Rész

1001 24|              megölelte.~– Szabad vagy. Nem őrizlek tovább. Megbocsátok,
1002 24|             Jobb vagy nálamnál.~Kálmán nem tudott szólni az érzelemtől.
1003 24|               Mit is szólhatott volna?~Nem volt megátkozott család
1004 25|           vagyok (mintegy hat év óta), nem azon magasan álló szellemek,
1005 25|                 mert az élet a poézis; nem az ideállét.~Az ideállét
1006 25|              hogy így könnyű a költés, nem kell hozzá egyéb, mint figyelmes
1007 25|             élet ezeroldalú árnyalatai nem lehetnek az íróra behatás
1008 25|             már fogalma sincsen.~És én nem tudom, hogyan van jobban,
1009 25|             vagy ahogy elődeink éltek? Nem voltak-e azok sokkal tiszteletreméltóbb
1010 25|       küzdöttek, mint a mostaniak, kik nem is tudják, hogy hisznek-e
1011 25|            mostani közöny.~Azért sokan nem fogják érteni azt, hogy
1012 25|              neveltetése dacára, azzal nem magyarázni, csak enyhíteni
1013 25|           látkörén; s az elmúlt iránya nem terheli őket. Talán, ha