Rész

 1 3 |        egy ősnemestől, akinek az arca antik szobormintának való.~–
 2 3 |     akadt bele, pedig az alispán arca minden szavánál haragosabb
 3 3 |         vagyon!…~A kemény férfiú arca hideg, változatlan maradt,
 4 4 |          levelet, szép, gömbölyű arca lassankint ötszegletűvé
 5 4 |          próféta alakja, lángoló arca és tűzszemei voltak azok
 6 4 |           És egész alakja, egész arca elváltozott e néhány perc
 7 4 |     meleg nyár van.~Csak Malárdy arca olyan most is, mint volt.
 8 5 |     hajdan, csakhogy most már az arca is fehér lett hozzá: az
 9 5 |   roskatag nőhöz. A bölcs férfiú arca akkor mutatott legtöbb emberit,
10 6 |      pirosak, fogai oly fehérek, arca olyan sima és parókája hasonlatos.
11 6 | emelkedett felfogású nemes, mert arca sima, ing elejéről arasznyira
12 6 |     szabad, mert most az alispán arca különös ünnepélyes komolyságot
13 6 |         maga alatt szokta látni; arca nőiesen finom, a büszkeség
14 6 |        fiú összerezzent e szóra, arca mélyen elpirult egyszerre;
15 6 |        levelet, és átolvasta: és arca annál derültebb, büszkébb
16 6 |      hajolt, fülébe súgott; a nő arca még komorabb lett, ő is
17 7 |       báró, hogy az antik szobor arca még nyájas is tudott lenni.~
18 7 |        mint maga Kálmán, Hermina arca égett a szégyentől; míg
19 7 |        pörgetni feje körül, hogy arca egészen kipirult bele.~–
20 7 |      magát vezettetni a terembe. Arca ki volt pirulva az erőgyakorlattól,
21 7 |     bátor, esze láng, izma acél, arca rózsa és liliom.~Csak egy
22 7 |     alispán, a klasszikus szobor arca volt az, ki büntetését megköszönő
23 9 |          ragyog a megátkozottnak arca, és mily öröm hangzik a
24 12|         elveszett ifjú mellette. Arca halovány, homloka véres.
25 12|         ért. Érzé a lágy iszapot arca alatt, mely gyöngéd párnát
26 12|          vigasztaló szót.~Lőrinc arca egészen átváltozott most:
27 16|         függnek: ez a tárgy az ő arca, mely azoknak odakünn bűvös
28 18|       szemei, piros gömbölyű két arca; hogy nevetett, mikor atyját
29 20|       délceg termete és gyönyörű arca. A lelkész fájdalmasan sóhajta
30 20|         libériát. A kutyás ember arca még csekélyebb fogalmakat
31 20|     akkor egészen komoly volt az arca; még hangja is más volt,
32 21|      lesz többé olyan halvány az arca; ez a gondolat képes volt
33 21|     papnak; odaállt egyenesen az arca elé, hogy a csizmáik orrai
34 22|       alispánnak olyan jó szívós arca volt, mely nem engedte a
35 23|         amitől olyan halovány az arca. Óh, mennyi gondot belefont
36 23|          Amint szüleit meglátta, arca egyszerre vidám kifejezést
37 23|      útját állta. Szigorú, merev arca, melynek szemei nem mozdultak,
38 23|      lassankint e lesújtó szóra, arca hogy pirult fel, fejét hogy
39 24|         átváltozott mindkettőnek arca; a nemes úr a gladiátor
40 24|         leányod, Lila…~A lelkész arca fehér lett, mint a fal.
41 24|          ismét visszatévedeztek, arca derülten mosolygott, ajkai
42 24|         árváját.~Egy haldoklónak arca többre megtanítja az embert,