Rész

  1 1 |            ünnepül maradt a késő unokákra s mindazokra, akik ama város
  2 1 |              mulatságot, pörpatvarkodást, s az ateista, kinek szemei
  3 1 |               alszik a maga kapuin belül, s ha a nagy csendességben
  4 1 |               hagyományok tartanak ébren, s mik úgy látszanak reszketni
  5 1 |              lövellt fel egyenesre a víz, s a megbomlott toronyórák
  6 1 |                mintha mérföldekről jönne, s mégis egészen közel volna,
  7 1 |                  egyik tetőről a másikra, s a zúgó légben felriadt galambok,
  8 1 |                készülő katlan forrongása, s időközönkint, ha a vízirányos
  9 1 |             lépcsőkön, az utca kövezetén, s belevegyíté énekét a szent
 10 1 |               átjárta a szívet, a lelket, s beteggé tette az embereket.
 11 1 |                  hagyták oda a templomot, s künn lefeküdtek a kövezetre,
 12 1 |            szerzetes fölment a szószékbe, s beszélni kezde malasztos
 13 1 |                 taszítást kapott alulról, s azon percben lehullottak
 14 1 |              földet csókolva sudaraikkal, s mikor a város alá ért, a
 15 1 |                  fel a rejtelmes erőszak, s ismét ment tovább hömpölyögve,
 16 1 |                  kavicsos homokba ütődik, s a belvárosi kutakból is
 17 1 |             kapujánál közepén ketté vált, s amint egy perc múlva a rémületes
 18 1 |              alatt ismét két ágra szakad, s éppen átellenben a várossal
 19 1 |                 szélesebb ágba futott át, s a város előtt nem volt más,
 20 1 |                 Dunaág medrét emelte föl, s ismét a keskenyebbet süllyeszté
 21 1 |                   mint gyermekjátékszert, s amint a sziget gátjaiban
 22 1 |              mintha el akarná azt nyelni, s azzal lecsapott a túlsó
 23 1 |                malmokat örvénylő árjaiba, s letépve azokat vastag horgonyköteleikről,
 24 1 |                  a szentszobrok lábaihoz, s azután ismét oly sebesen,
 25 1 |                 felforgatott dereglyéket, s ragadva magával, kiket útjában
 26 1 |                körül a hullám csattogott, s a föld repedésein kirohanó
 27 2 |               ismét véletlenül jön az ár; s készen tartották kádakban
 28 2 |               nagy urak voltak hazánkban, s amit helybenhagyának a nagy
 29 2 |                szép kúpozatos kápolnával, s hozzá ékes fasorokkal s
 30 2 |                   s hozzá ékes fasorokkal s mind ehhez illő szép névvel
 31 2 |               Rozália térnek neveztetvén, s melyet gyermekkoromban még
 32 2 |             láncok, nagy, pengő szemekkel s roppant medalionnal a közepén;
 33 2 |             megállapodának mind a ketten, s a zöldbeliek közül kiválva
 34 2 |                szinte megfeszült a hátán, s lábait úgy szedegette fel,
 35 2 |           hitvallás a szekeres gazdáknál, s határozott a hajóslegények
 36 2 |              viselni az álla alatt körül, s a bajusza előre volt hegyezve,
 37 2 |        belecsapott abba barna tenyerével, s ott rázogatták egymás kezét
 38 2 |                  szemeiket megtörülgetni, s akként kezdeni a dologhoz.~–
 39 2 |                 gyűlöletes a másik előtt, s egyik nem imádkozhatik a
 40 2 |                   atyamesterének jobbját, s megrázá azt szíve szerint.~
 41 2 |            letűzte keze alá rezes botját, s egészen más hangot váltva,
 42 2 |                 ott az Istent imádhatnák, s ne kényszerülnének elvándorolni,
 43 2 |                  hozzá közel esők kezeit, s szemeivel mutogatott a háta
 44 2 |                   ahol beszélni lehetett, s felgyűrte jobb karjáról
 45 2 |                fiaitokat, feleségeiteket, s amennyi helyen megférnek,
 46 2 |                 akkorát kerekítünk innen, s ott álljon a templom; torony
 47 2 |                   igyekezettel szónokolt, s szerette volna látni, ki
 48 2 |                 minden harag ez ideig is, s mint fogják ők ezentúl is
 49 2 |                vonást meg nem változtatva s figyelmesen végighallgatva
 50 2 |                   nagy szót akar mondani, s azt a végére tartogatja.~
 51 2 |            szénfekete szögkemény hajáról, s két kezével melléhez nyomva
 52 2 |          ellenvetés nélkül szót fogadott, s leteríté a sok gallérú bukovinai
 53 2 |              mellől rézpitykés bicskáját, s kinyitá azt, és a köpeny
 54 2 |                   nagy filigrán gombokat, s odaveté azokat a köpönyegre,
 55 2 |          köpönyegre, melytől hátralépett, s prófétai ihlettel mutatott
 56 2 |                   futott végig a városon, s aki meghallá azt, sietett
 57 2 |                 ki kezét Bajcsy uraméból, s nagy buzgalommal kezde tréfálkozni.~–
 58 2 | szarvasbőr-erszényt, azt előlről kibontá, s azzal megfogva a fenekét,
 59 2 |                  azt az ezüsthalmaz fölé, s kirázta belőle, ami benne
 60 2 |                  maguknak utat a középre, s önként felajánlottak minden
 61 2 |                   sorra járt mindenkihez, s bámulandó igyekezettel iparkodott
 62 2 |                eljárták mind ezen urakat, s biztosíttatták magukat a
 63 2 |                Mózses, és ki légyen Áron. S nagy aggodalom kezdett arcaikon
 64 2 |                   mint akár egy prókátor, s nem ijed meg senki személyétől.~–
 65 2 |                  rá egyszerre mindnyájan, s körül kezdék fogni Bajcsy
 66 2 |                  nem is lehetne küldeni.” S most már az elébb megkínáltak
 67 2 |                 az ő családjuk a legelső, s e részben igazat adnak Caesarnak,
 68 2 |            bátorkodott ellenvetést tenni, s ott maradt. Még a földrengésnél
 69 2 |                 ügyészeket és esküdteket, s sorról sorra járva a megyeház
 70 2 |                   reszkető kalamárisokba, s írni reszkető papírra reszkető
 71 3 |                 is ketté nyílt a tetején, s e nyílás miatt a zárkő néhány
 72 3 |                 kell neki, hogy kiváljon, s akkor az egész boltozat
 73 3 |                pillanta fel a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű,
 74 3 |                  ujjnyival alábbcsúszott, s a kőpor hullani kezde a
 75 3 |              látszottak vékony repedések, s az ablakok felül és valahol
 76 3 |                 kémények, falak a földre, s eltemetik szűk ablakaikat.
 77 3 |                mert éppen fölöttük lakom, s én is húsból és vérből vagyok,
 78 3 |             pallosát is felköté oldalára, s átlépkedve a kapubejárást
 79 3 |                  ott. A lépcsők fokai alá s feldüledezve; egypár ékítményi
 80 3 |             gerendákkal volt megerősítve, s néhol a repedéseken keresztül
 81 3 |                   magát biztonság okáért, s amíg meg nem látták, engedte
 82 3 |                  érdemes küldöttséget alá s fel őgyelegni, azután meg
 83 3 |                  urak máris megrezzentek, s készek valának elszéledni,
 84 3 |                  uram bátran elő nem lép, s kardját megcsörrentve válaszol~–
 85 3 |                   erre puskájához kapott, s mérgesen kimondá:~– No,
 86 3 |                  várni, amíg dolgát végzi s kijön.~Bajcsy András uram
 87 3 |                   szaladgált az udvarban, s valami kétségbeesett lepkét
 88 3 |                 kapá a fejéről a süvegét, s deputáció létére utána eredt
 89 3 |                   szerencsésen lefülelte, s kérges markával kivonva
 90 3 |                   karniolos pecsétnyomót, s az nagyon megtetszett neki:
 91 3 |              órájáról az ősi klenódiumot, s átnyújtván azt Hermina kisasszonynak,
 92 3 |                 tekintetes alispán úrhoz, s kérdezze meg tőle, szabad-e
 93 3 |                  biztosítva a céhmestert, s menten sietett az alispán
 94 3 |                 hatalom nagy befolyására, s nem mert több ellenvetést
 95 3 |         odasietett Bajcsy András uramhoz, s megfogva a férfi izmos tenyerét,
 96 3 |               komitiva mellett szabad ki- s bejárás volt az alispánhoz.~
 97 3 |                  kardját karja alá vette, s illő emberségtudással lépett
 98 3 |              uramat ez nem hozta zavarba, s nem feledteté el vele a
 99 3 |                    mint két fekete felhő, s amely percben Bajcsy abbahagyta
100 3 |                nyugodtan emelé fel fejét, s e percben úgy állt megrémült
101 3 |                  azt, sőt megújítom újra, s ha szenvednem kell azért,
102 3 |      megostoroztatott és megfeszíttetett, s szegekkel és dárdákkal keresztülszúratott.
103 3 |               lenézte, félrefordult tőle, s azután hátrament szobája
104 3 |                   kisleányát ölébe vette, s azzal kezdett el beszélgetni.~
105 3 |             egyenlőek legyünk mindnyájan, s ne legyen e mi városunknak
106 3 |                   a férfi fejére hullott, s azon törött darabokra.~Bajcsy
107 3 |              két-három sebet ütött fején, s valami szédítő kábulást
108 3 |               gyermeket vesz ki kezeiből, s e gyermekkel ölében sietve,
109 3 |                   tudja; miért feküdt le, s fejét vízzel locsolják,
110 3 |                   puha ágyában felébredt, s mellette virrasztó leányaitól
111 3 |                 paddal mind a két oldalán s fehérre festett szószékkel
112 3 |                   mert menni deputációba, s hatalmas beszéddel és a
113 3 |                hóna alá vette a zsoltárt, s két szép ifjú hajadon leányát
114 3 |                szívét terhelő érzelemtől, s midőn erőt adott neki a
115 3 |                 egyebet avult mondásoknál s ódon nyelvtani hibáknál.~
116 3 |              tettek iskolaalapítás iránt, s nagy összegeket ígértek
117 3 |                   ő menten el is vállalá, s számadást tőn a presbitérium
118 3 |                 előtt a rábízott pénzről; s készítődött egy nagy épület
119 4 |                 időközökben jelentek meg, s nem hallatszott előttük
120 4 |              omladványait félretakaríták, s a magas, karcsú lobortetők
121 4 |                   Ki-ki lát munkája után, s amint egy év elmúlik a rettegés
122 4 |                  a becses családi címert, s kibontván az iratot, kitölté
123 4 |               miután a földrengés elmúlt, s véle az Úr haragjának minden
124 4 |                   függő kardjához rohant, s azt oldalára felköté, villogó
125 4 |                felköté, villogó szemeiből s versengő arcából nem látszott
126 4 |                egy szűk nyakú kalamárist, s miután abból egy kurta szárú
127 4 |             koromszínű nedvet meríte elő, s azzal mind az öt ujját alul
128 4 |                   a neki küldött levelet, s mindjárt az alispán neve
129 4 |                porzót vakart rá a falról, s megfordítván a levél borítékát,
130 4 |            odanyomta azt a hajdú markába, s megfogván annak a gallérját,
131 4 |               bölcs és tudós férfiú vala, s ilyen bonyodalmas ügyekben
132 4 |               utat elfoglaló papirosokon, s ekként a nagytiszteletű
133 4 |               arccal, beszédes szemekkel, s bárha a sok tudomány miatt
134 4 |            papirosok színét vette is fel, s e szemek ellankadtak, de
135 4 |                tudományos elmélkedéséből, s még akkor is, ahelyett,
136 4 |                   kollégiumtól a másikig, s szava eldöntő volt a műkifejezésekre
137 4 |                   gombák ismerete végett, s nem volt az a víz fenekén
138 4 |         szakasztja, és hasznát nem veszi, s a legparányibb fűben elbúvó
139 4 |               szólítani, és nevén nevezi; s a legkevélyebb szeparatisták,
140 4 |                   a most befagyott jégről s egyéb életveszedelmes helyekről
141 4 |                  úgysem vala gyümölcsöző, s csak akkor jutott eszébe,
142 4 |              talált leánykát Thaddeus úr, s Rozália, a nagytiszteletű
143 4 |             füvészkönyvben Lila virágnév; s ha olykor a magyar nevét
144 4 |                   ő füvészi gyűjteményét, s azután lehajítá azt az asztal
145 4 |                  volt a legbátrabb ember, s a legjobb szónok. Miként
146 4 |                   úr körülfogta mindjárt, s elzárta a hozzáférhetést
147 4 |               urak, tartottak beszédeket, s megvivátozták egymást; a
148 4 |               együtt az ebédlőbe sietett, s az ebéd sokáig fog tartani.~
149 4 |                lárma hangzott át hozzájuk s felderítő pohárcsengés,
150 4 |            nagyokat sóhajtottak magukban, s gondolkoztak hosszan-hosszan,
151 4 |                    Az ajtó kétfelé nyílt; s az alispán ismét szemközt
152 4 |                   valamelyik tiszttársát, s közönyös beszédet kezdve,
153 4 |          szótlanul mentek le a lépcsőkön, s midőn a megyeház ajtajában
154 4 |          különféle variációkban köhögött, s azután azt felelte~– Akarok
155 4 |               tartott. Emberek jöttek ki, s mentek be az ajtón, s ha
156 4 |                 ki, s mentek be az ajtón, s ha kérdezte valaki: mikor
157 4 |                   őt a te ártó angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami
158 4 |                   világ minden részeiben, s legyen példa az ő történetük
159 4 |        kétségbeesetten keresve férjeiket, s vonszolták őket erőszakosan
160 4 |         gyermekeikre gondolnak ez órában, s kezük úgy reszket a fejsze
161 4 |                áll; az is lesüté szemeit, s kezeit összekulcsolta mellén.
162 4 |                 beszélik, amit hallattak, s úgy borzadnak tőle. Egy
163 4 |              ácslegény kezéből a fejszét, s az ajtóhoz lép vele.~Az
164 4 |            szekerce megvillant jobbjában, s egy erős csapással behasítá
165 5 |                 békességben él egymással, s ha a békét a rakoncátlan
166 5 |        igazságszeretettel meg is csapják, s a kölcsönös elégtételről
167 5 |              egész új városnegyed támadt, s a belső utcák kövezetet
168 5 |                   ablakával éri a földet, s lefelé kell belépni az utcáról.~
169 5 |                  A felvidéki fakereskedés s a dunai gabonaüzlet egyik
170 5 |                  lett a város két partja, s az a sajátságos körülmény
171 5 |                   künn a falvakban lakik, s ha összejön is törvénytevő
172 5 |     clavichordiumok jobban elszaporodtak, s most a pergő rokkának járnának
173 5 |                   derék becsületes ember, s díszes háztartással bír.~
174 5 |                   a kis, alacsony házban, s nem szégyenli kis ajtaja
175 5 |                  szégyenlették a nevüket, s Bajcsy András uram alkalmasint
176 5 |                  lett volna benne mócíja, s nemigen döntögette az egyetlenegy
177 5 |                  állt az asztala mellett, s felgyűrve ingujjait izmos
178 5 |        kecsegeorrúra a rangbeli embernek, s nem nevezte kancelláriának
179 5 |                   szomszéd házban lakott, s hívatta magát Mákosné nagyasszonynak.~
180 5 |                  másnap megint megjelent, s Bajcsy szomszédot a guta
181 5 |             vesztére kitekint az ablakon, s éppen akkor megy azon Mákosné
182 5 |             mester úr a tőke mellett ült, s döngette a mustával a kész
183 5 |                nagyot fohászkodott hozzá, s két kezét ölébe téve, elkezdé:~–
184 5 |                   pedig fogá Bajcsy uram, s amennyi csak elhelyezhető
185 5 |                egyik ujját a másik körül, s mint mikor „hogy tetszik”-
186 5 |                 kezében levő árt a bőrbe, s dühösen kiálta fel:~– Mi
187 5 |                   felgyújtotta rakétával, s a kéményemről a kakasdúcot
188 5 |              gézengúz volt eleitől fogva, s a tisztelendő úr keveset
189 5 |       indulatainak dongáit összetartotta; s mint egy borszesztől szétrúgott
190 5 |             szobájába, becsapta az ajtót, s otthagyta a nagyasszonyt.~
191 5 |                   udvaron a kiskutyákkal, s úgy távozott el, mint akit
192 5 |                  nincs valami igaz benne; s ha igaz, akkor fájdalmas
193 5 |         lelkésztársa udvarára nyitott be, s csak a kertben vette észre,
194 5 |                   saját ajtaján zörgetni, s minthogy az nem nyílt ki
195 5 |                megcsókolá Thádé úr kezét, s bevezeté őt a szobába a
196 5 |               kalapját, pálcáját elvette, s bevezette az anyja szobájába.~
197 5 |                   No, de ne sírj érte!… – S eltávozott dolgozószobájába.~„
198 5 |              reszkettek a levelet tartva, s nyugodt lelke eltévedt a
199 5 |                 lelkész megtörlé szemeit, s azzal összekulcsolt kezei
200 5 |                 elbúcsúztassák fiától is, s megemlítsék, hogy térítse
201 6 |                 még csak egy tisztújítás, s akkor megülheti ezüstmenyegzőjét
202 6 |                    mikről százszínű virág s tarka madársereg virított
203 6 |             áttört csipkefalú kioszkokkal s obligát elefántokkal, tornyok
204 6 |                   szolgai kötelességeket, s nagyon megszámlálta vendégeit,
205 6 |                 számon tartotta neveiket, s évek múlva is ráemlékezett,
206 6 |                szegletein, a rondellákban s az idomtalan kariatidák
207 6 |                 szegleteinél lekerekítve, s körös-körül színes skófiummal
208 6 |                  átkötve selyemzsineggel, s vége csokros szalag közé
209 6 |           ízlésűek orruk alul lefaragták, s csak egy pár falusi ripők
210 6 |                fel a villára szúrhatókat, s aki nem akarja magát kitenni
211 6 |                csak behunyja a két szemét s leönti a torkába az ismeretlen
212 6 |                   az ismeretlen speciest, s nagyot nyel utána.~Úgy nevezik
213 6 |                  elég műértéssel készült, s tökéletesen sikerült általa
214 6 |                 színekkel is kifestettek, s mikor az a kép néha még
215 6 |               amiket a figurinók árulnak, s amiktől én mindig úgy irtóztam.
216 6 |                    hátrafelé van simítva, s egy nagy karéjos fésűvel
217 6 |                karonfogá a nemes atyafit, s nyájasan kérdezősködött
218 6 |                  terem utolsó szegletébe, s ott átszolgáltatta egy bőbeszédű
219 6 |                 sem volna már képes ülni, s hagyján, hogy a kardot bírná,
220 6 |           kártyában sem szerencsés többé, s most már csupán piquette-et
221 6 |              amiről vele szólni lehessen, s mindenről olyan primitív
222 6 |                    halvány sápatag arccal s nagy sima homlokkal, melyről
223 6 |   acélsarkantyúkat visel pengős taréjjal, s széles zsinórövet kötött
224 6 |           törvényes pálya előkészületeit, s az nagy szerencsének tartatik
225 6 |                 éppen ki volt már osztva, s Hugó Oszkár éppen nagy gyönyörűséggel
226 6 |                  asszonynénjének nevezte, s most rendkívül meg volt
227 6 |          ünnepélyes komolyságot mutatott, s ami hangot ő adott, azt
228 6 |            patvarista az ablakhoz futott, s halkan jelenté az alispánnénak,
229 6 |                    egyenes, szabályos orr s vékony, gyermeteg metszésű
230 6 |                   alig érték a parkettet, s mintha ruganymézgából lettek
231 6 |                   büszkén meghajtá magát, s fejét hirtelen felkapva
232 6 |                felállva fogadta vendégét, s e szókra önkéntelen nyájasság
233 6 |                  csendesen; szót fogadva, s kínálva mutatott üresen
234 6 |             megillető hódolatnak találja, s megszorítá bizalmasan a
235 6 |             szerényen a patvaristák közé, s nem hajlott a hátul ülő
236 6 |                 dolmánya belső rejtekébe, s azután az előtte ülő személyén
237 6 |                   Kadarkuthy leült mellé, s félhátat fordított neki.~
238 6 |               egyik, majd a másik alakra, s azután ismét kivette a levelet
239 6 |                 fitymálta a gavallérokat, s visszasugározta a delejes
240 6 |         belebolondulva az egész társaság, s magában érezte mindenki,
241 6 |                  ami neki igen jól illik, s midőn beszéd közben a kuruc
242 6 |                   egyenesre ült mellette, s azt felelte, hogy nem szólt
243 6 |             odahátul hallhatóan nevetett, s az egész társaság örült
244 6 |                 segédével verekedett meg, s mind a ketten leverték ellenfeleiket.~–
245 6 |                 az asztalon át Viktornak, s annyira megfogta azt, mintha
246 6 |             szelet széttárt legyezőjével, s ügyesen félrevitte a beszédet,
247 6 |          arcaikban, szabójuk művészetében s jólhangzó nevükben elbízva
248 6 |                arccal lépnek a világ elé, s nem veszik észre, hogy ott
249 6 |                  példányban le is íratta, s ismerőseinek kiosztá. –
250 6 |            udvarnok az alispánhoz sietve, s elakadó lélegzettel adá
251 6 |            puskáját, egyik cső elpattant, s jobb kezét egészen összemarcangolta;
252 6 |                 amikor már beharangoztak, s késő a szomszéd faluba küldeni
253 6 |                  a szerencsétlen énekest, s egyúttal hadd küldjem neki
254 6 |                  Sokszor játszottam rajta s tűrhetően, amint mások mondják.~–
255 6 |           legmélyebb titkaiba avatva van, s midőn elkezdé énekelni Pergolesinek
256 6 |              lelkükbe szívták a hangokat, s önkéntelenül borultak le
257 6 |                  szertartásnak vége volt, s Viktor egy remek hangcifrázattal
258 6 |               pedálsípok elhaló hangjait, s azután lejött ő is a gyülekezet
259 7 |                  otthon uradalmakkal bír, s falvairól beszélhet. Kastélyba
260 7 |            Kastélyba viszi menyasszonyát, s méltóságos asszonynak címezteti.
261 7 |                 apának erényes fia támad, s bölcs apa gézengúz fiat
262 7 |                  vendégeit néhány percre, s azt kérdezte tőle, hogy
263 7 |                  szerényen lehajtá fejét, s néhány percig gondolkozott;
264 7 |                  elkomorodva sóhajta fel, s bágyadtan válaszolt:~– Úgy
265 7 |                  Semmiben sincs kedvemre, s mindig csak szomorúságot
266 7 |                 az alacsonyabbakhoz szít, s félrevonultsága miatt oly
267 7 |                   Szégyenem válik belőle, s ami leginkább aggaszt, ami
268 7 |            széthurcoló elveszett fiakról, s ügyetlenség volt az idegentől,
269 7 |             áldozatot kegyed aggodalmáért s az ő jobblétéért. Még ma
270 7 |                   Viktor felkelt mellőle, s csak annyit felelt:~– Drasztikus
271 7 |                 mint ő: az fait accompli, s a fait accompli-k előtt
272 7 |              nevezetes férfiakért sorban, s a poharát mindig Viktorra
273 7 |            köszönté.~Viktor állott elébe, s kiitta poharát egész a körömpróbáig;
274 7 |                mondá: „Szállok kendnek!”, s elől kezdé a hölgyeket,
275 7 |                   elől kezdé a hölgyeket, s végig áldomásozott értük,
276 7 |                 végig áldomásozott értük, s hogy a poharak nem ártottak
277 7 |                 élénkebben, mint azelőtt, s egy kis izgatottság látszott
278 7 |                   emelve színpad gyanánt, s festett függönyökkel ellátva.~
279 7 |                szakállt kössön az állára, s előálljon azzal a hazugsággal,
280 7 |                 annak magyarázott erősen, s azt hitte magában, hogy
281 7 |              elmélázva ült karosszékében, s csak néha pillantott lopva
282 7 |                    a kárpitot szétvonták, s ott volt látható Monsignore
283 7 |                  hatalmas hegyes süveggel s tarka pálcával a kezében,
284 7 |                atyafi ivott mindegyikből, s mondott egy-egy fél terrem – –
285 7 |                    leszállt a színpadról, s Viktor vállát érinté varázsbotjával,
286 7 |           donnez-moi’n bague! Egy gyűrűt, s’il vous plaît.~Viktor könnyedén
287 7 |                 könnyedén bólintott felé, s levont az ujjáról egy szép
288 7 |                 szép smaragdköves gyűrűt, s két ujja közé fogva odanyújtá
289 7 |                  bűvészek nagymesterének, s tovább beszélt Eudemiával.~–
290 7 |                  Viktor félvállról hozzá; s még egyszer odaadta neki
291 7 |                   vetett rá e tréfa után, s most már nem maradt a veszedelmes
292 7 |                   helyről a másikra ment, s amint a jámbor atyafi előtt
293 7 |          megrettenve kapott két zsebéhez, s elkezde szabódni~– De itt
294 7 |                 zsebeimben ugyan nincsen.~S nagyobb igazság kedvéért,
295 7 |               senki nem bírta megfejteni, s növelte a bámulatot még
296 7 |            értékéből ez intermezzo által, s hogy efeletti bosszúságát
297 7 |             efeletti bosszúságát álcázza, s a közönség figyelmének más
298 7 |                   szikrákat okádni vissza s véghetetlen mennyiségű szalagot
299 7 |                előrejött már a színpadig, s egyszerre csak megszólalt:~–
300 7 |                mászott fel az emelvényre, s vitéz önhittséggel foglalt
301 7 |                  hegyét a másik sarkának, s nagy tusakodással lehúzta
302 7 |                bűvész eltátotta a száját, s a csizma egy perc alatt
303 7 |                  vajon visszakerül-e még, s lesz-e belőle újra csizma.
304 7 |               nagyobb küszködésbe került, s a becsületes atyafi képe
305 7 |                   szabómértéket vett elő, s tetőtől talpig megmérte
306 7 |            bűbájos szavakat szórt feléje, s midőn háromszor körüljárta,
307 7 |                egy pár zápfogát vette ki, s letette az asztalra, azután
308 7 |                hanem felugrott a székről, s iramodott lefelé a színpadról.~–
309 7 |                    kiálta utána a bűvész, s egy szökéssel utolérve,
310 7 |                   maga nem nevetett azon, s jól esett neki észrevenni,
311 7 |               bőgve jött le a színpadról, s kezet akart csókolni az
312 7 |                   mielőtt felhúzta volna, s többet semmi pénzért vissza
313 7 |               belőle egy koronás tallért, s odanyomta a bűvész markába.~
314 7 |             Lehetetlen az – szólt Viktor, s felemelé nyugodtan az elejtett
315 7 |              nyugodtan az elejtett pénzt, s ismét odaadta az ezermesternek.~
316 7 |               akarta azt venni a földről, s akkor még nagyobb ütést
317 7 |              szeme közé nézett Viktornak, s egész őszinteség hangján
318 7 |                 összehúzta a függönyöket, s kidugva a nyíláson a fejét,
319 7 |                   szólt Viktor mosolyogva s felmutatva a kezébe vett
320 7 |               kedvetlen arccal Viktorhoz, s kezét annak karjára téve,
321 7 |               testvére kezét elbocsátani, s hozzáfordulni; mialatt halkan
322 7 |                   egyet-egyet tízszer is; s mindig sírtam rajta. Nekem
323 7 |          szemekkel tekintgetett Viktorra, s akará neki mondani: „Meg
324 7 |                 engedett a rábeszélésnek, s kiment, hogy munkái közt
325 7 |            kellett érte deputációba menni s erőszakkal hozni vissza
326 7 |            középre kitett asztal mellett, s felolvasott valami hőskölteményt
327 7 |            harapdálta, homlokát dörzsölé, s minden mozdulattal iparkodott
328 7 |       kényelmetlen helyzetben érzi magát, s szeretné, ha nem kellene
329 7 |                    szólt Viktor akadozva, s nem akart többet mondani.~
330 7 |                  nélkül elmondják előtte, s azt állítják, hogy azt a
331 7 |                hirtelen felkapta iratait, s elsietett a teremből, olyan
332 7 |                  Ez képes megölni magát”, s elkezdett ádázul dörömbölni
333 7 |                   szólt az ifjú piperkőc, s amint kezébe vette a buzogányt,
334 7 |                 kezébe kapva a buzogányt, s elkezdé azt szabályos körforgatokban
335 7 |                  kiszalasztod a kezedből, s agyonütsz vele. Hagyd már
336 7 |                kell lenni – monda Kálmán, s forgatta tovább a buzogányt,
337 7 |                  Hugó Oszkár megpróbálta, s szépen feldönté a széket.~
338 7 |                  Ugye? – kérdezé az ifjú, s olyan büszkén villogtak
339 7 |               állapotján, kidagadt erein, s egy-egy félrelopott pillantással
340 7 |               kezével, lábával, fogaival, s hányt-vetett ágyúgolyókat
341 7 |                  ágyúgolyókat a levegőbe, s tördelt patkókat kétfelé.~
342 7 |                puskacsöveket aprított el, s két ujjával szuronyos puskákat
343 7 |                  egy nagyot sóhajtott rá, s félrenézett Viktor felé,
344 7 |              kellett feltépni a padlóból, s egypár mázsa követ széttöretni
345 7 |                 verekedett már kocsmában, s egymaga kihányt onnan tíz
346 7 |                 nyújtá két vastag karját, s jobb térdét kifeszíté; amint
347 7 |                kezével annak jobb karját, s egy pillanat alatt keresztülvetette
348 7 |              szólt hetykén az erős Marci, s abban a pillanatban mindenestől
349 7 |                   Vasady szedtevettézett, s fenyegette a legyőzött vívókat,
350 7 |                 alispán fölkelt helyéről, s a nyugalmazott kapitány
351 7 |               kirántá zsebéből erszényét, s odahajítá azt a viador lábaihoz.~–
352 7 |            karjairól a fodros ingujjakat, s maga szökött fel a színpadra
353 7 |               fehér karjait előrefeszíté, s mintha acélrugók mozdulnának
354 7 |                   mint egy rothadt körte, s hazaviheted Macedóniába,
355 7 |      gyönyörűségét találta a merényletben s a hátulsó padokban hallatszott
356 7 |               báró urat szeretné kímélni, s nagyon sajnálja előre a
357 7 |             hátratántorult a taszítástól, s egész erejébe került, míg
358 7 |          szikrázva néztek annak szemeibe, s aki e pillanatban ama szemek
359 7 |             elbocsátja ellenfele karjait, s le hagyja magát vetni, mint
360 7 |                  szeme közé nézett annak, s midőn a túlsó oldalon amaz
361 7 |                 féltérddel érte a földet, s akkor egyszerre ellenállhatatlan
362 7 |               bukott hanyatt a színpadra, s oly erővel csapta fejét
363 7 |                   megcsókolá atyja kezét, s felnézett egy pillanattal
364 7 |             tudott, hogy fia dacolt vele, s kényszeríté őt, az apát,
365 7 |                  hallható hangon az ifjú, s egy csepp hullott valahonnan
366 7 |            hirtelen a kandallóhoz lépett, s belehajítá az egész iratcsomagot.~
367 7 |                  odaborult atyja keblére, s kitörő érzelmei rohamában
368 7 |               hogy csak menjen szobájába, s ne mutassa senkinek, hogy
369 7 |                   amint Viktort meglátta, s arcát elfordította tőle,
370 7 |                 enyémet! – szólt Malárdy, s kebléhez szorítá az idegen
371 8 |               négy kerületre kiterjedtek, s érdekei egy egész megyét
372 8 |             hajnalban felzavarta ágyából, s vitte a kerti tóba fürdeni
373 8 |                   jelenni a vívóteremben, s mindnyájukat leküzdi a Viktortól
374 8 |                   átalakulását észrevevé, s ez örömöt Kálmán maga is
375 8 |               szükségnek új tért nyisson, s megőrizze a költő lelkét
376 8 |                   fuvolával lepte meg őt, s megtanítá egy könnyű, de
377 8 |                  ő volt az ünnepély hőse, s egy ünnepélyes határjárásnál
378 8 |                 corpus jurisért esett ki, s bámulatra gerjeszté tiszta
379 8 |                  ölnyi mélyen a víz alatt s az ezüst halacskák útját,
380 8 |                  szájacskáikat tátogatva, s fickándva szökellnek ismét
381 8 |           láthatatlan fonálon függne ott, s nyílsebesen csapott alá,
382 8 |                  csónakon rendes révészek s a társaság cselédei eveztek,
383 8 |                  várakozó hintókra ülnek, s úgy térnek vissza a kastélyba.~
384 8 |               kinn voltak a Duna közepén, s ott egymáshoz kormányozva
385 8 |               fuvoláját, Viktor gitárját, s a csónakokat a csendes víz
386 8 |           népdalaink helyét foglalták el, s érzelgős, búbánatos jellegüket
387 8 |              ragyogó víz, evezőlubickolás s távolból hangzó barcarola
388 8 |                  követtek el a levegőben, s a halak mindenünnen fickándva
389 8 |           hullámzani kezd, mint a tenger, s egyszer csak eléri a szél
390 8 |                   a part felé igyekeznek, s a csónakokból és dereglyéből
391 8 |             legalább kapunk nádkunyhókat, s felségesen lakunk bennük.
392 8 |                  kapd két kézre az evezőt s nyomulj utánam, s vigyázz,
393 8 |                  evezőt s nyomulj utánam, s vigyázz, hogy a hab egymáshoz
394 8 |               nyomással megelőzte társát, s könnyelmű daccal kezdé énekelni
395 8 |                  nyaka körül csavargatva, s keblét eltakarva vele; gyönge
396 8 |                  az eléje nyújtott kezet, s odaült Viktor mellé, a bő
397 8 |                 átnyújtá Hermina derekán, s odaölelé őt magához, másikkal
398 8 |                    Viktor hátratekintett, s a zápor homályában egy hullámhányta
399 9 |                 elegyedett Kálmán fiával, s atyai nyájasságot árult
400 9 |          amilyeneknek hiszi őket a világ, s hogy a véletlen megjelenések
401 9 |           aminőknek szeretnének látszani, s hogy végre a családapák
402 9 |         nemkülönben a testvérek, leányaik s illetőleg testvéreik életében
403 9 |                    csapot ütnek a bőrébe, s úgy kenik savanyú mustárral,
404 9 |         ugyanannyi hold föld csak megbír, s felteszi Viktorról azt a
405 9 |              Kadarkuthy kezére az olvasó, s aki nem látja a betűket,
406 9 |              Viktor az ő leányát elveszi, s egy cseppet sem haragudott
407 9 |                 nem érkezett meg Bécsből, s Hermina menyasszonyi köntösén
408 9 |                  meglássa az oltár előtt, s beszélhessen otthon arról
409 9 |              útban lesznek Kadarkút felé, s a sok pompás úri hintó szemközt
410 9 |             melyből egy kis felvert poron s egy futó pillanaton kívül
411 9 |           tisztességes szülők gyermekeit, s egyszerre kocsira ültetni
412 9 |                   Isten ellen való vétek, s az ilyen házasságon nem
413 9 |                  megszólja, elítéli őket, s vagy azt fogja hinni, hogy
414 9 |                  még napokig a vőlegényt, s kockáztassa azt, hogy haldokló
415 9 |               mondja napának „édesanyám”, s az örömanya azt kénytelen
416 9 |                 nagyok, mint egy bagolyé, s úgy égnek, mintha mindig
417 9 |                 felvirult és boldog lett, s egy új lépéssel halad ismét
418 9 |                   egymásba tevé kezeiket, s kérdezé tőlük, hogy szeretitek-e
419 9 |           látszott: csaknem összeroskadt, s homályos szemekkel tekinte
420 9 |               erősen szorítá annak kezét, s oly halványan nézett annak
421 9 |             család tagjává lőn felavatva, s a családfán egy aranyos
422 9 |            vőlegény most olyan hallgatag, s valahányszor egy felköszöntő
423 9 |             kellem és csábnak adott tért, s mely később a szeles keringő
424 9 |                   később a szeles keringő s a marionettszerű quadrille
425 9 |                   őt a te ártó angyalaid, s kikerülje őt az áldás, ami
426 9 |                   világ minden részeiben, s legyen példa az ő történetük
427 9 |                 szánni kívánta a férfiút, s bámulta a vak sors kegyetlenségét,
428 9 |                   odavonta őt maga mellé, s visszafordult vele. A vőlegény
429 9 |                 ősz ember megtébolyodott, s odarohanva hozzá, útját
430 9 |                 emelve fejét az alispánon s végignézve a büszke férfin –
431 9 |           folyvást kezébe szorítva tartá, s azután keserű szánalommal
432 10|            emberek megismerhetik egymást, s holdvilágnál olyan jól esik
433 10|                  ott megállítá a lelkész, s leszállt róla foglyával
434 10|                    foglyát bocsátva elől, s azután bezárta az ajtót.
435 10|                  letevé bársonydolmányát, s felölté a fekete tógát,
436 10|                lelkész megcsóválta fejét, s erőszakosan letört hangon
437 10|                   sikolta fel e szavakra, s arcát két kezébe rejté,
438 10|                 és bevitetett kastélyába, s ott itatott egy hétig folyvást,
439 10|              vendégek jöttek a kastélyba, s engem is ott leptek. Egy
440 10|                  irigyek lettek egymásra, s engem összevissza csókoltak
441 10|                folyvást külföldön lakott, s apjával csak tréfás leveleket
442 10|           legnagyobb úri családok körébe, s sorba minden előkelő család
443 10|              enyelegtem a nőcselédséggel, s így elrontottam mindig a
444 10|             Viktor egyszer elédbe toppan, s számon kéri tőled, hogy
445 10|                 akiért pazarolja a pénzt, s oly fénnyel járatja, mely
446 10|                megdöbbenté az ifjú bárót, s mire apja fenyegetései rá
447 10|               hazautazott Magyarországra, s egy este atyja szobájába
448 10|            kérdezé tőle: „Kicsoda az úr?” S mikor az őt édesatyjának
449 10|              megkötözték, kocsira tették, s beszállíták Kassára, átadták
450 10|                  igazi báró tömlöcben ül, s az álorcás vigad!~Azután
451 10|                  megállt ismét fia előtt, s hirtelen azt kérdezé tőle:~–
452 10|               elcsüggedten hallgatott el, s magában folytatta azon kíneszmék
453 10|               felemelé két kezét az égre, s valami rettenetes hangon,
454 10|                odaborult atyja lábai elé, s alig hallhatóan suttogva
455 10|                 megtanultam könyv nélkül, s elmondtam utána.~Az öreg
456 10|                  nyújtá kezeit atyja elé, s vonakodás nélkül engedé
457 11|                 kinyitá a kunyhó ajtaját, s halk hangon valakihez szólt,
458 11|                  evezőket a ladik orrában s a kormánylapátot hátul.
459 11|               kunyhóból, az apa és a fiú, s beleültek a csónakba.~Thaddeus
460 11|                   lánca körül tekergette, s végét összecsomózá… a fiú
461 11|             felsóhajtott: „Óh, Jézuskám”; s mikor távolabb haladtak
462 11|              farában a kormányt tartotta, s a távozó partra bámult;
463 11|                 víz egyet sercenne utána.~S amint a hold letűnt, és
464 11|                 volna, hogy sötét legyen, s nem mert volna addig előjönni,
465 11|         nekivetette a vállát a csónaknak, s keresztülhányta rajta a
466 11|         keresztülhányta rajta a tajtékot, s talált egy rongyos zászlódarabot
467 11|           hirtelen csáklyája után kapott, s elkezdé vele, a vízbe hullottat
468 11|                leborult a csajka fenekén, s összetett kezeivel, könnyes
469 12|              tudja, hogy azokat szeretem, s ha ki nem zárnám ablakomon,
470 12|             kezemből, és a földhöz verné, s a papirost, melyen rá panaszkodom,
471 12|             leszedi a kévéket csoporttal, s odahányja az udvarra; hadd
472 12|           padlásajtókat, pajtakapukat ki- s bevagdal, csak úgy csattog,
473 12|               bevagdal, csak úgy csattog, s a kéményeken lekiabál: „
474 12|                   amelyik ellenállni mer, s zöld ágakat tépve le róluk.~
475 12|               dörögteti a betett ajtókat, s kérdezi: „Ki alszik most
476 12|                   kapkod le a háztetőről, s azokat végighajigálja csörömpölve,
477 12|               végighajigálja csörömpölve, s nekifeszíti üvöltő száját
478 12|            megzavarodva tértek szobáikba, s várják, hogy világosodjék
479 12|               hogy talán majd elalusznak, s mikor fölébrednek, azt látják,
480 12|                 test összetört idegzettel s fáradt életerővel kimerülten,
481 12|                  kétségbeejtő magasságig, s ismét összehúzódnak a kínzó
482 12|                nem éri, fejtetőre lefelé, s akkor egyszerre felriad,
483 12|                  valami előálom lepi meg, s az mindig egy ábrán kezdődik.
484 12|              fellegek elfutnak mellettük, s onnan ismét le a tenger
485 12|                   házi kutya a szegletben s a kisgyermek a tűzhelyen
486 12|                   eléje fut farkcsóválva, s kezét nyalja, emez kiabálni
487 12|                    emez kiabálni kezd elé s kis kezeivel repesget. Most
488 12|               fáradságos napi munkájából, s odamegy nejéhez, és azt
489 12|                    szól a boldog asszony, s úgy meg van nyugodva abban,
490 12|            másikkal bezörgetve a táblákon s halkan suttogva a felébredőnek:~–
491 12|                  rántá keblére takaróját, s ágya szegletébe húzódott
492 12|        üvegszeletet, az halkan kipattant, s egyet pendült, amint belül
493 12|                keresgélte, azt elfordítá, s ismét visszahúzódott, azzal
494 12|          ablakszárny feltárult csendesen, s az egész alak fölemelkedett
495 12|                onnan egy lépés a szobába, s a másik pillanatban ott
496 12|               kihányni a hullám a partra, s ott e szomorú alak azt suttogá
497 12|               ajánlá magát a túlvilágnak, s azzal a tudattal süllyedt
498 12|                   hivatásukat teljesíték, s az önkéntelen lehelet erőszakosan
499 12|                 lábai felrúgták a testet, s kétségbeesett vonagló evickéléssel
500 12|                Most nagy lélegzetet vett, s aztán lehúzta magát a víz