Rész

 1 5 |            lakott, s hívatta magát Mákosné nagyasszonynak.~Ez az úri
 2 5 |   gyilkosság a környéken, hogy azt Mákosné asszonyom első kézből ne
 3 5 |        kimondhatatlanul, mikor már Mákosné asszonyomat meglátta az
 4 5 |          rá nézve biztosítva, hogy Mákosné asszonyom valami döghalált
 5 5 |           ne engedd, hogy az éjjel Mákosné asszonyom szavát meghalljam!” –
 6 5 |       nálánál egy fejjel magasabb?~Mákosné asszonyom tökéletesen megütötte
 7 5 |            oly hallatlanul goromba Mákosné asszonyomhoz, valahányszor
 8 5 |          békét.~Mind nem használt; Mákosné asszonyom semmit sem vett
 9 5 |            s éppen akkor megy azon Mákosné nagyasszony; mégpedig a
10 5 |             azok is haragudtak már Mákosné asszonyomra; a nagyasszony
11 5 |      széket eltávolítsanak, nehogy Mákosné asszonyom valahová leülhessen.
12 5 |            Bajcsy uram nem annyira Mákosné nagyasszonyomnak látszott
13 5 |          el se mondja. Látja.~Ohó! Mákosné nagyasszony még az ilyen
14 5 |         igyekezett gondosan ápolni Mákosné asszonyomat, ahogy valami
15 5 |            megvolt, akkor odaszólt Mákosné asszonyomnak:~– No, mármost
16 5 |             Nem hallok semmit.~Óh, Mákosné nagyasszony jól tudta azt,
17 5 |          tanul, éspedig jól tanul.~Mákosné nagyasszony régóta bele
18 5 |           Nem kell miatta búsulni, Mákosné nagyasszony.~Mákosné nagyasszony
19 5 |      búsulni, Mákosné nagyasszony.~Mákosné nagyasszony e mondóka alatt
20 5 |         fel:~– Mi történt hát, no?~Mákosné nagyasszony erre a kérdésre
21 5 |        bolond beszéddel ne jöjjön, Mákosné asszonyom, korán reggel.~
22 13|            hogy az senki más, mint Mákosné szomszédasszony: idejön,
23 13|        inas kiszaladt, már akkorra Mákosné asszonyom benn volt az udvaron;
24 13| várőrségnek, hogy hazudjanak egyet Mákosné nagyasszonynak, olyanformát,
25 13|   következni.~Rettenetes fordulat! Mákosné asszonyom, mikor azt hallotta,
26 13|       nyílást csinálva rajta, hogy Mákosné asszonyom be ne repülhessen
27 13|        csak meg.~– Nem kell nekem.~Mákosné asszonyom azzal az ápoló
28 13|   kanálkával!~Addig-addig unszolta Mákosné asszonyom a becsületes férfiút
29 13|            még félóráig bőszítette Mákosné asszonyom azzal, hogy de
30 13|        olyan jó hamarább meghalni?~Mákosné asszonyom pantomimice mutogatá
31 13|    fájdalmat.~– Miféle gyalázatot?~Mákosné asszonyom közelebb húzta
32 13|          jól esett neki a nevetés.~Mákosné nagyasszony nem engedte
33 13|         bolondítja a világot.~Most Mákosné asszonyom előre integetett
34 13|            neveletlen semmirevaló.~Mákosné nagyasszony folytatta.~–
35 13|            a vízbe.~– A szekérről?~Mákosné asszonyom türelme már kezdett
36 13|            lesz jó helyén nevetni.~Mákosné asszonyom rövid időn megint
37 13|          megint odament az ablakba Mákosné nagyasszony:~– Jaj, kedves,
38 16|            majd elmondja azt nekik Mákosné asszonyom, akinek bár inkább
39 17|            még kihallik az utcára. Mákosné asszonyom meghallja, és
40 22|          kérdezve senkitől semmit.~Mákosné asszonyom sem hordja már
41 22|           a dolog eképpen történt:~Mákosné asszonyom, amióta szomszédura
42 22|        eresszék be hozzá, hanem az Mákosné asszonyomat nem zavarta
43 22|            Bajcsy megengedte, hogy Mákosné asszonyomat bevezessék hozzá,
44 22|           minden emberi indulatot; Mákosné emléke kegyetlen fenevaddá,
45 22|      kardra támaszkodott a ballal.~Mákosné asszonyom így sem ijedt
46 22|             Azt várta inkább, hogy Mákosné asszonyom konfidenskedni
47 22|           sem forgatta, hogy lehet Mákosné asszonyomnak még kellemetlenebb
48 22|        adott neki, hogy vezesse le Mákosné asszonyomat, és mutassa
49 22|        világot egy ölnyi magasból. Mákosné asszonyom el nem tudta gondolni,
50 22|          ha kegyelmed, édes kedves Mákosné komámasszony, ezekből a
51 23|          haza azon a napon, melyen Mákosné asszonyom ama nevezetes