Rész

 1 1 |           Amint a kelő nap világa át kezde törni a magas templomablakokon,
 2 1 |         föld keresztben megnyílt, át a házsorokon, egy erős kőépület
 3 1 |       meredtek, a támadt nyíláson át pedig valami forró, nyúlós,
 4 1 |           a szélesebb ágba futott át, s a város előtt nem volt
 5 2 |          gazdák szekéren hordanak át bennünket minden vasárnap.~
 6 3 |         meg, hogy én rostélyaikon át közéjük lövetek.~A rabok
 7 3 |        illő hódolattal nyújtá azt át Hermina kisasszonynak.~Hermina
 8 4 |         többé, a vizek nem hágtak át partjaikon, a kutakban ismét
 9 4 |          ki.~Ő a mellékszobaajtón át a választottakkal együtt
10 4 |      ajtón jókedvű lárma hangzott át hozzájuk s felderítő pohárcsengés,
11 5 |    világrész, amelyből nem járnak át a másikba. Csupán annyit
12 6 |        hogy az ember vízen menjen át, csak a túlsó partra kell
13 6 |          nyújtá kezét az asztalon át Viktornak, s annyira megfogta
14 6 |           való, kik erővel törnek át a korlátokon, kik szép arcaikban,
15 7 |      vaskapcsok szorították volna át karjait, oly erővel mélyedtek
16 8 |         alatt annyira vitte, hogy át tudta úszni a tavat; azután
17 8 |       rögtön szennyes zöldbe megy át, a folyam háta ez első hideg
18 9 |           armentum ferreumot vesz át. Viktor aláírt mindent,
19 11|         megfelelő révnél jussanak át, most azután befelé vágtak.~
20 12|          az állati életvágy vette át a kormányt a test idegei
21 13|           szokták, onnan kiáltott át a másik szobába.~– Te, Miska
22 14|            új életerő villanyozza át az ideieket. Tavasz lesz.~
23 14|       kedves, meleg szellő fuvall át a tájon, mely olyan szép
24 16| végigérezni kínjait részletenként át meg átküzdeni nem egy óra,
25 18|        összekötve: e kert ajtaján át észrevétlenül kijutott az
26 18|       hogy egyik házból a másikba át lehetne lépni, ha valahonnan
27 20|         ajtó elé értek a folyosón át, melyet a kis ember rögtön
28 20|      nyissák fel e levelet, adják át ezt a mérhetetlen kincset,
29 22|            hogy majd a klastromon át a barátok utcájára, a pápista
30 22|          egy kis arasznyi ablakon át kapott világot egy ölnyi
31 22|           hogy jutott ki az ajtón át a folyosóra, a folyosóról
32 23|          is nagy adósságokat vett át apjától, miket sohasem fizetett
33 23|       mire férjének a pénztárakat át kelle adni, kezében volt
34 24|           harcoltatott annyi éven át vérrel, könnyel és szenvedésekkel
35 24|           agg lelkébe. Annyi éven át nem látott, és most kezde
36 24|    reszketett.~– Menj, gyermekem, át lelkésztársamhoz; mondd
37 24|           a címzett urat, és adja át neki tüstént.~Mit cselekvék?~