Rész

 1 2 |    emberem szájába, de miután nem vagyok más, mint jámbor krónikaíró,
 2 3 |          s én is húsból és vérből vagyok, miként más. (Itt nyilván
 3 3 |         kegyelmetek, hogy strázsa vagyok?~– Hát mondja meg, hol van
 4 3 |            én nemes Bajcsy András vagyok; igaz armalista nemesember
 5 3 |           keresztülszúratott. Itt vagyok, itt állok, és elmondom,
 6 5 |           bizony isten egészen el vagyok keseredve annak a szegény
 7 5 |    olvasni nekem is; én pedig nem vagyok gyerek, mégis ríva fakadtam
 8 6 |         Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok, báró Kadarkuthy László
 9 8 |           azt mondám, hogy gazdag vagyok és előkelő nemes: nem vagyok
10 8 |      vagyok és előkelő nemes: nem vagyok semmi, nincs rangom, nincs
11 9 |          neki: „El innen, én anya vagyok, gyermekeimet védem”. Nem
12 10|          közülük kérdezé, hogy ki vagyok. Mielőtt meggondolhattam
13 10|       Malárdy leányába?~– Voltam, vagyok és leszek. Ez bűnöm, ez
14 12|      világtól; haragos, kedvetlen vagyok, minden idegem szenved.~
15 12|   megszólalnak: „Látod, élek, itt vagyok, csak tréfa volt az egész.
16 12|          tréfa volt az egész. Itt vagyok melletted, karod fejem alatt,
17 12|            egymásé vagyunk: itten vagyok’’.~Nagyot zörren ajtó, ablak!~
18 12|    felébredőnek:~– Bocsáss be, én vagyok…~A leány ijedten rántá keblére
19 12|       alak azt suttogá hozzá: „Én vagyok, ne kiálts!”~Talán ez is
20 12|            s azt mondá neki:~– Én vagyok! Én vagyok a te vőlegényed.
21 12|       mondá neki:~– Én vagyok! Én vagyok a te vőlegényed. Most jövök
22 12|           Most már tudod, hogy ki vagyok – suttogá hozzá az ifjú.
23 12|           tovább suttogott.~– Meg vagyok gyalázva, nyomorult üldözött
24 13|       nagyasszonynak, hogy itthon vagyok, hanem beteg vagyok, fekszem;
25 13|        itthon vagyok, hanem beteg vagyok, fekszem; nagyon sajnálom.~–
26 15| gyűjteménynek magam is birtokában vagyok, amit három ilyen sáros
27 20|        hogy én bohó, tréfás ember vagyok. Azt kénytelen mindenki
28 20|       tréfától. Én Gutai Thaddeus vagyok.~A lelkész azt várta, hogy
29 20|  tisztelendő uram. Bolondos ember vagyok, de nem nevetek.~– Azt ne
30 20|        nagyon illett, mert én nem vagyok sem okos ember, sem kegyes
31 20|       ember, a lelkemmel pedig el vagyok annyira adósodva, hogy egy
32 20|     szentesíti az eszközt; én nem vagyok Loyola követője. Feleim
33 21|         hát én neked csak „a pap” vagyok.~Még jobban mérgelődött
34 21|         Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok.~Thaddeus kissé visszahökkent.
35 21|       becstelen nevekkel; én apja vagyok, s amit vétett, azért bizonyára
36 21|        úrnak, hogy én az az ember vagyok, akit valami által ki lehet
37 22|           magam sem tudom, hogyan vagyok kiválasztva az én uram teremtőmtől
38 22|    elkísérem a Tóthékig, úgyis el vagyok már késve; hát amint a célba
39 23|           Azt mondom, hogy én nem vagyok hajlandó a dolgokat a véletlennek
40 23|  elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember;
41 23|    mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember; de még a fiamat
42 23|         ellenfelemnek, hogy gyáva vagyok. Én fogom tenni azt, amit
43 23|         Én báró Kadarkuthy Viktor vagyok – szólt az idegen, gőgösen
44 23| Kadarkuthy Viktor? Mit akar?~– Én vagyok az. Én keresem Malárdy Kálmán
45 24|            szegénynek óhajtál, az vagyok. Tiszteletben töltém egész
46 24|       büszke lehetne rá; én is az vagyok.~– Méltán – szólt közbe
47 25|       magam is ez iskola követője vagyok (mintegy hat év óta), nem