Rész

 1 1 |           Irgalmazz nékünk!”~Hajnal felé ama bántó zúgás lassankint
 2 1 |         szorult gerendák mind az ég felé meredtek, a támadt nyíláson
 3 2 |            minket lefelé von a föld felé! Íme vessük le a mi láncainkat,
 4 2 |          bennünket felemeljen az ég felé. Járjunk ezentúl fekete
 5 3 |          sietett az alispán szobája felé.~Az őrtálló hajdú bátorkodott
 6 4 |            közzajból, amint az ajtó felé közeledett. Az ajtó kétfelé
 7 4 |        többször mutatott a faépület felé.~Azt parancsolta nekik,
 8 4 |           két kezét felemelte az ég felé.~És két reszkető kezét emelve
 9 4 |         reszkető kezét emelve az ég felé, e szavakat mondá:~– „Én
10 5 |            haja szálai állnak az ég felé. Még éjszaka is azzal a
11 5 |     mozdulatot tehetett Bajcsy uram felé, amivel azt szokás jelenteni,
12 6 |            valamennyien odahajoltak felé, és a bátyámuramék odahátul
13 6 |        kacér mosolyt vetett Eudemia felé, komoly és büszke volt az
14 6 |          delejes tekintetet Hermina felé, mint egy csodálatos prizma,
15 6 |          szikrázó szemekkel fordult felé:~– Uram! Tetszett valamit
16 7 |             bizony Vasady úr a vége felé csak alig bírta már mozgatni
17 7 |          Viktor könnyedén bólintott felé, s levont az ujjáról egy
18 7 |       viselni – súgá Viktor Hermina felé. Nem hallhatta azt senki
19 7 |        szólt az alispánné egyenesen felé fordulva. – Hát nem szép-e?~–
20 7 |            rá, s félrenézett Viktor felé, ki egykedvűen suttogott
21 8 |         színt vált, a mezőkön tanya felé siető juhnyájak és tehéncsordák
22 8 |             támadt; néhányan a part felé igyekeznek, s a csónakokból
23 8 |            csendesen eveztek a part felé. Egy szót sem szólt egyik
24 9 | menyasszonya útban lesznek Kadarkút felé, s a sok pompás úri hintó
25 9 |            a boldogság és a hatalom felé…~      ~Fehér selyemruha
26 12|             visszafordul, és a part felé tart, elég volt a pihenés,
27 13|        arccal fordult a nagyasszony felé.~– Ugyan kedves, édes, jó
28 16|           kialszik.~Délután két óra felé a szavazatok egészen egyenlők
29 16|             Malárdy arccal az ablak felé fordult, és öntudatlanul
30 17|           fényes nemes úr jön a ház felé, úgy tetszik, hogy tisztelendő
31 18|         ismeretlen keresztutca vége felé érve, úgy tetszék neki,
32 18|             ő, az épület közelített felé; az a nagy, deszkából épített
33 18|      deszkából épített rémalak jött felé, fenyegetően felmagasulva
34 20|           is ment külföldre, s soha felé sem ment többet az apjának.~
35 20|             hogy kerüljön arra jobb felé, ott majd megtalálja az
36 20|            füllel cammogott az ólak felé, a ház szögleténél még egyszer
37 20|   kénytelenül leült; a báró az ajtó felé ment, ott megállt és felkacagott.~–
38 21|             kérdezi…~Most egyenesen felé fordítá a képét az ifjú
39 21|      szemöldökrángással intve a pap felé, s azzal egy lépéssel kilépett
40 22|              a hajuk szála is az ég felé meredezett, s még ő szidta
41 22|         egymás után elmentek a part felé. Azután hazavittem a kis
42 24|          úsztak, midőn azokat az ég felé emelte, s ajkait egy hosszú,
43 25|           kitűz nekik egy célt, ami felé azok egyenesen haladni tartoznak;