Rész

 1 3 |          amidőn felment a szószékbe a lelkész, hogy nem tudott sokáig
 2 4 |               maga a nyáj pásztora, a lelkész.~– Miért jönnek kegyelmetek
 3 4 |              Vondd vissza e szókat!~A lelkész lebocsátá az ő kezeit, amik
 4 5 |                  Anyád – igazítá ki a lelkész.~– Óh, csak mondja úgy:
 5 5 |              itthon.~Ezalatt leoldá a lelkész pokróccipőit lábairól a
 6 5 |              miatta – vigasztalá őt a lelkész. – Majd nemsokára látni
 7 5 |               vegyült egyetlen szó.~A lelkész íróasztalán egyrakáson feküdtek
 8 5 |             nem az ő fia volt-e az?~A lelkész megtörlé szemeit, s azzal
 9 5 |               pénzes fiókom kulcsa: a lelkész urak tudni fogják, mit cselekedjenek.
10 9 |      vánkosokra, hol az oltár előtt a lelkész várt reájuk.~Az egyház tisztes
11 9 |     pillanatban hozza az ő házához.~A lelkész pedig nem keresé sem a ház
12 10|            hajtatott, ott megállítá a lelkész, s leszállt róla foglyával
13 10|          nyitva volt, abba belépett a lelkész, foglyát bocsátva elől,
14 10| elfogultságtól a választ.~– Igenis.~A lelkész megcsóválta fejét, s erőszakosan
15 10|                és válaszolt:~– Van!~A lelkész rábámult:~– Van védő szavad?…
16 10|              esdeklett bocsánatért. A lelkész egykedvűen emelé fel onnan.~–
17 11|              túlsó partra – dörmögé a lelkész a felébredőhöz –, készítse
18 19|           végig lámpással. A gyóntató lelkész a szentséggel kezében; előtte
19 19|       hadastyán cselédje.~Az orvos és lelkész meglátva Malárdyt, eléje
20 20|             Azt elvivé Thaddeusnak.~A lelkész megismerte fia írását; ahogy
21 20|           termete és gyönyörű arca. A lelkész fájdalmasan sóhajta fel.
22 20|              Gutai Thaddeus vagyok.~A lelkész azt várta, hogy a furcsa
23 20|           komolyan, reszkető hangon a lelkész.~A kis gnóm hahotával nevetett
24 20|        számára, ahol tisztelendő uram lelkész; még új harangot is öntetnék
25 21|               lépések hangzottak, s a lelkész ajtaját kinyitották, minden
26 21|             Hol van az úrnak a fia?~A lelkész lesüté szemeit, és alig
27 21|             Hol van az úrnak a fia?~A lelkész megerősíté hangját, s a
28 21|           font karosszékbe az úrfi.~A lelkész lenézte végig, azzal hidegen
29 21|              szép Lila tekintett be a lelkész dolgozószobájába.~A szegény
30 21|        odahajolva hosszú termetével a lelkész füléhez; azzal vette a háromszögletű
31 23|              valóban úgy szereti őt a lelkész, vagy még – Isten bocsássa
32 23|       Gutaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi barátom, pártfogóm,
33 24|          látta volna? Ott felkeresé a lelkész szobáját: az zárva volt,
34 24|            arcnak? – kérdé szelíden a lelkész.~– De örülj az enyimnek.
35 24|          temették el hideg tetemét?~A lelkész eltakarta arcát kezével,
36 24|                Méltán – szólt közbe a lelkész, ő ismerte legjobban az
37 24|          Valóban az volt – helyeslé a lelkész.~– Mai nap a szelíd ifjú
38 24|              Az a te leányod, Lila…~A lelkész arca fehér lett, mint a
39 24|           sietve érvágó eszközeivel a lelkész lakára.~Mire odaért, már
40 24|          egyedül maradtak Thádéval.~A lelkész nem engedett magán eret
41 24|         lépett ágyához, és megfogta a lelkész kezét; azt a kezet, mely
42 24|        megverte, és megszorítá azt.~A lelkész szemében könny volt.~– Ne
43 24|     vétetteknek.~E pillanatban jött a lelkész, kit az egyház fiatalabb
44 24|          feszült figyelemmel lesték a lelkész arcvonásait; legtöbben azt
45 24|       hallgatni fognak.~Kadarkuthy.~A lelkész arcán valami földöntúli
46 24|           Lila szótlanul rogyott le a lelkész ágya fejénél.~De nem rogyhatott
47 24|            meg is áldani szemekkel; a lelkész szemei a lányka arcáról
48 24|            még egyszer fellobbanták a lelkész szívében a pislogó életlángot.~