Rész

 1 3 |      arany a fésűje.~– Ne féljen semmit, majd mindjárt beszélek
 2 3 |     végképpen nem tudott magáról semmit, úgyhogy midőn másnap délben
 3 4 |    szemébe, és nem feleltek neki semmit.~Végre kénytelenek voltak
 4 5 |      Arról a városban nem tudnak semmit, nincs is rá gondja senkinek;
 5 5 |      használt; Mákosné asszonyom semmit sem vett rossz néven, másnap
 6 5 |   forgatott kifelé-befelé.~– Hát semmit sem hallott még?~– Nem hallottam.
 7 5 |       lehet beszélni. Nem hallok semmit.~Óh, Mákosné nagyasszony
 8 5 |     mindent: nem hisznek ezek el semmit.~– Ejnye, milyen különös
 9 5 |        éppen kicsapták? Nem tesz semmit. Ott a másik kollégium,
10 5 |   gömbölyű szája nem szólt hozzá semmit, de nagy, okos szemei annál
11 6 |      nevezni „Eroberung” (nem ér semmit ezt a szót lefordítva adni,
12 6 |          felelte, hogy nem szólt semmit, amin néhány jókedvű kebel
13 7 |          nem látott, nem hallott semmit, csak egy érzése volt, az,
14 9 |          olyan sűrű fátyol, hogy semmit se lehessen rajta keresztül
15 9 |  almáriomokban, aki nem tett oda semmit. Egyébiránt ő atyai áldását
16 9 |   Malárdyné pedig nem választott semmit, hanem azt mondta rá, hogy
17 10|         rá magamat, és ne féljek semmit. Az első héten az erdőben
18 11|          vele, és nem vett észre semmit.~A szél és a hullám nagyot
19 13| elszökött az alispán úr házától: semmit sem vitt magával, mint az
20 15|          ujjával, hogy nem ér az semmit; s ha leült valaki, akkor
21 16|       hogy nem tud a szavazásról semmit; még nagyon az elején járnak.
22 16|    utcára, nem látott maga előtt semmit. Még csak azt sem vette
23 17|  prédikációt, ne szóljon felőlem semmit, meg se említse a nevemet
24 20|        az apját, hogy nem tanult semmit. A báró akkor inasnak adta
25 20|         báró nem akart Viktornak semmit sem adni. Azután Viktor
26 20|     semmi út sincsen.~– Nem tesz semmit, tudom én a járást – felelt
27 20|          a vakmerő Automedont.~– Semmit sem – szólt az nevetve –,
28 20| elszakította a láncát. Ne féljen semmit, tisztelendő uram.~Azzal
29 20|     Nagyságos uram, én nem értek semmit.~– Hát én ezt mind odaajándékoznám
30 21|       nem ismerhetvén meg belőle semmit.~E percben halkan félig
31 22|         és nem kérdezve senkitől semmit.~Mákosné asszonyom sem hordja
32 22|      ideig nem szóltak egymáshoz semmit, csak néztek egymás arcába,
33 23|    megölelte nejét, és nem szólt semmit. Azután nagyon keveset szólt
34 23|        engesztelje: az nem szólt semmit; kalapját, pálcáját kereste,
35 24|          Ismét ő?~– Nem segítene semmit a veszélyt a hatóságoknak
36 24|      lélekerővel bírt nem szólni semmit; nem sóhajtani; de a nyíl