják,
 565 6 |              lehet jutni, anélkül, hogy az ember vízen menjen át, csak
 566 6 |               és kapaszkodnak belé. Óh, az sokkal érdekesebb világ
 567 6 |             világ volt, mint a mostani. Az embereket kívülről is meg
 568 6 |                 jártatja eszét most is; az a másik már emelkedett felfogású
 569 6 |             bodrok. Rá lehetett olvasni az emberekre csizmáik színéről,
 570 6 |               itt nagy befolyású férfi, az a fekete kordován alázatos
 571 6 |               nem lehetett érteni, hogy az alispán is, midőn vendégei
 572 6 |                jött ki; a bajusz eltűnt az ősnemesi büszke arcról,
 573 6 |            szabás, a széles hímzetek és az aranyos áttört szövetű mellény
 574 6 |              délceg termetű delnőre, ki az alispán második neje volt;
 575 6 |            lehetett?~Még feltűnőbb volt az ellentét az alispán két
 576 6 |              feltűnőbb volt az ellentét az alispán két gyermeke között;
 577 6 |              viruló hajadonná nőtt fel; az egész társaságban a legszebb
 578 6 |             őket hamisnak, kacérnak, ha az ajkak büszkesége meg nem
 579 6 |                nem hogy meghódíttassék.~Az alispán fia, Kálmán, Hermina
 580 6 |                lányka divatos uszályán, az ifjú fénytelen kabátján
 581 6 |                kívül hordta-e jellemét, az egész család életrajzát?~
 582 6 |                egész család életrajzát?~Az alispán büszke főtartással
 583 6 |               büszke főtartással fogadá az egyenkint eléje járuló rokonok
 584 6 |                máshoz fordult beszélni.~Az a más pedig éppen olyan
 585 6 |             Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. Tűri különcségeit,
 586 6 |                átestünk a hálálkodáson; az alispán vendégei asztalhoz
 587 6 |               és inasok szolgálnak fel, az alispáni asztalnál fiatal
 588 6 |            joggyakornokok, patvaristák; az alispánnál folytonosan tizenkét
 589 6 |                 pálya előkészületeit, s az nagy szerencsének tartatik
 590 6 |                 és több előkelő hölgyet az asztal végén ülő szegény
 591 6 |              görbe fésűvel hajában, aki az alispán testvérét asszonynénjének
 592 6 |                e furfangos edényből azt az izét. Mert ha a tetejéről
 593 6 |                a tetejéről ivott, akkor az aljából ömlött a dolmányára,
 594 6 |           ömlött a dolmányára, ha pedig az aljából ivott, akkor a tetejéből
 595 6 |                  akkor a tetejéből dűlt az orrára. Végtére is olcsóbb
 596 6 |              orrára. Végtére is olcsóbb az orr, mint a dolmány, az
 597 6 |                 az orr, mint a dolmány, az aljából kezdé el szürcsölni
 598 6 |         súlyegyent vesztve, mindenestől az ölébe hullott; a jó ember
 599 6 |              nem volt szabad, mert most az alispán arca különös ünnepélyes
 600 6 |               már inkább ott kinn lenni az istállóban.~Szerencse rá
 601 6 |               új kocsidörgés hallatszék az udvaron, egy patvarista
 602 6 |                 udvaron, egy patvarista az ablakhoz futott, s halkan
 603 6 |                futott, s halkan jelenté az alispánnénak, hogy valami
 604 6 |               pompás hintó hajtatott be az udvarra négy tüzes paripával;
 605 6 |         vendégek mind kíváncsian néztek az ajtóra, melyet a hajdúk
 606 6 |          feltárni, amidőn belépett azon az említett jövevény, akit
 607 6 |         említett jövevény, akit valóban az első tekintetre is volt
 608 6 |          elárulták benne a nagyurat, ki az emberi gyülevészt maga alatt
 609 6 |       parancsoló hatalomérzet.~Öltözete az akkori idők fogalmai szerint
 610 6 |             mely csak valamivel sárgább az ezüstnél; haja a legdivatosabban
 611 6 |                 igen fiatalnak látszik; az akkori sima arcú divat ugyan
 612 6 |              nemigen engedé megbecsülni az életkort, mégis voltak naiv
 613 6 |               mégis voltak naiv vonásai az arcnak, mik egyedül a húsz
 614 6 |                 év alatti kor sajátjai. Az ifjú úr alig látszott ennél
 615 6 |          Járásában is felismerhető volt az akkori főurakat jellemző
 616 6 |               jellemző elegancia. Amint az alispán elé lépdelt, sarkai
 617 6 |          lejtelmet adott járásának.~Ott az alispán előtt büszkén meghajtá
 618 6 |            László fia, atyámtól e levél az alispán úrnak.~Malárdy felállva
 619 6 |            arcán, hirtelen végigtekinte az asztalon, fiának intve:~–
 620 6 |                akarta átengedni helyét.~Az alispán ezalatt feltörte
 621 6 |               belső rejtekébe, s azután az előtte ülő személyén keresztül
 622 6 |                 Pedig aki közöttük ült, az Vasady Gábor volt, aki egyet
 623 6 |                félhátat fordított neki.~Az asztalfőn jobbról az alispánné
 624 6 |              neki.~Az asztalfőn jobbról az alispánné ült férje mellett,
 625 6 |           Malárdy többször tekinte majd az egyik, majd a másik alakra,
 626 6 |                 még komorabb lett, ő is az ifjúra nézett, és Eudemia
 627 6 |                 szájtátva bámultak reá; az ifjú Malárdy, midőn a kávéscsészét
 628 6 |              arcába okos szemeivel, míg az, aki szemközt ült vele,
 629 6 |             felé, komoly és büszke volt az alispánnak, fitymálta a
 630 6 |            ellene – vagy belebolondulva az egész társaság, s magában
 631 6 |                  Malárdy kérdezősködött az öreg Kadarkuthy báró felől;
 632 6 |             öreg Kadarkuthy báró felől; az ifjú beszélt róla sokat.
 633 6 |                Azt mindenki tudja, hogy az öreg Kadarkuthy báró nemigen
 634 6 |                 furcsa megjegyzést tett az öregúrra, Viktor szikrázó
 635 6 |         odahátul hallhatóan nevetett, s az egész társaság örült rajta,
 636 6 |               hogy a goromba nemes urat az ifjú úr egy tekintetével
 637 6 |               volt.~Vasady nem is szólt az asztalnál egy szót sem többet.~
 638 6 |          asztalnál egy szót sem többet.~Az öreg báró Kadarkuthy személyes
 639 6 |              mindkettőjüket. – Említett az ismeretségi évekből olyan
 640 6 |             olyan körülményeket, amiket az illetőkön kívül más senki
 641 6 |                tekintettel. – Én voltam az ő segédje, ő az enyém, egymás
 642 6 |               Én voltam az ő segédje, ő az enyém, egymás után, lelkem
 643 6 |                után, lelkem teremtette!~Az öregúr Hermina mellől nyújtá
 644 6 |             Hermina mellől nyújtá kezét az asztalon át Viktornak, s
 645 6 |             többet ereszteni.~– Hát még az asszonyok előtt! Lelkem
 646 6 |                nyugalmazott Achilles. – Az asszonyok előtt, ott volt
 647 6 |        hadastyánt megsértené.~– És lám, az én atyám mégsem volt oly
 648 6 |            irigylek.~Ezt a mondást csak az alispán és neje értheték.
 649 6 |                 Egyébiránt rajtam a sor az anyai szeretetet megérdemelni
 650 6 |             utána halkan és szemlesütve az ifjú.~Az alispánné arcáról
 651 6 |                 és szemlesütve az ifjú.~Az alispánné arcáról önkéntelen
 652 6 |                 mely útjában állott, és az nagyon erős kőszikla.~Malárdy
 653 6 |               véleményadások által arra az időre, amikor az történt,
 654 6 |             által arra az időre, amikor az történt, magát őrültnek
 655 6 |                ijedelmes arccal jött be az udvarnok az alispánhoz sietve,
 656 6 |              arccal jött be az udvarnok az alispánhoz sietve, s elakadó
 657 6 |                 mely a kántort érte, ki az esteli tűzijátékhoz készítvén
 658 6 |          azáltal is képtelenné van téve az ember ez ünnepélyes alkalommal
 659 6 |                ez ünnepélyes alkalommal az orgona melletti szolgálatot
 660 6 |                szolgálatot teljesíteni.~Az alispán eltitkolhatatlanul
 661 6 |                 e baltudósításra. Éppen az utolsó percben, amikor már
 662 6 |           faluba küldeni más kántorért. Az orgonához pedig nem is értenek
 663 6 |               is értenek ott a falukon. Az egész szertartást megcsonkítja
 664 6 |             lehullani.~– Méltóságod ért az orgonához?~– Sokszor játszottam
 665 6 |               amint mások mondják.~– És az éneket hozzá?~– Hangom az
 666 6 |               az éneket hozzá?~– Hangom az igaz, hogy nem valami szép,
 667 6 |              kápolnaterembe megpróbálni az orgonát. Az első hangfutam
 668 6 |                 megpróbálni az orgonát. Az első hangfutam elárulá,
 669 6 |                hangcifrázattal befejezé az orgonajátékot, utána hagyva
 670 6 |                 közé, Malárdy megölelte az ifjút, és megcsókolá arcát.~
 671 6 |                 Ez sem történt még soha az életben. – Még saját fiával
 672 7 |                a leghatalmasabb Malárdy az ifjú Kadarkuthy által.~A
 673 7 |               által.~A levélben, melyet az alispánnak átadott, az öreg
 674 7 |           melyet az alispánnak átadott, az öreg Kadarkuthy reszkető
 675 7 |          Kadarkuthy reszkető vonásaival az volt írva, hogy egy gyermekkori
 676 7 |               egymáshoz adják et cetem, az öregúr levele tele volt
 677 7 |                szokásáról rég ismeré őt az alispán.~Ez valóban kedves
 678 7 |            gazdag előfogattal hajtat be az udvarra; otthon uradalmakkal
 679 7 |                 ki lehetett magyarázni. Az öreg báró bizonyosan magától
 680 7 |                  aztán meg ismeretes is az a különös egymásután a természetben,
 681 7 |                szívét annyira megnyerte az ifjú báró, hogy az antik
 682 7 |            megnyerte az ifjú báró, hogy az antik szobor arca még nyájas
 683 7 |               édesatyja, a báró úr írt.~Az ifjú szerényen lehajtá fejét,
 684 7 |        őszinteség bizalmával ragadá meg az alispán kezét:~– Szabad-e
 685 7 |                  Malárdy elmosolyodott. Az örömtől mosolygott-e vagy
 686 7 |               örömtől mosolygott-e vagy az ifjú eredeti nyíltszívűségén?~
 687 7 |                 neki:~– Ha úgy rendelte az ég, hogy ez teljesüljön,
 688 7 |             Kálmánt, a legkedvesebb cím az ő öröksége.~Az alispán elkomorodva
 689 7 |         legkedvesebb cím az ő öröksége.~Az alispán elkomorodva sóhajta
 690 7 |               juthatna, ahelyett mindig az alacsonyabbakhoz szít, s
 691 7 |                versei szépek; de hát mi az? Hová fog ez vezetni? A
 692 7 |              szemben. Meg van keseredve az a napom, melyben reá gondolok.
 693 7 |              nevét többre becsüli, mint az ország első hivatalnokáét.
 694 7 |     végighallgatá Malárdy panaszát, ami az akkori idők szellemében
 695 7 |             évtizeddel későbben is azok az előkelő magyar nemesi családok,
 696 7 |             fiakról, s ügyetlenség volt az idegentől, ha felőlük tudakozódni
 697 7 |           reméli ön azt? – kapott rajta az alispán.~– Nekem sokba fog
 698 7 |         áldozatot kegyed aggodalmáért s az ő jobblétéért. Még ma meg
 699 7 |               ma meg fogom őt téríteni.~Az alispán kérdőleg, csudálkozó
 700 7 |                félbe kellett szakítani. Az alispán Viktor karjára fűzve
 701 7 |             Malárdyhoz Viktor, mindjárt az asztalfő mellett. Vasady
 702 7 |      nevezetesebb személy volt, mint ő: az fait accompli, s a fait
 703 7 |              divat volt már meghajolni.~Az egész ebéd alatt tudta foglalkoztatni
 704 7 |              alatt tudta foglalkoztatni az egész társaságot az ifjú
 705 7 |      foglalkoztatni az egész társaságot az ifjú jövevény. Szikrázó
 706 7 |            előadása zamatjába, hogy még az érdekelt maga is kénytelen
 707 7 |             pohár bortól leissza magát, az részeges, semmirekellő,
 708 7 |             palack után is józan marad: az derék, gavallér ember. Eleinte
 709 7 |         mozgatni a nyelvét.~Szerencsére az alispán jelt adott a felkelésre.
 710 7 |                 különbséget tudva tenni az etikett és a szív parancsai
 711 7 |              már akkor el volt készítve az ünnepélyt fűszerező mulatságok
 712 7 |               előadást látni, még abban az időben nem volt nálunk kimondva
 713 7 |                nem volt nálunk kimondva az a vakmerő eszme, hogy egy
 714 7 |          fehérre, hamis szakállt kössön az állára, s előálljon azzal
 715 7 |                Oloferno Vitellezzo, aki az apjáért bosszút akar állni.
 716 7 |       feketeművész és boszorkánymester; az orosz cár udvari szemfényvesztője;
 717 7 |                 double vue feltalálója, az escamotage és indiai bűvészet
 718 7 |                 legtöbbet Eudemiával és az alispánnéval; legkevesebbet
 719 7 |              csak néha pillantott lopva az ifjú után, ki oly hidegen
 720 7 |              hogy minden kilőtt zsebóra az ő zsebében lesz megtalálandó.~
 721 7 |                sokat ügyelt a bűvészre: az egész komédia alatt hátat
 722 7 |             neki, fecsegett Eudemiával.~Az orosz cár első szemfényvesztőjét
 723 7 |             érinté varázsbotjával, amin az öreg Malárdy atyafi nagyon
 724 7 |                bólintott felé, s levont az ujjáról egy szép smaragdköves
 725 7 |                 előtt, látják önök, íme az a gyűrű, amit a báró úr
 726 7 |             volt ott.~– Most is itt van az ujjamon – szól Viktor félvállról
 727 7 |              itt úgy segéljen, nincsen! Az én zsebeimben ugyan nincsen.~
 728 7 |                 a gyűrű nem került elő.~Az egyiptomi mágusok tanítványa
 729 7 |                 növelte a bámulatot még az, hogy amint Hermina le akarta
 730 7 |               le akarta a gyűrűt húzni, az oly szorosan volt az ujján,
 731 7 |             húzni, az oly szorosan volt az ujján, hogy le nem jött
 732 7 |            villant a gyűrű kövéből – és az ifjú szemeiből…~…Mikor az
 733 7 |               az ifjú szemeiből…~…Mikor az ilyen szemfényvesztő nagymesterek
 734 7 |               ügyesen el tudja rontani, az mindig meg szokta nyerni
 735 7 |             húzni ki orrából, szájából.~Az öreg atyafi egyre növekedő
 736 7 |                Igen szívesen – viszonza az ezermester megértve a naiv
 737 7 |             Tessék leülni ide a székre.~Az érdemes atyafi elbizakodott
 738 7 |             mosolygó arccal mászott fel az emelvényre, s vitéz önhittséggel
 739 7 |                 azoknál fogva fennakad.~Az öreg atyafi nekifeszíté
 740 7 |                 öreg atyafi nekifeszíté az egyik lába hegyét a másik
 741 7 |               nagy tusakodással lehúzta az egyik csizmát. Még mindig
 742 7 |               tournez! – Egy perc alatt az is eltűnt.~A becsületes
 743 7 |                 tetőtől talpig megmérte az atyafi testi hosszúságát.~–
 744 7 |             akármerre járt. Majd elejté az állát, olyan hosszú lett
 745 7 |            zápfogát vette ki, s letette az asztalra, azután az első
 746 7 |             letette az asztalra, azután az első fogait szedegette ki.~
 747 7 |                  signore; nem addig van az – kiálta utána a bűvész,
 748 7 |            megragadta gallérjánál fogva az iramodót. – Tessék csak
 749 7 |              hagyjon! Ne engedjen ennek az ördögnek elnyelni! Nagyságos
 750 7 |                 kívánságára lenyeletik.~Az alispán inte a bűvésznek,
 751 7 |             tréfának; őt mégis sértette az, hogy egy Malárdyt, bármilyen
 752 7 |                  s kezet akart csókolni az alispánnak, hogy nem engedte
 753 7 |            innen! – kiálta rá haragosan az alispán, mire a szegény
 754 7 |                nagy ijedtségből.~– Hogy az Isten büntesse meg a pokolravalóját:
 755 7 |             hogy eljött a perc, melyben az iménti kudarcvallásért báró
 756 7 |               adjon.~Ismét lejött hozzá az emelvényről, ismét érinté
 757 7 |           tallér…~– Tüzes volt talán?~– Az nem, hanem ütést adott a
 758 7 |                 Ez a tallér? Lehetetlen az – szólt Viktor, s felemelé
 759 7 |            Viktor, s felemelé nyugodtan az elejtett pénzt, s ismét
 760 7 |         elejtett pénzt, s ismét odaadta az ezermesternek.~Az másodszor
 761 7 |               odaadta az ezermesternek.~Az másodszor még nagyobb ijedelemmel
 762 7 |             bohókás ábrázattal mondá:~– Az első felvonásnak vége. Tessék
 763 7 |                 meggyőződött róla, hogy az, amint valaki tenyerébe
 764 7 |           Mindenki esküdött, hogy annak az érintése pokolbeli veszedelemmel
 765 7 |         hallgatag lánykához fordulva.~– Az Istenért, Hermina! – kiálta
 766 7 |                nyújtá Viktor elé kezét: az ifjú odaszorítá kezébe a
 767 7 |             tekintheté azt másnak. Csak az a halvány, barnaruhás ifjú,
 768 7 |            meleg kézszorítással üdvözlé az ifjút.~– Ah, ön az, Kálmán?
 769 7 |              üdvözlé az ifjút.~– Ah, ön az, Kálmán? Régóta keresem,
 770 7 |        szemfényvesztők nem értünk.~– Mi az? – kérdé az ifjú megzavarodva.~–
 771 7 |                értünk.~– Mi az? – kérdé az ifjú megzavarodva.~– Ön
 772 7 |             igen szép költeményeket ír.~Az alispán bosszús meglepetéssel
 773 7 |               Viktor kikerülte szemeit.~Az ifjú költő most még nagyobb
 774 7 |        költészetnek.~Sohasem érzi magát az ember szavakban oly szegénynek,
 775 7 |                közbeszólt mostohaanyja, az alispánné:~– Szépek biz
 776 7 |          emlékkönyvébe írtál. Olvasd el az én kedvemért.~– Ugyebár,
 777 7 |            anyja kedvéért tegye meg, ha az én kérésemre nem, olvasson
 778 7 |           egypárat szép költeményeiből!~Az alispán haragtól villámló
 779 7 |                munkái közt keresgéljen.~Az alispán nem tűrhette tovább.
 780 7 |            éppen nem tudott választani.~Az alispánné ízlésének kellett
 781 7 |            ízlésének kellett határozni; az ami őneki úgy tetszett,
 782 7 |                 mai világban a közönség az előadott mű után a kritikus
 783 7 |              Nos, hogy tetszik? – szólt az alispánné egyenesen felé
 784 7 |                akart többet mondani.~De az alispánné ezzel nem érte
 785 7 |                 végre kimondó, hogy biz az szép, de már ez a tárgy
 786 7 |                  nem ismeri azt Kálmán?~Az ifjú nyugodt, tiszta, becsületes
 787 7 |                akkor Kadarkuthy elmondá az ismeretlen poéta költeményét.~
 788 7 |         elmondott versezet szórul szóra az övé volt.~A társaság egy
 789 7 |                ugyanaz.~Kálmán úgy állt az olvasóasztal mellett, mint
 790 7 |          elmeredtek, kezeiben összetört az írás, egy szónak nem volt
 791 7 |           semmit, csak egy érzése volt, az, hogy munkáját, melyet mostohaanyján
 792 7 |              történik, mely közel viszi az embert a megtébolyodáshoz.~
 793 7 |                más poétánál is olvasta, az arra mutat, hogy az a másik
 794 7 |            olvasta, az arra mutat, hogy az a másik vette azt Kálmántól
 795 7 |                 olyan dúlt arccal, hogy az alispánné jónak látta utánaküldeni
 796 7 |             annak meg kellett csipdesni az arcát; mire Kálmán szobájához
 797 7 |             elkezdett ádázul dörömbölni az ajtón.~Kálmán felnyitá azt
 798 7 |             tőle Hugó Oszkár, elbámulva az ifjú állapotán.~Kálmán felső
 799 7 |                 talán egyet sem – szólt az ifjú piperkőc, s amint kezébe
 800 7 |       osonhatván, minthogy Kálmán éppen az ajtó előtt állt, és ott
 801 7 |         próbatételre szólítá fel Kálmán az ifjú piperkőcöt:~– Fel tudod-e
 802 7 |             akrobata.~– Ugye? – kérdezé az ifjú, s olyan büszkén villogtak
 803 7 |                 felvonása a komédiának, az akrobatikus látványosságok:
 804 7 |           terembe. Arca ki volt pirulva az erőgyakorlattól, szemei
 805 7 |                 akkor.~Azonközben folyt az előadás az emelvényen. A
 806 7 |             Azonközben folyt az előadás az emelvényen. A bűvész társa,
 807 7 |             emelvényen. A bűvész társa, az északi Herkules, a török
 808 7 |               hogy azokon alig lehetett az emberi idomokat kivenni.
 809 7 |              ami őt rettenetessé tette.~Az ember mindig nagyobb csodákat
 810 7 |                 szemei sóváran kísérték az atléta hatalmas mozdulatait,
 811 7 |                testvérével, nem ügyelve az egész komédiára.~A testerő
 812 7 |          sziszegve nézte.~Ott volt maga az alispán is és a derék Vasady
 813 7 |               és felpálinkázva. Ez volt az előadás koszorúja.~Az atlétának
 814 7 |              volt az előadás koszorúja.~Az atlétának még néhány leszegett
 815 7 |             síkra.~Jó izmos legény volt az egyik, aki elégszer verekedett
 816 7 |                vasgyúróval.~A Sámsonnak az a furcsa fogása volt, hogy
 817 7 |           fogása volt, hogy nem engedte az embert a derekához közel
 818 7 |                hívta minden ember, hogy az erős Marci.~– Aztán ne hagyd
 819 7 |                  nem is – szólt hetykén az erős Marci, s abban a pillanatban
 820 7 |            gavallérok brávót kiáltottak az atlétának, Vasady szedtevettézett,
 821 7 |             vereti őket.~A másik hármat az erős Marci esete után sem
 822 7 |          magyarul, félig rácul, keverve az ékesszólást, elkezdett a
 823 7 |               mérgesen szívta a fogait, az alispán fölkelt helyéről,
 824 7 |                közül.~Viktor szava volt az.~– Ki meri azt mondani,
 825 7 |        bámulattól megnémulva tekintének az ifjúra; először meglepte
 826 7 |          tétovázva készülő ellenfeléhez az ifjú –, hogy szedd össze
 827 7 |             aggódott a szép ifjú miatt, az elegánsok fitymálták a dolgot,
 828 7 |          elegánsok fitymálták a dolgot, az ilyen huzakodás nem nemesembernek
 829 7 |                 személyét külbütírozzák az aréna közepére.~A férfiak
 830 7 |              teríteni a színpadra, hogy az esés alkalmatlan ne legyen.~
 831 7 |              szökött rá egyszerre, hogy az atléta szinte hátratántorult
 832 7 |              újra súlyegyenbe hozhatta.~Az ifjú kezeinek első fogásáról
 833 7 |           erővel mélyedtek Viktor ujjai az atléta vastag izmai közé,
 834 7 |                szokott fogását vevé elő az atléta; egyszerre felkapta
 835 7 |            Talán senki sem hallotta azt az elfojtott sikoltást, mely
 836 7 |              mely akkor hangzott, midőn az atléta Viktort a légbe kapta,
 837 7 |            Viktort a légbe kapta, attól az általános örömriadaltól,
 838 7 |              tréfa, nem egyetértés, azt az atléta legjobban bizonyíthatá,
 839 7 |              tapogatta meg karjait, még az alispánné is azt mondta
 840 7 |               mondta neki: „Derék fiú”.~Az a szép leányka pedig ott
 841 7 |                szobában erről beszéltek az emberek, ezt magyarázták
 842 7 |              taszította meg jobb kézzel az óriást, hogyan rántotta
 843 7 |                 nemzeti büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az ideálja
 844 7 |       büszkeségnek ez az ifjú, ez aztán az ideálja egy magyar főnemesnek;
 845 7 |                 a megbukott sírása volt az, a méltatlanul érzett fájdalomé,
 846 7 |            összekötött iratcsomag volt.~Az ifjú szótlanul megcsókolá
 847 7 |             klasszikus szobor arca volt az, ki büntetését megköszönő
 848 7 |                 vele, s kényszeríté őt, az apát, a társalgási terem
 849 7 |           sokszor megbántottam – rebegé az ifjú érzékenyen.~Malárdy
 850 7 |              szólt alig hallható hangon az ifjú, s egy csepp hullott
 851 7 |        kandallóhoz lépett, s belehajítá az egész iratcsomagot.~És azután
 852 7 |             vele, de azt is abbahagyta. Az ajtó nyílt, és rajta Viktor
 853 7 |          Valóban azok. Örökre lemondott az őrjöngésről. Hogy vihette
 854 7 |           került.~– Hogyan?~– Elvesztém az ő szeretetét.~– De megnyerte
 855 7 |           szeretetét.~– De megnyerte ön az enyémet! – szólt Malárdy,
 856 7 |             Malárdy, s kebléhez szorítá az idegen ifjút, és a nagy
 857 7 |               még tréfálni is tudott:~– Az indus szemfényvesztő nem
 858 7 |            legnagyobb bűvészet.~Kezével az égő költeményekre mutatott.~
 859 8 |            naptól fogva kedvence maradt az egész Malárdy-pártnak. Mert
 860 8 |                 megyét foglaltak össze.~Az alispán az első órában meg
 861 8 |             foglaltak össze.~Az alispán az első órában meg volt hódítva
 862 8 |                meg volt hódítva általa, az elegáns atyafiak az első
 863 8 |             általa, az elegáns atyafiak az első napon és a szép hajadon –
 864 8 |               napon és a szép hajadon – az első pillanatban.~Egy hét
 865 8 |          rettenetes hódítónak.~Úgy bánt az vele, mint egy bölcs országfoglaló
 866 8 |                lángját; elfoglalta tőle az utolsó ellenállási ösztönt:
 867 8 |           egyszer csak azt vették észre az elegáns úrfiak a kastélyban,
 868 8 |               úrfiak a kastélyban, hogy az örökké tintásnak csúfolt
 869 8 |               Malárdy arcán meglátszott az öröm, midőn fiának ez átalakulását
 870 8 |             előtt legelőször eljátszott az ifjú, olyan valóságos tapsot
 871 8 |             hasztalan minden fáradsága: az alispánnénál. E nő nyíltszívű
 872 8 |        idomtalan, rút ember; ha Hermina az ő édeslánya volna, ilyen
 873 8 |             ilyen embernek nem adná, ha az meg egyedül volna is férfi
 874 8 |             világon!~És Hermina?~Ő volt az, akivel Viktor legkevesebbet
 875 8 |                  Azt is jól tudta, hogy az a hölgy nagyon biztos foglya
 876 8 |                 közönye azt a szerelmet az őrültségig fokozza fel;
 877 8 |              játszott, mindenütt ő volt az ünnepély hőse, s egy ünnepélyes
 878 8 |          bűbájos alkonyi órákról, midőn az aranyos habokat csapkodó
 879 8 |                kedvezett a mulatságnak; az ég tiszta volt, a Duna sima
 880 8 |              ölnyi mélyen a víz alatt s az ezüst halacskák útját, mik
 881 8 |                 színére.~– Úrfi – szólt az öreg révész Viktorhoz –,
 882 8 |                 menni.~Viktor kinevette az öreget.~– Az egész Dunátok
 883 8 |           Viktor kinevette az öreget.~– Az egész Dunátok nem érdemes
 884 8 |            Dunátok nem érdemes rá, hogy az ember féljen tőle. Láttam
 885 8 |                tengeri vihart is, öreg. Az egy kicsit szebb az édesvízinél.~
 886 8 |               öreg. Az egy kicsit szebb az édesvízinél.~A révész vállat
 887 8 |           köpenye; annyit mégis megtett az öreg szavára, hogy azt bevetette
 888 8 |          melynek aranyozott delfin volt az orrán. Hugó volt a kormányos.~
 889 8 |               azon feltehető esetre, ha az úri kormányosok közül valamelyik
 890 8 |               helyet; ott volt Malárdy, az alispán, Vasady és a nyugdíjazott
 891 8 |           testőrtiszt.~A mulatság terve az volt, hogy az egész csónakos
 892 8 |            mulatság terve az volt, hogy az egész csónakos társaság
 893 8 |             próbálgatta, hogyan lehetne az orra helyett a farával menni
 894 8 |              hangja? Máskor nem szokott az.~Kálmán azt állítá, hogyha
 895 8 |           Hermina hangja nem reszketne.~Az a valaki nem lehetett más,
 896 8 |                  tapadt a lányka hangja az ifjúéhoz, egészen beleolvadt;
 897 8 |              utolérni. Eudemiának éppen az ilyen jelenet tetszett:
 898 8 |           láthatáron felhő. Eh, nem jön az ide, szokták ilyenkor mindani
 899 8 |   természetesnek találják, hogy a vihar az ő mulatságaikról magát értesíttetni
 900 8 |                nagy felleggomoly között az alkonyodó nap, fényes orcája
 901 8 |                 és tehéncsordák futnak, az országúton végig hosszú
 902 8 |               szélrohamnál vették észre az előrehaladók, hogy a hátulsó
 903 8 |          dereglyéből kiáltoznak valamit az előresiettek után. A szél
 904 8 |      kiálthatnak onnan a dereglyéről?~– Az sem lenne kedves tréfa:
 905 8 |               Azért csak kapd két kézre az evezőt s nyomulj utánam,
 906 8 |          énekelni a szélzúgás közepette az ismerős halászdalt~Hajlong
 907 8 |                  a közelgő mennydörgés.~Az erős alszél egyre dühösebben
 908 8 |        záporcseppek ellen rossz védelem az a vékony öltözet; az ázott
 909 8 |            védelem az a vékony öltözet; az ázott selyem a szép, deli
 910 8 |                hátranézett Kálmán után: az messze tőle küzdött a habokkal,
 911 8 |               itt – szólt Herminához; – az eső esni kezd ez betakar
 912 8 |       mindkettőnket.~A leányka elfogadá az eléje nyújtott kezet, s
 913 8 |               amilyen mosolygás megveri az embert.~– Kisasszony, sohasem
 914 8 |          kérdené valaki tőled – suttogá az ifjú a lánykának, – hol
 915 8 |              akarnál lenni?~– Itt… Itt…~Az ég úgy dörgött odafenn;
 916 8 |                már egy kézzel sem fogta az evezőt; mindkettővel a leánykát
 917 8 |                volt: átölelte karjaival az ifjú nyakát, és mondott
 918 9 |              vett észre a háznál.~Egyik az volt, hogy Malárdy többször
 919 9 |            árult el iránta; másik pedig az, hogy Herminát azontúl sohasem
 920 9 |            sétára szólítá fel Herminát, az alispán félkomolyan azt
 921 9 |            kapott levelet édesatyjától, az öreg bárótól?~Viktor értette
 922 9 |                levelet kapott atyjától. Az öreg bárónak egy lovas hajdúja
 923 9 |            ágyából felkelhessen többet; az orvosok azt mondják, hogy
 924 9 |                 látni.~Egy másik levele az alispánhoz volt intézve,
 925 9 |               azt a bolondot cselekszik az orvosok, amit a tót a nyírfával,
 926 9 |                 tehát, ha csakugyan van az alispánnak egy elvesztegetni
 927 9 |              sok olyan ember kereskedik az almáriomokban, aki nem tett
 928 9 |            áldását és mindenét ráhagyja az egyetlen fiúra, azt sajnálja
 929 9 |           annyira meg van dagadva, hogy az őtőle senki sem is kívánhatja:
 930 9 |                 a vacsorán stb.~Egészen az öreg Kadarkuthy irálya,
 931 9 |               ráismer Kadarkuthy kezére az olvasó, s aki nem látja
 932 9 |               udvarias dolognak találta az öreg bárótól, hogy akkor
 933 9 |          meghaljon, amikor éppen Viktor az ő leányát elveszi, s egy
 934 9 |            ezért a tréfáért, annálfogva az öregúr levelét igen szellemdúsnak
 935 9 |                 történetesen e levélben az is rá volt parancsolva,
 936 9 |                 Viktorral tudatja, hogy az öreg báró úrtól levelet
 937 9 |          szorítá meg egymás kezét azzal az erős meggyőződéssel mindkét
 938 9 |              esik most ennek a másiknak az a szomorú komédiázás.~Néhány
 939 9 |     szerződményen, úgy megkötözve abban az ifjú vőlegényt és annak
 940 9 |              nem olvasott egyebet, mint az okirat címét.~A menyegzői
 941 9 |               kapott hazulról, most már az orvostól, aki röviden értesíté,
 942 9 |           találni, egy napot se késsék.~Az idő sürgetős volt. Viktornak
 943 9 |          sietnie kellett haza, márpedig az alispán nem találta célszerűnek
 944 9 |                 nem találta célszerűnek az esküvő elhalasztását leendő
 945 9 |              meg kelle annak történnie.~Az asszonyok eléggé kétségbe
 946 9 |            kétségbe voltak emiatt esve, az alispánné pecsenyéi még
 947 9 |                a legszebb párt meglássa az oltár előtt, s beszélhessen
 948 9 |           fájdalom közt legnagyobb volt az, hogy a dicsőség emelésére
 949 9 |          Malárdy Hermina részéről pedig az ország legtekintélyesebb
 950 9 |          legtekintélyesebb hivatalnoka, az országbíró, Malárdynak egykori
 951 9 |               most ők sem lesznek jelen az esketésen. Talán mégis jókor
 952 9 |                 érkeznek, hogy neveiket az anyakönyvbe bejegyezzék
 953 9 |              kuruc nemest, Vasady urat.~Az alispánné sehogy sem tudott
 954 9 |               Isten ellen való vétek, s az ilyen házasságon nem lehet
 955 9 |                 lehet áldás, hogy ezért az egész világ megszólja, elítéli
 956 9 |           mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész bolond történetet,
 957 9 |           bolond a halálában is, bolond az apja is, a fia is, bár sohase
 958 9 |                 bár sohase látott volna az egész familiából annyit
 959 9 |               alját, úgy aludjék rajta.~Az egyszerű, nyíltszívű asszonyság
 960 9 |             asszonyság ami ellenszenvet az első pillanatban felvett
 961 9 |               azt le nem bírta vetkőzni az utolsó pillanatig, egész
 962 9 |           mondja napának „édesanyám”, s az örömanya azt kénytelen mondani
 963 9 |              mint valami kanászbojtáré, az egész ember csupa „gaukler”,
 964 9 |                a derék asszonyság: hogy az ő jó szelíd Kálmánját úgy
 965 9 |                tartott volna meg Kálmán az ő számára, ő nem mutatta
 966 9 |             Később még jobban fájt neki az, hogy Kálmán maga is kiengesztelődik
 967 9 |            környékbeli ismerősök, kiket az előbbre tett határidőről
 968 9 |               nagyrészt meg is érkeztek az esküvőre; tehát jelen lehetnek
 969 9 |                 meg a siettetett órára, az jól felvéve ismét nem olyan
 970 9 |               ismét nem olyan nagy baj: az ő jelenlétük több fényt
 971 9 |        jelenlétük több fényt adna ugyan az ünnepélynek, de megszorítólag
 972 9 |                  de megszorítólag hatna az alsóbb rangú Malárdy büszkeségre…
 973 9 |                 okoskodás kifogytán áll az utolsó védok, miszerint
 974 9 |                visszhangoztatva, és íme az mégis felvirult és boldog
 975 9 |             mindenki titokban mosolyog: az édes suttogás lehet!~– Hermina,
 976 9 |                  testvért, ősi palotát, az egész világot, és azután
 977 9 |           jobban, mint mindazokat, mint az egész világot: akkor ne
 978 9 |               simult közelebb hozzá, és az több volt minden feleletnél.~–
 979 9 |                 hímzett vánkosokra, hol az oltár előtt a lelkész várt
 980 9 |            előtt a lelkész várt reájuk.~Az egyház tisztes szolgája
 981 9 |              Férj és feleség keltek fel az oltár zsámolyáról.~A rokonok
 982 9 |             milyen bátor a menyasszony. Az alispán megcsókolá vejének
 983 9 |              megcsókolá vejének orcáit; az kezet csókolt az örömanyának,
 984 9 |                orcáit; az kezet csókolt az örömanyának, az alispánné
 985 9 |                 csókolt az örömanyának, az alispánné nem szólt neki
 986 9 |        koronával több ragyogott, alatta az aranyos név: „Kadarcsi és
 987 9 |        menyasszony. Mindenkinek feltűnt az, hogy a máskor oly merész
 988 9 |             most tánczenéket hangoztat; az illem és jószokás szerint
 989 9 |            által egészen kiszoríttatott az emlékezetből.~A vőlegény
 990 9 |                vőlegény és menyasszony.~Az alispán büszke volt örömében.
 991 9 |                pálya nyitva; egykor még az ország legmagasabb hivatalszékeiben
 992 9 |              azt mondá, felemelt kézzel az égre hivatkozva: „Jegyet
 993 9 |                hivatkozva: „Jegyet tégy az ő homlokára, hogy megismerjék
 994 9 |               angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami onnan felyül
 995 9 |              áldás, ami onnan felyül jő az égből …és terjeszd ki e
 996 9 |              keserű kiáltásnak szózatát az ő gyermekeire és egész családjára:
 997 9 |               hanem szórassanak széjjel az ő gyermekei a világ minden
 998 9 |               részeiben, s legyen példa az ő történetük mások előtt!.…”~
 999 9 |                öröm pillanatában idejön az erős átkozódó, és láthatja,
1000 9 |                minő bánat maradt otthon az ő tulajdon házában.~Malárdy