Rész

 1 1 |              éjféli órára is el merte mondani a verset; de az a rettentő
 2 2 |    meglátszott, hogy szeretne valamit mondani, amit meg is tett, amint
 3 2 |             aki valami nagy szót akar mondani, s azt a végére tartogatja.~
 4 3 |         várnagy elkékült ajakkal jött mondani az alispánnak, hogy a szegény
 5 3 |               ott maradtak köszönetet mondani nagytiszteletű Gutai Thaddeus
 6 4 |           annyit tudott saját magáról mondani, hogy az ő neve Lila, és
 7 4 |             Bajcsy uram azt akarta rá mondani, hogy valami paréj; de Tádé
 8 5 |             nagyasszonyomnak látszott mondani, mint inkább annak a csizmának,
 9 5 |             már, csak egy szót tudott mondani: „mindig, mindig, mindig”.
10 5 |         Megint sírsz? Mit akarsz most mondani? Lila leányom.~Lila értette
11 6 |                Uram! Tetszett valamit mondani?~Vasasdy úgy megszeppent
12 7 |         Diable!”~– Nekem tetszett ezt mondani?~– Nem, de ez a tallér…~–
13 7 |              valami olyanformát akart mondani, hogy ő maga nagyon gyarlóknak
14 7 |   tekintgetett Viktorra, s akará neki mondani: „Meg van ön tébolyodva?”
15 7 |          akadozva, s nem akart többet mondani.~De az alispánné ezzel nem
16 7 |          szava volt az.~– Ki meri azt mondani, hogy a magyar karjában
17 9 |             az örömanya azt kénytelen mondani neki „édes fiam”.~A jó,
18 13|            mert igen nagy dolgot akar mondani.~– Sőt még mit tett? Megkérte
19 13|           csak mégis meg kellett neki mondani, mert most az egyszer jót
20 13|           valami titkos dolgot akarna mondani a nagyasszonynak, s kérte,
21 13|        professzor Hatvani mit szokott mondani az álmokra?~A nagyasszony
22 13|              fülébe:~– Hát azt szokta mondani, hogy bolond, aki az álmait
23 15|            úgy látszott a képén, hogy mondani akar valamit, már a nyelvén
24 15| csendesüljenek el: a végzést ki fogja mondani.~Sokan még beszélni akartak:
25 16|  csizmadiamester.~Nem kell ide többet mondani, mint csupán azt, hogy Bajcsy
26 16|    kétségbeeséssel sírt, és nem merte mondani sem leányainak, sem legényeinek,
27 16|   múlhatlannak találta hasonló tréfát mondani, kérve ellenőrző táblabíróját,
28 16|        szavait.~– Méltóságos … akarom mondani tekintetes – azaz, hogy
29 16|         részére kezd hajolni. Mit fog mondani a következő percben, amidőn
30 20|         virágedényekkel.~– De mit fog mondani a nagyságos úr, hogy így
31 20|             báró maga tréfásan szokta mondani, hogy maga az eredeti, amiről
32 20|      tisztelendő uram, valamit akarok mondani (egyik kezével megfogta
33 20|        engedjen magának egy okos szót mondani: hátha én adnék a sárospataki
34 22|       tekintetes alispán urat akartam mondani, de mindig rájár a nyelvem…~–
35 22|               komámuram. Jól tetszett mondani, hogy az nagyon szomorú
36 22|            egy drága szót is el talál mondani akármiféle teremtett állatnak,
37 23|        lelkében most, midőn azt tudta mondani: csak volna még egy másik!~
38 23|             leányhoz. Nem úgy akartam mondani, Kálmán. Ő meglehet, hogy
39 24|             útjából; sokról le tudott mondani; kevélységet, dacot, haragot