Rész

 1 2 |               gyakran meghiúsították.~No, de azt énreám nem bízta
 2 2 |          lábamat a kegyelmed ezüstre; no, csak ne haragudja magát
 3 3 |         kapott, s mérgesen kimondá:~– No, hát igen. Itt van az alispán
 4 4 |               úgy borzadnak tőle. Egy nő elájult, azt friss vízzel
 5 5 |               Mákosné asszonyomnak:~– No, mármost lehet beszélni.
 6 5 |               rajta, mint egy bolond… No hát! – Énnekem azt ne mondja
 7 5 |           tanult, szép esze volt; de… no, lássa, kedves Bajcsy komám,
 8 5 |         kiálta fel:~– Mi történt hát, no?~Mákosné nagyasszony erre
 9 5 |              legtöbb emberit, midőn e nő mellett állt. Akkor elriadt
10 5 |               csókolta azt a képet.~– No, ne sírj miatta – vigasztalá
11 5 |        egyszer megcsókolá a nyomorult nő homlokát, gyöngéden megveregette
12 5 |            megveregette a hátát is.~– No, de ne sírj érte!… – S eltávozott
13 6 |             férfi fényes dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, a lányka
14 6 |              hajolt, fülébe súgott; a nő arca még komorabb lett,
15 7 |         mellett még boldog is lehet a nő; világfi, aki büszkeségére
16 7 |               szemeket mereszte rá.~– No, nyelj el engem, ha igazi
17 7 |          kicsit izzadott a homloka.~– No, már most revenons à nos
18 7 |              Akkurát! Éppen elegendő. No, már most mindjárt készen
19 7 |        kívánja ezt Kálmán barátomtól: no, ne húzza ön vissza kezét,
20 8 |         fáradsága: az alispánnénál. E nő nyíltszívű volt, nyelvén
21 8 |            azt is tudta, hogy mikor a nő szeret, a férfi hidegsége,
22 10|                adósságokat csináltam, no, de mármost ideje, hogy
23 13|              Talán nincs is a háznál? No, van nekem. Itt van, itt
24 13|     félszemmel onnan a paplan alól.~– No, kedves, édes szomszéduram,
25 13|              őket el akarja nyelni.~– No, nem meleg már: megihatja.
26 13|          Izzadt szegény anélkül is.~– No, csak egy kortyot, no csak
27 13|                 No, csak egy kortyot, no csak egy cseppet, csak egy
28 13|               volt, hát jobban tudja. No, de jól járt. Jobb volt
29 13|          egyszer jót álmodott róla:~– No, az éjjel jót álmodtam,
30 14|               odújában, s nézte, hogy nő fel ablakáig a hó, s ha
31 20|         belevite a szekeret a sűrűbe.~No, ez gyönyörű mulatság volt!
32 20| keresztültörve a vékony rácsozatot.~– No, ha most itt egy kertész
33 20|              lepirongatott gyermek.~– No, elhiszem – szólt hozzá
34 20|            ember az, mint én magam.~– No kérem – szólt kifakadva
35 20|        lilaszín.~– Komolyan mondám.~– No, hát bejelentem.~A kis ragyás
36 20|               gyalázatos börtönben.~– No, csendesen, tisztelendő
37 20|             zsebeibe.~– Azt tenném.~– No hát nem is fogja azt tenni –
38 20|             báró megfogta a karját.~– No, no, no, tisztelendő uram,
39 20|              megfogta a karját.~– No, no, no, tisztelendő uram, mire
40 20|          megfogta a karját.~– No, no, no, tisztelendő uram, mire
41 20|            kiszabadítani a tömlöcből. No, ugyebár azt akarja?~– Nem
42 20|            meg a Pandora szelencéjét; no lássa, ilyen Pandora szelencéje
43 20|              nem idegen ez előttem.~– No, azt mégsem fogja tenni.
44 20|               le nálam, míg befognak. No, üljön le hát; szentelje
45 21|           legelső gondolata az volt: „No mármost értem, hogy az öreg
46 21|             mégis kiszabadítám önt.~– No, hát mármost ne csodálkozzék
47 21|              azt felelé neki: „az”.~– No, akkor elő fogja az úr egy
48 22|      körös-körül járva és nézve, hogy nő a fű, a bimbó, és újra visszatérve
49 22|              derék, szelíd férfiút.~– No, mi a baj, nagyasszony?
50 22|               együgyű felelet ez már! No, ezt így nem ereszthetem
51 23|              segítség – szólt hozzá a nő vigasztaló hangon –, aztán
52 23|           ösztönös találékonysággal a nő.~– Igenis, a fia.~– Az Istenért,
53 23|           fele még most következik.~– No, mármost tessék hozzágondolni
54 23|   összegörnyedt, reszketeg Malárdy.~A nő megdöbbent férje arcától,
55 23|        nyitott szobaajtóra mutatva.~A nő odament, és átölelte férje
56 23|       kérdezted; nincs semmi bajom.~– No, de mégis. Mért vagy hát
57 23|           akarok kapni.~– Elégtételt? No majd mindjárt.~Malárdynénak
58 24|               propter certum quoniam. No, hát ez a lévita a kegyelmed