Rész

 1 1 |        égben az áldások istenét soha, megdöbbenve emlékezik a
 2 3 |         illett volna szobornak. Soha szebb férfiarcot nem gondoltak
 3 3 |      őket az ingadozó földről a soha nem változó égbe, mely arcát
 4 3 |      mely arcát meg nem másítja soha, miként a föld és az ő gyarló
 5 4 |    teremne, és a mi városunkban soha ki nem kelt volna.~– Nos,
 6 4 |        akiknek mi nem vétettünk soha. Íme azt mondják, hogy hiába
 7 5 |       bár magában, de védelmére soha sem hozta fel Bajcsy uram,
 8 5 |       tetszik. Én sem szerettem soha, hogy az orrom alatt piszkáljanak.
 9 6 |    alispáni székkel, melyből őt soha senki ki nem mozdította.~
10 6 |    zengett a Malárdy-kastélyban soha.~Midőn a szent szertartásnak
11 6 |       arcát.~Ez sem történt még soha az életben. – Még saját
12 7 |       nem hallott senki, melyet soha kezéből ki nem adott, most
13 7 |   szelleme súgta tolla alá, egy soha nem hallott nevű poéta írta
14 7 |    szultán első falramászója, a soha le nem győzött Titanides
15 8 |   Kálmán maga is érezheté; mert soha annyi gyöngédséget nem tapasztalt
16 8 |        Ő nem volt Viktor részén soha. Midőn mindenki dicsérte,
17 8 |  ezerféle képleteivel, miket ők soha össze nem zavarnak; egymást
18 8 |    csónakot még nem kormányzott soha.~Míg Eudemia sikoltozásai
19 9 |         sem jó, sem balsorsában soha el nem hagyom.”~Megtörtént.
20 10|        bizonyosan nem beszélnek soha a nagyvilág hiú dolgairól,
21 10| kóboroltam Franciaországban, és soha azalatt még csak levelet
22 11|  megmentéd őt a gyalázattól, és soha ne ejtsen az én lelkem egy
23 11|        és életemnek örömeit, és soha ne tégyenek az én gondolataim
24 12|      összeforr, nem is volt ott soha, helye sem látszik. De az
25 17|        meg se említse a nevemet soha, mintha nem is lettem volna.
26 18|       még kamatjait sem sürgeté soha; többet ért neki azoknál
27 20|         ki is ment külföldre, s soha felé sem ment többet az
28 20|      most visszakéri a gyepfűt, soha ebben a világi életében
29 20|         márjásnál).~Thaddeus úr soha életében nem érezte magát
30 20|     naplopó, ostoba fickót, aki soha semmi jót nem tett a világon,
31 21|      azt, akit gyűlölnie, akire soha gondolnia sem kellett volna;
32 22|         hozzáteszi azt is: hogy soha buzgóbb és igazságosabb
33 24|         fiú volt ő; nem sértett soha senkit, kitért a haragvók
34 24|        nem bocsáthatná neki azt soha; mert ő szereti azt a leányt,
35 24|    mondám, és kegyelmeden kívül soha senkinek. Ezzel Istennek