Rész

 501 12|               nagy csallóközi rónán! – Nem áll eléje goromba hegy,
 502 12|                áll eléje goromba hegy, nem dacolnak vele sűrű erdőségek:
 503 12|              és mondanák: „Kegyelmezz, nem hajolhatunk alább”, de ő
 504 12|               ablakok bezárva, gyertya nem ég sehol, tán alszanak.~
 505 12| szerencsétlenség!~Olyan nagy, hogy még nem volt elég idő azt gondolattal
 506 12|               felzajdított lélek pedig nem tud elnyugodni, akkor előjönnek
 507 12|            undokabb, mint a másik, meg nem állnak egy percig, úgy tesznek,
 508 12|                az ember tudja, hogy ez nem álom, és hiába csukja le
 509 12|         magában: „Én aludni akarok, én nem akarom ezeket látni, én
 510 12|                akarom ezeket látni, én nem akarom e gondolatokat gondolni”;
 511 12|               alatt minden idegét, ami nem rendszer, hanem csak zsibbasztó
 512 12|                úgy lehetne. Óh, a sors nem ily következetes, ez azt
 513 12|               azt mondja: „Élj tovább, nem haltál meg!”~Másoknak elég
 514 12|              örvénybe, melynek fenekét nem éri, fejtetőre lefelé, s
 515 12|                seb elmúlik, összeforr, nem is volt ott soha, helye
 516 12|                Nincs, senki sincs ott. Nem akar senki bejönni. Csak
 517 12|                 az irigy szél az, mely nem engedi, hogy valaki olyan
 518 12|             négyszer, ötször. Az Isten nem haragszik azért. A hánykódottak
 519 12|                 Ismét meglepi az álom, nem oly nyugtalan, mint előbb.
 520 12|               fekete ruhában, de arcát nem láthatja, mert hátrafelé
 521 12|             ért le a fenékre, a vízben nem hullani oly sebesen, mint
 522 12|            tört utat. Ah, de azon elem nem a meleg vér osztályosainak
 523 12|              halálos elem, mely életet nem ád ott.~E percben egyszerre
 524 12|              tőlük.~Kezde gondolkozni.~Nem volt bátorsága többé meglátogatni
 525 12|                a habok magasan jártak, nem vehették onnan észre.~Néhány
 526 12|            volt a gondolat, ha a vihar nem segítette volna, talán ki
 527 12|            kutya dideregve bújik el, s nem kószál a puszta udvaron;
 528 12|                minden ajtón és ablakon nem engedi, hogy meghallja valaki
 529 12|           felébredő merően bámul rá, s nem siet ablakát felnyitni.
 530 12|             Tán félelmében? Vagy talán nem akarja?~Nem volt sok gondolatra
 531 12|                 Vagy talán nem akarja?~Nem volt sok gondolatra idő,
 532 12|           burkolta magát erősebben. De nem tudott kiáltani. Érzi ezt
 533 12|                 és akarna kiáltani, de nem tud.~– Hermina – szólt hozzá
 534 12|                 de ajkainak reszketése nem engedé azt kimondani, azután
 535 12|       odahajolt fölé, s amint az észre nem vevé, halkan megcsókolá
 536 13|      fegyvereit: árját, dikicsét, s be nem várva az ellenséget, futott
 537 13|                félelemtől odabenn. Már nem megy el; már itt marad délig!
 538 13|               csináljon? Az ablakon ki nem szökhetik, mert vas van
 539 13|           szomszéduram beteg, és nekem nem mondják! Mi baja van az
 540 13|            kicsit a hideg.~– S énnekem nem mondják! – méltatlankodék
 541 13|            hordozok magammal, az ember nem tudja, hogy mikor lehet
 542 13|                el akarja nyelni.~– No, nem meleg már: megihatja. Kóstolja
 543 13|        megihatja. Kóstolja csak meg.~– Nem kell nekem.~Mákosné asszonyom
 544 13|            Zsámfáter hordtát! Mikor én nem ihatnám, akkor én nem iszom.~
 545 13|               én nem ihatnám, akkor én nem iszom.~Azzal felkelt gorombán
 546 13|                 ha lehetne. Most pedig nem jó a betegséggel tréfálni
 547 13|              hogy jobban van. Ha tehát nem átallja, hogy a cselédnép
 548 13|                úr sem él utána sokáig; nem élheti túl azt a nagy gyalázatot
 549 13|           nevetés.~Mákosné nagyasszony nem engedte magát azáltal a
 550 13|            csak úgy álmodtam volna, de nem az volt annak a vége, hanem
 551 13|               Már akárhova akarta vagy nem akarta, elég az hozzá, hogy
 552 13|               oda is veszett, mert meg nem találták többet, pedig egész
 553 13|            füle fekete.~– De az bizony nem mese: valamintségesen az
 554 13|             baj történt. Itt csakugyan nem lesz jó helyén nevetni.~
 555 13|                 A nagyasszony most már nem került az ajtóra, hanem
 556 13|       injúriának, mely ellen a törvény nem ad semmi védelmet?~A házából
 557 13|             kicsukhatja az ember, akit nem szeret odabenn látni, tarthat
 558 13|             merjen menni, de ablakából nem parancsol; ott megállhat,
 559 13|                építészeti elveit, akik nem hozzák ki az ablakaikat
 560 13|               sem haragszom.~– Jaj, de nem tudhatja az ember, hogy
 561 13|            uramnak azután egész nap ki nem ment a fejéből, hogy hol
 562 13|                essék benne. Ez az álom nem jót jelent. Aranyos ruhában
 563 13|          patécsot, torokgyíkot kaphat, nem ártana egy kis ezerjófüvet
 564 13|             mindig énrólam.~Ámde arról nem tehetett a nagyasszony,
 565 14|          emberek maguk is nyájasabbak, nem panaszkodnak nátháról, hurutról,
 566 14|          nyelvét megcsípte a dér, hogy nem tudtak magyarul beszélni
 567 14|               nagy fejedelemnek, miket nem volt szabad eltörölni a
 568 14|         akikkel elsőszülött testvéreik nem bántak testvérek gyanánt.~
 569 14|             gyanánt.~E két nagy eszmét nem hagyta elveszni a nagy uralkodó,
 570 14|                ellenségei voltak, akik nem szerették, akiket bántott,
 571 14|              élő ütérig, míg hivatását nem teljesíté; s a Malárdy név
 572 14|           egyedül Malárdy döbbent meg. Nem történhetik-e itt valami?~
 573 14|           Malárdy ellenében ingadozni? Nem egyhangú felkiáltással választák-e
 574 14|         erőhatalommal?~Ámde még mindez nem elég arra, hogy egy oly
 575 14|         választóülés napján, ha valami nem volna a levegőben, ami feje
 576 15|            tatár, a beduin nemzet áll: nem! még annál is alább, mert
 577 15|               való dolog volt a tudós; nem űzte a tudományokat más,
 578 15|               arisztokrácia nagy része nem tudott magyarul írni, ha
 579 15|                férfiak púderes fejében nem volt magasabb gondolat.~
 580 15|             magasabb gondolat.~Ámde ez nem tarthatott így örökké.~Lehajolhatsz
 581 15|                létedet.~Mindezek ugyan nem regénybe való dolgok, s
 582 15|                elbeszélésem folyamához nem tartoznának.~De éppen ezen
 583 15|           világért, mint ez a mostani, nem adnék, minthogy azt éppen
 584 15|                maradunk.~Ki mondta, ki nem mondta ezt a szót? Nem keressük
 585 15|              ki nem mondta ezt a szót? Nem keressük többé; a tény az,
 586 15|               támadt. Vasady pártfelei nem híresztelve el szándékukat,
 587 15|        indítványtevő kérelme jogos, és nem féltek azalatt az ő szeme
 588 15|               szeme közé nézni. Máskor nem merték volna azt; máskor
 589 15|                mikor pedig valami neki nem tetsző beszédet mondtak,
 590 15|          félrefordult előle, mint amit nem érdemes már hallgatni; integetett
 591 15|               mind a tíz ujjával, hogy nem ér az semmit; s ha leült
 592 15|                hogy a gyűlés főemberei nem őket nézik, hanem Bajcsy
 593 15|           leghevesebb dikciója közepén nem tűrhetve a körülötte terjedni
 594 15|            hadd beszéljen.~Bajcsy uram nem hagyta magát megzavartatni.
 595 15|            Sokan még beszélni akartak: nem szükség, a tárgy eléggé
 596 15|                valaki. Ez óhajtásnak ő nem is kíván ellenállani, s
 597 16|           akikből válogatnia lehetett.~Nem lehet panaszuk az atyafiaknak:
 598 16|               meg valának zavarodva, s nem találták fel magukat e nem
 599 16|             nem találták fel magukat e nem várt helyzetben.~Egy csizmadiamester
 600 16|               uram, a csizmadiamester.~Nem kell ide többet mondani,
 601 16|            jámbor Bajcsy Andrást pedig nem látta senki ebben az órában:
 602 16|        személyében az egész közügynek; nem a saját szégyene, nem az
 603 16|       közügynek; nem a saját szégyene, nem az a kacaj, amivel őt illették,
 604 16|             kacaj, amivel őt illették, nem az fájt neki: hanem az,
 605 16|               kétségbeeséssel sírt, és nem merte mondani sem leányainak,
 606 16|                táblabírák háta mögé, s nem hagyta el a folyosót.~A
 607 16|           felszaladni kissé a terembe; nem azért, hogy ezt megmondja,
 608 16|           átadja; ott azt állítá, hogy nem tud a szavazásról semmit;
 609 16|                percig volt ott, de már nem rajzolt torzképeket, egyik
 610 16|           dühtől. A csizmadiamester!~– Nem kell engedni Vasadynak,
 611 16|                ezerszázon, Malárdy még nem közelíté meg az ezret.~–
 612 16|                meg a jegyző Vasadyt –, nem szabad senkinek befolyást
 613 16|          arcával, hogy mit tegyenek!~– Nem azért állok én itt, hogy
 614 16|               Keresztúri jegyzőjét, ki nem győzött bámulni rajta, hogy
 615 16|              sem a forgékony szerencse nem szólhat bele a diadalba,
 616 16|             kézműves, kit polgártársai nem azért emeltek fel, hogy
 617 16|               És ha megnyerném is azt, nem fogadnám el ilyen küzdelem
 618 16|               ilyen küzdelem után!~Óh, nem érezte ő azt, amit mondott!
 619 16|                annál a gondolatnál, ha nem találna győzni; de – ragaszkodott,
 620 16|         szavazatok jó eredményéhez; de nem volt szívében elég űr, befogadni
 621 16|         részletenként át meg átküzdeni nem egy óra, egy élet is kevés.~
 622 16|                És ő mégis azt mondja: „Nem fogadnám el, ha megnyerném!” –
 623 16|             szavaznak; ötven közül egy nem említi Malárdyt.”~Malárdy
 624 16|      öntudatlanul bámult ki az utcára, nem látott maga előtt semmit.
 625 16|         folynak a dolgok odabenn; és ő nem tudja azt, hogy az ő halvány
 626 16|        esztelenül szaporodnak; Malárdy nem halad.~Az a halvány kép
 627 16|               Mind a kettő jó ránézve: nem hallhatja, mint riad fel
 628 17|                lábai is dagadnak, mert nem bírja róluk lehúzni a sarkantyús
 629 17|                ne menjetek a patikába! Nem gyógyít meg engem senki.
 630 17|                meghallja, és idejön, s nem enged keresztyéni csendességgel
 631 17|         említse a nevemet soha, mintha nem is lettem volna. Ugye megteszitek
 632 17|        boldogtalan apátokért?~– Hiszen nem fog meghalni édesatyám,
 633 17|            meggyógyul még.~– Hallgass! Nem hallotok valami lármát?
 634 17|             járnak az utcán.~– De azok nem részeg emberek. Mit kiabálnak?
 635 17|    ragaszkodott édesapjához. Szegények nem képzeltek egyebet, mint
 636 17|              kell leütniök; mert ők el nem válnak tőle.~Már a ház elé
 637 17|                fölkelt a pamlagról, és nem volt beteg többé.~– Ne sírjon
 638 17|              ne álljon!~A nemes férfiú nem ingadozott többé lábain,
 639 17|          leányait, hogy el ne essenek, nem azok őt.~– Most már jöhetnek,
 640 17|     megjegyzendő, hogy azon időben még nem hívtak minden posztóruhás
 641 17|           Megyercsi utcán, hogy szekér nem mehetett végig.~Bajcsy András
 642 17|              végig.~Bajcsy András uram nem tudott mit válaszolni nagy
 643 18|            Malárdy estéről.~Malárdynak nem jó volna ez órában itt ez
 644 18|             kívül senki parancshangját nem tanulták visszhangzani,
 645 18|                visszhangzani, miket el nem hagyott még akkor sem, midőn
 646 18|                fognak uruknak találni. Nem kell-e a boltozatoknak lejjebb
 647 18|      boltozatoknak lejjebb szállaniok, nem kell-e az ajtóknak küszöbeikkel
 648 18|               beszélgettek fennhangon, nem ügyelve rá, vajon Malárdy
 649 18|           szereti-e a csendet.~Malárdy nem bírt szobáiban maradni;
 650 18|                odahívták, megköszönte, nem megy; azt üzené, hogy most
 651 18|              midőn fel akart eszmélni, nem tudta, hogy miről gondolkozott.
 652 18|            reszketve fordult vissza, s nem ment el a ház mellett, hanem
 653 18|        megtörülte azt keszkenőjével, s nem hajította el, magával vitte,
 654 18|            Malárdy összerezzent; pedig nem volt az egyéb, mint valami
 655 18|             hogy már tíz óra van, és ő nem tudja, hogy merre jár, mely
 656 18|               a tilalom napja volt ma.~Nem ő az úr többé itten!~Odább
 657 18|       kérdezett ismerőst, ismeretlent, nem látták-e. Hogy dobogott
 658 18|                dobogott a szíve, midőn nem találva sehol a kis Herminát,
 659 18|                férfiaknak azt felelé: „Nem, nem”, és a gyermek sírása
 660 18|           férfiaknak azt felelé: „Nem, nem”, és a gyermek sírása kierőszakolta
 661 18|         teremtve, az legyen szív; de ő nem hallgatott rá; megvetette
 662 18|            odalépett a bezárt ajtóhoz.~Nem ő, az épület közelített
 663 19|            megy, s összetöri a korsót.~Nem tértek ki Malárdy előtt;
 664 19|               térdet hajtson.~Az utcán nem volt más, mint Malárdy;
 665 19|                Ennél ijesztőbb mondást nem hallhatott volna ez éjszakán
 666 19|               hogy semmi baj sincs; ha nem báró is a vőlegény, s ha
 667 19|               báró is a vőlegény, s ha nem hívják is Kadarkuthy Viktornak,
 668 19|               mehet nőül, akihez akar; nem függ apja kegyétől. Malárdy
 669 19|           hadastyán, akinek e tárgyban nem volt különböztetési érzéke,
 670 19|              hüvelyéhez a kardja.” Ezt nem bocsátá meg a hadastyán.
 671 19|              ha pedig tíz év alatt elő nem kerülne, akkor legyen mindene
 672 19|          kibékült megint magától; csak nem kellett hozzá szólni. Most
 673 19|                és halavány ember: akit nem neveznek többé halandónak,
 674 20|              térképet, kedves olvasóm, nem találod meg rajta, nem igazi
 675 20|                 nem találod meg rajta, nem igazi neve az annak a falunak,
 676 20|         tántorgott, dülöngélt, a kakas nem tudott kukorítani, a pulykát
 677 20|              magát Borkútinak.~A jó úr nem haragudott érte. Általában
 678 20|             haragudott érte. Általában nem lehetett őt megharagítani.
 679 20|         lehetett vele követni, ő azért nem haragudott, hanem visszaadta,
 680 20|             hogy született, mikor ő ki nem állhatta a gyermeksírást;
 681 20|               bosszantá az apját, hogy nem tanult semmit. A báró akkor
 682 20|             báró Bécsbe neveltetni, de nem adott neki zsebpénzt. A
 683 20|             onnan magát. Azután a báró nem akart Viktornak semmit sem
 684 20|             anyai örökét, pedig az még nem volt több tizennyolc évesnél;
 685 20|             Viktort nyolcéves kora óta nem látták; gyermekek nagyon
 686 20|       kalandort. Egy-egy tréfán többet nem nevetett az öregúr, mint
 687 20|       szülőföldjétől, iskolákat járva, nem tarthatott tőle, hogy valaki
 688 20|            vallott megszégyenítés után nem ment többé Kálmán a Hyppocrene
 689 20|              mire Kálmán kivallá, hogy nem is fog többet odamenni,
 690 20|            megígérte, hogy több verset nem ír, s felhágy a poézissal.~
 691 20|               öklözött öltögetésekkel, nem titkolva a hol kék, hol
 692 20|                szemekkel, miknek tüzét nem enyhíté szemöldök árnyéka,
 693 20|                volt a furcsa válasz.~– Nem mondhatná meg nekem, kedves
 694 20|             belép.~– Ejnye, azt bizony nem helyesen cselekszik.~– Nem
 695 20|             nem helyesen cselekszik.~– Nem ám, nem is jár a kastélyba
 696 20|         helyesen cselekszik.~– Nem ám, nem is jár a kastélyba az utcáról
 697 20|            kertnek kerül.~– De mi arra nem tudjuk az utat.~– Hát hiszen
 698 20|                itt semmi út sincsen.~– Nem tesz semmit, tudom én a
 699 20|      kecsegteté minden pillanatban, de nem mert kiabálni, mert attól
 700 20|               a világi életében vissza nem tudja hajtani a szekerét
 701 20|               neki a lovat, amikből ki nem lehetett látszani, egy helyről
 702 20|                 akár volt feneke, akár nem, beletocskolva merészen. –
 703 20|        veszedelembe ne vigyen, mert az nem volna barátság.~– Nem kell
 704 20|               az nem volna barátság.~– Nem kell félni – szólt vissza
 705 20|           Márpedig angolkerti ösvények nem szoktak különösen szekerek
 706 20|              hogy semmi emberi alakkal nem találkoztak e pogány hajsza
 707 20|            ellátva, hogy a földszinten nem volt ajtaja, hanem csak
 708 20|              vajon őnagysága, a háziúr nem fog-e megharagudni, ha ilyen
 709 20|            olyan vendége is, aki se be nem köszöntött, mikor jött,
 710 20|             köszöntött, mikor jött, se nem búcsúzott, mikor elment.
 711 20|            folyvást aggódva azon, hogy nem fogadtatik-e valami illetlen
 712 20|                belerepült.~A kis ember nem osztá Thaddeus úr rémülését,
 713 20|            mutogatni? Kend vén szamár. Nem százszor megmondtam kendnek,
 714 20|             kendnek, hogy az én mentém nem olyan, mint a kendé: ha
 715 20|               lehúzom a kend bundáját, nem tudom, ki ad helyette másikat.~
 716 20|            szólt hozzá a férfi; – kend nem oly rossz ember, mint amilyennek
 717 20|            nyitni az ajtót, míg én meg nem engedem; aztán itt van egy
 718 20|          alatti ketrecébe.~Thaddeus úr nem állhatá meg, hogy a kis
 719 20|           Minden állatnak van esze, ha nem úgy bánnak vele, mint oktalan
 720 20|               rögtön felnyitott (pedig nem volt az ajtón sem kilincs,
 721 20|             ördög a nagyságos urat; ha nem tetszik neki, tegyen róla!~–
 722 20|        szobájába bejelentés nélkül, az nem illenék sem énhozzám, sem
 723 20|            amiről festette, kabátostul nem ér többet másfél márjásnál).~
 724 20|              Thaddeus úr soha életében nem érezte magát ilyen zavarban,
 725 20|            rászolgáltam, zsebretettem, nem vesznek kárba.~– Azt mégsem
 726 20|             egy szóval sem mondá, hogy nem hiszi.~– Nem jöttem panaszokkal
 727 20|               mondá, hogy nem hiszi.~– Nem jöttem panaszokkal terhelni
 728 20|       panaszkodni, egyedül magamra. Én nem zúgolódhatom Isten ellen,
 729 20|              volt az a bolond, aki azt nem tudtam megbecsülni. Nagyságod
 730 20|            hasonlított a kacagáshoz. – Nem, nem nevetek, tisztelendő
 731 20|       hasonlított a kacagáshoz. – Nem, nem nevetek, tisztelendő uram.
 732 20|              Bolondos ember vagyok, de nem nevetek.~– Azt ne is tessék
 733 20|      gyermekemet. Ez a tudákosak átka; nem hiába mondják, hogy a tudósok
 734 20|           mozgatni vagyunk hivatva. Mi nem érezzük azt az örömet, midőn
 735 20|          ifjúkor apró tévedéseinek, és nem engedünk szívünkhöz férni
 736 20|               Isten azt a szívet, mely nem akarta elfogadni a mindennapi
 737 20|                 uram, ezt a bánatot én nem tudom eltagadni. Nem vigasztalnak
 738 20|                én nem tudom eltagadni. Nem vigasztalnak engem könyveim,
 739 20|           vigasztalnak engem könyveim, nem a tudományok új felfedezései,
 740 20|            tudományok új felfedezései, nem a közélet mozgalma; ami
 741 20|                kezemet kinyújtanom, és nem halt volna meg. Kerestem
 742 20|        Kerestem fél óráig a vízben, és nem találtam reá; és akkor hálát
 743 20|              volt, csak ilyen beszédre nem.~– Csak nem hagyhattam,
 744 20|             ilyen beszédre nem.~– Csak nem hagyhattam, hogy a fiam
 745 20|          végigjátsszék.~– De hát miért nem? – szólt rá egyszerre a
 746 20|               s mint maga mondá, eddig nem sokat törődött vele. Én
 747 20|            légyen valami baja vele, ha nem minden úgy ment volna, ahogy
 748 20|          érezte magát; szofizmákkal őt nem lehetett megszorítani.~–
 749 20|        tulajdon fiát.~– Ah-hah-hoh-hó! Nem, nem kacagok, megbocsásson,
 750 20|            fiát.~– Ah-hah-hoh-hó! Nem, nem kacagok, megbocsásson, tisztelendő
 751 20|    megbocsásson, tisztelendő uram, már nem nevetek. Tehát a fiamat.
 752 20|          hahhahahó! Így mármost igazán nem nevetek többet, ez volt
 753 20|             uram; ez már az én dolgom. Nem ül ott méltatlanul. Higgye
 754 20|                 Nono, tisztes uram, én nem mondtam a kegyed esetére,
 755 20|            ellene; amidőn ő e vétkéért nem lakolhat többé.~– Talán
 756 20|       barátságos helyen, amíg engem ki nem harangoznak a világból,
 757 20|                   Azt tenném.~– No hát nem is fogja azt tenni – kiálta
 758 20|             fickót, aki soha semmi jót nem tett a világon, akinek a
 759 20|          hozzám nagyon illett, mert én nem vagyok sem okos ember, sem
 760 20|                vagy kevesebb nálam már nem öregbíti, nem is ifjítja
 761 20|                nálam már nem öregbíti, nem is ifjítja a számadást.
 762 20|                Aztán tulajdonképpen én nem is ismerem azt a léhűtőt;
 763 20|               már tíz esztendeje, hogy nem láttam a fiamat; ki tudja,
 764 20|                fiamat; ki tudja, hátha nem is ez az? Legalább az én
 765 20|                a fiak között.~Thaddeus nem feleselt tovább a báróval;
 766 20|                 hanem erről a tárgyról nem lehet okosan beszélni. Kegyelmed
 767 20|              No, ugyebár azt akarja?~– Nem tagadom.~– De lássa, azt
 768 20|           cselekedje! Az bolondság, az nem tudományos férfihoz illő
 769 20|              Kadarkuthy útját állta, s nem eresztette ki az ajtón.~–
 770 20|     Tisztelendő uram, lássa, kegyelmed nem tudja, hogy mit cselekszik.
 771 20|          szemet meresztve Thaddeus. El nem gondolhatta, hogy mit akar
 772 20|          számára.~– Nagyságos uram, én nem értek semmit.~– Hát én ezt
 773 20|         Thaddeus mind jobban bámult és nem értett.~Kadarkuthy még nagyobb
 774 20|            miért ennyi szép ígéret? Én nem tudom felérni.~– Csupán
 775 20|        cselekedje az igazságot?~– Hisz nem magáért, de hitének, feleinek
 776 20|             nemes célra. Ajánlataimban nem saját hasznát mellőzi el,
 777 20|          hiszen, amit kérek, az semmi. Nem kérem, hogy mondjon hamis
 778 20|            Nagyságos uram! Nálam a cél nem szentesíti az eszközt; én
 779 20|              szentesíti az eszközt; én nem vagyok Loyola követője.
 780 20|      felépüléséről volna is szó, és az nem kerülne egyébbe, mint egy
 781 20|             szenvedő fiamnak gyilkosa: nem hallgatnám el azt, hanem
 782 20|                utaztam be az országot; nem idegen ez előttem.~– No,
 783 20|               jó csendes lovakat adok, nem forgatják fel; csak addig
 784 20|             iszonyú nagy, számokkal ki nem fejezhető, mesés nagyságú
 785 20|             neheztelek kegyelmedre, és nem fogja azt tőlem megkapni.
 786 20|              az élet oszt kegyelmesen. Nem tartóztatom tovább.~Thaddeus
 787 21|             valaki, s azt hirtelen meg nem kaphatja, nekimegy egy másiknak,
 788 21|             veszett ló cím ilyenformán nem annyira megtisztelő elnevezés,
 789 21|           hogyha ez a tudós ember bele nem elegyedik a dologba, s mint
 790 21|      igaztalanul ül ott, ahol az ember nem mondhatja a „Tessék leülni”
 791 21|         kínálásra azt, hogy „Köszönöm, nem fáradtam el”.~A rehabilitált
 792 21|            Keresztyéni alázatosságában nem óhajta alkalmat adni a kiszabadított
 793 21|           hálálkodásaival halmozza el: nem kívánt tőle semmi köszönetet.
 794 21|              látni sem akarta Viktort; nem is lett volna rá nézve e
 795 21|          könyörögve gyarló halandókkal nem is ismert bűnök kegyelmes
 796 21|              prózai főkötőt; s akkor ő nem lesz többé öreg nevelőapjának
 797 21|     nevelőapjának imádkozó angyalkája, nem lesz többé az a lesütött
 798 21|                a lesütött szemű szent; nem lesz többé olyan halvány
 799 21|               még az idő, a leányt még nem hallja senki titkon sóhajtani;
 800 21|         megsújtani az Isten átkával, s nem lehet az, hogy az iszonyúan
 801 21|        Malárdynak, egy édesfia, aki őt nem szereti; nincs büszkesége,
 802 21|               az előbbi hang.~Erre már nem jött felelet; a válasz hihetőleg
 803 21|               pedig valószínűleg régen nem lévén felsütve, kiegyenesültek
 804 21|             látható, amit valószínűleg nem borotválkozás közben ejtettek
 805 21|         begyűrje azokat a kabátja alá.~Nem, a jövevény nem sok figyelmet
 806 21|           kabátja alá.~Nem, a jövevény nem sok figyelmet mutatott bárki
 807 21|               mutatott bárki iránt is. Nem mondott sem jó napot, sem
 808 21|                hogy az öreg báró miért nem szereti a fiát látni.”~–
 809 21|                 Az ifjú úr le sem ült, nem is köszönte meg; ahelyett
 810 21|            volna kikerülni a jó úr.~De nem hálálkodott a jövevény;
 811 21|         remegett fehér pillái alatt, s nem tudott kicsordulni szemeiből.~
 812 21|      kicsordulni szemeiből.~Az ifjú úr nem ügyelt a könnyekre.~– Az
 813 21|               ügyelt a könnyekre.~– Az nem igaz. Az csak mesebeszéd.
 814 21|         értettem „az Úr” alatt.~– Ejh, nem kell nekem most papos komédia! –
 815 21|              fehére.~Thaddeus most már nem félt tőle. Látta, hogy nem
 816 21|             nem félt tőle. Látta, hogy nem emberrel van dolga, az ördögfélétől
 817 21|                Nagyságos uram, azt meg nem öli kegyelmed többé.~– Mit
 818 21|              Már ezt az utolsó mondást nem valami malasztteljesen ejté
 819 21|                a bosszúállástól; de én nem hagyom magamat bolonddá
 820 21|               amíg azt a kalandort meg nem öltem.~– S ha azon kalandornak
 821 21|                kalandornak apja önt ki nem szabadítja onnan, még sokáig
 822 21|            nagyságod azon a helyen.~Ez nem fegyverzé le a dühödtet,
 823 21|               ismertették meg velem.~– Nem mondták azt – szólt Thaddeus
 824 21|             dugta el, mert én addig el nem megyek innen!~E szóval leült
 825 21|            hidegen válaszolt:~– Ha meg nem unja magát a házamnál nagyságod.~
 826 21|          könyökölve az írásába nézett, nem ismerhetvén meg belőle semmit.~
 827 21|               zaját, bár annak szavait nem veheté ki, s amint egyszerre
 828 21|                gondolata támadt: vajon nem ölte-e meg nevelőatyját
 829 21|        koszorús írója.~– Az ördögökbe! Nem ezt a kutya könyvet kérdezem,
 830 21|              kérdezőt; ennél a pontnál nem lehetett vele tréfálni:
 831 21|                lehetett vele tréfálni: nem volt semmi hajlandósága
 832 21|                annyit utána, mikor már nem látta~„A veszett ló!”~
 833 22|        történet vázlatának alapvonalai nem tartoznak a képzelet világába.~
 834 22|             igazságosabb tisztviselője nem volt a megyének, mint Bajcsy
 835 22|       korunkban nevettünk tán egyet, s nem sok gondunk volt a korra,
 836 22|              csendes parókiális házban nem susog már Gutai Thaddeus
 837 22|           megsiratott halottja…~Hiszen nem peng már Bajcsy uram sarkantyúja
 838 22|           folyosók márvány kockázatán, nem csattog parancsoló hangja
 839 22|              és deák szavakban.~Hiszen nem dobog már a megbukott nagy
 840 22|                mekkorát nőtt azóta, és nem felelve semmi kérdésre és
 841 22|              felelve semmi kérdésre és nem kérdezve senkitől semmit.~
 842 22|           hanem az Mákosné asszonyomat nem zavarta meg; elfogta az
 843 22|               alkalmatlanságára lenni, nem is kívánja a drágalátos
 844 22|         faképnél.~Bajcsy uram különben nem szokott ilyen goromba lenni
 845 22|              el. Bajcsy alispán hangja nem volt nyájas, mikor azt kérdezé.
 846 22|             erre a gorombaságra megint nem volt elkészülve. Azt várta
 847 22|              által valamit segíthetek, nem fogom megtagadni az indultusomat.~–
 848 22|             bizony nagy bajban jöttem; nem is a magam bajában, isten
 849 22|               isten mentsen meg: azzal nem fárasztanám a tekintetes
 850 22|            hirtelen!~– Jaj, bizony még nem öltek meg senkit; de nagyon
 851 22|               úr hathatós erejével meg nem akadályozza valamiképpen.~–
 852 22|               sem beszéltem felőle, de nem is merném elmondani.~– Valami
 853 22|                Miféle drómó emberre?~– Nem tudom én, miféle ember;
 854 22|            ütötte pofon a szolgát, aki nem sietett neki kinyitni az
 855 22|                kísértse az Istent. Hát nem bolond az ilyen ember, aki
 856 22|                cselekszik?~Bajcsy uram nem cáfolta meg a kérdést, csak
 857 22|               a feje tetején jár is?~– Nem terhelném vele a tekintetes
 858 22|                este olyan szörnyű eset nem történt volna, amire rá
 859 22|            komámuram, mert jobb helyen nem is beszélhetném azt el.
 860 22|              közlegény katonánál egyéb nem járt az anglus kertben,
 861 22|              leányzót magában: „De hát nem fél itt járni?” „Mitől félnék? –
 862 22|            felelet ez már! No, ezt így nem ereszthetem egyedül magában,
 863 22|            elénk toppan az a félbolond nem tudom én kicsoda. Részeg
 864 22|             sem mozdulni, sem kiáltani nem tudott, hanem csak megnémult,
 865 22|             hol a pap fia, mert ha meg nem mondod, megcsókolom az orcádat
 866 22|             tokjával verni a padlót:~– Nem tudott kegyelmed kiáltani?~–
 867 22|                 mint a parancsolat ott nem terem, s meg nem ragadja
 868 22|       parancsolat ott nem terem, s meg nem ragadja a hosszú lábú szörnyeteg
 869 22|             mind a ketten, s egy ideig nem szóltak egymáshoz semmit,
 870 22|                álltam, míg a piacra ki nem értünk, akkor tekintettem
 871 22|             komolysággal kérdezé:~– És nem mondta el kegyelmed ezt
 872 22|              jó szívós arca volt, mely nem engedte a meglepetéseket
 873 22|                hogy ezek a fiatal urak nem azért váltak el olyan csendesen,
 874 22|             megtudja a veszedelmet? Ha nem volt elég, hogy Gutai uram
 875 22|     tiszteletreméltó család. Én bizony nem tudom, hogy mit cselekedjem.
 876 22|         tisztelettel.~Az a numero négy nem volt egyéb, mint egy föld
 877 22|                börtön, melynek ezúttal nem voltak ember lakói, s mely
 878 22|         magasból. Mákosné asszonyom el nem tudta gondolni, hogy mit
 879 22|            ölnyire van a föld alatt.~– Nem hiszem, hogy patkányok ne
 880 22|        megterem.~– De ugyebár, oda már nem szállítanak mostan rabokat?~–
 881 22|               Az én alispánságom alatt nem volt lakója; és reménylem
 882 22|           komáját ilyen rettenetesnek.~Nem is ment többet a vármegyeház
 883 23|               azt porrá tette.~Malárdy nem gondolt arra, hogy ez valahol
 884 23|        képesek-e azt fedezni?~S még az nem volt a legnagyobb baj. Hiszen
 885 23|                azokban is úr lehetett; nem olyan nagy úr, mint eddig,
 886 23|                titkos adósságok, miket nem volt szabad a közhírnek
 887 23|              előtt.~A derék asszonyság nem tett szemrehányást férjének,
 888 23|      visszaváltogatjuk jószágainkat, s nem szorulunk az Isten kegyelmén
 889 23|            Malárdy megölelte nejét, és nem szólt semmit. Azután nagyon
 890 23|                asztalhoz, ha tálaltak, nem kérdezte, mi az ebéd, s
 891 23|        felvette a ruhát, amit ráadtak, nem kérdezte: jól áll-e.~Malárdyné
 892 23|             nézni, ha jön-e már, vajon nem történt-e baja.~Éppen úgy
 893 23|             előtt. A jó mostoha szemét nem kerülte ki, hogy Kálmánnak
 894 23|           zúgott, pörgött: akárki jön, nem szakad érte félbe a munka.~–
 895 23|             Aki szobájába belépett, az nem volt más, mint Bajcsy alispán.
 896 23|            asszonyának –, idejövetelem nem történik valami csekély
 897 23|              mely nyelvemre van bízva, nem végezhető el sem levélben,
 898 23|             aki hogy ezúttal a hűvösön nem ül, csak annak köszönheti,
 899 23|               ember, tökéletes bolond, nem jó vele tréfálni; már a
 900 23|              idáig rendjén van. A báró nem indíthat pert a sérelemért,
 901 23|        kérdésben forgó hajadon hírneve nem ajánlaná az egész dolog
 902 23|           párbajt kíván vele vívni; de nem tudom az órát és a helyet,
 903 23|               hol és mikor. Mert akkor nem alkalmatlankodnám itten,
 904 23|           kettőt. De azt, mint mondom, nem tudhattam meg. Azért arra
 905 23|               köszönete.~– Azonban még nem ez minden, amiért idejöttem.
 906 23|            mond?~– Azt mondom, hogy én nem vagyok hajlandó a dolgokat
 907 23|             állítom, hogy Kálmán úrfit nem a vakeset vitte Lila leányasszony
 908 23|               egymás által sújtaná. Én nem kevésbé rettegek Gutaiért,
 909 23|              ki lehet vinni. Még talán nem késő.~A bölcs ember ezzel
 910 23|           elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke
 911 23|             mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember; de
 912 23|                Kálmán elkomorult.~– Ma nem mehetek, édesanyám: a fizikum
 913 23|             ismét, kedves anyám; de ma nem; most nem.~– Hátha én kimennék,
 914 23|          kedves anyám; de ma nem; most nem.~– Hátha én kimennék, engemet
 915 23|             merev arca, melynek szemei nem mozdultak, de ajka reszketett,
 916 23|               voltam ahhoz a leányhoz. Nem úgy akartam mondani, Kálmán.
 917 23|              vele, aki valaha elveszi. Nem tudok felőle semmi rosszat.
 918 23|                átkozott meg egykor; ha nem tudnád, kérdezd meg a legutolsó
 919 23|              az életben, hogy szavadat nem fogadnám.~Malárdy tántorgott,
 920 23|          felelt az ifjú fagyosan.~– Az nem fog meglenni!~– Az imént
 921 23|              kérdezősködnek; ilyen arc nem illenék a Malárdy-ősök képcsarnokába,
 922 23|             lelkük meggyőződéséért; de nem egy hitvány asszonyszemélyért!
 923 23|             eddig jártál, légy katona: nem bánom; ott akad módod családod
 924 23|               szavak a végsőre vitték. Nem engedé magát jó mostohája
 925 23|            börtönéből kiszabaduljon; s nem lesz más gondom, minthogy
 926 23|                kellene találkoznom, és nem fogom neki megbocsátni azt,
 927 23|            hogy férjét engesztelje: az nem szólt semmit; kalapját,
 928 23|               az erős szándékkal, hogy nem is fogja őt onnan kibocsátani,
 929 23|                a verekedő valamerre el nem tisztul innen a városból.
 930 23|       lovagiasság bolondos törvényein, nem fogadva el más kötelezettséget,
 931 23|                szeretet szabott eléje.~Nem iparkodott őt többé engesztelni,
 932 23|       iparkodott őt többé engesztelni, nem beszélt hozzá; őrizte. Leült
 933 23|            csendesen, ha idegen léptek nem hangzottak volna ismét a
 934 23|                 Csak úgy barátságosan, nem is kocogtatva, mintha a
 935 23|                akart lenni.~Ez nyilván nem tudja, hogy egy Malárdy
 936 23|                A rokkán ülő asszonyság nem ád neki valami magas fogalmakat
 937 23|             majd én átadom neki.~– Azt nem lehet, asszonyság, azt csak
 938 23|            Magyarul beszéljen, mert én nem értek másformán.~– Ez becsületbeli
 939 23|              segítségére voltak.~– Ezt nem lehet asszonyságokkal elvégezni.
 940 23|             Malárdy Kálmán úr?~– Azzal nem beszélhet az úr.~– Nem beszélhetek,
 941 23|           Azzal nem beszélhet az úr.~– Nem beszélhetek, miért nem?~–
 942 23|                 Nem beszélhetek, miért nem?~– Mert én nem engedem.~–
 943 23|      beszélhetek, miért nem?~– Mert én nem engedem.~– Furcsa! Asszonyság
 944 23|          engedem.~– Furcsa! Asszonyság nem engedi. De én akarok vele
 945 23|             fehér lent levette róla.~– Nem beszélne az úr egy kicsit
 946 23|              ha szépen kérném?~– Éppen nem. Engemet megsértett az úrfi,
 947 23|            Poncius Pilátushoz!~A lovag nem várta be ezt a veszedelmet.
 948 24|                 Ki hinné, ha szemeivel nem látta volna? Ott felkeresé
 949 24|                mint az idők tették, ők nem fognak egymással küzdeni
 950 24|               tolt elé, hogy üljön le; nem fogadta el.~– Nem, uram,
 951 24|            üljön le; nem fogadta el.~– Nem, uram, lássad, hogy tántorgok
 952 24|          szegények, kikkel jót tettem, nem ismernek rám, nehogy visszakérjem
 953 24|              uram…~– Mit sem tesz: ezt nem érzem már; de megütötte
 954 24|              mi engedelmes fiú volt ő; nem sértett soha senkit, kitért
 955 24|            kevélységet, dacot, haragot nem tartott szívében. Ugye ilyen
 956 24|                ura volt, ellentmondást nem tűrt, s midőn egyetlen ember
 957 24|           nekem mondá azt, hogy szómat nem fogadja, hogy kitagad szívéből,
 958 24|             lesz, aki ott marad, és én nem tudom őt megszabadítani,
 959 24|             mert azt mondja, hogyha ma nem, évek múlva is fel fogja
 960 24|            fogja tenni.~– Irtózatos!~– Nem az az irtózatos: hanem az,
 961 24|        Kadarkuthy Viktor.~– Ismét ő?~– Nem segítene semmit a veszélyt
 962 24|             fel amazt, mert Kálmán meg nem bocsáthatná neki azt soha;
 963 24|         zavarodni kezdtek az eszmék.~– Nem értesz-e még engem? – kérdé
 964 24|             fölemelt hangon Malárdy. – Nem tudod-e még most sem, hogy
 965 24|              sem, hogy miről beszélek? Nem tudod, ki volt fiamnak szerelmese?~–
 966 24|             ház ég fejed fölött, és te nem érzed melegét. Az a te leányod,
 967 24|             fal. Elég lélekerővel bírt nem szólni semmit; nem sóhajtani;
 968 24|                bírt nem szólni semmit; nem sóhajtani; de a nyíl talált.
 969 24|        legjobban szerették, szüleihez; nem kérdi, kit szeressen, tőlük,
 970 24|                kit szeressen, tőlük, s nem mondja meg nekik, hogyha
 971 24|               vannak hitük iránt, hogy nem gondolnak arra, milyen rettentő
 972 24|           benne éltek, a gyermekek már nem értik.~Béke volt már a két
 973 24|                két fél közt; vallásért nem haragudtak az emberek többé
 974 24|             egymásra; a szerető szívek nem kérdezék egymástól: „Pápista
 975 24|             agg lelkébe. Annyi éven át nem látott, és most kezde látni.~
 976 24|              is szerette őt; és azután nem is vádolhatá semmivel: mit
 977 24|             volt pecsételve; tartalmát nem kelle a tanúknak ismerni,
 978 24|           maradtak Thádéval.~A lelkész nem engedett magán eret vágatni.~–
 979 24|              Egy óráig fogok még élni, nem tovább, azt ne töltsük haszontalan
 980 24|            hívők között felekezet, ott nem kezdjük újra a harcot; ott
 981 24|             újra a harcot; ott kezeink nem fogják fenyegetni egymást,
 982 24|            alszol el; aludjál békével; nem hívogatlak.~– Köszönöm,
 983 24|                végső vacsorát felvenni nem kívánja. Mert olyan kincs
 984 24|              szónok volt; a haldoklóra nem látszott hatni dialektikájával.
 985 24|              szóljon.~– Az én kincseim nem e világból valók. Amit magammal
 986 24|             most is siratják. Az pedig nem vált hallá, hanem kiúszék
 987 24|        Jelenleg a Bükk közepén laknak, nem tud felőlük rajtam kívül
 988 24|              kettőt visszautasítja, és nem akar kimozdulni a barátfalvi
 989 24|                fognak apjuk sírján, és nem találandnak az egész világon
 990 24|               lelkész ágya fejénél.~De nem rogyhatott a földre. Malárdy
 991 24|               a haldoklónak:~– Leányod nem lesz árva, én jó atyja fogok
 992 24|                ajkai csak rebegtek, de nem szóltak.~E pillanattól fogva
 993 24|           szóltak.~E pillanattól fogva nem volt megátkozott család
 994 24|                élőnek beszéde.~Malárdy nem akará engedni, hogy a fiatal
 995 24|              annak hideg kezébe, és el nem bocsátá azt. Legiszonyúbb
 996 24|       Legiszonyúbb volt nála, hogy már nem sírt, és nem szólt.~– Maradj
 997 24|            nála, hogy már nem sírt, és nem szólt.~– Maradj tehát itt –
 998 24|        leányával tett. Kálmánnal vívni nem akar, az se keresse őt fel
 999 24|               onnan meglehet, hogy ide nem vezet vissza út.~Malárdy
1000 24|               Malárdy csudálkozott, és nem magyarázhatta meg a dolgot.~