Rész

   1 1 |                kilencvenhat éve annak, hogy ez esemény történt.~Nem
   2 1 |              bátorságot vette magának, hogy az éjféli órára is el merte
   3 1 |            rettentő eset történt vele, hogy valami láthatatlan lélek
   4 1 |     gyermekkoromban mindig azt hittem, hogy valami közelgő rosszat jelenthet,
   5 1 |                utcára, és azt kérdené, hogy mi történt.~Pedig sokkal
   6 1 |                mozdulattal tudtul adá, hogy él. Hogy ébredt fel mindenki
   7 1 |       mozdulattal tudtul adá, hogy él. Hogy ébredt fel mindenki egyszerre
   8 1 |          egyszerre legédesebb álmából, hogy rohantak ki csöndes házaikból
   9 1 |            ahogy ágyaikból felszöktek: hogy feledték házaik ajtait nyitva,
  10 1 |               keresztültörni a földön, hogy a két Duna folyamban ezer
  11 1 |           tölté be a levegőt, anélkül, hogy valaki tudná, merre lehet
  12 1 |            végig az utcákon, megállva, hogy visszaüvöltsenek az elhagyott
  13 1 |          leheletét érzék, de ez tudta, hogy itt Isten van közel; őt
  14 1 |               a lelket, mindenki érzé, hogy itt az emberi kéz hatalmának
  15 1 |          sietett, borzadva vevé észre, hogy a kutakból egyszerre kiapadt
  16 1 |                úgy nyomta ismét össze, hogy a nyílásba szorult gerendák
  17 1 |           kereső nép megrettenve látá, hogy a Dunának e keskeny ága
  18 1 |                felemelte annak medrét, hogy a víz a szigeten keresztül
  19 2 |            sátorajtókhoz a csónakokat, hogy menekülhessenek, ha ismét
  20 2 |                kis csengettyű szavára! Hogy siettek minden utcából imádságos
  21 2 |       imádságos könyveikkel kezeikben! Hogy szólítá meg a szemközt találkozókat: „
  22 2 |               esett látni a buzgóknak, hogy itt-amott a házak kapujában
  23 2 |              Miért nem kéritek Istent, hogy e csapást elfordítsa rólunk?”~
  24 2 |              mindenki.~Annyi bizonyos, hogy a népesség egy harmadának
  25 2 |               felelet. Annyi mondható, hogy még akkor a kis urak igen
  26 2 |                énreám nem bízta senki, hogy én itt az országok sorsát
  27 2 |             esék – szomorú vasárnap –, hogy azon a téren, mely mostanság
  28 2 |               össze, mely úgy látszik, hogy szántszándékos találkát
  29 2 |       nádpálcájával inte a többieknek, hogy várjanak és hallgassanak:
  30 2 |                 még soványabb azáltal, hogy öltönyének minden része
  31 2 |             kígyó.~Tudnunk kell pedig, hogy e derék férfiú a becsületes
  32 2 |       őkegyelme.~Tudnunk kell továbbá, hogy az érdemes takács céh tagjai
  33 2 |    testületekben. Ne feledjük azonban, hogy a föld reszket alattunk.~
  34 2 |              percig folyvást, anélkül, hogy valami szót tudnának egymással
  35 2 |                úgy közelíte egymáshoz, hogy mintegy kört képezének a
  36 2 |            kegyelmetek?~– Bizony igaz, hogy azt.~– Vétettünk-e mi egymás
  37 2 |            megint csak azt felelhette, hogy megfogá a takácsok atyamesterének
  38 2 |             dolog kegyelmetekre nézve, hogy a szomorú, iszonyatos napokban,
  39 2 |              meg vagyon vonva azáltal, hogy e nemes város privilégiumai
  40 2 |            céhünk gyűlésében az a szó, hogy ím e gyászos napokat használnák
  41 2 |        megírhatom a mostani ivadéknak, hogy ott azon a kerek téren egykor
  42 2 |                akin régen meglátszott, hogy szeretne valamit mondani,
  43 2 |               barátaim, én azt mondom, hogy építsetek itt, ahol állunk,
  44 2 |             állunk, egy akkora sátort, hogy minden nemzetségtek elférjen
  45 2 |              Midőn azután venné észre, hogy mindnyájan őreá vetik szemeiket,
  46 2 |           szavait, mert azt jól tudta, hogy nemes Bajcsy András uram,
  47 2 |              ezentúl fekete gombokkal, hogy akik meglátnak bennünket,
  48 2 |                árán; és bizony mondom, hogy az mi rajtunk nagyobb ékesség
  49 2 |               előttük álló férfiaknak, hogy aranyfüggőiket, gyűrűiket
  50 2 |                az áldozathalomhoz ért, hogy csendülésével ő is beleszóljon
  51 2 |                kezét, és vállalja fel, hogy építsen számunkra ezért
  52 2 |       haragudja magát nekem: meglehet, hogy rosszul megmondtam, mást
  53 2 |        becsületes ember; és ki mondja, hogy Hampel Kristóf nem becsületes
  54 2 |         Kristóf uram oly melegbe jött, hogy kirántva tubákszín kabátja
  55 2 |          gerjesztének hitfelei között, hogy azok egymás után törtek
  56 2 |               ékes beszéddé alakítani, hogy rádisputálja minden emberre,
  57 2 |            érzett és mondott mindenki, hogy ez a munka tetszik odafenn
  58 2 |               Mintha azt mondaná vele, hogy ő is jelen volt… és hallotta
  59 2 |          mintha keresnék maguk között, hogy ki légyen Mózses, és ki
  60 2 |         úriember azzal menté ki magát, hogy neki ugyan a neve Beő, de
  61 2 |              biztosítá a gyülekezetet, hogy ő nemrég kelt föl negyednapos
  62 2 |                mindnyájan ajánlkoztak, hogy ők is vele mennek, nem fájt
  63 2 |          engedni az érdemes férfiúnak, hogy beszédre, szép orációra
  64 2 |                 biztatván ügyfeleiket, hogy amíg visszatérnek, addig
  65 2 |             királynak: „Ma ládd, uram, hogy mint fogok dolgozni”, innen
  66 2 |                tisztában lenni afelől, hogy a három részre osztott címerpajzson
  67 2 |            győződve lenni mindenkinek, hogy a Malárdy-családnak ősidők
  68 2 |            intézkedett utódaira nézve, hogy azok mindig büszkék legyenek
  69 2 |           atyafiak közt osztassék fel, hogy az elődök ne legyenek kénytelenek
  70 2 |            pirulni az utódok előtt. És hogy az törvénycikkelybe is volt
  71 2 |            azonban büszkén említhetik, hogy a köznemesek között az ő
  72 2 |            bizton elmondhatja magáról, hogy jelenleg ő az első úr egy
  73 2 |        Malárdynak első gondja az volt, hogy a megyeház folyosóit végigjárta
  74 2 |         folyosóit végigjárta megnézni, hogy az őrök helyeiken maradtak-e.
  75 2 |                adod minden drabantnak, hogy aki helyét el merészli hagyni,
  76 2 |       szegletfalak elváltak egymástól, hogy a padlás gerendái közé lehetett
  77 3 |                Az emberek azt mondták, hogy ez istenkísértés; az alispán
  78 3 |            alispán nem kérdezte tőlük, hogy mit mondanak.~Ő maga ott
  79 3 |           működést.~Valaki észrevette, hogy az a bolthajtás is ketté
  80 3 |                egy taszítás kell neki, hogy kiváljon, s akkor az egész
  81 3 |            szólt az alispánnak; lehet, hogy féltek hozzá szólni, az
  82 3 |             hozzá szólni, az is lehet, hogy nem bánták volna…~Végre
  83 3 |                 mely ahhoz van szokva, hogy szavait előbb találgassák,
  84 3 |       bolthajtás. Hátra sem tekintett, hogy megnézze: mi volt az. Mit
  85 3 |               várost. Ne mondja senki, hogy egy Malárdy fél, és elfut
  86 3 |                úgy pattogtak magukban, hogy rémület volt alattuk elaludni,
  87 3 |               de az mégis hihető volt, hogy ez a szoba be nem omlik.
  88 3 |            jött mondani az alispánnak, hogy a szegény rabok félnek;
  89 3 |         kérésüket az alispán úr, félő, hogy erőszakkal rohanják meg
  90 3 |           fenyegetést.~Gondja volt rá, hogy válasza retorikailag szabályszerű
  91 3 |                dolgom őrködni fölötte, hogy az végrehajtassék. Én, íme,
  92 3 |            tudatni kívánom a rabokkal, hogy amíg az én lépteimet hallják
  93 3 |       készülnek használni, tudják meg, hogy én rostélyaikon át közéjük
  94 3 |                Nem látják kegyelmetek, hogy strázsa vagyok?~– Hát mondja
  95 3 |            dolga van. Azt parancsolta, hogy elutasítsak minden embert.~–
  96 3 |               nemesember és céhmester, hogy attól, amit egyszer feltett
  97 3 |         kisasszonynak, azt kérdé tőle, hogy van-e neki hát szép bábuja.~–
  98 3 |             Hol van?~– Jaj, nem tudom, hogy a tekintetes alispán úr
  99 3 |           megengedi-e a kisasszonynak, hogy azt elvegye tőlem.~– Óh,
 100 3 |            kisasszonyt figyelmeztetni, hogy oda bemenni nem szabad.
 101 3 |             mondom, mert tudja azután, hogy baj lesz belőle.~János valószínűleg
 102 3 |              tenyerét, azt mondá neki, hogy menjen vele.~János hajdú
 103 3 |                olyan közel az ajtóhoz, hogy a belépőnek éppen vele szemközt
 104 3 |               erejét, föltevé magában, hogy nem fog elszédülni, bármennyire
 105 3 |            azon alázatos instanciával, hogy minekutána Isten ő szent
 106 3 |               e közínség napján; hanem hogy imádhassák Istent mindnyájan,
 107 3 |              egészen közel eléje, úgy, hogy kinyújtott ujjahegyével
 108 3 |           alispán felszakítá az ajtót, hogy láthassa, kik vannak még
 109 3 |                kik vannak még jelen.~– Hogy hívják önt? – kérdezé a
 110 3 |         küldettem.~Malárdy észrevette, hogy kivel van dolga. Nem egy
 111 3 |             büszkeségét találja abban, hogy a veszedelmet keresse. Ez
 112 3 |             minden dicső hivatalainál, hogy mondhassák egykor a mi utódaink:
 113 3 |                 aki megengedte nekünk, hogy Isten előtt egyenlőek legyünk
 114 3 |           agyában. Csak annyit látott, hogy egy holtnál is halaványabb
 115 3 |               intézi: „Engeded-e uram, hogy a mi házunkban beszéljünk
 116 3 |          beszéljünk az Istennel?” – és hogy az a férfi egy alélt gyermeket
 117 3 |             olyasmit suttognak fülébe, hogy az alispán megengedte, miszerint
 118 3 |         virrasztó leányaitól megtudta, hogy odakünn a rác temetőn már
 119 3 |               szószékkel a közepén, és hogy a hívek mindezért Bajcsy
 120 3 |              uram egyenesen azt hitte, hogy száz esztendőt álmodott
 121 3 |      Mondhatták azután Bajcsy uramnak, hogy ennyi meg ennyi lyuk van
 122 3 |              képzelni azt az izgalmat, hogy álltak meg az emberek minden
 123 3 |          emberek minden utcaszegleten, hogy tolongtak az utcákon, hogy
 124 3 |             hogy tolongtak az utcákon, hogy beszélték lelkesült ajkak
 125 3 |            ajkak csudálkozó szemeknek: hogy a rác temető terén áll a
 126 3 |                az ember benn a házban, hogy mozdulni nem tudott egymástól,
 127 3 |                gyermekeiket karjaikra, hogy ők is lássanak és halljanak,
 128 3 |              is lássanak és halljanak, hogy ők is énekelhessék a verset:~„
 129 3 |                férfiak barázdás orcáin hogy csurogtak le a könnyek,
 130 3 |         felment a szószékbe a lelkész, hogy nem tudott sokáig megszólalni
 131 3 |                neki a magasztos ihlet, hogy rázta meg átható szavával
 132 3 |              szavával a hivők lelkeit, hogy emelte fel őket az ingadozó
 133 3 |              volt a dolgok természete, hogy mindez igen szépnek tartatott:
 134 3 |        Thaddeus uramnak, felkérték őt, hogy legyen ezentúl az ő egyházuk
 135 4 |          egymáshoz; leginkább azáltal, hogy a külön templomba járók
 136 4 |              pusztulásra volt szükség, hogy az emberek szeressék egymást.~
 137 4 |            napok emlékére történik az, hogy a sokszor meglátogatott
 138 4 |        megnyíltak az élők lábai alatt, hogy őket eltemessék, és mindenki
 139 4 |                mindenki jól tudja azt, hogy háza most is ezen sírokra
 140 4 |            ezen sírokra van építve, és hogy most is él az, akinek szavára
 141 4 |          veszély.~Úgy látszik azonban, hogy ezt az atyafiak nem akarják
 142 4 |        jóvoltából egy esztendeje lesz, hogy mindezekre nincsen szükség…~…
 143 4 |              nem gondolt egyebet, mint hogy a tekintetes alispán úr
 144 4 |           fogva szépen kérte a hajdút, hogy várja meg az üzenetet.~Azzal
 145 4 |              Az volt ama levélbe írva, hogy az érdemes főkurátor úr,
 146 4 |              jelei, gondoskodjék róla, hogy az a bódé onnan a köztér
 147 4 |        látszott ki egyéb szándék, mint hogy ez órában ama karddal valakinek
 148 4 |           oldaláról, átadá leányainak, hogy akasszák fel azt a szegre;
 149 4 |               pedig csak ő maga tudta, hogy miért.~Nem is mondta meg
 150 4 |               Nem is mondta meg nekik, hogy mi baja van, hanem vizet
 151 4 |                kért, megmosta szemeit, hogy senki se lássa érzékeny
 152 4 |    szárasztóban kissé ráncot vetettek, hogy Bajcsy uramnak második köszöntésére
 153 4 |                még akkor is, ahelyett, hogy „Tessék előbbre kerülni
 154 4 |             uramnak”, azt mondta neki, hogy „Öt hímes és egy anyás”.~
 155 4 |             sem állat el nem fogyaszt, hogy Gutai uram le nem szakasztja,
 156 4 |            bizonyosak lehettek felőle, hogy a nagytiszteletű úr rég
 157 4 |             sorozá.~Emellett, az igaz, hogy nemegyszer megtörtént a
 158 4 |                nevét úgy elfelejtette, hogy mikor a gazkópét valahonnan
 159 4 |              neved!” Míg végre rájött, hogy Lőrincnek hívják a semmirekellőt.~
 160 4 |               egy ízben annyira vitte, hogy az utcákon andalogtában
 161 4 |         feleségéhez, azt mondván neki, hogy ezt örökbe fogadja, mivelhogy
 162 4 |              csak akkor jutott eszébe, hogy hiszen van már egy, akit
 163 4 |               a véleményét nyilvánítá, hogy egykor ez a kis leányka
 164 4 |          tudott saját magáról mondani, hogy az ő neve Lila, és ennek
 165 4 |           köszönheti azt a szerencsét, hogy a nagytiszteletű úr az ő
 166 4 |           nagyon hozzá kellett szokni, hogy mikor „Syringa vulgaris”-
 167 4 |         ritkaságot. Tudja-e kegyelmed, hogy mi ez?~Bajcsy uram azt akarta
 168 4 |            uram azt akarta rá mondani, hogy valami paréj; de Tádé úr
 169 4 |            éppen nem bírta elképzelni, hogy történhetett volna ezen
 170 4 |           választ, amit ő adott rá; és hogy már most mitévők legyenek
 171 4 |           mellére, mintha azt értetné, hogy ott szív van, mégpedig igazi
 172 4 |             azt a választ hozta nekik, hogy az alispán úrnak előkelő
 173 4 |           menni, hallgatta is, nem is, hogy mit beszélnek. A megyegyűlés
 174 4 |               az a „mindennapi csoda”, hogy amint megszólaltak, egyszerre
 175 4 |            vallott meg a jámbor férfi, hogy jobb Győrben, mert ott a
 176 4 |         pogánynak és az eretneknek; és hogy ő igaz vallásos ember, aki
 177 4 |               egy ujjal sem nyúlni; és hogy ő semminek sem oka, valamint
 178 4 |            azután megtudá Bajcsy uram, hogy mi volt az ácsmester keserűségének
 179 4 |           parancsot kapott Malárdytól, hogy holnap reggel azt a faépületet
 180 4 |               a várost végképpen, mint hogy kezét tegye azon szerény
 181 4 |        végrehajtására, bámulva látták, hogy az épület tele van emberekkel,
 182 4 |                A munkások csak vártak, hogy majd vége lesz; vártak délig:
 183 4 |     csoportozata: úgy látszott rajtuk, hogy szeretnének könyörögni lakostársaikért,
 184 4 |                 Azt parancsolta nekik, hogy bontsák széjjel azt a benn
 185 4 |               ami kezdődik e szókkal:~„Hogy a babiloni vizeknél ültünk…”~
 186 4 |         alispán büszkén felelt neki:~– Hogy e ház megszűnjön ház lenni…~
 187 4 |            órában a te arcodat hozzám, hogy meghalljad, amit az én szívem
 188 4 |       vétettünk soha. Íme azt mondják, hogy hiába imádkozunk tehozzád,
 189 4 |           Jegyet tégy annak homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó
 190 4 |             sokan eltakarták füleiket, hogy ne hallják az átok végét;
 191 4 |                volt, aki azt kimondta. Hogy gondolhat ki ilyet emberi
 192 4 |        gondolhat ki ilyet emberi szív, hogy emberi ajknak által adja?
 193 4 |             sem változik.~Midőn látja, hogy az egész körülálló nép között
 194 4 |            kimondott szónak, gondolva, hogy a szó csak levegő? – Hiszen
 195 4 |               csend volt künn és benn, hogy az enyészetes visszhangzó
 196 5 |             annyit, amennyi elég arra, hogy a gyermekből férfi, a férfiból
 197 5 |            piac körül, ami arra mutat, hogy az emberek régen nem félnek
 198 5 |             néha-néha megtöri azáltal, hogy a cigánymezőn labdázáskor
 199 5 |             nehogy azt hihesse valaki, hogy a fiatal nemzedék leendő
 200 5 |           sajátságos körülmény támadt, hogy egy tisztán magyar városban
 201 5 |               annyit tud minden ember, hogy az alispán úr házánál pianoforte
 202 5 |          megvagyunk – ez a felelete a „Hogy, mint van?” kérdésre.~Leányait
 203 5 |              kétségbeesett gondolatra, hogy este felpakoljon egy szekérre
 204 5 |                gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné asszonyom első
 205 5 |              volt rá nézve biztosítva, hogy Mákosné asszonyom valami
 206 5 |                ábrázattal tud előadni, hogy az embernek a haja szálai
 207 5 |               uram Istenem, ne engedd, hogy az éjjel Mákosné asszonyom
 208 5 |        meghalljam!” – ami annyit tett, hogy „Őrizz meg tűztől, víztől,
 209 5 |   szomszédasszony azt beszéli őfelőle, hogy Bajcsy uram őt feleségül
 210 5 |              elhallgatott. Nem mondta, hogy kell is neki ilyen hosszú
 211 5 |               más tisztességes emberé; hogy fogai feketék az örökös
 212 5 |               az örökös emberrágástól, hogy otthon térdig jár a szemétben,
 213 5 |           mindig más háza előtt söpör, hogy más dolgát szapulva, a rajtavalóját
 214 5 |        rajtavalóját hagyja szennyesen; hogy nincsen helyes esze; hogy
 215 5 |              hogy nincsen helyes esze; hogy egypárszor meg is verték
 216 5 |   keresztültörni magát e gyanúsításon, hogy mint teheti azt fel őróla
 217 5 |                szavakban tudtára adta, hogy az ő nyakára ne járjon,
 218 5 |                az ő nyakára ne járjon, hogy üljön otthon, és lásson
 219 5 |              lásson a maga dolga után; hogy őt ne bosszantsa, ne gyötörje,
 220 5 |          szomszédot a guta kerülgette: hogy íme itt van egy asszonyszemély,
 221 5 |           percig azzal biztatta magát, hogy talán nem ide jön; hiú reménység:
 222 5 |               jó reggelre vette észre, hogy valaki jött. Nagyon sietős
 223 5 |             inasoknak utasításuk volt, hogy a műhelyből minden fölösleges
 224 5 |       hallotta-e már kedves komámuram, hogy mi történt? – Mondtam, ni!
 225 5 |          hallani; előre is azt mondom, hogy nem hiszem; nekem el se
 226 5 |             nagyasszony jól tudta azt, hogy azért meg lehet jól hallani,
 227 5 |          Micsoda Lőrincke?~– Ahá! Ugye hogy hall? Tudtam én jól, hogy
 228 5 |              hogy hall? Tudtam én jól, hogy hallja komámuram, amit én
 229 5 |               de? Mikor én azt mondom, hogy ott tanul, hát ott tanul.
 230 5 |               tanul. És ha azt mondom, hogy jól tanul, hát jól tanul.
 231 5 |        megmutatta a nagytiszteletű úr, hogy mit írtak róla a professzorok.
 232 5 |            képe, akár a szép Absoloné, hogy csupa gyönyörűség ránézni;
 233 5 |                hiába mutogatta kézzel, hogy ez mind igaz, de annál rosszabb,
 234 5 |              meg őket legjobban.~– Hát hogy keserítette meg? Úgy-e,hogy
 235 5 |            hogy keserítette meg? Úgy-e,hogy adósságokat csinált? Majd
 236 5 |                 Én sem szerettem soha, hogy az orrom alatt piszkáljanak.
 237 5 |             másik körül, s mint mikor „hogy tetszik”-et játszanak, különös
 238 5 |      találgatásait, megelégedve azzal, hogy mindegyik találomra bal
 239 5 |           amivel azt szokás jelenteni, hogy még ez mind kevés, ha csak
 240 5 |               állt az egész revolúció, hogy Lőrinc arra biztatta fel
 241 5 |            biztatta fel tanulótársait, hogy ne viseljék a longát meg
 242 5 |               benne semmi kívánatosat, hogy a fiatalság szoknyában járjon,
 243 5 |               Azt beszélik az emberek, hogy beállt…~– Katonának! Ott
 244 5 |                be! Hanem azt beszélik, hogy beállt – zsiványnak; útonálló
 245 5 |             gorombaságért; azt mondta, hogy milyen tréfás ma ez a Bajcsy
 246 5 |               meghajtva viselte fejét, hogy szinte alacsony, kicsiny
 247 5 |       sompolyodott vissza. Azért jött, hogy a nagytiszteletű urat feltüzelje
 248 5 |            csak a kertben vette észre, hogy nem jó helyen jár; azután
 249 5 |            dörmögé magában:~– Különös, hogy még sincs itthon az a pap:
 250 5 |             őszintén örül valaki azon, hogy ő hazaérkezett; azután kérdezték
 251 5 |                 azután kérdezték tőle, hogy miért egyedül, és azután
 252 5 |                fohásztól emelkedett. – Hogy nem tér oda vissza, ahol
 253 5 |            ahol oly nagyon szeretik?~– Hogy van anyátok? – Anyád – igazítá
 254 5 |             mindig az volt a fejemben, hogy azalatt, amíg odajárok,
 255 5 |                engedtek képzeletüknek, hogy Lőrinc eltűnését a legborzalmasabb
 256 5 | regényjelenetekkel hozzák kapcsolatba; hogy a jámbor férfi kezei reszkettek
 257 5 |               melyben arról tudósítja, hogy a napokban fogtak ki a Bodrogból
 258 5 |          könyörge:~– Óh, uram, engedd, hogy ez legyen igaz!~Képzelhetni,
 259 5 |              legyen igaz!~Képzelhetni, hogy mik lehettek még a többi
 260 5 |          magához Lilát, megsúgta neki, hogy ismét útra fog menni: a
 261 5 |             úrnak ekkor jutott eszébe, hogy a múltkori sütemények még
 262 5 |              fiától is, s megemlítsék, hogy térítse őt vissza Isten,
 263 5 |               térítse őt vissza Isten, hogy javuljon meg anyja sírjánál,
 264 6 |            külön kamrává idomítva, úgy hogy a nemes vendég ugyanazon
 265 6 |                megszámlálta vendégeit, hogy mindnyájan ott vannak-e,
 266 6 |                meginni, sem pedig azt, hogy részegségre vagy józanságra
 267 6 |                utána.~Úgy nevezik azt, hogy KÁVÉ. Vajon ki találhatta
 268 6 |             ismeretlenségbe tartoznak, hogy felőlük beszélni nem lehet,
 269 6 |              összehúzódni a szemeknek, hogy kellemetlen ráncok és egyebek
 270 6 |              Eudemia közel volt hozzá, hogy elájuljon erre a familiáris
 271 6 |              familiáris megszólításra, hogy őt egy ilyen zöldhajú ember
 272 6 |             már képes ülni, s hagyján, hogy a kardot bírná, de még borotválkozni
 273 6 |        iskolába járni. Annyit nem tud, hogy Győr nem Komárom vármegyében
 274 6 |              egyszer azon bizonyozott, hogy a Dunát az Alföldön Tiszának
 275 6 |                 másszor azt állította, hogy a komáromi szigetbe be lehet
 276 6 |               be lehet jutni, anélkül, hogy az ember vízen menjen át,
 277 6 |             sőt egyszer arra fogadott, hogy Olaszország magasabban fekszik,
 278 6 |     Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor odament, mindig hegynek
 279 6 |                 abba úgy-úgy beleakad, hogy ki nem tud belőle keveredni.
 280 6 |   kifejezésekben, bizonyos lehet róla, hogy mindig a legvastagabbat
 281 6 |               mit nem lehetett érteni, hogy az alispán is, midőn vendégei
 282 6 |         értették. Sokkal többet, mint: hogy akkor ez volt a divat.~És
 283 6 |          szépen tudta vegyíteni rajta, hogy a művészetnek nem volt mit
 284 6 |               a gyémántnyakéket rajta, hogy hódítson, de nem hogy meghódíttassék.~
 285 6 |           rajta, hogy hódítson, de nem hogy meghódíttassék.~Az alispán
 286 6 |              előtt, senki sem mondaná, hogy nem közéjük tartozik.~És
 287 6 |                Ha én azt tudtam volna, hogy ez lejár.”~Azonban mindezen
 288 6 |        istállóban.~Szerencse rá nézve, hogy éppen e pillanatban új kocsidörgés
 289 6 |               jelenté az alispánnénak, hogy valami pompás hintó hajtatott
 290 6 |               mely rögtön be ne lássa, hogy a két alak egymás mellett
 291 6 |               magában érezte mindenki, hogy ez nem hiába jött utoljára,
 292 6 |               van. Azt mindenki tudja, hogy az öreg Kadarkuthy báró
 293 6 |             fiának nem szabad mutatni, hogy erről valamit tud. Ő egész
 294 6 |               a fenyegető tekintettől, hogy szépen egyenesre ült mellette,
 295 6 |               mellette, s azt felelte, hogy nem szólt semmit, amin néhány
 296 6 |            egész társaság örült rajta, hogy a goromba nemes urat az
 297 6 |       esztendeig. Viktor tudatá velük, hogy édesatyja sokat emlegette
 298 6 |               gyöngéd volt észrevenni, hogy Eudemia látható zavarban
 299 6 |        félrevitte a beszédet, anélkül, hogy a derék hadastyánt megsértené.~–
 300 6 |                oly szerencsés e téren, hogy nekem oly jó, derék mostohaanyát
 301 6 |          alkalmazva, mindenki elhitte, hogy hízelgése igazmondás, mindenki
 302 6 |                kell mutatnia.~Látszik, hogy ez egy tökéletes világfi…
 303 6 |               elé, s nem veszik észre, hogy ott minden ember éppen olyan
 304 6 |        kőszikla.~Malárdy jól tudá azt, hogy báró Kadarkuthy Lászlónak
 305 6 |         annyira elfeledkezett magáról, hogy egy jámbor szerzetest sajátkezűleg
 306 6 |                csak úgy kerülhette ki, hogy magasan megfizetett orvosi
 307 6 |            Akit azzal vádoltak előtte, hogy vallástalan, annak semmi
 308 6 |               vendégeknek ez jel volt, hogy józan reggelijükkel siessenek,
 309 6 |               hozzá?~– Hangom az igaz, hogy nem valami szép, de legalább
 310 6 |                első hangfutam elárulá, hogy mester kezeli a hangszert.
 311 7 |               vonásaival az volt írva, hogy egy gyermekkori ígéret megérett
 312 7 |      gyermekkori ígéret megérett arra, hogy teljesüljön. Emlékezteté
 313 7 |           teljesüljön. Emlékezteté őt, hogy még tanuló korukban felfogadták
 314 7 |             gyermekét, érezve magában, hogy őhozzá közel elromlanék;
 315 7 |             egymásután a természetben, hogy korhely apának erényes fia
 316 7 |                megnyerte az ifjú báró, hogy az antik szobor arca még
 317 7 |           percre, s azt kérdezte tőle, hogy tudja-e, mi van abban a
 318 7 |                 Ha úgy rendelte az ég, hogy ez teljesüljön, én örülni
 319 7 |                úgy is van.~– Fájdalom, hogy nincs. Kálmán nagyon hideg
 320 7 |              és bátortalan kezd lenni, hogy meg nem tud állni egy úri
 321 7 |            jövendője felől – rájöttem, hogy verseket ír! Verseket! Egy
 322 7 |                remekelni. Azt mondják, hogy versei szépek; de hát mi
 323 7 |       fellengzőssé mindenki irányában, hogy egy csavaró poéta nevét
 324 7 |            alispán úr azon bizalmával, hogy Kálmán megtérítését bízza
 325 7 |              jóízű előadása zamatjába, hogy még az érdekelt maga is
 326 7 |            akarta magának megszerezni, hogy áldomásozni kezdett a jelenlevő
 327 7 |            végig áldomásozott értük, s hogy a poharak nem ártottak meg
 328 7 |          illett.~Annyira magánál volt, hogy midőn a delnőket a társalgási
 329 7 |           kimondva az a vakmerő eszme, hogy egy ember leírjon valamit,
 330 7 |                volna senki illendőnek, hogy egy magyar ember befesse
 331 7 |         előálljon azzal a hazugsággal, hogy ő Oloferno Vitellezzo, aki
 332 7 |           erősen, s azt hitte magában, hogy ez most abból ért valamit.~
 333 7 |          Eudemiához –, a jámbor atyafi hogy előre tolakodott, hogy bámul
 334 7 |          atyafi hogy előre tolakodott, hogy bámul a festett függönyre
 335 7 |          szemfényvesztőt. Előre tudom, hogy minden kilőtt zsebóra az
 336 7 |          Malárdy atyafi nagyon bámult, hogy Viktor rögtön tengeri macskává
 337 7 |            növelte a bámulatot még az, hogy amint Hermina le akarta
 338 7 |                szorosan volt az ujján, hogy le nem jött róla. Minden
 339 7 |       értékéből ez intermezzo által, s hogy efeletti bosszúságát álcázza,
 340 7 |             dolgáról annyira bizonyos, hogy ellenfele törekvéseit mind
 341 7 |          Megengedi ön, signore nobili, hogy e rendkívüli műtéthez némi
 342 7 |             nem lenne ön olyan kegyes, hogy előbb lehúzná a sarkantyús
 343 7 |            sarkantyús csizmáit, félek, hogy azoknál fogva fennakad.~
 344 7 |           kiszedegetni: természetesen, hogy mikor ilyen nagy testet
 345 7 |           jámbor úr eleinte azt hitte, hogy kiránthatja magát a bűvész
 346 7 |               amint azután észrevette, hogy óriási erővel fogja meg
 347 7 |        kétségbeesésében, ki attól fél, hogy saját kívánságára lenyeletik.~
 348 7 |              alispán inte a bűvésznek, hogy szakítsa végit a tréfának;
 349 7 |        tréfának; őt mégis sértette az, hogy egy Malárdyt, bármilyen
 350 7 |             jól esett neki észrevenni, hogy Viktor is mily megvetéssel
 351 7 |                csókolni az alispánnak, hogy nem engedte őt lenyelni.~–
 352 7 |            térni a nagy ijedtségből.~– Hogy az Isten büntesse meg a
 353 7 |            diadal volt. Most azt hivé, hogy eljött a perc, melyben az
 354 7 |       mosolygott.~– Csak nem hiszi ön, hogy egy villanygép van elrejtve
 355 7 |            Mindenki meggyőződött róla, hogy az, amint valaki tenyerébe
 356 7 |               okoz minden érző inában, hogy kénytelen ismét letenni.~–
 357 7 |              pénzt.~Mindenki esküdött, hogy annak az érintése pokolbeli
 358 7 |              kisasszony, legyen tanúm, hogy tallérom ártalmatlan – szólt
 359 7 |               A nézők bámulva kiálták, hogy csoda történik, pedig igen
 360 7 |        különben régen felkértem volna, hogy részesítsen bennünket azon
 361 7 |                szíveket. Én hallottam, hogy ön igen szép költeményeket
 362 7 |           nagyobb zavarba jött; tudta, hogy atyja előtt e tárgyról beszélni
 363 7 |            sohasem voltak arra szánva, hogy mások által ismerve legyenek.~–
 364 7 |          azokat említeni; azt mondják, hogy gyöngyei a költészetnek.~
 365 7 |             olyanformát akart mondani, hogy ő maga nagyon gyarlóknak
 366 7 |              ön vissza kezét, engedje, hogy Kálmán barátomnak nevezzem.
 367 7 |              kezdték unszolni Kálmánt, hogy olvasson fel költeményeiből,
 368 7 |               rábeszélésnek, s kiment, hogy munkái közt keresgéljen.~
 369 7 |      mozdulattal iparkodott kifejezni, hogy ő most valami igen kényelmetlen
 370 7 |             véleményt mondania.~– Nos, hogy tetszik? – szólt az alispánné
 371 7 |             nem érte be, ő azt akarta, hogy Kálmánját magasztalják,
 372 7 |         húzódozott, míg végre kimondó, hogy biz az szép, de már ez a
 373 7 |              becsületes arccal felelé, hogy nem. Hírét sem hallotta
 374 7 |                 Kálmán szelíden mondá, hogy szeretné azt a művet is
 375 7 |               mások gúnyosan suttogák, hogy ez éppen azon mű, melyet
 376 7 |              csak egy érzése volt, az, hogy munkáját, melyet mostohaanyján
 377 7 |                előtte, s azt állítják, hogy azt a művet, aminek minden
 378 7 |                olvasta, az arra mutat, hogy az a másik vette azt Kálmántól
 379 7 |         sziszegve súgá Hugó Oszkárnak, hogy ezt Viktor még gyermekkorában
 380 7 |            komoly arccal azt állítani, hogy hasonló véletlen találkozások
 381 7 |           teremből, olyan dúlt arccal, hogy az alispánné jónak látta
 382 7 |             utánaküldeni Hugó Oszkárt, hogy nézze meg, hová megy.~Hugó
 383 7 |    körforgatokban pörgetni feje körül, hogy arca egészen kipirult bele.~–
 384 7 |          széket egy lábánál fogva úgy, hogy egyenesen állva maradjon?~
 385 7 |            feszítsd neki magadat; ugye hogy nem megy!~– Brávó, brávó
 386 7 |               el odabenn a hölgyeknek, hogy Kálmánt milyen étrangs divertissements
 387 7 |        divertissements között találta, hogy megropogtatta csontjait;
 388 7 |         nőiesen gyöngéd bőre tanúsítá, hogy nem sokat törték magukat
 389 7 |              vastag, duzzadt izmokkal, hogy azokon alig lehetett az
 390 7 |            sincs azon mit csodálkozni, hogy ezelőtt nyolcvan évvel egy
 391 7 |           juhászlegényt biztatott fel, hogy e díszes alkalommal ötven
 392 7 |        széttöretni a mellén pöröllyel, hogy egy kissé kifáradjon: –
 393 7 |                   ne mondják róla azt, hogy pihent erővel mérkőzik meg
 394 7 |              inte a juhászlegényeknek, hogy lépjenek ki a síkra.~Jó
 395 7 |               az a furcsa fogása volt, hogy nem engedte az embert a
 396 7 |                mögött; maga sem tudta, hogy jött oda.~Éppen úgy járt
 397 7 |                Úgy hívta minden ember, hogy az erős Marci.~– Aztán ne
 398 7 |              kezdett a jókedve fogyni, hogy választottaival mind ilyen
 399 7 |        fenyegette a legyőzött vívókat, hogy sorba vereti őket.~A másik
 400 7 |    fenyegetéssel nem lehetett rávenni, hogy összemérkőzzenek a vasgyúróval;
 401 7 |        legényekkel kötekedni; elmondá, hogy ő már verekedett angollal,
 402 7 |             nem született arra magyar, hogy őt megszégyenítse, nincs
 403 7 |                   Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában többé
 404 7 |                ellenfeléhez az ifjú –, hogy szedd össze minden eszedet
 405 7 |                úgy sújtalak a földhöz, hogy szétmállasz rajta, mint
 406 7 |               hazaviheted Macedóniába, hogy mit kaptál itten.~A közönség
 407 7 |        nemesembernek való; igaz ugyan, hogy Commodus császár is szerette
 408 7 |        legalább volt annyi decenciája, hogy magánál gyöngébb fiúkat
 409 7 |          ledöfhetett, nem riszkírozva, hogy saját noble személyét külbütírozzák
 410 7 |           halálfehérre. Gondoljátok-e, hogy kié? A vasgyúró valami alkalmatlan
 411 7 |        szőnyeget teríteni a színpadra, hogy az esés alkalmatlan ne legyen.~
 412 7 |              úgy szökött rá egyszerre, hogy az atléta szinte hátratántorult
 413 7 |        fogásáról mindjárt megítélheté, hogy kivel van dolga? Mintha
 414 7 |             karjánál fogva a levegőbe, hogy a túlsó oldalon lehajítja
 415 7 |                másik térdén keresztül, hogy a roppant test iszonyú zuhanással
 416 7 |             csapta fejét a deszkákhoz, hogy ájultan terült el a téren.~
 417 7 |                talán észre sem vették, hogy esett. Talán senki sem hallotta
 418 7 |                mely azt rögtön követé.~Hogy e jelenet nem volt tréfa,
 419 7 |        egymásnak, hogyan esett térdre, hogy állt talpra, hogy taszította
 420 7 |              térdre, hogy állt talpra, hogy taszította meg jobb kézzel
 421 7 |          édesatyám.~Malárdy nem tudta, hogy Kálmán mint szégyenült meg,
 422 7 |      megmondani, ő csak annyit tudott, hogy fia dacolt vele, s kényszeríté
 423 7 |             terem elhagyására azáltal, hogy költeményeit előhozta elolvasni.~
 424 7 |            egypárszor fölemelte kezét, hogy a síró ifjú fejét megsimogassa
 425 7 |               a nagy szobor inte neki, hogy csak jöjjön be, tudtul adá
 426 7 |             adá annak a másik ifjúnak, hogy csak menjen szobájába, s
 427 7 |                 s ne mutassa senkinek, hogy baja volt. A gyöngeség nem
 428 7 |              lemondott az őrjöngésről. Hogy vihette ön ezt végbe?~–
 429 7 |        szemfényvesztő nem hiába mondá, hogy ön nagyobb bűvész mint ő, „
 430 8 |                Elébb megérezteté vele, hogy nálánál minden téren erősebb,
 431 8 |          nálánál minden téren erősebb, hogy ma legyőzője lehet ésszel
 432 8 |               nap alatt annyira vitte, hogy át tudta úszni a tavat;
 433 8 |           elegáns úrfiak a kastélyban, hogy az örökké tintásnak csúfolt
 434 8 |              annyira nem tudott menni, hogy beszéljen is. Viktor néhány
 435 8 |               franciául beszélve vele, hogy a legnépesebb társaságban
 436 8 |          Viktor arról is gondoskodott, hogy a szellemi szükségnek új
 437 8 |               recidívától. Észrevette, hogy Kálmánnak nagy hajlama van
 438 8 |            akkor is azt mondta felőle, hogy nem tűrheti. Amit mások
 439 8 |          annyit sem hagyott meg rajta, hogy szép férfi: – nem; pufók,
 440 8 |    foglalkozott.~Hiszen jól tudta azt, hogy szüléik már elvégezték azt
 441 8 |          elvégezték azt egymás között, hogy Hermina báró Kadarkuthy
 442 8 |              legyen.~Azt is jól tudta, hogy az a hölgy nagyon biztos
 443 8 |            köznapi nyelven úgy hívnak, hogy „szerelem”.~És talán még
 444 8 |                Talán még azt is tudta, hogy mikor a nő szeret, a férfi
 445 8 |                őrültségig fokozza fel; hogy azután a szeretett ideál
 446 8 |                még azt is bebizonyítá, hogy a törvénytudományban is
 447 8 |                Dunátok nem érdemes rá, hogy az ember féljen tőle. Láttam
 448 8 |               megtett az öreg szavára, hogy azt bevetette maga mellé
 449 8 |                mulatság terve az volt, hogy az egész csónakos társaság
 450 8 |                 aki esküvel bizonyítá, hogy ennél ostobább csónakot
 451 8 |             egy szóval kellett kérnie, hogy kísérje énekével a gitárt;
 452 8 |             leány szót fogadott.~Miért hogy mégis úgy reszketett most
 453 8 |            Szótárírók úgy nevezik azt, hogy „harmónia”.~A két csónak
 454 8 |         képzelődő ember azt is állítá, hogy valahol a távolból mennydörgést
 455 8 |               természetesnek találják, hogy a vihar az ő mulatságaikról
 456 8 |          vették észre az előrehaladók, hogy a hátulsó csónakok között
 457 8 |             nyomulj utánam, s vigyázz, hogy a hab egymáshoz ne csapjon
 458 8 |          csónak padján, foszlányruháit hogy tépi, lebegteti a szél,
 459 8 |           reszket a hozzá simuló alak, hogy dobog a szíve, midőn hozzá
 460 8 |           szíve, midőn hozzá közel ér, hogy remeg minden tagja.~– Kegyed
 461 8 |        megcsaltalak, midőn azt mondám, hogy gazdag vagyok és előkelő
 462 8 |             figyelmessé tette Viktort, hogy jobb lenne nekik is odatartani,
 463 9 |               a háznál.~Egyik az volt, hogy Malárdy többször bizalmas
 464 9 |                iránta; másik pedig az, hogy Herminát azontúl sohasem
 465 9 |           olyat is hallott Malárdytól, hogy midőn Eudemia valami sétára
 466 9 |                Viktor azt tanulta meg, hogy a záporeső mégsem olyan
 467 9 |              mégsem olyan sűrű fátyol, hogy semmit se lehessen rajta
 468 9 |              rajta keresztül látni, és hogy a poéták mégsem olyan bárgyú
 469 9 |     amilyeneknek hiszi őket a világ, s hogy a véletlen megjelenések
 470 9 |                szeretnének látszani, s hogy végre a családapák és anyák,
 471 9 |                tudakozódott Viktortól, hogy mikor kapott levelet édesatyjától,
 472 9 |           Akkor röviden azt válaszolá, hogy mindennap várja atyja megérkezését.
 473 9 |         Malárdy örült. Nemcsak mondta, hogy örül, de valóban örült.~
 474 9 |                azt írta fiának a báró, hogy ő most súlyosan beteg, alig
 475 9 |         súlyosan beteg, alig reményli, hogy ágyából felkelhessen többet;
 476 9 |                az orvosok azt mondják, hogy vízibetegség kezdetén áll:
 477 9 |                betűivel azt írta neki, hogy már ővele nemigen fog másutt
 478 9 |            azzal a semmirevaló fiúval, hogy jöhetne haza, míg őt életben
 479 9 |              fiúra, azt sajnálja csak, hogy hitelezőit nem viheti magával
 480 9 |            Viktorról azt a becsületet, hogy ő is szerez még hozzá ugyanannyit,
 481 9 |            Ajánlja Malárdy figyelmébe, hogy a tisztelt vővel igen szoros
 482 9 |                Egyébiránt nagyon kéri, hogy a lakodalom előtt ne szomorítsa
 483 9 |                Viktort azzal a hírrel, hogy apja haldoklik, mert attól
 484 9 |            haldoklik, mert attól tart, hogy majd annak efölötti örömében
 485 9 |           örömében akkora kedve támad, hogy még a házasság fölötti bánata
 486 9 |               annyira meg van dagadva, hogy az őtőle senki sem is kívánhatja:
 487 9 |       őszinteség, mely nem elégli meg, hogy mezítelen legyen, még nyúzott
 488 9 |               találta az öreg bárótól, hogy akkor meghaljon, amikor
 489 9 |                is rá volt parancsolva, hogy Viktorral atyja közelgő
 490 9 |              sem kellett tennie arcán, hogy jó kedvét eltakarja, amidőn
 491 9 |              amidőn Viktorral tudatja, hogy az öreg báró úrtól levelet
 492 9 |            Malárdy kíváncsian kérdezé, hogy mit ír?~– Tréfa alá rejti
 493 9 |           hírnök maga elmondá előttem, hogy nagyon beteg, hogy kevés
 494 9 |            előttem, hogy nagyon beteg, hogy kevés remény van felgyógyulásához.~
 495 9 |        meggyőződéssel mindkét részről, hogy milyen nehezére esik most
 496 9 |            Nagyobb baj volt még ennél, hogy a meghívott előkelő vendégsereg
 497 9 |                 nem is volt valószínű, hogy a meghívottak közül valaki
 498 9 |               sőt mindenki sietni fog, hogy a legszebb párt meglássa
 499 9 |              akik hozzá vannak szokva, hogy magukat várassák, azok csak
 500 9 |               közt legnagyobb volt az, hogy a dicsőség emelésére meghívott