Rész

 1 2 |    bizonyára én sem tudom, más sem tudja. Régen volt az idő; elfeledte
 2 3 |          kergetett, amely maga sem tudja, miért vetődött ebbe a virágtalan
 3 3 |           előbb megtudakolni tőle; tudja a kisasszony, ha az alispán
 4 3 |       haragítson, azt mondom, mert tudja azután, hogy baj lesz belőle.~
 5 3 |      felemelik a földről, hová, ki tudja; miért feküdt le, s fejét
 6 4 |        eltemessék, és mindenki jól tudja azt, hogy háza most is ezen
 7 6 |        hazafiak nagy része azt sem tudja, hogyan kell meginni, sem
 8 6 |          Nagy erőltetéssel most is tudja még egyenesen tartani magát,
 9 6 |         delnő, és ő azt nagyon jól tudja. Festékre nincs arcának
10 6 |         veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfiszívekben a legkényesebb
11 6 |         nevelése van. Azt mindenki tudja, hogy az öreg Kadarkuthy
12 6 |        érdekli, első tekintetre ki tudja választani, kik azok, akiknek
13 7 |         munkáját valaki ügyesen el tudja rontani, az mindig meg szokta
14 7 |         Erdélyországban ezelőtt ki tudja hány esztendővel.~Ez valami
15 7 |     mindkét kezét eléje nyújtva.~– Tudja ön, mi ég ott a kandallóban? –
16 12|  virágaimat összemorzsolja, amióta tudja, hogy azokat szeretem, s
17 12|          kamarájába, még senki sem tudja, kit ért a legnagyobb szerencsétlenség,
18 12|          ki vigasztaljon. Csak azt tudja mindenki, hogy ez nagy szerencsétlenség!~
19 12|           rájuk nézni, és az ember tudja, hogy ez nem álom, és hiába
20 12|      álmában ízleli először, ő azt tudja jól, sőt olyan furfangos,
21 12|         furfangos, hogy még azt is tudja, miszerint az most csak
22 12|       lelkéből, a lélek maga is ki tudja hová lett, valami vak ösztön,
23 12|           vagy az álomkép, vagy ki tudja mi –, én a halál országából
24 13|    hordozok magammal, az ember nem tudja, hogy mikor lehet rá szüksége;
25 13|            is ott volt, hát jobban tudja. No, de jól járt. Jobb volt
26 13|           a nagyasszony tud, úgyis tudja azt már holnapután az egész
27 13|      senkinek sem szólt, senki sem tudja, hová lett; azóta is keresik,
28 13|        tréfáljon kedves komámuram, tudja, hogy álomról van szó, ez
29 13| nagyasszony odatartotta a fülét:~– Tudja a nagyasszony, hogy az a
30 16|           dolgok odabenn; és ő nem tudja azt, hogy az ő halvány vonásait
31 18|           utcán, mint aki maga sem tudja, hogy miért megy, csak halad,
32 18|          már tíz óra van, és ő nem tudja, hogy merre jár, mely állapotában
33 18|           ott a kis Hermina…~És ki tudja, hol van? Kitudja, hogy
34 19|        tegye fényesebbé mint ő, ha tudja.~Malárdy vállat vont, mikor
35 20|         világi életében vissza nem tudja hajtani a szekerét ezen
36 20|   elszakította a láncát, pedig jól tudja, hogy aztán még nehezebb
37 20| tisztelendő úr, azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember
38 20|      tudtam megbecsülni. Nagyságod tudja, hogy fiamról beszélek,
39 20|      gyermeki kéz az első betűt le tudja írni; mi utálunk felelni
40 20|            nem láttam a fiamat; ki tudja, hátha nem is ez az? Legalább
41 20|            úr ismeri a mitológiát; tudja belőle Epimetheus históriáját,
42 20|         uram, lássa, kegyelmed nem tudja, hogy mit cselekszik. Aki
43 21|           a logikai menetrendje. – Tudja, hogy kivel van dolga, beszéljen
44 22|         uramé.~– Hm. A nagyasszony tudja azt jól, hogy a nagytiszteletű
45 23|        akart lenni.~Ez nyilván nem tudja, hogy egy Malárdy házában
46 24|          tartottam; most nincs. Ki tudja, hová lett? Mely parton
47 24|     életében.~Egyetlen fiát élőnek tudja és boldognak.~Többszörösen