Rész

 1 2 |    kegyelmetek; hanem még hátravan a tekintetes alispán úr. Már oda, édes
 2 2 |            mértékkel vagyon, és az a tekintetes úr előtt nem lészen elegendő.~
 3 3 |           Malárdyt figyelmeztetni:~– Tekintetes alispán úr, az a kő mindjárt
 4 3 |             Mi deputációba jövünk: a tekintetes alispán urat keressük. Vezessen
 5 3 |               Jaj, nem tudom, hogy a tekintetes alispán úr megengedi-e a
 6 3 |           meg. Hanem hát menjen be a tekintetes alispán úrhoz, s kérdezze
 7 3 |           céhmester in loco, jövök a tekintetes alispán úrhoz, qua deputáció,
 8 3 |               Evégett küldettem én a tekintetes alispán úrhoz, és még többen
 9 3 |             megcserélte fegyverét.~– Tekintetes alispán uram – szólt igaz
10 3 |         jövendő boldogságára kérem a tekintetes urat, legyen kegyelemmel
11 3 |                Egy aranyos bábuért a tekintetes alispán úr kisasszonya számára
12 4 |              hosszú levelet kapott a tekintetes alispán úrtól, nagy, sárga
13 4 |         gondolt egyebet, mint hogy a tekintetes alispán úr őt ezennel ebédre
14 4 |           polgárság sem, sem pedig a tekintetes tanács, sem a főtisztelendő
15 4 |  főtisztelendő urak, hanem egyedül a tekintetes alispán úr: az pedig Győrben
16 6 |           Fel tetszett-e már ébredni tekintetes urambátyámnak, az alispán
17 6 |         megcsonkítja ez a baleset.~– Tekintetes alispán úr – szólt Viktor
18 7 |       torkaszakadtából.~– Jaj nekem! Tekintetes alispán urambátyám, ne hagyjon!
19 7 |           bizony elnyelt volna, ha a tekintetes urambátyám meg nem tiltja
20 7 |             én kedvemért.~– Ugyebár, tekintetes alispánné asszonyság – szólt
21 13|             idejött a Csallóközbe, a tekintetes alispán úr jószágába, s
22 13|             folytatta.~– Szerencsére tekintetes Vasady táblabíró úr előtt
23 13|          ifjakat össze is adták, s a tekintetes alispán úr nagy büszkén
24 16|              hangon:~– Méltóságos és tekintetes uraim, majd aki utoljára
25 16|          Méltóságos … akarom mondani tekintetes – azaz, hogy méltóságos
26 16|             azaz, hogy méltóságos és tekintetes urak; tessék valami intézkedést
27 16|           felül áll a szavazata, míg tekintetes urambátyámé csak nyolcszáz.~
28 17|                                      Tekintetes uram!~– Zárjátok be az ablakot,
29 17|         mondá:~– Alázatos szolgája a tekintetes úrnak.~A családbeliek szerte
30 17|            minden posztóruhás embert tekintetes úrnak, hanem éppen csak
31 17|         hivatalviselőket.~– Üdvözlöm tekintetes Bajcsy András urat – folytatá
32 17|         nevében is gratulálok mind a tekintetes úrnak, mind a tekintetes
33 17|             tekintetes úrnak, mind a tekintetes nemes vármegyének ahhoz
34 17|              ért ezen a napon, midőn tekintetes uraságodat e megye megválasztá
35 17|          győződve mindnyájan, hogy a tekintetes alispán úr választásunk
36 17|           választásban, s kívánjuk a tekintetes alispán úrnak, hogy örüljön
37 22|           olvassa, hogy egy időben a tekintetes karok és rendek, úgy hozván
38 22|             hogy bocsássa be őt az ő tekintetes komája urához, hiszen bizony
39 22|      becsülettudás, tudom én, hogy a tekintetes vicispán úr orcája előtt
40 22|          kell megjelenni. Most már a tekintetes vicispán úr életnek és halálnak
41 22|           ezerszer engedelmet kérek, tekintetes alispán urat akartam mondani,
42 22|              azzal nem fárasztanám a tekintetes alispán urat; én sohasem
43 22|      famíliák veszedelme forog fenn, tekintetes komámuram: ami bizonyosan
44 22| szörnyűségeket műveljenek; ha csak a tekintetes vicispán úr hathatós erejével
45 22|      famíliát, mégpedig egyik a volt tekintetes vicispán úré, a másik a
46 22|            esetet. Tetszik emlékezni tekintetes jó uramnak arra a hórihorgas
47 22|                 Nem terhelném vele a tekintetes urat, bizony igazán mondom,
48 22|        gondolni. Hallgassa csak meg, tekintetes komámuram, mert jobb helyen
49 22|            is tettem. Tetszik tudni, tekintetes komámuram a Tóth Jánosék
50 22|             Egy szót sem ejtettem ki tekintetes komámuramon kívül senki
51 22|         fiatalember?~– Azt is csak a tekintetes komámuramnak vallom meg:
52 22|             senki sem volt más, mint tekintetes Malárdy úr fia, Kálmán.
53 22|         törekedtem olyan erőszakosan tekintetes komámurammal beszélni –
54 22|          tisztelendő úr és a Malárdy tekintetes úr megtudja a veszedelmet?
55 22|      gondoltam azt ki, hogy elmondom tekintetes komámuramnak az egész dolgot,
56 22|            odalenn?~– Igenis láttam, tekintetes komámuram. Jól tetszett
57 23|              rá.~– Bocsánatot kérek, tekintetes asszony – szólt akkori szokás
58 23|              meg. Azért arra kérem a tekintetes asszonyt, hogy elővévén