Rész

 1 5 |          akkor megy azon Mákosné nagyasszony; mégpedig a háromtarajos
 2 5 |       már Mákosné asszonyomra; a nagyasszony pedig tőlük sem hagyta magát
 3 5 |          a szeme közé nevetve.~A nagyasszony nyájasan veregeté meg a
 4 5 |      mondja. Látja.~Ohó! Mákosné nagyasszony még az ilyen szelíd gorombaságoktól
 5 5 | Megálljon csak, megálljon csak a nagyasszony… megálljon csak egy pillanatra –
 6 5 |       hallok semmit.~Óh, Mákosné nagyasszony jól tudta azt, hogy azért
 7 5 |          Énnekem azt ne mondja a nagyasszony: „Jó volna, ha tanulna!”,
 8 5 |       éspedig jól tanul.~Mákosné nagyasszony régóta bele akart vágni
 9 5 |         beléhajított kövecset; a nagyasszony hiába mutogatta kézzel,
10 5 |       bátran! Elmondta már azt a nagyasszony legalább ezer embernek;
11 5 |          miatta búsulni, Mákosné nagyasszony.~Mákosné nagyasszony e mondóka
12 5 |     Mákosné nagyasszony.~Mákosné nagyasszony e mondóka alatt csendesen
13 5 |         történt hát, no?~Mákosné nagyasszony erre a kérdésre nem felelhetett
14 5 |      otthagyta a nagyasszonyt.~A nagyasszony egy cseppet sem haragudott
15 13|        kiálta fel szörnyűködve a nagyasszony, s iparkodott a képét még
16 13|    félelemmel nézte, mint fúja a nagyasszony a herbateát, amint azok
17 13|        bajos.~– Csak mondja el a nagyasszony, ha már a nyelvén van; ha
18 13|          egyébiránt pedig amit a nagyasszony tud, úgyis tudja azt már
19 13|          neki a nevetés.~Mákosné nagyasszony nem engedte magát azáltal
20 13|        egy bombából a töltelék a nagyasszony háta mögött, s rákezdte
21 13|     egész legénység a hahotát.~A nagyasszony megvárta, míg abbahagyják,
22 13|         olyan váratlanul, hogy a nagyasszony felugrott ijedtében a székről;
23 13|  neveletlen semmirevaló.~Mákosné nagyasszony folytatta.~– Szerencsére
24 13|          Aztán akkor felébredt a nagyasszony? – veté közbe Bajcsy uram
25 13|          rajta a nevetés, mire a nagyasszony, búcsút véve keresztyéni
26 13|          s futott ki az ajtón; a nagyasszony mindenütt utána a konyhában,
27 13|  dolgozott nyitott ablakoknál.~A nagyasszony most már nem került az ajtóra,
28 13|       már ott volt az ablakban a nagyasszony, s kívánta a jó reggelt
29 13|       odament az ablakba Mákosné nagyasszony:~– Jaj, kedves, édes komámuram,
30 13|        Szenvedő arccal fordult a nagyasszony felé.~– Ugyan kedves, édes,
31 13|           Ugyan kedves, édes, jó nagyasszony; tegyen meg egyet a kedvemért,
32 13|        Ámde arról nem tehetett a nagyasszony, ha jövő éjjel megint csak
33 13|          hogy figyelmezzen rá.~A nagyasszony odatartotta a fülét:~– Tudja
34 13|   odatartotta a fülét:~– Tudja a nagyasszony, hogy az a híres debreceni
35 13|    szokott mondani az álmokra?~A nagyasszony kíváncsi volt azt meghallani.~
36 22|         férfiút.~– No, mi a baj, nagyasszony? Hát miért jött? Mondja
37 22|         magasra felkapva, hogy a nagyasszony el ne érhesse; – énnekem
38 22|       kérem alázatosan – szólt a nagyasszony megjuhászodott arccal –,
39 22|        az orcáját.~– Tisztelem a nagyasszony elokvenciáját – vágott közbe
40 22|          Thaddeus uramé.~– Hm. A nagyasszony tudja azt jól, hogy a nagytiszteletű
41 22|         egy báró. Miért mondja a nagyasszony bolond embernek?~– Hát mert
42 22|      Mákosnéhoz, és megszorítá a nagyasszony kezét.~– Nagyon köszönöm
43 22|       kezét.~– Nagyon köszönöm a nagyasszony szívességét ebben a dologban.
44 22|          kérdezé tőle:~– Látta a nagyasszony azt a szomorú helyet odalenn?~–
45 22|          Isten hírével.~A jámbor nagyasszony maga sem tudta, hogy jutott