Rész

 1 2 |        mint nekigyürkőzve, harsogó hangon bocsátá közre jámbor ötletét.~–
 2 3 |            mellét érinté, csattanó hangon kiáltva rá:~– Lázadó!~E
 3 3 |        kezét az alispán és szigorú hangon mondá:~– Önök mindnyájan,
 4 4 |        széles selyemövét, és bátor hangon monda Bajcsy uramnak:~–
 5 4 |     Malárdy néhány pillanatig halk hangon beszélt az ácsokkal, miközben
 6 6 |            folytatá svadronyvezető hangon a nyugalmazott Achilles. –
 7 6 |       gyönyörű érccsengésű bariton hangon, a jelenlevők bámulva tekintének
 8 7 | költeményeim – szólt alig hallható hangon az ifjú, s egy csepp hullott
 9 9 |      szerelem esküjét is reszketeg hangon mondá el a vőlegény: és
10 9 |            pedig reszketés nélküli hangon mondá el a súlyos szókat: „
11 10|           neved?~Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá:~– Gutai Lőrinc.~–
12 10|        fejét, s erőszakosan letört hangon válaszolt.~– Nincsenek.
13 10|        többé.~Az ifjú szívszaggató hangon sikolta fel e szavakra,
14 10|       Thaddeus pedig száraz, hideg hangon mondá neki:~– Végezzünk:
15 10|          égre, s valami rettenetes hangon, melyet a fájdalom és öröm
16 11|           a kunyhó ajtaját, s halk hangon valakihez szólt, akit Pálnak
17 12|          beordít, mindenféle rémes hangon fütyül, dúdol a tornácokon,
18 12|    vánkosaiba temette, s elfojtott hangon sírt, és e szót rebegte:~–
19 13|          olyan szörnyű kísérteties hangon mondta, hogy az embert agyonrémítette
20 16|        visszadörmögé dacos, kemény hangon:~– Méltóságos és tekintetes
21 19|           cincogó zenéhez dünnyögő hangon énekelt valami együgyű dalt
22 20|         hozzá a férfi szép csendes hangon. – Kend megint elszakította
23 20|          megrázva, igaz barátságos hangon mondá neki:~– Megbocsásson,
24 20|         egyszer komolyan, reszkető hangon a lelkész.~A kis gnóm hahotával
25 21|          kérdezősködik ily otromba hangon.)~– Melyik az ajtaja? –
26 21|            dolga! – szólt reszkető hangon Thaddeus.~– Mit? Az én dolgom? –
27 21|            rikácsolá ez embertelen hangon.~– Mert ha meghalt, akkor
28 23|        szólt hozzá a nő vigasztaló hangon –, aztán első dolog a becsület.
29 23|       szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon~– Mi bajod? Olyan halvány
30 23|      lovagnak, rákiálta rettenetes hangon:~– Azt mondom mármost az
31 24|       engem? – kérdé most fölemelt hangon Malárdy. – Nem tudod-e még
32 24|      lánykát magához, s kérte halk hangon, hogy fogja meg kezét; az
33 24|   haragoddal – hörgé elérzékenyült hangon.~Malárdy szilárd hangon
34 24|            hangon.~Malárdy szilárd hangon mondá:~– Együtt fektetett
35 24|             s gyönyörtől elfulladt hangon rebegé: „Én Istenem, mily
36 24|        úrvacsoráját, s azután halk hangon elkezdé énekelni:~„Uram,
37 24|         halkabb, mindig lankadtabb hangon éneklé tovább a zsoltárt;