Rész

 501 9 |            Talán mégis jókor érkeznek, hogy neveiket az anyakönyvbe
 502 9 |                kibékülni a sietséggel; hogy ez mégis szörnyűség, ez
 503 9 |           senkinek sem adni időt arra, hogy magát egy kissé meggondolja,
 504 9 |             meggondolja, rendbeszedje, hogy ez Isten ellen való vétek,
 505 9 |            házasságon nem lehet áldás, hogy ezért az egész világ megszólja,
 506 9 |                s vagy azt fogja hinni, hogy bolondok voltak kicsinytől
 507 9 |               kezdve nagyig, vagy azt, hogy úgy szöktette a vőlegény
 508 9 |      feleségének, ő maga sem szerette, hogy ez így történik, hanem azután,
 509 9 |            azután, mikor azt kérdezte, hogy mit tegyen hát, itt tartóztassa-e
 510 9 |          vőlegényt, s kockáztassa azt, hogy haldokló apja által gyöngén
 511 9 |           semmit, hanem azt mondta rá, hogy üsse meg a kő az egész bolond
 512 9 |               tetszett neki Viktorban, hogy olyan fiatal: anya kellene
 513 9 |             említé a derék asszonyság: hogy az ő jó szelíd Kálmánját
 514 9 |           Kálmánját úgy megszégyeníté, hogy azokat a gyönyörű szép verseket
 515 9 |               még jobban fájt neki az, hogy Kálmán maga is kiengesztelődik
 516 9 |                kiengesztelődik iránta, hogy őt is bevonta ama bűvkörbe,
 517 9 |                a mostohaanya sajnálta, hogy nem törvényes anyja gyermekeinek,
 518 9 |          törvényes anyja gyermekeinek, hogy kiragadhatná őket a bűbájos
 519 9 |              nemesek legbüszkébbikére.~Hogy Viktor rokonai és rangtársai
 520 9 |             kezeiket, s kérdezé tőlük, hogy szeretitek-e egymást?~Viktor
 521 9 |            neked, ha hamisan esküszöd, hogy szeretsz – és jaj, ha igazán
 522 9 |                Mindenkinek feltűnt az, hogy a máskor oly merész vőlegény
 523 9 |            Jegyet tégy az ő homlokára, hogy megismerjék őt a te ártó
 524 9 |                okát; Malárdy azt hivé, hogy ez az ősz ember megtébolyodott,
 525 10|             meglepetés első benyomása, hogy senki sem vette észre, hová
 526 10|            együtt; a kocsis már tudta, hogy hová forduljon onnan.~Innen
 527 10|          odaállítá fiát a holdvilágra, hogy láthassa, ő maga leült egy
 528 10|            Thaddeus úr azt mondá neki, hogy a szemfényvesztők mind igen
 529 10|             verni, konvulziókba jönni, hogy ez a mesterség a farizeusok
 530 10|            Kadarkuthy fiának adnod ki? Hogy jöttél ismeretségbe ez úrral?~–
 531 10|                üldözőim elől.~– Mondd, hogy énelőlem, mert más nem üldözött.~–
 532 10|                miből”.~– Reményletted, hogy ott jól el fogsz rejtve
 533 10|       kalandokat; mikor elmondám neki, hogy szöktem és rejtőzni akarok,
 534 10|             nevetett rajta, azt mondá, hogy csak bízzam rá magamat,
 535 10|              jöttél arra a gondolatra, hogy magadat Kadarkuthy fiának
 536 10|           leptek. Egy közülük kérdezé, hogy ki vagyok. Mielőtt meggondolhattam
 537 10|               üdvözölni; magasztaltak, hogy megnőttem, mennyire hasonlítok
 538 10|        hányszor lovagoltam a nyakukon, hogy megtéptem a bajuszaikat,
 539 10|                előfogtak, kikérdeztek, hogy merre jártam, amióta nem
 540 10|          amióta nem láttak. Hallották, hogy mindig külföldön utazom,
 541 10|                kegyesen értésemre adá, hogy eddigelé ugyan rossz fiú
 542 10|          okoztam a báró úrnak azáltal, hogy tán tíz esztendeig künn
 543 10|       csináltam, no, de mármost ideje, hogy megjöjjön az eszem. Ígértem
 544 10|            Ígértem töredelmes szívvel, hogy megjavulok. Az öreg báró
 545 10|              urak szerényen szabódtak, hogy az ő kisasszonyaik nem érdemlenének
 546 10|         neveztek.~– Te nem tudtad azt, hogy a bárónak valódi fia van?~–
 547 10|              azt is megértettem abból, hogy az öreg báró nem szereti
 548 10|              annyira sem tudott venni, hogy őt meglátogassa: az folyvást
 549 10|               Az öreg báró azt állítá, hogy az neki sok mulatságot fog
 550 10|          különös mulatsága telt abban, hogy első megjelenésemnél mind
 551 10|               lett vége a mulatságnak, hogy vele együtt kilöktek az
 552 10|        viselted. Nem gondoltál-e arra, hogy az igazi Kadarkuthy Viktor
 553 10|           toppan, s számon kéri tőled, hogy mit követtél el nevében?
 554 10|           Kadarkuthynak fülébe jutott, hogy édesatyja idehaza országszerte
 555 10|                 az öreg báró ahelyett, hogy megölelte volna, azt kérdezé
 556 10|                összekiáltá cselédjeit, hogy fogják meg azt a semmirekellő
 557 10|              az kinek az eszméje volt, hogy Malárdyhoz jöjj szemfényvesztő
 558 10|              egy méltatlanra pazarolt, hogy mindenki kegyét megszerezd.
 559 10|           játszottál az Isten nevével, hogy egy keresztény férfi lelkét
 560 10|        elhallgatott, olyan csend volt, hogy a habok locsogását lehete
 561 10|             fejeinkre: adj erőt nekem, hogy elviselhessem a te akaratodat!~
 562 10|           Malárdy fiát megszégyenítéd? Hogy apját lekötelezd, fiát elriasztottad
 563 10|             sajátszerű hangja elárulá, hogy az – valami lánc.~– Jőjj
 564 11|             fiára adta saját köpenyét, hogy ne lássa a halász annak
 565 11|           vízbe nézni…~Thaddeus látta, hogy fia nagy gyönyörűségét találja
 566 11|           gyönyörűségét találja abban, hogy e csillámló habokat nézze.~
 567 11|          kötéldarab, azt Thaddeus úgy, hogy a halász észre ne vegye,
 568 11|       elhaladva megszólítá a lelkészt, hogy ott vigyázzon, mert forgóba
 569 11|              kérdezetlenül elbeszélte, hogy ott harminc éve egy igen
 570 11|             mellett haladtak, felfelé, hogy a túlparton a megfelelő
 571 11|              lemerült a vízbe anélkül, hogy egyet lobbanna előtte, anélkül,
 572 11|              lobbanna előtte, anélkül, hogy a víz egyet sercenne utána.~
 573 11|           mintha csak arra várt volna, hogy sötét legyen, s nem mert
 574 11|               Lőrincnek eszébe jutott, hogy napokkal ezelőtt éppen így
 575 11|      meggyőződhetett a két férfi róla, hogy aki elveszett tőlük, az
 576 11|              hála a te szent nevednek, hogy megmentéd őt a gyalázattól,
 577 12|                vele, tudom bizonyosan, hogy beteg leszek tőle; mikor
 578 12|          minden idegem szenved.~Tudom, hogy a szél fog megölni, egy
 579 12|               akár halok.~És tudom is, hogy ellenségem; legkedvesebb
 580 12|          összemorzsolja, amióta tudja, hogy azokat szeretem, s ha ki
 581 12|               ki nem zárnám ablakomon, hogy valami hasadékon bejöhetne,
 582 12|            ölnyire a szomszéd legelőt, hogy csak a füvek hegyei látszanak
 583 12|                porondból. Éjszaka van, hogy elcsodálkoznak majd reggel
 584 12|       fészkestől lehajítja őket; haha, hogy sipognak a toklászos, meztelen
 585 12|            tértek szobáikba, s várják, hogy világosodjék a hajnal, hogy
 586 12|            hogy világosodjék a hajnal, hogy nesztelenül elmehessenek
 587 12|               Csak azt tudja mindenki, hogy ez nagy szerencsétlenség!~
 588 12|          szerencsétlenség!~Olyan nagy, hogy még nem volt elég idő azt
 589 12|          lefeküdtek abban a reményben, hogy talán majd elalusznak, s
 590 12|               fölébrednek, azt látják, hogy csak álom volt az egész.~
 591 12|              nézni, és az ember tudja, hogy ez nem álom, és hiába csukja
 592 12|              halott.~Néha azt képzeli, hogy mindez csak álom, és fölemelkedik
 593 12|                 és meggyőződik felőle, hogy ébren van. A szél is azt
 594 12|              szél az, mely nem engedi, hogy valaki olyan édeseket álmodjék.~
 595 12|             szél kocogtat, és kérdezi, hogy ki mit álmodott?~A leány
 596 12|              vánkosát kebléhez erősen, hogy a hullám el ne szakítsa
 597 12|            kebléről.~Későn jut eszébe, hogy imádkozni kellene.~Összekulcsolja
 598 12|              jól, sőt olyan furfangos, hogy még azt is tudja, miszerint
 599 12|            álom, de kíváncsi megtudni, hogy mi lesz belőle tovább? A
 600 12|                meg van nyugodva abban, hogy ők most olyan szegények,
 601 12|               süllyedt a mély vizekbe, hogy onnan csak lelke jöjjön
 602 12|               ígér az alvónak.~Akarta, hogy aludjék ottan.~Teljesen
 603 12|               hanyatt feküdt a vízben, hogy csak szája látszott ki belőle,
 604 12|           Lábaival tovább lökte magát, hogy még messzebb távozzék tőlük.~
 605 12|                támadt.~Az a gondolata, hogy – újra kezdje az életet!
 606 12|                alá, csak olyan mélyen, hogy feje ki ne lássék abból,
 607 12|        gondolni.~Nemsokára észrevette, hogy a csónak visszafordul, és
 608 12|             akart.~Amint futott, érzé, hogy valami hatalmas erő szinte
 609 12|           ajtón és ablakon nem engedi, hogy meghallja valaki azt a halk
 610 12|             előbb bekémlel az ablakon, hogy egyedül van-e az, akit keres.
 611 12|               szobába. Lőrinc láthatá, hogy Hermina egyedül van.~Halkan
 612 12|            felébredt rá.~Lőrinc látta, hogy az álmából felébredő merően
 613 12|                eszébe juthatott akkor, hogy egy viharos órában az őt
 614 12|           csendesen.~– Most már tudod, hogy ki vagyok – suttogá hozzá
 615 12|               az ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e, vagy sohasem?~
 616 12|               mintha némán könyörögne, hogy mondjon e szörnyű vádak
 617 12|              találta azt a gondolatot, hogy a vőlegény megcsókolta menyasszonya
 618 13|             Más észre sem vette volna, hogy mi az? De ő meglátta, megérezte,
 619 13|              veszedelem idején szokás, hogy az senki más, mint Mákosné
 620 13|              hátrahagyott várőrségnek, hogy hazudjanak egyet Mákosné
 621 13|           nagyasszonynak, olyanformát, hogy a mester nincs itthon.~Azután
 622 13|            tette a fülét, s hallgatta, hogy mi fog következni.~Rettenetes
 623 13|         asszonyom, mikor azt hallotta, hogy Bajcsy uram nincs itthon,
 624 13|                itthon, azt felelte rá, hogy tehát itt marad, és megvárja,
 625 13|       alattomban kiszopta. Olyan igaz, hogy még hetven esztendő múlva
 626 13|                 végre azt gondolta ki, hogy lefekszik, és betegnek teszi
 627 13|                nyílást csinálva rajta, hogy Mákosné asszonyom be ne
 628 13|            Mondd meg a nagyasszonynak, hogy itthon vagyok, hanem beteg
 629 13|          magammal, az ember nem tudja, hogy mikor lehet rá szüksége;
 630 13|                 várjon, majd megfújom, hogy ne legyen olyan forró.~Bajcsy
 631 13|         kisgyermekeket szokás rávenni, hogy vegyék be az orvosságot,
 632 13|                szomszéduram. Meglássa, hogy mindjárt jobban lesz tőle.~–
 633 13|                 s úgy vágta a földhöz, hogy millió darabra törött.~–
 634 13|               Mákosné asszonyom azzal, hogy de bizony feküdjék le, mert
 635 13|                is, milyen rosszul van: hogy izzad a homloka, mint ég
 636 13|             jót akart vele szegénnyel, hogy hamarább magához vette.~–
 637 13|               és szemöldökrángatással, hogy ennyi ember előtt olyan
 638 13|               az egész város.~– Ejnye, hogy tréfál velem megint, kedves
 639 13|           komámuram; de hála Istennek, hogy már tréfál; ez arra mutat,
 640 13|             már tréfál; ez arra mutat, hogy jobban van. Ha tehát nem
 641 13|             van. Ha tehát nem átallja, hogy a cselédnép előtt beszéljek,
 642 13|                rettenetes eset: tudom, hogy a szegény tisztelendő úr
 643 13|              széttekinte a legényeken, hogy vajon hallgatják-e mind.~–
 644 13|           múltkor, ugye? Mondtam ugye, hogy a Lőrincke egy zsiványbandába
 645 13|          annyira vitte a vakmerőséget, hogy idejött a Csallóközbe, a
 646 13|            Bajcsy uram erre azt tette, hogy elkezdett nevetni.~– Ez
 647 13|              integetett Miska inasnak, hogy ne nevessen bele, mert igen
 648 13|              annyira elkábította őket, hogy hozzáadták, és meg is eskették
 649 13|              ezúttal olyan váratlanul, hogy a nagyasszony felugrott
 650 13|                a nagytiszteletű úrnak, hogy itt meg itt egy fiatalember
 651 13|              minétet egy gróf úrfival, hogy lesz már most az alispán
 652 13|                Ki hallotta azt valaha, hogy ladikon utazzék valaki;
 653 13|             nem akarta, elég az hozzá, hogy a Lőrincke beleugrott a
 654 13|           valamintségesen az sem mese, hogy a Hermina kisasszony meg
 655 13|                be két kézzel a száját, hogy ki ne törjön rajta a nevetés,
 656 13|          Zsámfáter hordta! Azt mondom, hogy ne nevess, mert pofon ütlek! (
 657 13|        rendesen nyitva tartá ablakait, hogy a házak előtti fák egészséges
 658 13|              uramnak, s elmondta neki, hogy mit álmodott.~És azt mindig
 659 13|             kísérteties hangon mondta, hogy az embert agyonrémítette
 660 13|            éjjel felőle. Azt álmodtam, hogy mezítláb láttam térdig sárban
 661 13|              de nem tudhatja az ember, hogy mikor várja a veszedelem.
 662 13|             nap ki nem ment a fejéből, hogy hol lehetne őneki olyan
 663 13|          rosszat álmodtam. Azt láttam, hogy kedves komámuram aranyos
 664 13|               álom volt. Azt álmodtam, hogy kedves komámuram meg volt
 665 13|               kedves komámuram, tudja, hogy álomról van szó, ez pedig
 666 13|                a címerek azt jelentik, hogy valami nagy-nagy dicsőség
 667 13|               halál pedig azt jelenti, hogy kedves komámuram – megházasodik.
 668 13|              álmomban: ez azt jelenti, hogy igen nagy váratlan öröm
 669 13|               nagyasszonynak, s kérte, hogy figyelmezzen rá.~A nagyasszony
 670 13|                   Tudja a nagyasszony, hogy az a híres debreceni professzor
 671 13|                Hát azt szokta mondani, hogy bolond, aki az álmait elmondja
 672 14|         fűnek-fának és emberi szívnek, hogy megtelik vele minden bimbó,
 673 14|               nyelvét megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul beszélni
 674 14|            magányos odújában, s nézte, hogy nő fel ablakáig a hó, s
 675 14|          iparkodott magával elhitetni, hogy alszik.~Jégpáncél fedte
 676 14|               és melegségével hirdeté, hogy itt a tavasz.~      ~Február
 677 14|                Szívem szerint óhajtom, hogy Magyarország ezen körülmény
 678 14|           mosolyába került a „napnak”, hogy paradicsommá változzék a
 679 14|      tanúbizonyságot tesznek mellette, hogy e fő megérdemelte koronáját
 680 14|                presztízzsel körülvéve, hogy mást ne tudjanak a kicsiny
 681 14|               nagy embere a nép ellen? Hogy alázta meg a közügyet, azért,
 682 14|          alázta meg a közügyet, azért, hogy magát felmagasztalja? Hogy
 683 14|             hogy magát felmagasztalja? Hogy vágatta kerekre dolmánya
 684 14|             még senki sem viselte úgy, hogy irtotta el bajuszát, mikor
 685 14|              még mindenki viselte azt? Hogy zsarolta a kivetett gabonát,
 686 14|           zsarolta a kivetett gabonát, hogy mérette a földet, hogy számláltatta
 687 14|                 hogy mérette a földet, hogy számláltatta az embereket
 688 14|              még mindez nem elég arra, hogy egy oly hatalmat, mely csaknem
 689 15|          képezi, jutott az a dicsőség, hogy a hazai irodalom legelső
 690 15|         környék írástudói azon célból, hogy megpróbálják: vajon lehetne-e
 691 15|             annyira kezdett vetemedni, hogy írott újságlapot is adott
 692 15|               egyetlen nyilatkozványa, hogy minden lelkes olvasó iparkodott
 693 15|               azt tudta volna Malárdy, hogy aki ama Hyppocrenében Csaba
 694 15|              azt tudhatta volna előre, hogy egy szép este ama Hyppocrene
 695 15|           császári rendelet megengedi, hogy a protestánsok is viseljenek
 696 15|                 nosza, tegyünk próbát, hogy a hivataljelöltek közé egy
 697 15|             keressük többé; a tény az, hogy másnap a tisztújítás előtti
 698 15|                követelte a főispántól, hogy közülük is nevezzen meg
 699 15|           magának azzal a dicsőséggel, hogy ő maga fog kandidációba
 700 15|                föl előtte, s elmondák, hogy az indítványtevő kérelme
 701 15|         integetett mind a tíz ujjával, hogy nem ér az semmit; s ha leült
 702 15|                s úgy látszott a képén, hogy mondani akar valamit, már
 703 15|             egyszerre azt vevék észre, hogy a gyűlés főemberei nem őket
 704 15|          Malárdy gúnyos tréfával inte, hogy engedjék szóhoz jutni Bajcsy
 705 15|           mente quatit solida.~Persze, hogy nevetett rá mindenki.~Malárdy
 706 15|              nagyon mulatságos férfiú.~Hogy a tréfa tökéletes legyen,
 707 15|             csinált; inte a rendeknek, hogy csendesüljenek el: a végzést
 708 15|              előadottak után elismeri, hogy a protestáns feleknek méltányos
 709 15|                is kíván ellenállani, s hogy mindeneknek eleget tegyen,
 710 16|             mulatságos ötlet lehetett, hogy ama gyűlésen jelenvolt elődeinknek
 711 16|              nagy tiszteletnek tartja, hogy már az ötödik tisztújítás
 712 16|       jelölttársa Malárdynak, anélkül, hogy négy ízben összesen három
 713 16|              mondani, mint csupán azt, hogy Bajcsy uram, a csizmadia
 714 16|    pretendensül az alispáni hivatalra; hogy aki ezt jól meggondolja,
 715 16|            elavulhatatlan élc volt az, hogy még most is lehet rajta
 716 16|            lehet rajta nevetni eleget.~Hogy fogják az atyafiak majd
 717 16|           választó karok és rendeknek, hogy méltóztassanak szavazni
 718 16|                dolgozott olyan erősen, hogy majd ő jön kandidatúrába. –
 719 16|              ahogy még sohasem. Látta, hogy milyen irtóztató nagy bajt
 720 16|                az fájt neki: hanem az, hogy őrajta bukott keresztül
 721 16|           leányainak, sem legényeinek, hogy mi baja. Egy óra múlva úgyis
 722 16|            teljesült volna be az álma, hogy feküdnék ő halottan a terítő
 723 16|          búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme, ez volt ama balgatag
 724 16|         kalamárisba, előre kijelentve, hogy neki itten semmi dolga sem
 725 16|          mindig úgy szokták kimondani, hogy a közepére teszik a hangnyomatot,
 726 16|        nemzedéke is fel szokta hányni, hogy ő is a MaLÁRdy-családhoz
 727 16|          leküldték az urak a teremből, hogy figyeljen a szavazás eredményére,
 728 16|               odateremtette az embert, hogy mindenki ráismert. Örült
 729 16|               remek albuma lesz ebből, hogy fognak rajta odafenn kacagni.
 730 16|             kezdett megdöbbenni rajta; hogy ez egy kicsit sok is már
 731 16|               még jobban elhűlt rajta, hogy meglátta, miszerint Malárdy
 732 16|            kissé a terembe; nem azért, hogy ezt megmondja, hanem hogy
 733 16|              hogy ezt megmondja, hanem hogy a tréfás torzképeket átadja;
 734 16|                átadja; ott azt állítá, hogy nem tud a szavazásról semmit;
 735 16|                Magában reménylette is, hogy majd megfordul az arány:
 736 16|              megrettenté Hugó Oszkárt, hogy ijedten futott fel újra
 737 16|             mondani tekintetes – azaz, hogy méltóságos és tekintetes
 738 16|            dadogá a megrettent ifjú –, hogy itt mindennek Vasady táblabíró
 739 16|                kell engedni Vasadynak, hogy ott álljon az asztalnál –
 740 16|             leküldé egyik aljegyzőjét, hogy Vasadyt szólítsa fel: miután
 741 16|            szemeivel; mutatja arcával, hogy mit tegyenek!~– Nem azért
 742 16|                Nem azért állok én itt, hogy én szóljak tiellenetek! –
 743 16|              pártvezér; – hanem azért, hogy ti ne szóljatok miellenünk.
 744 16|             szóljatok miellenünk. Ámde hogy azt ne higgyétek, mintha
 745 16|         eltávozom; de ti meglátjátok – hogy mégis a csizmadiamester
 746 16|               kérdezték tőle gúnyosan, hogy a csizmadiát akarja-e alispánnak;
 747 16|             nem győzött bámulni rajta, hogy ez a derék ember már húsz
 748 16|              is megmarad az a szégyen, hogy egy Malárdyval, a legbüszkébb,
 749 16|    polgártársai nem azért emeltek fel, hogy őt felmagasztalják, hanem
 750 16|              őt felmagasztalják, hanem hogy Malárdyt annál mélyebben
 751 16|              jönnek jelenteni örömmel, hogy a szavazás jobbra kezd fordulni.
 752 16|             megmérhetetlen gondolatot, hogy ő azon alispáni székből,
 753 16|              csak azt sem vette észre, hogy az egész utca a megyeház
 754 16|           odabenn; és ő nem tudja azt, hogy az ő halvány vonásait odalenn
 755 16|                meg ezer ember olvassa, hogy összevont szemöldökeinek
 756 16|             zúgás. Olyasmit beszélnek, hogy a szavazások be vannak már
 757 17|           odakinn bőgött a szögletben, hogy a mester úr meghal, már
 758 17|               baja, csak annyit állít, hogy ő nagyon odavan, bizonyosan
 759 17|   csendességgel meghalnom. Azt mondom, hogy oda ne eresszétek a koporsómhoz,
 760 17|          koporsómhoz, mikor kivisznek, hogy engem ott se bosszantson.
 761 17|            zokogástól könyörögni neki, hogy ne mondjon ilyen rettenetes
 762 17|             ezer forintot benne azért, hogy tisztelendő Gutai Thaddeus
 763 17|             másik ezer forintot hozzá, hogy ne tartson felettem prédikációt,
 764 17|               a ház felé, úgy tetszik, hogy tisztelendő Gutai uram is
 765 17|                képzeltek egyebet, mint hogy atyjuk bizonyosan valami
 766 17|           forralt, s most jönnek érte, hogy lenyakazzák; akkor egyszerre
 767 17|               már ő tartotta leányait, hogy el ne essenek, nem azok
 768 17|         üdvözleten.~Mert megjegyzendő, hogy azon időben még nem hívtak
 769 17|            felőle győződve mindnyájan, hogy a tekintetes alispán úr
 770 17|                székére, jól tudva azt, hogy ama helyen többet ér egy
 771 17|              tekintetes alispán úrnak, hogy örüljön velünk együtt, és
 772 17|                volt a Megyercsi utcán, hogy szekér nem mehetett végig.~
 773 17|               mint aki bizonnyal érzi, hogy azon szerencse, mely őt
 774 17|              nehéz gondolat reá nézve, hogy e nagy feladat elviselésére
 775 17|            adni fog erőt és szellemet, hogy helyeden megállhass.~
 776 18|               látszanak alkotva lenni, hogy azokba kihajolva, erős illedelmi
 777 18|         maradnia. Azzal a gondolattal, hogy e falak, miket úgy építtetett,
 778 18|           küszöbeikkel leereszkedniök, hogy oly alacsonyak legyenek,
 779 18|             egy Malárdy belőlük kilép, hogy egy nyomorult kézművest
 780 18|      megköszönte, nem megy; azt üzené, hogy most is rosszul érzi magát.~
 781 18|               mint aki maga sem tudja, hogy miért megy, csak halad,
 782 18|                miért megy, csak halad, hogy egy helyben ne álljon.~Micsoda
 783 18|           feltekintett, azt sem tudta, hogy merre jár, s midőn fel akart
 784 18|             akart eszmélni, nem tudta, hogy miről gondolkozott. S azután
 785 18|           hajította el, magával vitte, hogy másutt is oltalmazhassa
 786 18|            tévedt, mely olyan keskeny, hogy egyik házból a másikba át
 787 18|                 Egészen arravaló hely, hogy ott az embert sötét este
 788 18|                meggyilkolják, anélkül, hogy valaki segélykiáltására
 789 18|          angyalát, mint aki oka annak, hogy már tíz óra van, és ő nem
 790 18|               óra van, és ő nem tudja, hogy merre jár, mely állapotában
 791 18|              percig azon gondolkozott, hogy visszaforduljon előle; félénk
 792 18|             csak azután jutott eszébe: hogy ő kicsoda. Egy Malárdy,
 793 18|            jött az első ijedtség után, hogy nekirohant a szemközt jövő
 794 18|            vert rá a fél ostornyéllel, hogy az mind összetört bele,
 795 18|       hepehupás kövezet tanúbizonyítá, hogy az a Rác utca: a város legúriasabb
 796 18|               azok közül azt hirdette, hogy péntek napon sehol se merjenek
 797 18|               szerencséjének tartotta, hogy a hatalmas alispánnak nagy
 798 18|               piros gömbölyű két arca; hogy nevetett, mikor atyját meglátta,
 799 18|                estig odamaradt; az apa hogy kétségbe volt esve miatta,
 800 18|             kétségbe volt esve miatta, hogy járt házról házra, hogy
 801 18|                hogy járt házról házra, hogy kérdezett ismerőst, ismeretlent,
 802 18|             ismeretlent, nem látták-e. Hogy dobogott a szíve, midőn
 803 18|             magát azzal a gondolattal, hogy talán ezóta már otthon is
 804 18|               az ajtóban s kiáltották, hogy itthon a kis Hermina!…~Hajh,
 805 18|               tudja, hol van? Kitudja, hogy él-e? Mi sorsra jutott,
 806 18|               Intés volt az a sorstól, hogy ami szívnek van teremtve,
 807 18|               a világ minden részeibe, hogy legyenek földönfutók, és
 808 18|           kicsiny ember, aki ne félne, hogy még kisebb lehet.~És ekkor
 809 19|                kábultából; észrevette, hogy hol van, s visszafordult,
 810 19|              hol van, s visszafordult, hogy hazafelé térjen.~Az utcák
 811 19|               Gazdaasszony parázsodra,~Hogy tűz ne légyen kárunkra,~
 812 19|       lámpással s a kis csengettyűvel, hogy aki azt hallja az utcán,
 813 19|             őrt álló hajdú mondá neki, hogy e pillanatban kereste őt
 814 19|       általános kétségbeesés órájában, hogy semmi baj sincs; ha nem
 815 19|         felbőszíték Malárdyt, annyira, hogy kikérte magának Durdaytól
 816 19|         makacskodott, s dacosan mondá, hogy ő Herminának hagyja minden
 817 19|                vágta vissza sógorának, hogy „Neki éppen úgy lábaszárához
 818 19|             háztól, s Malárdy megtudá, hogy pár nap múlva új végrendeletet
 819 19|             szólni. Most is azt hitte, hogy ráér elvárni, míg a hadastyán
 820 19|         bekopogtat nála, s azon kezdi, hogy haragszik ugyan, de mégis
 821 19|             egyszerre azt hallja róla, hogy haldoklik. Ez iszonyú csapás
 822 19|               ott a sötétségben hallá, hogy a mellékszobában valaki
 823 20|                Az pedig a név eredete, hogy ott lakik az öreg báró Kadarkuthy,
 824 20|          ráfogták, vagy talán igaz is, hogy miután egyetlenegy kút van
 825 20|            éneklés és fazéktörés volt, hogy a báró úr odafenn a kastélyban
 826 20|                az összes emberiséggel, hogy őt bosszantsa, tréfálja
 827 20|              neki azt a gyönyörűséget, hogy a represszáliák legbizarrabb
 828 20|        bosszantotta őt Viktor azáltal, hogy született, mikor ő ki nem
 829 20|             azzal bosszantotta a fiát, hogy görög nyelvre taníttatá,
 830 20|              azzal bosszantá az apját, hogy nem tanult semmit. A báró
 831 20|          Viktort a helybeli kovácshoz, hogy tanuljon hát patkószegeket
 832 20|               Viktor azután azt tette, hogy felgyújtotta az egész kovácsműhelyt.
 833 20|              uzsorást; a báró engedte, hogy kezdjen az uzsorás a fiú
 834 20|          ráférhető vádat, bebizonyítá, hogy nincs elég esze, hogy larvatus,
 835 20|     bebizonyítá, hogy nincs elég esze, hogy larvatus, stellionatus,
 836 20|          perduellio bűneiben leledzik, hogy ateista és manicheus, hogy
 837 20|             hogy ateista és manicheus, hogy őrjöngő és nyavalyatörős,
 838 20|                annyira vitte a dolgot, hogy az öregúr sequestrumot kapott,
 839 20|              volt kénytelen elismerni, hogy ebben a játékban nincsen
 840 20|         kiállotta a bírói zárt, akkor, hogy menekülhessen, kibocsátotta
 841 20|               tréfás ötlete a bárónak, hogy miután a fiú egészen úgy
 842 20|            csinál neki egy kis tréfát. Hogy fog az neki tetszeni?~Megismerte
 843 20|                elhitetni ismerőseivel, hogy ez az ő fia, miután azok
 844 20|            megijeszté, amint megtudta, hogy az apja valakit mint fiát
 845 20|                tudjuk, az lett a vége, hogy a báró lármát csapott, elfogatta
 846 20|            járva, nem tarthatott tőle, hogy valaki ráismerjen.~Az alakoskodás
 847 20|               tisztelendő úr megfeddé, hogy úgy elmaradoz tőlük, mire
 848 20|            tőlük, mire Kálmán kivallá, hogy nem is fog többet odamenni,
 849 20|               mert atyjának megígérte, hogy több verset nem ír, s felhágy
 850 20|             fiának volt az a lángesze, hogy mikor egy prédikációt meghallott
 851 20|             Azt kérte ekkor Kálmántól, hogy szerezzen neki valahogy
 852 20|               támadt a történtek után, hogy fiát, az ország-világcsalót
 853 20|       tekintetre azt hihette az ember, hogy valami vándor madárijesztő
 854 20|          kezéből a gyepfűt, s anélkül, hogy kérdezné tőle, vajon beleegyezik-e,
 855 20|   fordulatokkal lehete csak kikerülni, hogy a tengely az egymást megközelítő
 856 20|           helyeken vágtatva keresztül, hogy az ember messziről azt hihette,
 857 20|           ember messziről azt hihette, hogy ott okvetlen összetörik
 858 20|          kegyelmed irántunk, ám lássa, hogy valami veszedelembe ne vigyen,
 859 20|              kívül még az is bizonyít, hogy szépen ki vannak apró kaviccsal
 860 20|             üttetett a tengellyel úgy, hogy annak mind a negyvennégy
 861 20|             véletlen jótéteménye volt, hogy semmi emberi alakkal nem
 862 20|              el volt készülve magában, hogy legelső dolga az lesz a
 863 20|               az lesz a báró úr előtt, hogy e szokatlan keresztül-kasul
 864 20|               bejárattal volt ellátva, hogy a földszinten nem volt ajtaja,
 865 20|              kocsis kezébe, s utasítá, hogy kerüljön arra jobb felé,
 866 20|               emberek szokása szerint, hogy maga iránt jó hangulatot
 867 20|             hányni, amivel azt nyerte, hogy a konfidens fajzat egyszerre
 868 20|             füllel, mintha azt hinnék, hogy vissza fogják őket hívni.~–
 869 20|                 folyvást aggódva azon, hogy nem fogadtatik-e valami
 870 20|               láncát, pedig jól tudja, hogy aztán még nehezebb láncot
 871 20|            karomon? Ki mondta kendnek, hogy én velem konfidenskedjék?
 872 20|           százszor megmondtam kendnek, hogy az én mentém nem olyan,
 873 20|           Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy a kis ragyás ember iránti
 874 20|            meglássa, tisztelendő uram, hogy van neki egy vizslája, aki
 875 20|       kihallgatja őket, s ha megtudja, hogy vadászni akarnak vele menni,
 876 20|                pedig azt mondják neki, hogy ő itthon marad, kutya baja
 877 20|          emberke; – bízvást mondhatom, hogy a bárón kívül semmi egyéb
 878 20|     tisztelendő úr aggódva gondolt rá, hogy miképpen megy ő itt ki,
 879 20|                mondani a nagyságos úr, hogy így bejelentés nélkül keresztül-kasul
 880 20|              kérem, bejelentés nélkül! Hogy mehetnék én a nagyságos
 881 20|           úrnak, azt kikérem magamnak, hogy énelőttem olyan derék férfiúról
 882 20|           ajtót, s nevetve mondá neki, hogy már bejelentette a báró
 883 20|               tréfásan szokta mondani, hogy maga az eredeti, amiről
 884 20|              azt az egész világ tudja, hogy én bohó, tréfás ember vagyok.
 885 20|           vagyok.~A lelkész azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre
 886 20|        tisztelendő úrtól, azt állítva, hogy ő valóságos bolond; higgye
 887 20|            higgye el a tisztelendő úr, hogy egy valóságos eszeveszett
 888 20|               úr egy szóval sem mondá, hogy nem hiszi.~– Nem jöttem
 889 20|          megbecsülni. Nagyságod tudja, hogy fiamról beszélek, meghalt
 890 20|            szavait hallgatám ahelyett, hogy az ő beszédére figyeltem
 891 20|             akartam oktatni, ahelyett, hogy tanítottam volna egyetlen
 892 20|               átka; nem hiába mondják, hogy a tudósok fiából kerülnek
 893 20|               dicsőségnek találja azt, hogy egy térden ringatott gyermeket
 894 20|            előtt méltatlan feladat az, hogy egy ember jövendőjéről aggódjunk,
 895 20|                elhitettük önmagunkkal, hogy mi népek sorsát mozgatni
 896 20|               hálát adtam az Istennek, hogy meghalt. Nagy bűnhődéstől,
 897 20|               az én gondom lett volna, hogy a gubancos csomót kioldjam
 898 20|                   Csak nem hagyhattam, hogy a fiam egy oly rút álarcos
 899 20|        bitorolta…~– Köszönje meg neki, hogy becsületet szerzett nevének.~–
 900 20|               méltatlanul. Higgye meg, hogy nagyon jó helyen van ott.~–
 901 20|              mondtam a kegyed esetére, hogy tréfa; tehát kegyed se mondja,
 902 20|                tehát kegyed se mondja, hogy az enyim tréfa. Ne beszéljünk
 903 20|                éppen azért jöttem ide, hogy nagyságod fiáról beszéljek,
 904 20|            támadt, s közel volt hozzá, hogy a nagyságos urat lemennydörögje;
 905 20|          szándékkal indultam meg vele, hogy elhozom őt a méltatlanul
 906 20|              kezdett róla meggyőződni, hogy egy őrülttel van dolga.~–
 907 20|       hüvelykujját a tisztes úr övébe, hogy el ne szaladjon –, kegyelmed
 908 20|                saját szavaival mondja, hogy képes lett volna egyetlen
 909 20|              énfölöttem szörnyűlködik, hogy mint tudom azt a tréfát
 910 20|                azt a tréfát elkövetni, hogy a fiamat, egy haszontalan,
 911 20|               vagyok annyira adósodva, hogy egy vétekkel több vagy kevesebb
 912 20|            mert én már tíz esztendeje, hogy nem láttam a fiamat; ki
 913 20|          megláttam; pedig azt mondják, hogy valami magnetizmus van az
 914 20|               karjára ölté, s mutatta, hogy menni akar.~A báró megfogta
 915 20|            lássa, kegyelmed nem tudja, hogy mit cselekszik. Aki a veszett
 916 20|          szenvedett vele; hanem arról, hogy valaki becsukassa a fiát
 917 20|              fölmenti az embert attól, hogy tettei fölött szörnyűlködjék;
 918 20|  szörnyűlködjék; de egyúttal attól is, hogy vele vitatkozzék.~Thaddeus
 919 20|            magát, és komolyan mutatta, hogy menni akar.~– Csak még egy
 920 20|          Thaddeus. El nem gondolhatta, hogy mit akar ez megint.~– Meg
 921 20|               felérni.~– Csupán azért, hogy hagyja a fiamat ott, ahol
 922 20|          vesztegetni világi vagyonnal, hogy ne cselekedje az igazságot?~–
 923 20|            kérek, az semmi. Nem kérem, hogy mondjon hamis tanúbizonyságot,
 924 20|       tanúbizonyságot, hanem csak azt, hogy hallgasson el egy olyan
 925 20|              ember. Meg kell vallanom, hogy derék ember. Ostobaságot
 926 20|            halálra nevetni való tréfa, hogy én saját lovaimon küldöm
 927 20|              látni a külső feliratról, hogy én azt a roppant kincset
 928 20|           kegyelmednek hagyományoztam, hogy életében legyen boldog általa;
 929 20|        megkapni. Hanem azt cselekszem, hogy rábízom a kincset a k…i
 930 20|            azon hivatalos utasítással, hogy amidőn elhozza a nagy kaszás
 931 20|             ezt a mérhetetlen kincset, hogy lehessen annak birtokában
 932 20|           néhány óráig, s elmondhassa, hogy egy bolond ember jövendölése
 933 21|                a ló, arra van hivatva, hogy esze által tüntesse ki magát,
 934 21|           hivatását olyképpen mellőzi, hogy az ész józan kocsisságát
 935 21|               méltán mondják róla azt, hogy veszett ló.~      ~Tisztelendő
 936 21|            kinek legfőbb baja az volt, hogy valami párbaj miatt, melynek
 937 21|            annyira ellene bizonyított, hogy az öreg Kadarkuthynak éppen
 938 21|     végrendeletében nyilatkoztassa ki, hogy az bizony mégis az ő fia,
 939 21|      elrontotta. Önvallomása kideríté, hogy akit az öreg báró saját
 940 21|          Tessék leülni” kínálásra azt, hogy „Köszönöm, nem fáradtam
 941 21|        családja szégyenét fedezte fel, hogy sem hallgatása által egy
 942 21|      kiszabadított Kadarkuthynak arra, hogy megmentőjét hálálkodásaival
 943 21|            Nekik tetszik azon öntudat, hogy eszük, jellemük, érzéseik
 944 21|                szolgálná.~Úgy látszék, hogy meg akarta jutalmazni Isten
 945 21|             mely előtte arról beszélt, hogy a földnek is van még valami
 946 21|               szerette őt a jó öregúr, hogy még a templomban is, mikor
 947 21|          olyankor, mikor arra gondolt, hogy ezt a szelíd angyalt, ezt
 948 21|                maga is úgy akarta azt, hogy egykor ebből több legyen,
 949 21|              akarta így. Az ég akarta, hogy az átokkal ütő kéz maga
 950 21|               átkával, s nem lehet az, hogy az iszonyúan verő kéz is
 951 21|         Thaddeus most imádkozik azért, hogy ne érje Malárdyt több csapás;
 952 21|             van imádkozni az Istenhez, hogy ne teljesítse tovább az
 953 21|               hajlamokkal bíró hajjal, hogy azt hátulról sehogy sem
 954 21|              is metélve, jeléül annak, hogy maga borotválkozott, s igen
 955 21|                sem volt a világ iránt, hogy begyűrje azokat a kabátja
 956 21|         odaállt egyenesen az arca elé, hogy a csizmáik orrai egymást
 957 21|              nyakát felfelé görbíteni, hogy az arcába lásson, s akkor
 958 21|               volt: „No mármost értem, hogy az öreg báró miért nem szereti
 959 21|       magasabbra emelkedett.~– Örülök, hogy szerencsém van – mondá Thaddeus;
 960 21|           sehogy sem örült, azt hitte, hogy ez most megköszönni jött
 961 21|               neki:~– Elismerem, uram, hogy ön méltán neheztel reá,
 962 21|                ön méltán neheztel reá, hogy sokat vétett ön ellen; de
 963 21|              már nem félt tőle. Látta, hogy nem emberrel van dolga,
 964 21|           ütésével úgy összezúzná önt, hogy sohasem lenne önből többé
 965 21|             tehát?~– Háromszor mondám, hogy meghalt.~– Ki látta őt meghalni?~–
 966 21|               halálhírét terjesztette, hogy megszabadítsa a büntetéstől,
 967 21|              mindennap arra gondoltam, hogy mikor kiszabadulok: vesszek
 968 21|               ha azt mondták az úrnak, hogy én az az ember vagyok, akit
 969 21|       édesatyja előre figyelmeztetett, hogy hallgassak el, mert ha ön
 970 21|             lesz vele bajom. Látja ön, hogy olyan embertől kaptam intést,
 971 21|          logikai menetrendje. – Tudja, hogy kivel van dolga, beszéljen
 972 21|              sem ingerelheté a tudóst, hogy asztalára könyökölve az
 973 21|             sebesen; szinte félő volt, hogy fejével átüti a padlatot.~–
 974 22|              fejét, mikor azt olvassa, hogy egy időben a tekintetes
 975 22|   alispánjuknak, s mondogatja magában, hogy ez mégis egy kissé erős,
 976 22|                mégis egy kissé erős, s hogy az a veszett poéta, aki
 977 22|        alkalmasint azt akarja kitudni, hogy meddig nyúlik a publikum
 978 22|           meggyónni egész lemondással, hogy e merész fordulat az általam
 979 22|            képzelet világába.~Való az, hogy ilyen átok egyik hazai városunkban
 980 22|         városunkban kimondatott.~Való, hogy azt fájdalmas szenvedés
 981 22|               szenvedés követte.~Való, hogy egy napon a legintelligensebb
 982 22|       szájhagyomány hozzáteszi azt is: hogy soha buzgóbb és igazságosabb
 983 22|                Még azt is hozzáteszik, hogy a veszedelmes rövidségű
 984 22|            körös-körül járva és nézve, hogy nő a fű, a bimbó, és újra
 985 22|          mindenféle őrt álló léleknek, hogy mikor ilyen és ilyen asszonyság
 986 22| ezüstsarkantyús csizmákat tisztította, hogy bocsássa be őt az ő tekintetes
 987 22|            rajta, s Bajcsy megengedte, hogy Mákosné asszonyomat bevezessék
 988 22|               de kössék jól a szívére, hogy úgy elmondjon egy óranegyed
 989 22|               óranegyed alatt mindent, hogy abból semmi hátra ne maradjon,
 990 22|               mindig az jutott eszébe, hogy az a némber bizonyosan telebeszélte
 991 22|            lelkét azzal a hazugsággal, hogy őt Bajcsy uram el akarja
 992 22|          elkészülve. Azt várta inkább, hogy Mákosné asszonyom konfidenskedni
 993 22|              azt eszében sem forgatta, hogy lehet Mákosné asszonyomnak
 994 22|            lehetőleg magasra felkapva, hogy a nagyasszony el ne érhesse; –
 995 22|     megjuhászodott arccal –, tudom én, hogy mi az illendőség, mi a becsülettudás,
 996 22|               becsülettudás, tudom én, hogy a tekintetes vicispán úr
 997 22|         elmondaná breviter et confuse, hogy miért jött, akként, hogy
 998 22|               hogy miért jött, akként, hogy én is bebizonyíthassam,
 999 22|                ne tessék megharagudni, hogy olyan bátor voltam; hanem
1000 22|              teremtőmtől arra a célra, hogy minden szerencsétlenséget