Rész

 1 2 |         érdemes lakostársaihoz és mondá~– Az Úr parancsolá, kegyelmetek
 2 2 |    szemeit az égre, és áhítatosan mondá:~– Fiat voluntas tua. Légyen
 3 2 |       amidőn a csata kezdetén azt mondá a királynak: „Ma ládd, uram,
 4 3 |           komoly figyelmeztetésül mondá:~– János, meg ne haragítson,
 5 3 |         férfi izmos tenyerét, azt mondá neki, hogy menjen vele.~
 6 3 |         alispán és szigorú hangon mondá:~– Önök mindnyájan, akik
 7 3 |      becsületes arcán, amidőn azt mondá: úgy áldja meg az ég az
 8 4 |     egymástól elváltak, egyszerre mondá mind a kettő:~– Mink is
 9 4 |     emelve az ég felé, e szavakat mondá:~– „Én uram, én erős hajlékom!
10 6 |         hullott; a jó ember akkor mondá hüledezve: „Ha én azt tudtam
11 6 |          hirtelen felkapva ismét, mondá:~– Én báró Kadarkuthy Viktor
12 7 |   Megszorítá Viktor kezét, és azt mondá neki:~– Ha úgy rendelte
13 7 |         végigmentek, akkor Viktor mondá: „Szállok kendnek!”, s elől
14 7 |          egész őszinteség hangján mondá neki, leemelve fejéről kabalisztikus
15 7 |         fejét, bohókás ábrázattal mondá:~– Az első felvonásnak vége.
16 7 |           Viktor.~Kálmán szelíden mondá, hogy szeretné azt a művet
17 7 | becsülendő következetességgel azt mondá Viktornak:~– Ha báró úr
18 7 |           Oszkár nagy panaszkodva mondá el odabenn a hölgyeknek,
19 7 |          szemfényvesztő nem hiába mondá, hogy ön nagyobb bűvész
20 9 |           alispán félkomolyan azt mondá neki: „Önnek magának is
21 9 |     menyasszony bátran és tisztán mondá ki a szót: „Szeretem”; ő
22 9 |       esküjét is reszketeg hangon mondá el a vőlegény: és amidőn
23 9 |          reszketés nélküli hangon mondá el a súlyos szókat: „Véle
24 9 |          átkozódót, ki egykor azt mondá, felemelt kézzel az égre
25 10|        pedig száraz, hideg hangon mondá neki:~– Végezzünk: az idő
26 10|            miután Thaddeus úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők
27 10|        gyűjtögette filléreit, azt mondá fia tékozlására: „Apádnak
28 10|        nagyot nevetett rajta, azt mondá, hogy csak bízzam rá magamat,
29 10|            akik már ismertek. Itt mondá el azon ifjúkori adomáit,
30 12|         menyegzői éjszakán, s azt mondá neki:~– Én vagyok! Én vagyok
31 16|       sarkantyúját, büszke daccal mondá a jegyzőknek:~– Én nemes
32 17|      magát előtte tisztelettel és mondá:~– Alázatos szolgája a tekintetes
33 18|          a keményszívű férfiú azt mondá:~– Bontsátok le róluk e
34 18|          felemelve az égre és azt mondá:~– Romoljon meg annak minden
35 19|          A kapuban őrt álló hajdú mondá neki, hogy e pillanatban
36 19|           makacskodott, s dacosan mondá, hogy ő Herminának hagyja
37 20|        előtte az ajtót, s nevetve mondá neki, hogy már bejelentette
38 20|            igaz barátságos hangon mondá neki:~– Megbocsásson, jó
39 20|     tisztelendő úr egy szóval sem mondá, hogy nem hiszi.~– Nem jöttem
40 20|         veszve a fia, s mint maga mondá, eddig nem sokat törődött
41 21|     Örülök, hogy szerencsém van – mondá Thaddeus; pedig sehogy sem
42 24|     maradt minden hatalma – nekem mondá azt, hogy szómat nem fogadja,
43 24|           Valóban elvégeztetett – mondá Gutai Thaddeus; és azután
44 24|      vágatni.~– Szükségtelen ez – mondá. – Egy óráig fogok még élni,
45 24|            Malárdy szilárd hangon mondá:~– Együtt fektetett le bennünket
46 24|  boldogabb élet gyönyöreiből.~Jól mondá ama különös ember: olyan