Rész

 1 1 |          egymástól: „Mi történt?” Óh, irgalmas isten, ki tudna
 2 1 | ércolvadékot túrva ki maga körül…~Óh, én Uram és Istenem! De
 3 3 |         hogy azt elvegye tőlem.~– Óh, a papa nekem mindent megenged.~–
 4 3 |           templomba.~A templomba! Óh, mi édes szó volt ez akkor!
 5 4 |   maradékaira ez irtózatos átkot?~Óh, rettenetes ember volt,
 6 5 |      beszélni. Nem hallok semmit.~Óh, Mákosné nagyasszony jól
 7 5 |        feljebb kezdi a mondást.~– Óh, kedves Bajcsy komámuram,
 8 5 |           igazítá ki a lelkész.~– Óh, csak mondja úgy: anyátok –
 9 5 |     töredezett szóval könyörge:~– Óh, uram, engedd, hogy ez legyen
10 6 |          tízet, húszat számlálni. Óh, a franciák ebben is udvariasak.~
11 6 |    tartják, és kapaszkodnak belé. Óh, az sokkal érdekesebb világ
12 6 |           mely csípőjén alul ért: óh, ez mind sokat mondott azoknak,
13 7 |     mozdulatával vonult vissza.~– Óh, nem „legkedvesebb”, ne
14 7 |     festett függönyökkel ellátva.~Óh, nem! Itt nem fogunk azért
15 7 |     fordulva. – Hát nem szép-e?~– Óh, szép! – szólt Viktor akadozva,
16 10|           alkotott, kiálta fel:~– Óh, én Uram és Istenem, ki
17 11|          úr maga fog kormányozni; óh, a tisztelendő úr nagy hajós.~
18 11|          csendesen felsóhajtott: „Óh, Jézuskám”; s mikor távolabb
19 11|       kiáltotta utolsó szavával: „Óh, Jézuskám”, azóta ő valahányszor
20 11|       volna ott a víz fenekén”.~– Óh, Jézusom! – hangzott e pillanatban…~…
21 11|           jól el tudott rejtőzni; óh, ott a vizek alatt igen
22 11|         magában ilyen imádságot:~„Óh, én Uram, végtelen irgalmú
23 12|        tud aludni most idebenn?…”~Óh, aludni úgysem tud ott senki.~
24 12|           életben is úgy lehetne. Óh, a sors nem ily következetes,
25 12|        sírt, és e szót rebegte:~– Óh, mint szeretlek!…~A leány
26 13|          itt van a tarisznyámban; óh, én mindenfélét hordozok
27 13|          mikor lehet rá szüksége; óh, én ezzel már sokakat kigyógyítottam.
28 13|   szürcsölt belőle.~– Jaj, de jó; óh, be fölséges. Kóstolja csak
29 13|           az embert halva látják. Óh, az igen jót jelent. A fáklyák
30 16|       diákszó mellett a temetőbe. Óh, mert hiszen most már tisztességesen
31 16|           el ilyen küzdelem után!~Óh, nem érezte ő azt, amit
32 16|        mint volt ezideig ő annak.~Óh, e gondolatot felfogni,
33 17|          hajigálják ablakaimat?~– Óh, óh! – bömbölt odakinn Miska
34 17|      hajigálják ablakaimat?~– Óh, óh! – bömbölt odakinn Miska
35 20|           mind tudni fogja már.~– Óh, én többet is tudok. Egyébiránt
36 21|       találkozni sem kívánt vele. Óh, a szellemi arisztokraták
37 21|          reménye, ez megnyugvása. Óh, idején van imádkozni az
38 22|         énnekem kezet csókolni!~– Óh, kérem alázatosan – szólt
39 22|     megtagadni az indultusomat.~– Óh, bizony kérem, kedves komámuram, –
40 23|           olyan halovány az arca. Óh, mennyi gondot belefont
41 23|        mutatni, oda ígérkeztem.~– Óh, bizony te azt megláthatod
42 24|         én nevem áll legfeljül.~– Óh uram…~– Mit sem tesz: ezt
43 24|           Thaddeus csodálkozva.~– Óh, tudós ember! – kiálta fájdalmas